Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-06-24 / 123. szám

4 HÍDLAP • 2005. június 24., péntek RÉGIÓ www.istergranum.hu Egyelőre nincs munkanélküli invázió Fokozottan figyelik a szlovák munkaerő-export alakulását Folytatás az 1. oldalról Amennyiben a szlovák munkaerő­kölcsönző segítségével helyezkednek el a munkavállalók, a regisztráció sem kötelező. így aztán valószínűsít­hető, hogy legalább 20-25 ezer szlo­vák állampolgárról lehet szó összes­ségében, akik rendszeresen átjárnak hazánkba valamilyen munkát végez­ni. Ehhez mérten valóban nem tűnik veszélyesen nagy mennyiségnek az ezer-ezerötszáz fősre becsült többlet. Mózes István, a Komárom-Eszter- gom Megyei Munkaügyi Központ jo­gi osztályának vezetője szerint sem kell a munkavállalók számának jelen­tős növekedésére számítani. Leg­alábbis önmagában az utazási ked­vezmény miatt biztosan nem, mert a nagyobb magyarországi munkaadók eddig is biztosították szlovákiai dol­gozóiknak az ingyenes, szervezett és csoportos munkába járást. Magyar „munkahely-védelmi” intézkedésről Mózes István még nem hallott, erre különben is csak a munkavállalók számának ugrásszerű növekedéskor, indokolt esetben kerülhetne sor, et­től viszont remélhetőleg nem kell tartanunk. A munkavállalók nagy többségét ugyanis a Komárom- Esztergom-Dorog térségi ipari par­kok nagyvállalatai foglalkoztatják, és csekély azok száma, akik magánúton, személygépkocsival jutnak el munka­helyükre. A feketén vagy szürkén foglalkoztatottaknak pedig amúgy sem járhat hivatalos szlovák közleke­dési támogatás. Egyébként az óvatoskodó magyar hatóságokkal szemben a szlovákiai utazási támogatás kiszivárgó hírére Ausztria azonnal élesen reagált, kifo­gásolva a munkaerő-exportnak e szo­katlan formáját. • SzH Összefogtak a szabálytalankodók ellen Hat országban 144 ezer szabálysértőt füleltek le A közlekedési szabálytalanságok visszaszorítására irányult a múlt hé­ten a Sólyom névre keresztelt közúti ellenőrzési akció, amelyet Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlové­nia, Magyarország és Szlovákia első ízben közösen szervezett meg. Múlt héten a hat ország rendőrei­nek majdnem 144 ezer szabálysértést sikerült felderíteniük. Magyarország részéről összesen 764, Szlovákiában 719 rendőr kapcsolódott be az akció­ba. Magyarországon szabálysértés miatt 2035 esetben került sor rendőri intézkedésre, ebből 1298 esetben lép­ték túl a sebességet, 368-an biztonsá­gi öv nélkül utaztak, illetve nem hasz­náltak gyermekülést. 22-főt ittas álla­potban tartóztattak fel a rendőrök, 347 esetben pedig egyéb közlekedési szabálysértést követtek el a személy­gépkocsi-vezetők. Szlovákiában több mint 14 ezer személygépkocsi-vezetőt gyorshaj­tásért, a biztonsági öv mellőzéséért 5010, 384 sofőrt pedig alkoholfo­gyasztás miatt bírságoltak meg. 1374 személygépkocsinak nem volt meg­felelő a technikai állapota, 943 sofőr pedig egyéb közúti szabálysértést követett el. 318 személytől elvették a jogosítványát is. A rendőrök Szlová­kiában a kerékpárosokat és a gyalo­gosokat sem kímélték, az előbbiek esetében 398, az utóbbiaknál 141 sze­mélyt bírságoltak meg. Az állami költségvetésbe az akciónak köszön­hetően 23 millió korona folyt be. • Czigler Mónika LAP(SZ)ÉL Gulya istván „Olyan, mint a libagége, köldökö­dig ér a vége” Hiba van a libában. A nevezett szárnyas hungarikumnak számító májára tudniillik - ferde - szemet vetett a kínai nép (Pisti, te rasszista!). Pontosab­ban úgy néz ki, hogy egy magyar nemzeti termék vonatkozásában - a fok­hagyma után - másodszor kívánják lenyúlni az európai és a további piacokat. A célországok: Gallia, ahol a libamájnak hagyománya, kultusza, történelme van; Németország, ahol Szent Mártontól karácsonyig veri fel a „stiele nicht”- okat a panaszos (halálhörgő) gágogás, Kína és Oroszország, mert sokan van­nak és Japán, mert meg tudják fizetni. Kína azonban önellátó vágyna lenni, és mi tagadás, - nagyon olcsó - munkaerő akad bőven. Csak a szaktudás hi­ányzik. Tehát annak kiárusításában, a magyar kereskedelmi érdekekre való nagyvonalú fittyet hányásban ki más is játszhatna főszerepet, mint mi. Va­gyis hát éppen, hogy nem mi - azaz Önök, kedveskéim meg mink, itt a tele­pen -, hanem egy nevezett (és megbukott) Medgyessy Péter, akit poszt-mi­niszterelnöki létében (posztjában) utazó nagyköveti státuszba emeltek, ami szerintem nincs olyan, vagy ha van, a Rejtő Jenő-regényekben szokott lenni, és általában csupa kétes egzisztencia rejlik mögötte. Ugyanis az történült, hogy Péter bábáskodott egy kínai-magyar vegyes vállalat, nagyvállalkozás életre hívása fölött, amelyik a filléres, tömegtermelt kínai libákat tollától, hú­sától és májától fosztaná meg; a magyar tenyésztőket és gyártókat pedig a pi­acaiktól. Igaz, ezt az ünnepélyes szerződéskötéskor, a pezsgődurranások kö­zepette nem nagyon hangsúlyozták. Miért is tették volna. Igazság szerint ebben a történetben nem az bánt, hogy nyomulnak az ázsiai kollégák - amikor egy eldugott borsodi pusztuló falucskában is felütötték a fejüket, megbizonyosodtam: tényleg itt vannak -; hadd nyomuljanak, illetve hát, ha elébük állok, akkor mi van? Zsírfoltocska az aszfalton, maximum. És még (bólogatok a vegyes cég magyar felének képviselőjével) sokkal jobb, ha velünk működnek együtt libaügyben, mint ha például a franciákkal (szuper­agresszív külhoni mezőgazdasági politikájukat hadd ne mutassam be, csak hadd emlékeztessek a szőlőültetvényeink egykori felvásárlására). Az bánt, j hogy egy bukott, hiteltelen szocialista (vagy ahhoz közeli) közéleti szereplő ; megint beleártja magát, és megint rosszul. Oly' felől persze bizonyára nem, hogy önzetlen közreműködése a partnerek egymásra találásában valószínű­leg kifizetődő volt. De nekem ebben az esetben (is) kilóg a lúdláb. Kínának a libamájunkra fáj a foga Elvérezhet a hungarikum a konkurensek elleni harcban Folytatás az 1. oldalról A támogatási hiánnyal küzdő ma­gyar lúdtenyésztők elsősorban az ázsiai piacokat féltik - jogosan - a kí­nai vetélytársaktól. A Távol-Kelet legnagyobb felvevő piaca Japán, ahol az egyébként sem olcsó libamájért az európai ár kétsze­resét is kifizetik az ínyencek. Japán évi lúdfogyasztásának 10 százaléka származik magyar importból, ami a kínai cégek előretörésével a közeljö­vőben megszűnhet. Látits Miklós, a Magyar Lúdszö- vetség titkára úgy véli, hogy Kína el­sősorban az ázsiai piacot veszélyez­tetheti, a hagyományos európai fel­vevőpiacon egyelőre nem valószínű, hogy számolni kell a kínai konkuren­ciával (ebbe a tévhitbe esett a textil­ipar is - a szerk.).- A magyar export nagyjából tíz százaléka kerül Japánba, ami elsőre ugyan nem tűnik jelentős mennyi­ségnek, de ennek elvesztése minden­képpen komoly veszteséget okozna az ágazatnak. Az európai, elsősorban a francia piacunkat nem veszélyezteti a kínai export. Itt ugyanis kevésbé ár­érzékenyek a fogyasztók, ráadásul a minőségre és a frissességre nagy hangsúlyt fektetnek, így nem valószí­nű, hogy a magyar libamáj kiszorulna Franciaországból. A sajtóban megje­lent információk sem megalapozot­tak, hiszen legjobb tudomásom sze­rint a most alakuló Mongo Lúdipari Kft. elsősorban az orosz és a kínai pi­acot vette célba, ami nem tartozik a hazai gyártók export-célpontjai közé - fogalmazott a lúdszövetség titkára. Lakits szerint a kínaiak „bejövete­létől” sokkal időszerűbb probléma az ágazat támogatásának megoldatlan­sága Magyarországon. A lúdágazat ugyanis nem számíthat uniós támo­gatásra, az állami támogatások pedig csak vékonyan csörgedeznek.- A tavalyi esztendőben csak mini­mális támogatást igényelhettünk, idén pedig egyelőre csak ígéreteket kaptunk. Ezt figyelembe véve megle­hetősen siralmas a hazai lúdtenyész- tés jövőképe - fogalmazott Látits. Hozzátette: hosszú távon ez azt ered­ményezheti, hogy a többi, lúdte- nyésztéssel foglalkozó, saját kormá­nya által dotált konkurensek minden téren előnybe kerülnek a hazai te­nyésztőkkel szemben, ami akár az ágazat megszűnését is jelentheti. • BUKOVICS A francia hungarikum Előszeretettel hangoztatjuk, hogy a libamáj hungarikum, holott a lúdtenyésztésnek és feldolgozás­nak más országokban is komoly hagyománya van. A libaexport legnagyobb felvevőpiacán, Fran­ciaországban pedig egyáltalán nem tisztelik a nemes terméket: a magyar export minimális része kerül a drága éttermekbe, legna­gyobb részét a gall konzervipar dolgozza fel, és francia termék­ként hozza forgalomba a magyar libahúst is. Több ezer ember kerülhet utcára A fizetésképtelen lakók egységes, egyértelmű szabályozást követelnek A fizetésképtelen bérlők kilakolta­tására csak a legvégső esetben ke­rül sor. A végrehajtást többszöri fel­szólítás, figyelmeztetés előzi meg, mostanában mégis több tízezer em­bert érint országszerte az időjárás miatt idáig halogatott kilakoltatás. A Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) aláírásgyűjtő akciót indított annak érdekében, hogy szülessen a jelenleginél körültekintőbb és egysé­ges jogszabály a lakhatási jogokról il­letőleg a kilakoltatások indoklása minden esetben megfelelő legyen. Setét Jenő, az RPA igazgatója kérdé­sünkre elmondta, össztársadalmi problémáról van szó, nemcsak cigá­nyokat érint az igazságtalan bánás­mód, az önkormányzatok szubjektív eljárásrendje. Az államnak sem érde­ke, hogy az elhelyezés nélküli kila­koltatással a hajléktalanok számát növelje, ezért remélik, kedvezően fo­gadják majd kezdeményezésüket, mely siker esetén legközelebb ősszel kerülhet az Országgyűlés elé. Elfogadhatatlan, hogy többgyer­mekes családok kerüljenek mindenfé­le segítség nélkül az utcára - mondta az igazgató, aki hangsúlyozta: a kila­koltatáshoz nemcsak önkényes lakás- foglalás vagy hátralék-felhalmozás vezethet, hanem egyoldalú bérleti szerződés felmondás vagy eltartási szerződéskötés esetén az idős ember korai elhalálozása is járhat illetéktelen lakáshasználattal. Alaposabb kivizs­gálást szeretnének tehát és pontosan körülírt szabályokat. Az alapítvány egyébként az összes megyei jogú vá­rostól bekérte az adatokat arról, hány család áll jelenleg kilakoltatás végre­hajtása előtt. Összesen 5162 háztar­tásról van szó a fővárosi 2750-en túl. A Létminimum Alatt Élők Társasá­ga is folyamatosan foglalkozik az önhi­bájukon kívül kilakoltatott bérlők el­helyezésével, illetve érdekképviseleté­vel. Molnár Gézáné, a szervezet orszá­gos elnöke a hátralékokra felszámított büntetőkamatok nagyságát tartja ab­szolút indokolatlannak. Az eladóso­dott bérlő így kilátástalan csapdába kerül, ha akarná, sem tudná kifizetni elmaradásait. Az elnök felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az önkormányzat­ok sokszor nem adnak kellő felvilágo­sítást az érintetteknek a különböző tá­mogatások igénybevételi lehetőségei­ről, mint például a lakásfenntartási vagy az adósságkezelési támogatásról, különböző részletfizetési lehetőségek­ről. Azt természetesen ő is elismeri, hogy egy önkormányzat nem szere­tetszolgálat, ám azt minimum elvárha­tónak tartja, hogy az utcára került csa­ládoknak szükséglakást, anyaotthont vagy bármilyen ideiglenes szállást biz­tosítsanak. Az alkotmányos szabályo­zás hiányosságait pedig mielőbb orvo­solni kell, fűzte hozzá Molnár Gézáné, ők minden fórumon ezért küzdenek. Megyénkben egyelőre nem beszél­hetünk kilakoltatási hullámról, Tata­bányán például semmi ilyesmit nem terveznek, tájékoztatott Kakuk Ta­más, a polgármesteri hivatal sajtóiro­dájának vezetője. A felvilágosítást he­lyezik előtérbe, az esetleges kedvez­mények igénybevételéről folyamato­san értesítik a rászorulókat. Ezenkí­vül több önálló programot is kidol­goztak a hátralékhalmozódás és haj­léktalanná válás elkerülésére. A váro­si önkormányzat tulajdonában jelen­leg 2100 bérlakás van, melyek haszno­sítását szociális bérlet útján illetve pi­aci elvű pályáztatással biztosítják. • Szabó Hainal

Next

/
Oldalképek
Tartalom