Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-06-18 / 119. szám

2005. június 18., szombat Ä HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 23. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Kalendárium Halálos baleset, öngyilkossági kísérlet és utcán kószáló őrül színesítette Esz­tergom és környékének életét száz évvel ezelőtt. Ebhez még hozzájárult egy katasztrófát okozó vihar is, és a rendőrkapitány elmaradhatatlan bírálata még tovább borzolta az amúgy sem nyugodt kedélyeket. Halálhoz vezetett egv ember segítő szándéka, amelyről az Esztergomi La­pok júniu.s 18-i számában olvashatunk. „Gyiva községben Hartmann Márton föld­birtokos udvarában uj kutat ástak. Folyó hó 15 én Béres Adolf 18 éves suhancz pajkosság- ból beleállott a vödörbe s mondta, hogy eresszék őt le a kútba. Alig volt azonban 6- 8 méternyire kiabálni kezdett, hogy húzzák öt fel, mert nagyon rossz szag van a kútban. De mielőtt felhúzhatták volna, a vödörből kifordult, s a vízbe esett. Porubszki András 30 éves kocsist rögtön utána eresztették a vödörben de ez is mire leért kifordult és a vízbe esett. Mindkettőt haha húzták ki szigonynyal. A szerencsétleneket a kútban összegyűlt nitrogéngáz fojtotta meg. ” E sokkoló hír után egy másik hátborzoló esetről számol be a lap, amely ügynek kimenetele már szerencsésebb. „Örült az utcán. F hó 16-án reggel 7 órakor a Ko­los kórház egyik ápolója megdöbbenve vette észre, hogy egy elmebajos beteg eltűnt a kór­házból. Azonnal keresésére indultak. /I sze­gény örült pedig ezalatt a Simor János utcá­dban sétálgatott. A Széchenyi téren Pásztor rendőr lefüleltre a már feltűnően viselkedő bolondot és'bekísérte a városházára." Az öngyilkossági kísérletről is ez az újság számol be június 22-i számában. Az eset egy hajón érkező társaságról szól, akik egész nap kedélyesen kirándulgat­tak Esztergomban és környékén. A baj később történt. „Visszafeléa hivatalnokok mit sem sejtve társasjátékot játszottak, mi­dőn egyszerre hatalmas zuhanás vonta ma­gára figyelmüket, odarohannak és egyik tár­sukat látják a habokkal küzdeni. Két hajós gyorsan csónakba szállt és még sikerült a szerencsétlent élve kimenteni. ” Ezeket a szörnyűségeket az időjárás tovább tetézte. Bár a nagy árvízhez ké­pest az eset semmiség, az itt élőket mégis sokkolta. Az Esztergom és Vidé­ke június 18-án a következőt írja: „Csü­törtökön a déli órákban pusztító jégeső és zi­vatar viharzott el városunk felett. Egy óra tájbanfeketefelhők emelkedtek fel a láthatá­ron Vaskapu felül s rövid idő múlva sűrűn hullott alá ajég, dió nagyságban és az eső Mondom a magáét Gulya István rovata Hol zsírjaink domborulnak Aki azt hiszi, nincs semmi szórakoztató abban, ha Schobert Norbert rémál­maiból előpattan két döngő hájraktár, és zihálva tologatja egymást egy 4,6 méteres körben, nagyot téved. Nem árt, hogyha amidőn tiszteletünket tesz- szük egy Sumo Európa-bajnokságon - ezt legutóbb Visegrádon, június 10- 12-én tehettük meg egy világbajnok ezüstérmes birkózó (és többszörös világ- és Európa-bajnoki ezüstös-bronzos szumós) gyámkodása alatt tesz- szük. Nevezett személy (az egyszerűség kedvéért hívjuk Jánosnak) ugyanis mindenkit ismert, és büszkén arattam le az ő babérjait, amikor a küzdőspor­tok krémje nagy tisztelettel járult elé, hogy megszorongassa a kezét. Igaz, azt már némiképp túlzásnak tartottam, amikor a kürtőskalácsos szintén ga- zsulált neki, akit mindössze egy hete ismert, de hát, szekrényjellegű válla van még ma is, és az ilyen vállakkal nem árt jóban lenni, nem csupán az al­kalmi támaszkodás végett. Az igazsághoz hozzátartozik, nála jámborabb embert nem hordott még hátán a föld, pedig lehetne nemzetközi hírű köte­kedő, egy ízben egy ékelődni vágyó barátom csuklóját nyugtatóan megfog­ta (két ujjal), azóta az a drága lélek tudja, mi az a satu. A szumó EB hangulata egészen más, mint a birkózóé. Amikor egyszer az előbbi „satus” kollégával tiszteletünket tettük az aktuális pesti viadalon (érintve volt, a barátnéja által), csak lesütött, merev tekintettel néztük az előtás padlózatának mintáját, hogy még a tekintetünk se akadjon össze a száz százalékig őszinte (egyszerű) verőlegényekből verbuválódott közön­séggel (utoljára akkor féltem így, amikor egy klimaxba lépő agresszív kony- hásnő közölte velem az iskolai menzán, hogy lótúró van, nem repeta). A szumo más. Vidám és önfeledt - és van benne valami hakniszerű. Erről ak­kor győzettem meg, amikor az egyébként első osztályú küzdőember, az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor (Sanvikkaaa - ahogy üvöltötték a bennfentesek) első nekirugaszkodásra rögvest arannyal térhetett haza a súlycsoportjából (85 plusz). Ámbátor a mezőny egészére elmondható, hogy részben gyakorló, részben már akut hájasodásnak induló ex-birkózókból állt. Zömmel a néhai keleti - hogy ne mondjam: szocialista - blokk ver­senyzőiből: oroszok (akiket maga a nagy repülőgép-tervező, Antonov uno­kája patronál, és ide is elkísért), ukránok, lengyelek, grúzok, (kelet-) néme­tek stb. Bár lehet, hogy utóbbiak lányok voltak... Mer' ám indulnak hölgyek is, és aki azt hiszi, hogy csak szatyorcipeléstől megeombosodott, nassolás­tól oszlopszerűvé tömbösödön: háziasszonyok, újra csak melléfog. Nagyon csinos lányok (is) a homokba haraptak (ezzel borították tudniillik a shobu- dawarának nevezett küzdőkört, amelynek egyébként az átlépése felért a ve­reséggel). Persze mindenki a legényeket várta - joggal: a főnapon (szomba­ton) Bárdosi aranya mellett begyűjtöttünk két harmadik helyezést is; de mindvégig igazán remekeltünk, a 21 ország 33 induló versenyzője között a három napon összesen három aranyat, három ezüstöt és 11 bronzérmet szereztünk leginkább a 115 kiló fölöttieket, ahol a súlyt tekintve a határ a csillagos ég volt, vagyis az emésztőrendszer befogadóképessége és a bőr tá­gulóképessége döntött. Itt újfent bebizonyosodott, hogy nem a méret a lé­nyeg, az izom (és erő) számít meg a tapasztalat. Régen láttam már ekkora hegyomlásokat nagyokat repülni, utóbb a halma fölött pedig egy filigránt tenyeret dörzsölni és a hagyományos szertatásokat végezni. Gardedámom egyébként közölte, hogy a közönség soriban (valóban) szép számmal fellel­hető hölgyneműek viszont elsősorban a 85 kilogrammos hímek látványá­ért, pontosabban azok kerek fenekéért váltottak jegyet. Kis híján megnéz­hették az enyémet is, mivel az egyik versenybíró a portugál indulónak né­zett - egy kicsit tényleg hasonlítottunk -, és majdnem felküldött a porond­ra. Ezt csak Jánosom 360 fokos vigyora akadályozta meg. A vasárnapi, úgynevezett „open” küzdelemre már nem látogattam el, pe­dig akkor a súlykategóriák mellőzésével nekimehetett bárki bárkinek, de nekem hétvégre elegendőnek bizonyult azon jóleső tudat, hogy utóbbi életemben először csöppentem olyan közönség közé, ahol nem szorong­tam, és nem ríttam ki. Sőt. sűrű cseppekben, mintegy 20 percig. A jég­verés a Vaskapun át Szentgyörgymezőnek, a Kusztus és Potollai dűlőben dühöngött, hol a szőllőkben még a vesszőket is eltördöste, majd derékszög alakban átment a Dunán s Kövesdnek vette irányát. A nevezett két dű­lőben ajég és az áradat óriási pusztításokat vitt végbe. Sok helyütt, hol azelőtt buja nö­vényzet volt, most iszaptenger látható. A vízórádat a város egész külhatárában meg­rongálta az utakat, métermázsás köveket hozott le magával. A hegységből lerohanó víz a város számos utcáját elöntötte. Utca szélességében, 30-50 cm. magasan folyt a víz, mely egész a Széchenyi térre bejött. Nemcsak pincéket öntött el, de számos üzlet­ben 20-30 cm. magasan terült el a víz, s okozott óriási károkat. Fél méter magasan maradt az iszap, föld és kő hátra számos ut­cában, téren a városban. ” Es persze a ká­rokról a rendőrkapitány is tehet. Hogy miért, az a Szabadság június 21-i szá­mából kiderül. „Rönd! A rendőrkapitány­ról már a pályás babák is tudják, hogy most járja a közrendészet normális iskoláját és most tanulja a város pénzén, a közrendésze­ti A. B. C-ét, a mit a teherviselő közönség agyotisikanerozásával szeretne elpalástolni. Ae üzletembereket, a kik árukat kapnak, agyonzaklattatja s nem engedi meg a lera­kodást, ha kocsi áll meg az üzlet előtt, a ve­vő kocsija, azt elzavarja. Arra azonban már nem gondolt, hogy a csütörtöki egész- akadás előtt a csaiomanyilásokat felnyittas­sa, hogy az üzleteket az ár el ne öntse, a mi a vétkes mulasztás folytán bekövetkezett. A. gyermek soha tie vállalkozzék felnőtteknek való tennivalóra!" Még a végén a felhő- szakadás miatt is ő lesz a felelős. • Gál Kata Itta Fesztergom írásunk a III. oldalon ^aminmr-w— - — ~ VJ# ^ X W&M *►. Ä m .. »■'• in

Next

/
Oldalképek
Tartalom