Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-09 / 69. szám

HÍDLAP • 2005. április 9, szombat Varga Péter jegyzete Októberi emlék Soha nem fogom elfeledni 1978 október 16-át. Kispap voltam a ferenceseknél, amikor híre kelt, hogy rövid szolgálat után el­hunyt I. János Pál pápa. A ke­resztény világot természetesen izgalomba hozta a történet, fő­ként hogy sokan gyilkosságról beszéltek, pedig mai ismereteink szerint szívrohamban hunyt el. Mindenki izgatottan várta az új választást. P Barsi Balázs, aki ak­kor novicius magiszter volt itt Esztergomban, tehát az újoncok mestere, egész nap a vatikáni rá­dió adását hallgatta. Már akkor is „minden nyelven beszélt”. Épp vacsoráztunk a rendház ebédlőjé­ben, amikor egyszerre kinyílt a bejárati ajtó, Balázs atya szinte berontott rajta mondván: „Hab- emus pápám!” (Van pápánk!) Mindenki kezében megállt a villa - gondolkodtunk. Ki lehet az? De nem sokáig kellett várakoz­nunk, Balázs atya azonnal el­mondta: lengyel a pápa! Csodá­latos volt a mélyen katolikus Lengyelország megdicsőülése, nem is beszélve mindarról, amit Közép-Kelet-Európa érezhetett akkor. Tőlünk lett, innét, ebből a régióból, ahonnét még sosem származott egyházfő. Ünnepel­tünk a rendház ebédlőjében, él­tettük Karol Wojtylát. Már akkor szerettük! És az elmúlt 27 esz­tendő bebizonyította, hogy volt miért. Az egyház kétezer eszten­dős történetének ő volt az egyik legnagyobb pápája. O, aki érezte az idő múlását, fölfogta az eljö- vendő nemzedék vágyakozásait, álmait. Pedig megválasztásakor Magyarország még javában a Ká­dár-rendszer esztendeit élte. Mégis éreztük, hogy valami más, valami új van születőben. Úgy lett. Szent ember volt. Amennyi­ben az egyház valakiről kijelenti, hogy „szent”, akkor nem tesz mást, mint kinyilvánítja, hogy „minden bizonnyal üdvözölt”. Tegye ezt Róma II. János Pállal is, hiszen a huszadik század egyik legnagyobb emberét vesz­tettük el vele. magazin Strattmann Lászlót, Romzsa Tó­dort. A mai magyar püspökök szinte mindnyájan tőle kapták kinevezésü­ket. Néhányukat ő maga szentelte püspökké. Soha nem feledjük szere- tetének azt a gyönyörű jelét, ame­lyet tavaly pünkösd szombatján adott, amikor külön apostoli levél­ben és üzenetben köszöntötte és ál­dotta meg a csíksomlyói búcsú résztvevőit, Érdély hívő népét. So­kan, nagyon sokan vagyunk, akik nemcsak tiszteltük és csodáltuk, de szívből szerettük őt. Személye - írja Dr. Erdő Péter - útmutatás és pél­dakép számunkra: egy Krisztusra bízott élet példája. O is elmondhat­ta Szent Pál apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutot­tam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr.” (2Tim 4,7-8). Az Európában tapasz­talható, fokozódó érdektelenség lát­tán figyelme egyre inkább Afrika és Latin-Amerika felé irányult. A fia­talok rajongtak érte, a „fiatalok pá­pájának” hívták. Szentéletű egyház­főként, a szabadság szószólójaként nagy bölcsességgel vezette át az egyházat a harmadik évezredbe. Emberi nagyságáért, példamutató humánumáért a nem hívők is elfo­gadták. Utolsó szavai is lelki nagysá­gáról tanúskodnak: „Derűs vagyok, legyetek azok ti is!” Az elmúlt 27 év arról is szólt, hogy a római pápa nem vitette magát töb­bet trónuson, hanem - amíg ereje bírta - bejárta az egész világot, még a pápuák kunyhóiba is maga ment el, egy más isten hívőihez. „Évangelizá- ció” ez volt az egyházát a harmadik évezredbe átvezető pápa jelszava, aki tereken, stadionokban, mezőkön mi­sézett, CD-re énekelt, e-mailen pos­tázta enciklikáit, felismerte és ki­használta a televízión keresztüli hit­terjesztés erejét. De nemet mondott az elváltaknak és a homoszexuálisok házasodásának. Nemet mondott a terhesség megelőzésére a Boszniá­ban megerőszakolt nőknek és az AIDS-fertőzött Afrika népének is. Holttestét a római Szent Péter ba­zilikában ravatalozták föl, tisztelői, hívei három napig látogathatták, hogy búcsút vegyenek Oszentségé- től. Temetésére április 8-án pénteken került sor a Vatikánban. A világot joggal rendítette meg az egyháztör­ténelem egyik legnagyobb, reformer pápájának a halálhíre. Becsukódott a Vatikán bronzkapuja, hogy megnyíl­jon egy másik, az örök élet felé veze­tő út II. János Pál pápa számára. Nyugodjék békében! • Varga Péter Dénes „Bocsásd el most szolgádat, Uraml többet élt Rómában, mint maga Szent Péter apostol. 27 év, amely a berlini fal összeomlásáról szólt: '81 januárjában a Solidarnosc delegációja járt a Vatikán­ban, Jaruzelski tábornok 1987-ben ér­kezett, Gorbacsov pedig 1989 decem­berében, a Szovjetunió és a Vatikán kö­zötti diplomáciai kapcsolatok újraindí­tásának szándékával. A lengyel pápa az összes volt kommunista országot meg­járta. Zárt kapukra csak Oroszország­ban, Kínában és Észak-Koreában ta­lált, de Fidel Castróval két­szer is találkozott. A kommu­nizmust rengető pápát meg­próbálták megállítani, de megválasztása egyfajta üze­netként is felfogható volt Ke- let-Éurópa számára. Már 1979-ben egymillió ember előtt celebrált misét Lengyel- országban, ahol a vallássza­badságot hirdette. Fellépése hozzájárult a lengyel ellenzék megerősödéséhez és a pápa személye egyfajta szimbó­lummá vált szülőhazájában. Tevékenysége a vallássza­badság, az erőszak elleni fel­lépés jegyében telt. 1981-ben Ali Agca merényletet köve­tett el ellene, melynek politi­kai háttere máig tisztázatlan. Hosszas gyógyulását követő­en, amikor elhagyhatta a kór­házat, meglátogatta Agca-t a börtönben és feloldozta. „Utazó pápá­nak” is hívták, több mint száz országot látogatott meg,- 279 embert avatott szentté és 80 3-at boldoggá. Több mint ezer találkozót és audienciát tartott politikusokkal, kormány- és államfők­kel. II. János Pál volt az első pápa, aki meglátogatott eg)' zsinagógát, és szin­tén elsőként látogatást tett az ausch­witzi holokauszt emlékműnél. Jeru­zsálem utcán sok ember siratta halál­hírének hallatán. Az olasz RAI televí­zió tudósításában megszólaltatott izra­eliek egy része odáig ment, hogy „a zsidók pápájának” nevezte a katolikus egyházfőt, ami korábban elképzelhe­tetlen lett volna. De találkozott a keleti egyházsza­kadás óta elsőként a bizánci patriar- chával is. „A „létező szocializmus” idején, Magyarországon 1978-ban ag­godalmat keltett az állami vezetésben az a tény, hogy Karol Wojtyla, mint lengyel főpap nemcsak a hírekből is­merte a szocializmust, így nem vol­tak illúziói arról, milyen az egyház helyzete egy pártállamban” - fogal­maz Gergely Jenő egyháztörténész, hozzátéve: „éppen ezért nagyon óva­tosak és igazából semmitmondók voltak az akkori nyilatkozatok”. A pártállami vezetők bíztak benne, hogy folytatódik a Vatikán addigi ke­let-európai politikája. VI. Pál idején ugyanis kellemes, konfliktusokat ke­rülő viszonya volt a magyar vezetés­nek a Szentszékkel. Magyarországgal II. János Pál államtitkára, Casaroli bíboros tartott szorosabb kapcsola­tot, ő a rendszerváltás előtt többször is járt nálunk. Miklós Imrét, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal akkori veze­tőjét is fogadták a Vatikánban, Lázár György miniszterelnök pedig 1987- ben járt a pápánál. A 70-es évektől a kis lépések politi­kája jellemezte Magyarország és a Szentszék viszonyát. Bár négy kivé­telével az összes szerzetesrendet be­tiltották, megengedték Lékai bíbo­rosnak, hogy új rendet alapítson. A kisebb feszültségeket tárgyalásokkal oldották meg, az átfogó problémák Nem volt váratlan, mégis meg- rendítöen hatott a hír, amikor ápri­lis 2-án hivatalosan bejelentette a Vatikán, hogy 21 óra 37 perckor hosszú szenvedés után elhunyt II. jános Pál pápa. Ő volt a katolikus egyház történetében Szent Péter utódaként a 264. egyházfő, regná­lását tekintve pedig a kétezer esz­tendő alatt a harmadik leghosszab- ban uralkodó pápa. Nála tovább csak maga Szent Péter, illetve IX. Pius álltak az egyház élén. Ő volt az első egyházfő, aki Közép-Kelet Európából származott és 1523 óta az első, aki nem olasz származású. Karol Woytila nyugalmazott katona­tiszt és Emilia Kaczorowka tanárnő két fia közül ő volt a fiatalabb. 1920. má­jus 18-án született. Miután édesanyja 1929-ben meghalt, édesapja egyedül nevelte tovább két fiát, azonban nem sokkal később, 1931-ben huszonhat éves bátyja is meghalt. így csak ketten maradtak a családban. 9 évesen volt el­sőáldozó és 18 éves korában bérmálko­zott. Már az elemiben is kitűnő diák volt, szeretett focizni, de abba tudta hagyni, ha szólította a kötelesség. Nagy kedvvel ministrált, hamarosan főministráns lett, mindazonáltal nem lehet jámbornak mondani: szerette a tréfát, a játékot, a természetet. Wadowicében járt gimnáziumba, majd érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938-ban. Mi­kor a náci megszállók bezárták az egye­temet egy kőbányában, majd egy ve­gyi üzemben dolgozott, hogy megél­hetését biztosítsa. Még egyetemista korában színész akart lenni, játszott is a titokban működő „Rabszodikus Szín­ház” társulatában. Időközben teológiát tanult, 1946-ban szentelték pappá. Ta­nult Rómában, patronálta a Belgium­ba, Hollandiába és Franciaországba menekült lengyel emigránsokat. Visz- szatérve Lengyelországba 1951-ig ő volt Krakkó egyetlen káplánja. 1964- ben VI. Pál pápa Krakkó érsekévé ne­vezte ki, a biDorosi rangot 1967-ben nyerte el. 1978. október 16-án I. János Pál pápa hirtelen halálát követően a bí- borosi konklávé a katolikus egyház fe­jévé választotta. A Szent Péter téren hatalmas csend fogadta. „Messziről jöttem. Ha majd elhibázok valamit olaszul, ti kijavítotok!” - mondta tört olaszossággal és szavait üdvrivalgás fojtotta el. Róma rögtön befogadta az idegen pápát, aki azóta beszédeiben egyaránt szól lengyel és olasz „honfi­társaihoz”. A bazilika lodzsáján ott állt Stefan Wyszynski bíboros és a vatikáni kihallgatásra jelentkezett első külföldi vendég, Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. így kezdődött II. János Pál negyed évszázados pápasága. Meg­választásakor Carter elnök tanácsadó­ja, a szintén lengyel Zbigniew Brzezin- ski azt jósolta: „Nagy pápa lesz belőle!” A jóslat bevált. II. János Pál 27 éves pá­pasága nagy történelmi fordulatokkal esett egybe, nagy léptekkel a vallási párbeszédben, nagy testi szenvedéssel most, az öregkor napjaiban.. Wojtyla rendezése viszont elmaradt. II. János Pál pápa többször is hatá­rozottabb fellépésre buzdította a ma­gyar püspököket, ő ugyanis már ak­kor tudta: az államnak is fontos a jó viszony fenntartása. Itthon pedig a pártállam idején is világos volt: II. János Pál szavainak súlya van, szá­molni kell vele. Ugyanakkor minden magyar-vatiká­ni találkozó csak informális volt a szoci­alizmus idején, a második világháború után megszakadt diplomáciai kapcsola­tokat csak 1990-ben állították helyre. 1991 augusztusában járt II. János Pál pápa először Magyarországon. Az ötnapos látogatás alatt Paskai László prímáson és a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar tagjain kívül a szentatya többek között Göncz Árpád köztársa­sági elnökkel, valamint Antall József miniszterelnökkel is találkozott. Lá­togatása alatt szabadtéri szentmisét tartott Esztergomban, Pécsett, Mári- apócson és Budapesten. Szinte vala­mennyi alkalommal szólt a fiatalok­hoz. Látogatása több százezer hívőt vonzott. Minden helyszínen ezrek hallgatták a pápát. Legközelebb öt évvel később, 1996 szeptemberében jött Magyarországra a pápa, aki ekkor fogadta Horn Gyula miniszterelnököt is: a néhány perces megbeszélésen az egyházak finanszí­rozási gondjaira is kitértek, valamint Pannonhalmá és Győrött tartott szentmisét. Találkozott a későbbiek során Magyarország valamennyi mi­niszterelnökével, Medgyessy Péterrel. Orbán Viktorral, valamint legutóbb sor került a negatív visszhangú talál­kozóra Gyurcsány Ferenccel. „Mi, magyarok is, hívők és min­den jóakaratú ember, hálával és tisz­telettel gondolunk rá” - hangsú­lyozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Különö­sen közel állt hozzánk, Kelet-Kö- zép-Európa népeihez. Sok szentet és boldogot adott az Egyháznak, köztük a XX. század vértanúit és hitvallóit, így magyar boldogokat is: Apor Vilmost, Batthyány-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom