Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-08-06 / 154. szám

• UÍDLAP • 2005. augusztus 6., szombat hídlapmagazin Esztergom felfedezés Az augusztus nyolcadikák Négy, öt, hatszáz évvel ezelőtti au­gusztus nyolcadikákról fújjuk le az évszázadok porát Fatális véletlen, hogy Esztergomban e napon több­ször is súlyos, meghatározó, szósz- erint kardinális események történtek. Az események sora: 1472. augusztus 8. Zrednai János ér­sek, Mátyás király által megtagadva, kegyvesztetten, házi őrizetben a fel- legvári palotájában meghal. Talán e naptól is számíthatjuk a reneszánsz Magyarország évszázadokon át tartó hanyatlását. Zrednai Jánost - apja érdemei miatt - a hízelkedő udva­ronc, szerintem egyszerűen megél­hetési humanista Bonfini kezdte Vi­téz Jánosnak titulálni. A Vitéz János név számomra olyannyira János vi­tézt és a bábjátékokból ismert kram­puszverő másik huszárt idézi, hogy egy lapon sem említem a magyar nemzet díszével. János érsek a délvidékről szárma­zott, családja Zrednán élt, innen kap­ta nevét. A kegyvesztés története hír­lapi rövidséggel: Az alacsony szár­mazású Hunyadi Mátyás részére nem találtak Európa rangos uralko­dói családjaiban, királyi házaiban fe­leséget. Kit végül kommendáltak, az a nápolyi király lánya, az akarnok, hatalomvágyó Johanna. A Toldi sze­relmében megverselt tényekből tud­juk: „Nápolyba vitézek...bosszúra, bosszúra!” - azaz volt már tragikus konfliktusa a magyar királyságnak az európai hatalomra ácsingózó nápolyi udvarral. A Mátyás-Beatrix-Zrednai János háromszög szereplői között so­ha ki nem békíthető tragikus törté­nelmi ellentét feszült. A Délvidékről szár­mazó János érsek Magyarország el­sődleges érdekének az oszmán előretö­rés megakadályozá­sát tekintette. A ha­talomvágyó Beatrix akaratos követelőzé­sétől túlzottan befo­lyásolt Mátyás ki­rály viszont pont ellentétes irányba tekintgetett, Európa belseje felé irányította hódító terveit és csapatait. Mátyás — mint tudjuk - élete végén már öt éve a bécsi császá­ri Burgban élt, onnan uralkodott. Az európai fényű udvartartás, Nyugatra szerült. Két nap múlva már a dzsámivá alakított Szt. Adalbert szé­kesegyházban hallgatta az Allah Akbart a mohácsi-szigetvári győztes szultán, Nagy Szulejmán és az udva­ri nép. Közöttük volt Mimar Koca Sinan udvari főépítész, a vízművek, fürdők zseniális építője, a mohame­dán világ Michelangeloja. Ma az Istambuli műszaki egyetem viseli a nevét. Közösen kutatjuk, maradt-e leírás az esztergomi ostromról, víz­gépről a Sinan hagyatékban. így esett el augusztus 8-án az esztergomi vízvár, majd a fellegvár. 1663. augusztus 8-án ismét rávillant a történelem Esztergomra. Almás­deres lován bebaktatott a szandzsák székhelyre Evlia Cselebi bey, kinek csak Allah tudná összes titulusát fel­törekvés elvonta az ország erejét, fi­gyelmét Konstantinápolyról. János érsek szembeszállt a fals királyi aka­rattal. Vitájuk hevében Mátyás még arcul is ütötte a - akár apja is lehetne korú - főpapot. Konfliktusuk végül az országot féltő, tiltakozó esztergo­mi érsek belső száműzetésbe kény­szerítéséig eszkalálódott. 1543. augusztus 8. Ismét esztergomi tragédia esett e napra. János érsek látnoki félelme beigazolódott, az or­szág szétzilálva, közepe török ál­tal elfoglalva, Buda két éve csel­lel bevéve. Mohács után a török szultáni hatalom hol határon kí­vülről, hol határon belülről diri­gálva ura, parancsolója az or­szág nagyrészének. Csak igazo­lásul vagy példaként: 1529-ben - miután a szultán és a vezérkar sorba felpróbálta fejére - a ma­gyar Szent Koronát, azt díszte­lennek találva kiadatták Záp- olyának. Másik példa a porta ak­tuális hatalmára: 1533-ban Esz­tergom városának kulcsait és 7000 aranyat vitt a magyar kül­döttség Isztambulba. A fényes tekintetű nagy Szulejmán az aranyakat elfogadta, az önként kínált hódolást és a kulcsot visz- szaküldte. Tíz év múltán aztán maga jött érte. Rettenetes, talán a mohácsit is meghaladó (ott cca 7000 csatatéri harcos) sereg, és hajókon felvontatott hatalmas nehéztüzérség jött Estergon kalesi alá. Hétszer hét ágyúval 1543. július 27-én már törték­zúzták a falakat. Tíz nap ered­ménytelen gyilkos ostrom után áru­lók, szökevények érkeztek a fővezérhez. A lőpor- raktárat és a vízgépet kellett elrontani, nem pedig a várfalat! Másnapra már hűlt helye volt a lőporto­ronynak, és bekö­vetkezett a legvégze­tesebb hadi ese­mény is. Tudnivaló, hogy az 1543-as esz­tendő átkozott káni­kulát hozott. A Fer­tő-tó abban az évben teljesen kiszá­radt. Esztergom várát a hetven éve hűségesen szolgáló, csörömpölő bá­mulatos érseki reneszánsz vízgép - a világ csodájára - elegendő vízzel lát­ta el. A 3000 vitéz és menekült, hadi­sorolni. Amennyiről mi tudunk: Zillit ud­vari aranyműves fia, Mehmed nagyvezér unokaöccse, az Aya Sofia központi mecset bülbül szavú Korán előénekese, a szultáni udvar apródja, vélhetően bektasi dervis és spahi ka­tona, majd pedig évtizedeken át - ismeretlen és rejtélyes ha­láláig - sztárriporter, tudósító, utazó, 6000 oldal útleírás-kéz­irat szerzője. Evlia Cselebi nem véletlenül, hanem a Bécs ellen hadrakelt szultáni sereg, Küprüli Ahmed katonájaként járt a városban. Érsekújvár ellen fordult a szultáni ármádia, az ágyúkat át kel­lett szállítani a Dunán. 2000 cölöp­pel erősítették meg az utászok a híd­főt, míg az elkészült Cselebi fel s alá lófrált, csellengett a városban. Rá­érős idejében mindent megnézett, leírt. Ennek köszönhető, hogy mint­egy 1300 szóból álló, igen részletes leírás maradt ránk a még mindig, ta­lán már kétszázadik éve zakatoló bá­mulatos vízgépről. Csak Cselebi le­írásából tudunk vízgéphez kapcsoló­dó ámulatbaejtő műszaki Barba- trükkről is. A fellegvárba felpumpált vizet a ciszternából, mint 60 méteres víztoronyból visszafordították és ha­talmas szökőkutat lőttek fel a lezú­duló vízből. Ez a korabeli világ leg­gép, jószágok, paripák nem szenved- "• tek vízhiánytól. Augusztmrnyolcadi- kán hajnalban aztán szpáhi-janicsár kommandós csapat lepte meg a víz­gép udvarát. Mind a tizennyolc vár­védőt levágták. A fő gépkezelőnek, Magister Andreas cisternariusnak, magyarul Csatornás Andrásnak alig maradt ideje, hogy használhatatlan­ná tegye az elfoglalt szivattyút. A vízellátás megszűnt, a kánikula nem, így történt, hogy a vár térdre kény­magasabb szökőkútja volt. A trükk bemutatója talán Uveisz Izamil kujodsi, desirmeildi baba, molnár­apó volt. Küprüli nagyvezír az él­ményfürdőért 15 akcse fizetéseme­lést és 50 aranyat ajándékozott a kút­kezelőnek. Cselebi így fejezi be nap­lóját 1663. augusztus 8-án: „A magasságos Isten adja, hogy az idők végeztéig működjön ez a vízgép. Amen!” 1945. augusztus 8.-9. Ne kérdezd, ki­ért szól a harang. Érted is szól. Váro­sunk kedves ismerőseinek, a sok Suzuki-beli műszakisnak és Osamu Suzuki díszpolgárunknak gyászában osztozva emlékezünk meg a Naga- szakira ledobott plutónium bombá­ra, méginkább annak civil áldozatai­ra. A városbeli domb, mely fölött az ejtőernyőn leérkező ördögi szerkezet felrobbant a nemrég engedélyezett nagaszaki katolikus közösség terüle­te volt. Még száz év sem telt el, hogy ott a dombon vallásuk miatt katoli­kus japánokat fejeztek le. A bomba áldozatául esett a leánygimnáziu­muk és majd a teljes közösség. Japán bölcselő írja: talán ez volt az a vérál­dozat, melyet a háborúért, az azt kö­vető kapitulációba foglalt szabad vallásgyakorlásért a japán nemzet­nek fizetnie kellett. Augusztus nyolcadikák. Ne kér­dezd kiért szól a harang. Érted szól Esztergomban is.-• Kolumbán György Kalendárium Áldatlan közállapotok uralkodtak száz évvel ezelőtt Esztergomban és környékén, ezt bizonyítja két cikk is, amely szerint egy asszonyt és egy gyermeket is inzultáltak. Az embert próbáló hőség mellett egy új divat hódításáról is olvashatunk a lapokban. A rendőrség feladatainak hiányos­ságára világít rá a következő két írás, amelyet a Szabadság augusztus 9-i számában olvashatunk. „Durvaság. A napokban egy párkányi előkelő család gyermeke akart átmenni a hídon s jelezte a személyzet előtt, hogy az utána jövők fogják a bidvámot fizetni. A felügyelő durván megtámadta a gyermeket és nem engedte átmenni. Az esetnek szemtanúja volt egy itteni köztisztességnek örvendő úr, aki nejével együtt Párkány felé ipar­kodott s védelmére kelt a gyermeknek, a kit a felügyelő ide-oda taszigált. A jogos védelmet teljesített urat a felügyelő rep­rodukálhatatlan szavakkal illette, olya­nokkal, a minőket a lebujokhan szokás használni. Az úrnő, a ki férje kíséretében volt, sírva fakadt a komiszkodás hallatá­ra és kérve-kérte férjét, a ki nagyot hall, hogy meneküljön a durva inzultus elől, mert mélyen sérti női méltóságát. Az ügy szigorú megvizsgálását kérjük. ” A má­sik eset még ennél is felháborítóbb. „Merénylet. A táti-út mentén, a vámso­rompón innen, három katona vakmerő merényletet kísérelt meg a napokban Gáspámé ellen, a ki rokona kíséretében az esti órákban hazafelé ment. A három katona megrohanta a nőt és a földre te­pertők. A nő rokona segítségért kiálto­zott, mire többen a merénylet színhelyére futottak, a hol az egyik hadfi, egy altiszt, oldalfegyverével feléjük támadt, de nem tudta megfélemlíteni azokat, a kik a nő segítségére mentek. A gazfickók végre megfutottak, a megmentők üldözőbe vet­ték az utonállókat, a kik a külső laktanya felé menekültek. Szépen vagyunk a mi közbiztonságunkkal, ha a női becsület el­len a fegyveres erő intéz merényletet. ” Esztergomban sem volt minden rendben a villamos világítás beveze­tése körül, most Párkány is végigjár­ja a kálváriát, ahelyett, hogy okult volna az esztergomi esetből. Az Esz­tergom augusztus 6-án a következőt írja: „Párkányban nagyban folyik a munka a villamvilágitás vezetékének fel­szerelésén. Azokat a görbe karókat, me­lyeket itt Esztergomban kiburcoltattunk, Párkányban sorozták be szolgálattételre. A vezeték felállításánál nagy kárt tesz­nek az útban álló fákon, de ezt a harcias párkányi nép, különösen az asszonynép nem igen tűri s gyakran megesik, bogy alaposan összekoccannak a munkásokkal a fák megcsonkítása miatt. ” Eg)' hete még mi is éreztük a káni­kula áldatlan hatását, száz évvel ez­előtt már két hónapja szenvedtek ek­kor az emberek a meleg miatt. „Olvad az aszfalt!" - írja az Esztergomi La­pok, augusztus 6-án. „Azok a bizonyos legöregebb emberek, akik semmire sem emlékeznek, a most uralkodó kánikulát is azon emlékeik közé sorozzák, melyek nem foglalnak helyet agy velejükben. És ebben a tekintetben jó a memóriájuk, mert pél­dául a tegnapi napon árnyékban észlelt 38 fok meleg ritkán fordult elő a helyi meteorologia évkönyveiben. Az óriási hő­ség meghozta nekünk is a nagyvárosok specialitását - az olvadó aszfaltot. Ez a hires utczaburkolat annyira megpuhult, hogy a kocsik kerekei mély barázdákat szántanak rajta. A kövezést vállalkozó szavatosságot vállalt az irányban, hogy az aszfalt teljesen immunis lesz a nap he­vével szemben és mindennek daczára az aszfalt - vígan olvad. ” Végül az új divat hódításáról ek­képp ír a lap: „Idegen szokás terjed széles Magyarországban, a szép bajusz hires ha­zájában. Komoly magyar emberek meg­nyirbálják a bajuszukat, a mi által arcuk­nak megszokottságát egészen kivctköztetik s bizonyos ellenszenves vonással ruházzák föl. A divatos bajusz nyirbálást kényelmi szempontokból indokolják. Az állítják, hogy igy nem ér a levesbe. A magyar ebben a hazában a férfias szépség tartozékának tartotta a bajuszt. Miért utánozzuk ezt a külfóldies divatot akkor? Hát már min­dent kell utánozni ennek a nemzetnek?" • Gál Kata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom