Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-18 / 119. szám
2005. június 18., szombat Ä HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 23. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Kalendárium Halálos baleset, öngyilkossági kísérlet és utcán kószáló őrül színesítette Esztergom és környékének életét száz évvel ezelőtt. Ebhez még hozzájárult egy katasztrófát okozó vihar is, és a rendőrkapitány elmaradhatatlan bírálata még tovább borzolta az amúgy sem nyugodt kedélyeket. Halálhoz vezetett egv ember segítő szándéka, amelyről az Esztergomi Lapok júniu.s 18-i számában olvashatunk. „Gyiva községben Hartmann Márton földbirtokos udvarában uj kutat ástak. Folyó hó 15 én Béres Adolf 18 éves suhancz pajkosság- ból beleállott a vödörbe s mondta, hogy eresszék őt le a kútba. Alig volt azonban 6- 8 méternyire kiabálni kezdett, hogy húzzák öt fel, mert nagyon rossz szag van a kútban. De mielőtt felhúzhatták volna, a vödörből kifordult, s a vízbe esett. Porubszki András 30 éves kocsist rögtön utána eresztették a vödörben de ez is mire leért kifordult és a vízbe esett. Mindkettőt haha húzták ki szigonynyal. A szerencsétleneket a kútban összegyűlt nitrogéngáz fojtotta meg. ” E sokkoló hír után egy másik hátborzoló esetről számol be a lap, amely ügynek kimenetele már szerencsésebb. „Örült az utcán. F hó 16-án reggel 7 órakor a Kolos kórház egyik ápolója megdöbbenve vette észre, hogy egy elmebajos beteg eltűnt a kórházból. Azonnal keresésére indultak. /I szegény örült pedig ezalatt a Simor János utcádban sétálgatott. A Széchenyi téren Pásztor rendőr lefüleltre a már feltűnően viselkedő bolondot és'bekísérte a városházára." Az öngyilkossági kísérletről is ez az újság számol be június 22-i számában. Az eset egy hajón érkező társaságról szól, akik egész nap kedélyesen kirándulgattak Esztergomban és környékén. A baj később történt. „Visszafeléa hivatalnokok mit sem sejtve társasjátékot játszottak, midőn egyszerre hatalmas zuhanás vonta magára figyelmüket, odarohannak és egyik társukat látják a habokkal küzdeni. Két hajós gyorsan csónakba szállt és még sikerült a szerencsétlent élve kimenteni. ” Ezeket a szörnyűségeket az időjárás tovább tetézte. Bár a nagy árvízhez képest az eset semmiség, az itt élőket mégis sokkolta. Az Esztergom és Vidéke június 18-án a következőt írja: „Csütörtökön a déli órákban pusztító jégeső és zivatar viharzott el városunk felett. Egy óra tájbanfeketefelhők emelkedtek fel a láthatáron Vaskapu felül s rövid idő múlva sűrűn hullott alá ajég, dió nagyságban és az eső Mondom a magáét Gulya István rovata Hol zsírjaink domborulnak Aki azt hiszi, nincs semmi szórakoztató abban, ha Schobert Norbert rémálmaiból előpattan két döngő hájraktár, és zihálva tologatja egymást egy 4,6 méteres körben, nagyot téved. Nem árt, hogyha amidőn tiszteletünket tesz- szük egy Sumo Európa-bajnokságon - ezt legutóbb Visegrádon, június 10- 12-én tehettük meg egy világbajnok ezüstérmes birkózó (és többszörös világ- és Európa-bajnoki ezüstös-bronzos szumós) gyámkodása alatt tesz- szük. Nevezett személy (az egyszerűség kedvéért hívjuk Jánosnak) ugyanis mindenkit ismert, és büszkén arattam le az ő babérjait, amikor a küzdősportok krémje nagy tisztelettel járult elé, hogy megszorongassa a kezét. Igaz, azt már némiképp túlzásnak tartottam, amikor a kürtőskalácsos szintén ga- zsulált neki, akit mindössze egy hete ismert, de hát, szekrényjellegű válla van még ma is, és az ilyen vállakkal nem árt jóban lenni, nem csupán az alkalmi támaszkodás végett. Az igazsághoz hozzátartozik, nála jámborabb embert nem hordott még hátán a föld, pedig lehetne nemzetközi hírű kötekedő, egy ízben egy ékelődni vágyó barátom csuklóját nyugtatóan megfogta (két ujjal), azóta az a drága lélek tudja, mi az a satu. A szumó EB hangulata egészen más, mint a birkózóé. Amikor egyszer az előbbi „satus” kollégával tiszteletünket tettük az aktuális pesti viadalon (érintve volt, a barátnéja által), csak lesütött, merev tekintettel néztük az előtás padlózatának mintáját, hogy még a tekintetünk se akadjon össze a száz százalékig őszinte (egyszerű) verőlegényekből verbuválódott közönséggel (utoljára akkor féltem így, amikor egy klimaxba lépő agresszív kony- hásnő közölte velem az iskolai menzán, hogy lótúró van, nem repeta). A szumo más. Vidám és önfeledt - és van benne valami hakniszerű. Erről akkor győzettem meg, amikor az egyébként első osztályú küzdőember, az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor (Sanvikkaaa - ahogy üvöltötték a bennfentesek) első nekirugaszkodásra rögvest arannyal térhetett haza a súlycsoportjából (85 plusz). Ámbátor a mezőny egészére elmondható, hogy részben gyakorló, részben már akut hájasodásnak induló ex-birkózókból állt. Zömmel a néhai keleti - hogy ne mondjam: szocialista - blokk versenyzőiből: oroszok (akiket maga a nagy repülőgép-tervező, Antonov unokája patronál, és ide is elkísért), ukránok, lengyelek, grúzok, (kelet-) németek stb. Bár lehet, hogy utóbbiak lányok voltak... Mer' ám indulnak hölgyek is, és aki azt hiszi, hogy csak szatyorcipeléstől megeombosodott, nassolástól oszlopszerűvé tömbösödön: háziasszonyok, újra csak melléfog. Nagyon csinos lányok (is) a homokba haraptak (ezzel borították tudniillik a shobu- dawarának nevezett küzdőkört, amelynek egyébként az átlépése felért a vereséggel). Persze mindenki a legényeket várta - joggal: a főnapon (szombaton) Bárdosi aranya mellett begyűjtöttünk két harmadik helyezést is; de mindvégig igazán remekeltünk, a 21 ország 33 induló versenyzője között a három napon összesen három aranyat, három ezüstöt és 11 bronzérmet szereztünk leginkább a 115 kiló fölöttieket, ahol a súlyt tekintve a határ a csillagos ég volt, vagyis az emésztőrendszer befogadóképessége és a bőr tágulóképessége döntött. Itt újfent bebizonyosodott, hogy nem a méret a lényeg, az izom (és erő) számít meg a tapasztalat. Régen láttam már ekkora hegyomlásokat nagyokat repülni, utóbb a halma fölött pedig egy filigránt tenyeret dörzsölni és a hagyományos szertatásokat végezni. Gardedámom egyébként közölte, hogy a közönség soriban (valóban) szép számmal fellelhető hölgyneműek viszont elsősorban a 85 kilogrammos hímek látványáért, pontosabban azok kerek fenekéért váltottak jegyet. Kis híján megnézhették az enyémet is, mivel az egyik versenybíró a portugál indulónak nézett - egy kicsit tényleg hasonlítottunk -, és majdnem felküldött a porondra. Ezt csak Jánosom 360 fokos vigyora akadályozta meg. A vasárnapi, úgynevezett „open” küzdelemre már nem látogattam el, pedig akkor a súlykategóriák mellőzésével nekimehetett bárki bárkinek, de nekem hétvégre elegendőnek bizonyult azon jóleső tudat, hogy utóbbi életemben először csöppentem olyan közönség közé, ahol nem szorongtam, és nem ríttam ki. Sőt. sűrű cseppekben, mintegy 20 percig. A jégverés a Vaskapun át Szentgyörgymezőnek, a Kusztus és Potollai dűlőben dühöngött, hol a szőllőkben még a vesszőket is eltördöste, majd derékszög alakban átment a Dunán s Kövesdnek vette irányát. A nevezett két dűlőben ajég és az áradat óriási pusztításokat vitt végbe. Sok helyütt, hol azelőtt buja növényzet volt, most iszaptenger látható. A vízórádat a város egész külhatárában megrongálta az utakat, métermázsás köveket hozott le magával. A hegységből lerohanó víz a város számos utcáját elöntötte. Utca szélességében, 30-50 cm. magasan folyt a víz, mely egész a Széchenyi térre bejött. Nemcsak pincéket öntött el, de számos üzletben 20-30 cm. magasan terült el a víz, s okozott óriási károkat. Fél méter magasan maradt az iszap, föld és kő hátra számos utcában, téren a városban. ” Es persze a károkról a rendőrkapitány is tehet. Hogy miért, az a Szabadság június 21-i számából kiderül. „Rönd! A rendőrkapitányról már a pályás babák is tudják, hogy most járja a közrendészet normális iskoláját és most tanulja a város pénzén, a közrendészeti A. B. C-ét, a mit a teherviselő közönség agyotisikanerozásával szeretne elpalástolni. Ae üzletembereket, a kik árukat kapnak, agyonzaklattatja s nem engedi meg a lerakodást, ha kocsi áll meg az üzlet előtt, a vevő kocsija, azt elzavarja. Arra azonban már nem gondolt, hogy a csütörtöki egész- akadás előtt a csaiomanyilásokat felnyittassa, hogy az üzleteket az ár el ne öntse, a mi a vétkes mulasztás folytán bekövetkezett. A. gyermek soha tie vállalkozzék felnőtteknek való tennivalóra!" Még a végén a felhő- szakadás miatt is ő lesz a felelős. • Gál Kata Itta Fesztergom írásunk a III. oldalon ^aminmr-w— - — ~ VJ# ^ X W&M *►. Ä m .. »■'• in
