Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-16 / 139. szám
hídlapmagazin 2005. július 16., szombat • HÍDLAP Egyszuszra Duray Miklós rovata A szabadság A szabadságról nem a vakáció és a nyaralás, nem a kötetlenség és nem a párttalanság jut eszembe, noha ezeket is így nevezzük. Menthetetlenül behatárolt gondolkodásmódom miatt a vélemény-, a mozgás-, a gondolkodás-, a költözködés-, a szeretet-, az igazmondás-, a szellem-, a nyelv-, a nyelvhasználat-, a meggyőződés-, a döntés-, a belátás-, az önkorlátozás-, az önkormányzás-, a nemzeti azonosság szabadsága, meg az önvédelem szabadsága, az idegen uralomtól mentes élet, a szolgaságtól mentes lét jut eszembe. Mindaz, ami tartozéka annak az állapotnak, amelyben egy ember szabadnak érezheti magát, amelyben létezhet és érvényesülhet a szabad akarata, amelyben a saját szabadságát csak a mások szabadsága és saját erkölcse, hite korlátozza, amelyben a szabad emberek közösségét alkothatja. A szabadságnak vannak emléknapjai is. A felszabadítások vagy a szabadság- harcok évfordulói a szabadságért folytatott küzdelemnek, a szabadság visz- szanyerésének emlékeztetői, sokszor azért, mert a szabadság ismét elveszett. A Trianonban maradékként meghagyott Magyarországon éppen az ezredfordulótól kezdve ünnepeljük a Magyar Szabadság Napját, emlékeztetőül arra, hogy 1944. március 19-től számítva, negyvenhét éven át idegen katonák megszállóként állomásoztak az országban. Előbb a náci hatalom érdekéből, majd a kommunista hatalom önkényéből. A szabadság napjává természetszerűleg az a nap vált, amikor az utolsó idegen katona is elhagyta legalább a maradék országot. Az egyén és a közösség szabadságának egyik alapfeltétele volt, hogy megszűnjön a megszállás, de nem ez volt az egyetlen feltétele. Ehhez a kommunista hatalomnak is meg kellett szűnnie. A kommunizmusban eleve nem lehetett szabadság, mert annak lényege a korlátozás volt. Mindannak a korlátozása, ami a szabadság feltétele. A korlátozás leghatékonyabb és önmagától is működőképes eszköze pedig a félelemkeltés és maga a félelem. Akik a szabadságot korlátozták vagy hozzájárultak a korlátozásához, keltették a félelmet vagy engedték terjedni azt, a legsúlyosabb bűnt követték el. Ezt csak az nem érezte, aki a szabadság iránti tompultságtól volt terhelt, aki összekeverte a szabadságot a nyaralással, az értéket a pénzzel, a szeretetet a szerelemmel, a féltést a félelemmel, a látást a nézéssel. De azok, akik tudták és tudják, hogy mindez nem cserélhető fel, tudják azt is, hogy a szabadság alapfeltétele nem elégséges feltétele a szabadságnak, mert ha a hiányának idején eluralkodott szemlélettől, cselekvési és gondolkodási rögöktől nem tudunk megszabadulni, akkor még mindig nem vagyunk szabadok. A zsidóknak negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, hogy megtisztuljanak a saját szabadságukat gúzsba kötő, az egyiptomi szolgaságban beléjük ivódott félelmektől és a beléjük rögzült szemlélettől, hogy az ígéret földjére ne léphessen olyan, aki idegenül gondolkodik. Idegen eszmékkel ugyanis saját hazát nem lehet építeni, csak új szolgaságot. A szabadság alapfeltételének megteremtődése a szabadság kibontakozásának kezdetét jelenti. Ez azt is jelenti, hogy a politikai rendszerváltozással, az idegen katonai egységek kivonulásával még nem a szabadság szakadt a nyakunkba, csupán a szabadságunk megteremtésének az esélye. Csak megszabadultunk az elnyomástól és csak részben szabadultunk meg az elnyomóktól, mert a nyakunkban maradt az együttműködők serege. Ami azt jelenti, hogy még mindig nincs magyar szabadság, de már tudjuk, hogy mikor lehet. Régen nem létezik magyar szabadság, arról azonban vitatkozhatunk, hogy mikor, milyen mértékben volt. Az viszont nyilvánvaló, hogy 1918 októberének végétől megszűnt az is, ami korábban volt. Mert az önrendelkezés szabadsága veszett el, ami a nemzet szabadságának egyik alapvető ismérve. Mert elveszett a nemzet tagjainak az a szabadsága, amely az egyén életét a nemzet közösségéhez kapcsolhatta. Mindkettő fölött egy csapásra más kezdett rendelkezni. Azt azonban ne gondoljuk, hogy a szabadság teljes és végtelen. Csak korlátozott szabadság létezik, de nem mindegy, hogy a korlátokat mi alkotja. A szabadságnak természetes korlátái vannak. Ahogy minden egyén szabadságát embertársának a szabadsága korlátozza, minden közösség szabadságát is a szomszéd közösség szabadsága korlátozza. Ha a korlátok nem eszerint alakulnak, hanem hatalmi szóval, erőszakkal, kívülálló érdekek nyomására, akkor a szabadságnak mérhető a hiánya. Ettől a nyomástól kell megszabadulni, hogy felszabadulhassunk és szabadok lehessünk. Az egyén szabadsága csak akkor teljesedhet ki, ha megvalósul a közösség polgári és nemzeti szabadsága. Ez viszont csak akkor következhet be, ha a közösségi érdeket a természetes korlátokon túl nem fogja más, idegen érdek korlátozni. Mert az természetes, hogy a magyar érdek végtelenségét a szlovák érdek, a román érdek, a horvát érdek korlátolja, és mindezt például az Európai Unió közösségi érdeke hangolja össze. De ha a magyar közösségi érdek nem állít akadályt a természetes horvát vagy szlovák érdek elé, akkor az sem korlátozhatja a természetes magyar nemzeti érdeket: a nemzet összetartozását és a nemzet jövőjének közös tervezését, még ha az egyes részeket államhatárok is választják el egymástól. Mert azt tudatosítanunk kell, hogy a magyar nemzet szabadsága is csak akkor fog helyreállni, ha a nemzet egymástól szétválasztott részei együtt fogják tervezni és megvalósítani közös jövőjüket. Se kint se bent... Beszélgetés Vona Gáborral, a Jobbik alelnökével- Szólíthatom még úgy, hogy alelnök úr?- Hivatalosan az vagyok, amennyire erőmből telik feladatokat vállalok, de jelenleg a magánéletem a fontosabb. Korábban fordítva volt, a magánéletem rovására politizáltam, most meg a politika rovására élem a magánéletemet.- Befolyásolta-e a részleges visszavonulását a jelenlegi politikai helyzet?- Szerencsétlen egybeesés, hogy az én háttérbe vonulásom nagyjából akkor történt, amikor a Jobbik politikai tere erősen leszűkült. Most úgy érzem, nehezen tudok a napi politikában részt venni. Ebben az is benne lehet, hogy az a politikai alternatíva, amit fel akarunk mutatni, az nem túl piacképes ma Magyarországon. Nem azért, mert nincs kereslet rá, hanem azért, mert az üzenetet vagy marketinges kifejezéssel élve a szolgáltatást, az árut nem tudja eljuttatni a fogyasztóihoz. A médiában uralkodó bal és jobboldali liberális hegemónia okán nem tudunk eljutni az emberekhez.- Mi az, hogy jobboldali liberális hegemónia?- Ezt a meghatározást nem én találtam ki, hanem olvastam valahol, de nagyon találó kifejezés. A Jobbik alapításától kezdve úgy gondolja, hogy elfogadjuk a Fideszt, mint politikai partnert, csúnya szóval, mint szükséges rosszat, de liberális pártnak tartjuk. Azt a konzervatív, nemzeti attitűdöt, amit jó néhányan bele- éreznek a Fidesz politikájába, mi pusztán szavak szintjén érzékeljük. Nekünk is jóval hatékonyabban kéne például képviselnünk az ország érdekeit. A szorítást mind az európai, mind pedig a világpolitikát irányítók csinálják. A nemzetközi politikában ugyanis a biztonság az egyik legfontosabb alappillér. Szerintem az egy nagyon hibás elgondolás, hogy a magyarság erősödése egy közép-európai instabilitást okozhatna. Történészként is úgy érzem, hogy az elmúlt évszázadok során mi mindig a bűnbak szerepébe voltunk kényszerítve, és ezek a velünk szembeni negatív sztereotípiák mind a mai napig élnek Európában és Amerikában egyaránt. Ezért volt könnyű Orbán Viktort is egyfajta potenciális közép-európai diktátornak kikiáltani. A létező szorítás ellenére nem tehetjük meg, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet és mindenféle ellenállás nélkül meghaj- lunk előtte. El kell mennünk addig a pontig, amíg még nincs kockázat, mert ha rácsapunk az asztalra, akkor talán ki tudjuk vívni annak a felét, amit eredetileg akartunk. A rendszerváltozás jogilag, alkotmányos szempontból megtörtént, de az emberek által várt rendszerváltozás nem. És ezt visszük magunkkal. Ilyen szempontból a kommunizmussal való valamiféle elszámolás még megoldásra váró feladat, de erre már rájött az ennél súlyosabb problém, a liberalizmus. Ami jóval komolyabb bajt jelent mamár, mint a kommunizmus. Liberális oktatás, liberális média, liberális családok. Az igazán nagy kérdés a felnövekvő generáció sorsa, világlátása, nevelése. Nemcsak azért vagyunk emberek, mert villamosokat tervezünk, repülőgépeket, hiszen az állatok is használnak eszközöket képességeik szerint, hanem azért, mert kultúránk van, meg vallásunk, művészetünk, tudományunk , eszméink. Ezeket látom kihalni az emberiségből. Ez az igazán nagy baj.- Ön szerint van lehetőség az emberek gondolatait visszacsalogatni a lényeges és valódi világ felé? És ha igen, lehet-e eszköz erre a politika?- Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb kérdés a társadalom felé és saját magam felé is. Nem vagyok biztos abban, hogy a politika erre képes. Inkább azt érzem, hogy a politika ebben a folyamatban inkább eszköz .A lealjasítás eszköze. Nekünk a Jobbikban folyamatos problémánk van a liberális demokráciával, márpedig a nyugati világban ez a szemlélet uralkodik elsősorban. Az a demokrácia, amely egyenlőségjelet tesz homoszexuális és heteroszexuális család és a homoszexuálisok házassága között, vagy a kereszténység és az autószerelők egyháza között, az valahol nagyon megbicsaklott. A liberális demokrácia nem védi az embereket .Aki politizálni akar ma Magyarországon, az vagy elfogadja ezt a szemléletet, vagy megkapja a bélyeget, a stigmát a homlokára, és onnantól ő egy náci vagy fasiszta, vagy mit tudom én micsoda, mindenestre nem reálpolitikus. Ezt el kell fogadni a Jobbiknak is, ha politizálni akar...- Tényleg el kell fogadni?- Ha labdába akar rúgni a mindennapok szintjén, nem tehet mást. A Jobbik sem tud új pályát nyitni, mert nevetségessé tesznek minket, és akkor nem jönnek az emberek hozzánk. Mert miről is szól még a liberális demokrácia? Nem arról, hogy értékek köré hívjon embereket, ami számomra az egyedüli elfogadható politizálás lenne, hanem azt mondja: nézzünk körül a társadalomban, mit szeretnek az emberek közül a legtöbben, és mondjuk ki azt. Menjünk le a legmélyebbre is, ha kell. A politika követi az embereket, ahelyett, hogy orientálná őket. És ez teljesen ellentéte az én politika-felfogásomnak. Ha ma Orbán Viktor és a Fidesz nem az elvártnak megfelelően cselekszik, lehet, hogy elveszítenék a választásokat. De viszont ha nyernek, olyan kompro- miszszumokat kell kötniük, amelyekkel zárójelbe teszik azokat az elveiket, amelyeket képviselniük kellene.- Akkor ez a 22-es csapdája?- Pontosan. A liberális demokrácia a 22-es csapdája. De meggyőződésem, hogy annak, ami most a világban zajlik, össze kell omlania. Remélem ez békés lesz, habár nem vagyok ebben biztos. Már a közgazdászok is mondják, hogy ez így nem tartható fenn sokáig. De végül is a történelem erről szól. Vannak különböző korszakok , amelyek eljutnak a zenitre, aztán eltűnnek és a romjaikon valami egészen új jön létre. Mint történelemtanár úgy látom, ez a mai korszak párhuzamba hozható a Római Birodalom kései korszakával, erkölcsi, gazdasági egységesülés szempontjából is vészkorszak. A kérdés, mi lesz utána. Lehet, hogy ha 10 év múlva itt beszélgetünk a liberális demokráciát fogjuk visszasírni?- Milyen állapotban van most a Jobbik?- A Jobbik épül, annak ellenére, hogy nagyon nehéz körülmények között dolgozunk, de minden megyében több alapszervezetünk van. A Jobbikot kizárólag lelkes emberek csinálják, hiszen itt pénz nincs. Ilyen szempontból ez egy jó szűrő, mert aki ma szerepet vállal nálunk, arra nem süthető rá a karrierista bélyeg. Az igazán nagy kérdés, hogy 2006-ra össze tudjuk-e szedni a kopogtató cédulákat. Ha ez elérhető, onnantól kezdve szerintem bármi megtörténhet. Nagyon nehéz lesz. De ha megcsináljuk, akkor már kötelező médiafelületet kell kapnunk a választások előtt. Jelenleg a Jobbik mellett kb 1% -os szavazóbázis áll, de ha az a 4-5%, akik a MIÉP-re szavaztak anno és most politikai hontalanok, mert Csurka Istvánra már nem, de másra még nem akarnak szavazni, őket kell megnyerni. Szerintem a Fidesz győzelme biztos 2006-ban. Még az sem veszélyezteti, ha megjelenne mellette egy másik jobboldali párt.- De Önöket az a vád is éri, hogy meg akarják osztani a jobboldalt és ezt a baloldal pénzeli.- Nehéz válaszolni ezekre az alaptalan vádakra, mert olyan aljas a hazai politika manapság, hogy ez egy teljesen logikus feltételezés, nem? Beleillik a magyar belpolitika törvény- szerűségeibe, hogy van egy párt, amelyiket felfuttatnak azért, hogy az ellenfelet gyengítsék. Azok viszont, akik ismernek bennünket, tudják, hogy ez nevetséges. Nehéz egy helyzet, mert ha reagálunk rá, azt mondják, védekezünk. Mi nem osztanánk meg a jobboldalt, hanem új színt vinnénk bele.- Mi a véleménye a két párti Magyar- országról?- Nekünk a liberalizmus az ellenfelünk, az SZDSZ a fő ellenfél, a magyar liberális párt. És ugyanígy az ellenfelünk a jobboldalon megbújó liberalizmus is, a Fideszen belüli, és az MSZP, amely szerintünk szintén egy liberális párt. Az MSZP és az SZDSZ között csak brancsbéli különbség van. A két párti ország szerintem egy sokismeretlenes egyenlet. Aki ezt szorgalmazza, sok legyet tud egy csapásra leütni vele. Ez pedig a két nagy pártnak az érdeke. Hiszen mind a Fidesznek, mind az MSZP- nek ez egy kényelmes állapot. Vagy én, vagy ő. 50-50% esélye van mindegyiknek. Nincs, aki bezavarjon, kényelmes állapot. Ha eltűnik az MDÉ az a Fidesznek lenne jó, ha eltűnne az SZDSZ az az MSZP-nek nem jönne rosszul. A kétpártrendszer egypártrendszerré válhat, habár a mostani 4 párti parlament sem jobb ennél. Elég, ha végignézzük a két párti országokat a világban például Amerikát, vagy Angliát. Színekben, jelszavakban, pártlogókban, néha még a pártprogramokban van némi különbség de maga a politika jogfolytonos. Ugyanaz a külpolitika, ugyanaz a belpolitika. A politikai alternatívákat leszorítják szakmai kérdésekre, majd felnagyítják őket, hogy aztán a különféle szavazó bázisokat ezekre ráhergeljék. Ezek különben fontos kérdések de nem a valóban meghatározóak. Elég lenne, ha a pártok gazdasági platformjain vitatnák meg őket.- Vona Gábor azért hamarosan visszatér az aktív politizáláshoz? Vagy marad továbbra is a családnál, hiszen ha jól tudom, novemberben születik meg a kisfia, mert fiú lesz, ugye?- Az orvos ezt mondja, de a legrosszabb esetben lány lesz. Szeretnék visszatérni. Tudom, nem vagyok pótolhatatlan, de azért szükség van rám. Feszültség nem volt abból, hogy egy kicsit háttérbe vonultam, mert barátok vagyunk, és mindenki megértette a döntésemet, igaz nem örült neki senki, de konfliktus sem volt belőle. Azt pedig érzem, várják, hogy visszamenjek és megyek is! • Siklósi Betarix
