Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-06-11 / 114. szám

V Egyszuszra Ouray Miklós rovata Bálvány vagy szobor? Felállították Edvard Benes szobrát Prágában, a külügyminisztérium épü­lete előtt. A magvarok és németek körében felháborodást keltő eseményre 2005. május 16-án került sor. Nemcsak Edmund Stoiber, Bajorország mi­niszterelnöke tiltakozott ellene, hanem Magyarország külügyminisztere is. Van-e a cseheknek okuk és joguk arra, hogy a XX. század egyik legvitat­hatóbb politikusának szobrot állítsanak? És egyáltalán erkölcsileg elfogad­ható-e köztiszteletben részesíteni egy olyan embert, akinek a nevéhez bosszú, hazudozás, jogi csalás, más nemzet megcsonkításának a megterve­zése és kivitelezése, jogtalan törekvések, németek és magyarok tömeges le­mészárlása, a szülőföldhöz való jog megvonása, más nemzet nyelvének be­tiltása, az emberi méltóság durva megsértése, üldöztetés, deportálás, ki­űzetés elrendelése, az emberhez méltó élet jogának a kétségbe vonása, mil­liók napi szenvedésének előidézése tapad? A válasz egyszerű: van okuk és joguk is, hogy azonosuljanak ezzel a férfi­val. Politikusi pályafutása során és halála után is azonosultak vele, ezért csoda lenne, ha most mást tennének. A kritikátlan azonosulás azonban inkább ösztönös magatartás és nem a gondolkodó, a szégyenérzettel megáldott, az elemző ember sajátja, ezen túl nem is igazán keresztény szemlélet, hiszen annak központi értéke a szeretet. A Benes-jelenségről pedig ez utóbbi mondható el a legkevésbé. A cseheknek van okuk arra, hogy Benesben az önálló cseh államiság egyik megteremtőjét tiszteljék. Kevesen tettek annyit ezért, mint ő. Csupán Masaryk viheti el előle a pálmát, akit elsőként foglaltak tör­vénybe, még 1935-ben. Sajátos törvény volt ez, aligha fordul elő sok ha­sonló jogszabály a világon. Csupán egy mondatból áll: érdemesült az állam megteremtésében. Ugyanilyen törvénybe foglalták ugyanezért még 1992-ben a szlovák Stefánik nevét, majd 2004-ben Benesét is. A szoborállítás csupán ezt követte. Tudatosítanunk kell, hogy a cseh múlt is identitászavarral terhelt, soro­zatos meghasonlásoktól barázdált, a nemzetnek évszázadokon át csonka társadalmi szerkezete volt, és a Cseh Királyságot vazallusi félelem suly­kolta a Német-Római Birodalom árnyékában, megérték a mohácsihoz hasonló katasztrófát is, de ezt náluk Fehérhegynek nevezik. A tizennyol­cadik század végétől pedig egy megálmodott nemzeti nagyság megte­remtése hajtotta őket, mint több más európai nemzetet is - a cseheket például a herderi eszme is ebbe a virtuális világba terelte. Ok is kétkövű malomban őrlődtek: rettegtek a németektől, a magyarokat pedig olyan vetélytársnak tekintették, hogy már-már elkezdték gyűlölni, no nem a cseh nép, hanem politizáló elitje. Aztán kaptak eg)’ szatócs lelkületű, és hamiskártyás erkölcsű zsenit, aki gátlástalanul képviselte a megálmodott cseh nemzeti nagyság eszméjét. Tűzön-vízen, holttesteken át. Bármi áron és sikerrel. Még a saját nemze­tét és korábban létrehozott államát is áruvá tette, csakhogy bosszút állhas­son a németeken és a magyarokon. Van tehát oka a cseheknek, hogy felmagasztalják Edvard Benest, mert so­kat tett a cseh államiságért. De ha már a róla alkotott véleményt illetően az állami szempont a fő érték-meghatározó, akkor talán nem kellene elsik- lanunk afölött - és főleg nem a cseheknek -, hogy éppen az ő gyászos te­vékenységé is hozzájárult a második világháború utáni helyzet kialakulá­sához, melynek következtében Kárpátalja a Szovjetunió prédájává vált és egész Csehszlovákia a Szovjetunió érdekövezetébe jutott. Emlékezetes a londoni csehszlovák emigráns kormány magatartása a jaltai konferencia előtt. Azt követelték az angoloktól, hogy járuljanak hozzá a magyarok tel­jes kiűzéséhez az újjáalakuló Csehszlovákia területéről. Midőn az angol kormány megbízottja, ezt visszautasította, cseh részről azt a választ kapta, hogy majd megteszik ezt saját erőből a Szovjetunió segítségével. A sors fintora, hogy Benes álma, Csehszlovákia, a második világháború után csu­pán addig létezett, amíg nem hullott darabjaira a Szovjetunió. Attól tartok, hogy a csehek úgy jártak Benessel, mint a jégen vágott lékben halászó róka: a nagy fogás reményében belógatta a farkát a jeges vízbe és mikor az belefagyott, azt hitte, a ráakadt hal nem engedi moccanni. Örömé­ben húzta volna nagy erővel a vélt zsákmányt, mígnem beleszakadt a farka. Azonosulhat tehát a cseh politika vagy a cseh nép Benessel, csak kérdés, hogy melyik Benes-képet tartja eszményének: az államalapítóét, a folyé­konyan rágalmazó szabadkőművesét, az 1938. október hatodikán, államfői ) tisztségéről lemondó és bölcsen nyilatkozó, majd gyáván megfutamodó j politikusét, a bosszúállóét? Sajnos, bármennyire is szeretne válogatni a j szobra előtt tisztelgő utókor, csak az egész személyiségét kaphatja, nincs j lehetősége abból csak egyet a keblére ölelni. Aki tehát szobrot emelt neki, | az nem csupán az államalapításban érdemesült embernek, hanem a fasisz- ] ta lelkületű és náci indulatú, valamint ezeket az eszméket tükröző cseleke- I detek miatt elmarasztalható politikusnak is emelt szobrot. Ebből a csapdából csak egyetlen kiút létezik: a múlt felülvizsgálata és a j lehetséges jóvátétele. De az ilyen megoldásnak éppen az ellenkezőjéről nyilatkozott közösen a szlovák államfő és a cseh kormányfő Pozsonyban 2005. június 7-én: nem enge­dik felülvizsgálni az elnök jogfosztó rendeletéit. Pedig lassan ez lesz Európa legna­gyobb szégyene. hídlapmagazin 2005. június 11., szombat • HÍDLAP * Pilist Tisztelni Jöjjetek A Család napján nincs belépőjegy, a pénteki és szombati előadások viszont 2000 Ft-os belépőjeggyel látogatha­tók. A még szervezés alatt álló vasár­nap esti műsor már belépődíjas lesz. ✓ Es még... Az 1300 fős - 2000 főre bővíthető - nézőtérre és a programokra érkező­ket hatalmas büfésátor és látvány- konyha várja. László napja lévén a jól bevált lacipecsenyére tevődik majd a hangsúly. A rendezvény bejá­ratául szolgáló kaput egy székesfe­hérvári fafaragó, Vacsi László aján­lotta fel - szintén adományként. A 4 méter magas, 7 méter széles díszesen faragott kapun történelmi motívu­mok, elgondolkodtató múltbeli ké­pek jelennek meg. Nem kis dolog, maga a kapu monumentális, hiszen ezen keresztül érkeznek majd a kami­onok a rendezvény felszereléseivel. A támogatók egy része önként érke­zik, nem kell szemezgetni a nagy cé­gek között, maguktól jelentkeznek, mint a Waldi és az Arany Aszok. Va­lahogy részesei akarnak lenni a pilis­szántói eseményeknek. Vállalatok mellett magánszemélyek is támogat­ják a rendezvényt, valamint a helyi vállalkozók is kisebb-nagyobb össze­gekkel. Ettől érzik, hogy az övék. A Pilis ereje Nemrégiben Solymáron rendezték meg a „Pilis lelke” című eseményt. Több mint érdekes, hogy annak elle­nére, hogy a falu a Budai-hegységben fekszik, mégis a Pilisben érzik magu­kat. A Pilis erejét bizonyítja, hogy a szántói sziklaszínházi programokon önköltségi árat kérnek a fellépők. Előadók tekintetében túljelentkezés van és van, aki csak a jövő évi esemé­nyen léphet fel. Az idei rendezvény jó előjele, hogy a Wass Albert darab­ra már elővételben elkelt 600 jegy. Az egy személyes szervezőcsapat - a falu polgármestere - így jellemezte a júni­usi hétvége szellemiségét: „remélem, ahogy december 21-én hegyeink mö­gül kiárad az ébredő, éltető fény, úgy árad szét az országban a magyar kul­túra fénye is. Három évvel ezelőtt kis lámpást gyújtottunk. Aki idejön tisz­telni a Pilist, magával viszi ezt a kis lángot, így terjed a Pilis fénye az egész Kárpát-medencében.” • Lőrincz Zsuzsa A fenti címet egy plakáton olvas­hatjuk. Figyelmes szemlélőnek meg­akad rajta a szeme, ahogy a színes hirdetmény szerényen megbújik a Széchenyi tér kövérre hízott hirdető­oszlopán. Csak egy kis darab papír, mégis nagy erejű dolgot hirdet. Pilis­szántón ebben az évben harmadszor rendezik meg - június 24-26-ig - a „Pilist Tisztelni Jöjjetek” című há­rom napos rendezvényt. Hogy miért menjünk, miért tisztel­jük, s miért pont a Pilist? - erre az aláb­bi pár bekezdés adhat magyarázatot. Miért a Pilist? Pilisszántó a Pilis hegység Duna által szív alakban átölelt területének a csücskében fekszik. Ez a falu a hegy­ség főváros felőli bejárata. Messziről látszik a fehér mészkőbánya, mely sok-sok éven át adta a lakóinak meg­élhetését biztosító mészégetés alap­anyagát, kenyerét, a mészkövet. Az ország számára azonban ez a hegyvidék nem csak röghegységet je­lent. A Pilis a Kárpát-medence szakrá­lis helye, az újból és újból előkerülő ré­gészeti leletek bizonyítják, a Pilisben titkok rejlenek. Történelmünk kiemel­kedő fontosságú kultúrtörténelmi te­rülete, védelmét a természeti és táj ér­tékén túl a történelmi értékvédelemre is ki kellene terjeszteni. Pilisszántó ön- kormányzata pontosan ezt a célt tűzte ki azzal, hogy immár harmadik alka­lommal rendezi meg a „Pilist Tisztelni Jöjjetek” felségjelű rendezvényét épp a névadó hegy gyomrában, az elhagyott mészkőbányában. A bányát, ahol a mai kőszínház található, három évvel ezelőtt rekultiválták, ahogy a falu pol­gármestere, Szőnyi József mondja: „... a tájsebet begyógyítottuk, befedtük a kultúra ragtapaszával.” Tisztelet, szakralit ás, hazaszeretet 2003. december 21-én, az újjászületés hajnalán a falu északi oldala feletti kő­bányában felállították a Pilis Kereszt­jét. A téli napforduló napján, amikor a Földön újjászületik, éled a fény. A ke­reszt tölgyfából készült, adományozó­ja, a csíkmindszenti Nagy András a Hargitáról szállította a Pilisbe - ingye­nesen. Százhuszonhét évgyűrűs tör­zsét könnyű és jó átölelni, mert göm­bölyű. Nem ismer hegyes élű oldala­kat, sem jobb oldalt, sem bal oldalt. A Pilis Keresztje intőn áll a magasban, üzenve az érkezőknek: „Barátom, a Pi­lis kapuját lépted át, töröld meg a lá­bad, mintha hazajönnél és kérlek tartsd tiszteletben, ami a kapun belül van.” 2004-ben újabb adomány érkezett a Pilisbe, szintén december 21-én szentelték fel a falu feletti kőbányába helyezett zászlót. Szárnyas angyalok vigyázó ölelésében a magyar Szent Korona ábrázolása jelenik meg. Remélhetőleg a közeljövőben, úgyszintén adományokból Boldog- asszony kápolnáját szeretnék decem­ber 21-én, a családi érték tisztele­tének szimbólumául felszentelni. Miért menjünk? A „Pilist Tisztelni Jöjjetek” tulaj­donképpen egy fedőnév. Programjai stílszerűen illeszkednek a hely szelle­méhez, és hirdetik a Pilis tiszteletre méltó erkölcsi értékeit ebben az er­kölcsileg alultáplált világban. Pilis­szántó egyénisége történelmi szere­pében rejlik. Szeretnék elérni, mint ahogy Martonvásárról Beethoven, Hortobágyról a szürkegulya, úgy Pi­lisszántóról hazánk történelme jutna eszébe az érdeklődőnek. Az előző két év programjának szel­lemiségét folytatva az idei műsor- program három napja három érték­ről fog beszélni. Június 24-én pénteken este 6 órá­tól a Hazaszeretet szolgálatát fogja hirdetni az „Ismerős Arcok” együt­tes a „Kormorán” együttes, végül a „Kárpátia” együttes. Június 25-én szombaton este a Pilis másik nagy erkölcsű értéke, a Hit ke­rül színpadra. A solymári „Cédrus” együttes a táncával, Tiboldi Mária teljesen új arcával mutatkozik be, végül egy újabb szántói Wass Albert ősbemuta­tóval a három felvonásos „Elvásik a veres csillag” című regény színpadi változatával tisztelegnek Pilis előtt. Az Értékrend harmadik tagja, a Család, a vasárnapot kapta. Délelőtt 10 órától könnyed, laza formában gyermekeket és szülőket szórakoztató műsorokat terveznek. Amatőr gyer­mekszínészek, hastáncosok, a Kolibri táncegyüttes lépnek színpadra. Dél­után a „Ludas Matyit”, Sólyomfi Zoltánt, a helyi folklór képviselő­it, a Sztugyenka, a Páva és a fú­vószenekart, valamint a „Mosoly” együttes színes előadását tűzték műsorra, utcabállal megtoldva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom