Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-25 / 124. szám
2005. június 25., szombat • HIDLAP mauipmagazin Jó vagy, de légy más! Nejnek harca a Várban „És mondá az Úr, legyen világosság, és lón világosság. És mondá az Úr, legyen férfi és nő, és lön férfi és nő.” Majd lön vonzalom, veszekedés és kibékülés. Aztán szerelem és szenvedély, házasságközvetítő és válóperes ügyvéd. Mindez a Várszínházban vasárnap, egy nem is annyira fülledt éjszakán. A Dobogó Színpad előadásában a Te édes, de jó vagy, légy más című színdarab feldolgozását láthatták a szép számmal megjelent nézők. Ültünk a csillagos ég alatt a padokon és lepergett előttünk egy teljes férfi-nő macska-egér játék. Vagy ahogy mondani szokás, a nemek harca. In médiás rés kezdtek pörögni az események, napjaink szingli gyötrelmeivel az élen. Mit is kell átélnie egy nőnek és persze a férfinak az első randin, a másodikon, a harmadikon, és ha még ez sem volna elég, a házasságban és az öregségben. Tiszta Teréz anvu, csak több a zene és a tánc. És persze jobb. A Dobogó Színpad színészei fiatal koruk ellenére is kitűnően átérezték és hozták a karaktereket, amik ugyan felnagyítva, de mégis a valóságot tükrözték. Ezt pedig kortól függetlenül tették mindenkinek, hiszen ki ne szeretné a pikáns részletekkel és humorral fűszerezett színházi szappanoperát? Volt aki nem szerette, és „én ezt nem vagyok hajlandó tovább nézni” kijelentéssel még idejében távozott, mielőtt túl jól érezte volna magát. Jöttek egymás után a jobbnál-jobb jelenetek, ami egy börtön-társkeresésben csúcsosodott ki, a szúnyogok pedig tovább fokozták az izgalmakat. Aztán folytatódott a történet az egyszerű, átlagos és persze tragikus randikkal, majd a még tra- gikusabb és kellemetlenebb otthoni ágyjelenetekkel. Ha nem is mindig finoman, de őszintén láthattuk a férfit és a nőt, amint egymásért, és valahogy mindig egymás ellen küzdenek. Mindhiába. Aztán megtalálják a nagy őt, és elkezdik átformálni, mindhiába. Marad a harc, de legalább nem unatkoznak, és szerencsére mi sem. 12 éven aluliaknak mindez csak felnőtt felügyelettel ajánlva, ami meg is volt, így gond egy szál sem. Még a vágóképszerű jelenetek közötti színpadrendezés is zenei aláfestéssel történik, ami szerencsére lendít egy kicsit az ilyenkor döcögőssé váló folyamaton. A hangulat ezt leszámítva remek volt, amit csak fokozott a szereplők kitűnő énekhangja. Hol voltak ezek a tehetségek a Megasztár idején? Biztosan az előadást próbálták, sokunk örömére. Ahhoz képest, hogy bájos gimis matinéra készültem, egy kitűnően megkoreografált show-t kaptam. Éppen ezért óvatosan amatőröznék, mivel a szereplők egytől egyig a téma nagymesterei voltak, akárcsak a néző. Ezért is volt annyira jó ez a vasárnap este. Valahogy egy húron pendültünk. Komolyan elgondolkoztatott, hogy a Nő megformálói közül kinek a játéka sikerült a legkifejezőbbre, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy mindegyikőjüknek sikerült egy nagyon jellemző és hibáival is szerethető nőt eljátszani. Új lendületet vitt a darabba, az amerikai show man-t, vagy inkább show girl-t megtestesítő leányzó. Valóban olyan érzésem volt, mintha a teleshopot nézném, csak itt a szexuális szolgáltatások színvonalát elemezték, nem pedig egy hámozógépét. Engem meggyőzött. Kérdezhetné a kedves olvasó, hogy Adám, a Férfi, életünk megrontója és megszépítője hol volt? Ott voltak, mind a négyen és imádtuk őket. Bár időnként félszegen, macsón, vagy éppen enyhén aberráltan tűntek fel, de még több humort vittek az egyébként sem unalmas darabba. Reményt is adva, hogy előbb-utóbb úgyis mindegyik beadja a derekát, mert lehet egy nőnek ellenállni? Persze, hogy nem! Mindenki megérdemelné, hogy név szerint méltassam ne csak a szereplők, hanem a felkészítők igyekezetét és kemény munkáját is. Mégsem tenném, hanem szeretném minden néző nevében megköszönni. Nem minden nap adatik meg az embernek, hogy görbe tükröt tartanak elé, és még élvezi is. • JuhAsz Regina Dohányzás ellen... Esztergom nem tobzódik a tüdő- gyógyászokban, így hát ha valaki, az a két szem pulmonológus, Osvai László és Horváth Gabriella a szívén viseli városunk és vonzáskörzetének asztmásainak, allergiásainak sorsát Osvai doktor ráadásul az elmúlt években lehetőségeihez mérten mindent megtett azért, hogy meggátolja a középiskolás diákság nikotinfertőzését Idén - ha csak nem történik csoda - elmarad a nemdohányzó középiskola-program, persze nincs minden veszve. Osvai Lászlóval, a Városi Tüdőgondozó főorvosával, az esztergomi önkormányzat egészség- ügyi és szociális bizottságának elnökével beszélgettünk.- Utoljára múlt évben került megrendezésre a nemdohányzó középiskola-program. Milyen eredménnyel zárult a tavalyi akció, s idén miért maradt el?- Nagyon jó eredménnyel zártuk a tavalyi programot, idén azonban valóban nem kerül sor rá. Mint minden máshoz, ehhez is pénzre van szükség. Szomorúnak tartom, hogy egy ilyen - minden politikától mentes - kezdeményezést nem ápol a kormány, s mikor benyújtottuk a pályázatot, egyértelmű elutasításban részesültünk. Nem akarok azon gondolkodni, kik kapták meg helyettünk, valójában nem is érdekel, csupán szomorúnak tartom az esetet. Annál is inkább, mert a tavalyi és a tavalyelőtti program is kiváló eredményekkel zárult. A diákok lelkesen és készségesen álltak hozzá a magukkal szembeni megmérettetéshez. A „játékszabályok” egyszerűek voltak: az a középiskolás osztály, aki vállalta a versenyt, egy hónapon át nem nyúlt cigarettához, amit szénmonoxid-vizsgálattal mértünk - időről időre tetszőlegesen kiválasztott öt tanulón. Akiknél eg)’ hónapon át nem találtunk dohányzásra utaló jeleket, egy nagyobb pénzjutalomban részesültek, tehát megérte nekik nem cigarettázni.- Most őszintén: egy öt-öt tanulón elvégzett vizsgálat, és-a legjobb esetben is - egy hónapnyi cigaretta-bojkott jelent- het-e bármilyen garanciát?- Dehogy jelenthet. Ha egészen őszinte akarok lenni, még az sem volt garantált, hogy a győztes osztály diákjai biztosan nem nyúltak cigarettához. Ha csak arra gondolok, hogy a kihívott ominózus öt tanuló helyett bárki más is kijöhetett - hiszen nem ismertük őket máris kijátszható volt a vizsgálat. De ezt már az elején is tudattuk velük, hogy a játék nagyrészt becsület kérdése. Abban pedig talán már egy kis pedagógia is volt, hogyha valaki mégis megszegte a szabályokat, a saját közössége látta kárát. Félreértés ne essék, ha ilyen történt, senkit nem citáltunk elő név szerint...- Mire költötték a „győztesek” az ösz- szeget?- Tudtommal osztálykirándulást szerveztek belőle. Ami azért is örvendetes, mivel a nem dohányzásnak köszönhetően tettek szert közös élményekre. Éppen ezért sem lenne dőreség ezt a kezdeményezést a városon túlra is közvetíteni. Nem látnák kárát a régió határon innen és túli középiskoláiban sem.- Ha arra gondolunk, hogy ebben a rohanó stresszes világban egyre többet kell követelnünk önmagunktól, a tüdőnk is rendesen tiltakozhat a nyomás ellen...- Valóban, a tüdő betegségei idegi alapon is megjelenhetnek, de arra éppen olyan fontos odafigyelni, mint másra. A mi felelősségünk, tehát az orvos felelőssége is nagy. A túlhajtás- ban mi sem tudunk olyan szinten és módon figyelni a betegre, ahogy az illene. A betegek meg elvárják, hogy a megfelelő bajra a megfelelő gyógyszert kapják. Holott a természetes gyógymódok sokszor jóval többet érnek, mint egy komoly, éppen annyit ártó, mint használó gyógyszer. Elég, ha példának hozom fel, hogy ma már tudományos bizonyítékok szólnak arról, hogy ha egy pár hónapos csecsemőt antibiotikumokkal kezelnek, a kicsi immunrendszere jelentősen gyengébb lesz, mint a gyógyszerektől megmenekült kortársai...- Kevés orvos fogadja el nyíltan a természetes gyógymódokat...-Való igaz, és én magam is úgy gondolom, hogy egyfajta egészséges összhangot kéne találni a gyógyszer alapú és a természetes gyógyítás között. Nem kérdés, hogy a természetgyógyászat hatalmas elmaradásban van az orvostudományhoz képest. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyógyszerek nagy része növényekből kivont hatóanyagokkal érik el a kívánt hatást, más kérdés persze, hogy a gyógyszergyárak ezt miként stimulálják, a hatásfokot erősítik, vagy gyengítik. Nyílt titok, hogy az olaj- és más monopoliparok mellett a gyógyszeripar irányítja a világot. A betegség hatalmas üzlet, - sajnos.- Elképzelhetőnek tartja, hogy a gyógyszergyárak direkt alkalmaznak függőséget okozó hatóanyagokat készítményeikben, amelytől gyakorlatilag rászokunk a gyógyszerre?- Ez túlzó elképzelés, ráadásul azt gondolom, ez nem lenne olyan köny- nyen megvalósítható. Ebbe még belegondolni is rossz. Annyi mindenképpen megfontolandó, hogy a betegek nagyon gyógyszerközpontúan gondolkoznak. Ha betér hozzám egy szemmel láthatóan túlsúlyos, dohányzó ember, aki nehéz légzésre panaszkodik, s azt mondom neki, fogyjon le és hagyja abba a cigarettá- zást, megsértődik és elmegy, mondván, nem akartam meggyógyítani: nem adtam neki gyógyszert. Ez nem túl jó hír. Ebből a szemszögből a gyógyszergyárak állnak nyerésre.- Ön lett a Gyermekkert Alapítvány kuratóriumának új elnöke...- Nagy megtiszteltetés ez a lehetőség, ugyanakkor nem szívesen mondanék róla bármit is, hiszen érdemben eddig talán egyetlen alkalommal ült össze tanácskozásra az új kuratóriumi tagság. A későbbiekben jobban átlátom a helyzetet, és bővebben tudok róla nyilatkozni. Azt azonban elmondhatom, hogy mindent beleadunk, a legjobb tudásunk szerint végezzük majd a munkánkat.- Sok városban működik asztmaklub és nyári táborozási lehetőségek is adódnak a tüdőbetegek számára, - városunkban mi a helyzet?- Akadtak itt ilyen kezdeményezések, de az említett konkrét szerveződés nem jött még létre. Idén nyáron szeretném összehívni a város asztmásait egy kötetlen beszélgetésre, ahol egymással és az őket kezelő orvosokkal is találkozhatnak és kérdezhetnek. Ez már előre mutatja egy asztmaklub megszületését.- Szó esett itt jól sikerült dohányellenes akcióról, stresszes tüdőbetegekről és ügyesen taktikázó gyógyszergyárakról. Mindent összevetve pesszimistán vagy optimistán látja a helyzetet?- Nehéz kérdés. Optimista, ha a nemdohányzó középiskola-program sikerére gondolok, de borúlátó vagyok, ha például a Százlépés programra gondolok és arra, mennyire nincs pénz rá. A munkánknak azonban van értelme, erre nap mint nap rájövök • Szalay Álmos
