Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-05-07 / 89. szám

hídlafimagazin 2005. május Z, szombat • HÍDLAP • Az utolsó hercegprímás Képtelen volt közömbös lenni bár­ki számára. Vagy rajongtak érte, vagy gyűlölték, vagy vértanúként tisztel­ték, vagy a pokolba kívánták. Mind- szenty (Pehm) József 1892-ben szüle­tett Csehimindszenten. Papi műkö­dése szinte a kezdetek kezdetén letar­tóztatással kezdődött, az 1918-19-es Tanácsköztársaság idején szülőfalu­jába internálták. 1944. március 15-én szentelték püspökké és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. A há­ború alatt szívvel-lélekkel mentette a származásuk miatt üldözötteket. Ezért 1944 őszén a nyilasok is elhur­colták, Sopronkőhidára, majd Sop­ronba vitték. 1945 áprilisában szaba­dult és tért vissza Veszprémbe. A pá­pa - Serédy Jusztinián halála után - 1945 őszén esztergomi érsekké nevez­te ki, majd megkapta a bíborosi kala­pot is. Ellentmondást nem tűrő meg­győződésének ezután is merészen adott hangot. Szembeszállt a kom­munista előretöréssel, az egyházi is­kolák államosításának szándékával, tiltakozott az 1947. évi választási csa­lások ellen. Végül 1948 karácsonyán letartóztatták. Számos fekete autó ér­kezett éjszaka az esztergomi prímási palota elé. A prímás elszállításához csak egyre volt szükség, a többi a hozzá közelállók begyűjtésének szán­dékával érkezett. (Nem illik, mégis szabadjon: nagyapámat is elhurcol­ták aznap éjjel, mint a prímás házior­vosát. Kihallgatása után szabadon engedték, ám amíg folyt a Mind- szenty-per, naponta hurcolták el a kórházból, ha úgy tetszett, vizit köz­ben a betegek közül. Természetesen se édesanyám, se a nagybátyám fölső iskolába nem kerülhettek.) A per vé­gén életfogytig tartó börtönbünte­tésre ítélték és Felsőpeténybe vitték. 1956 egyik követelése épp a prímás tisztének helyreállítása volt. 1956. ok­tóber 28-án a helyi lakosság kísérle­tet tett a bíboros kiszabadítására, ám az ÁVH ezt megakadályozta. Sza­badságát rövid időre végül április 30- án nyerte vissza. Népes kísérettel ér­kezett Budapestre, ahol november 3- án elhíresült rádióbeszédében a kor­mányt a bukott rendszer örökösének nevezte. Másnap reggel a szovjet tá­madás hírére az Egyesült Államok nagykövetségén kért menedékjogot. 1971-ben hagyhatta el a követséget és az orszá­got. Az újabb megpró­báltatás nem sokat vá­ratott magára. Két esz­tendővel később VI. Pál pápa - arra hivat­kozva, hogy így nem tölthető be az esztergo­mi érseki szék - lemon­dásra szólította fel. Megtette, engedelme­sen lemondott. Utolsó esztendeit Bécsben töl­tötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el, hamvait 1991 hozták haza Magyarországra és helyezték az esztergomi Bazilikában végső nyugalomra. Boldoggáavatási pere 1994-ben kezdődött. A Mind- szenty emlékhely 2002. május 4-én nyílt meg Esztergomban a Várhe­gyen. Sokat elárul Magyarország utolsó hercegprímása életéből és munkásságából. • Varga Péter Dénes Egyetem Nagyszombatban Sokunk számára fájdalmas volt egykor, hogy a Pázmány Péter alapí­totta nagyszombati egyetem jog­utódja nem Esztergomba, hanem Piliscsabára került. Pedig alapítója, Pázmány Péter, ez a nagyszerű em­ber, a magyar nyelv megszállottja, a szép stílus bűvésze bizony Eszter­gomba szánta volna egyetemét, csak­hogy akkor itt épp a török megszál­lók tartották fogva a várost. így ke­rült ő, esztergomi érsekként Nagy­szombatba. Csodálatosan bírta a ma­gyar nyelvet. És micsoda stiliszta! Nincs az az ellensége, aki ne kény­szerülne bevallani, hogy az európai színvonalú magyar széppróza nem­csak vele kezdődik, de mindmáig alig akad prózaírónk, aki szépségben, szemléletességben, erőteljességben, meghittségben, pátoszban, humor­ban, képgazdagságban fölébe tudna kerekedni. O volt a nemzettudat leg­nagyobb és leghatásosabb kifejezője a XVII. században. Harcos papok neveléséért alapított egyeteme a ma­gyar tudományosság és haladás fel­legvára lett, mindmáig tartó érvény­nyel. Hitbuzgalmi okokból végzett műfordító munkássága mindmáig példaképe a jó fordítás lelkiismere­tességének, egy­szerre hűségének és tiszta magya­rosságának, az eredetit tolmá­csoló elbűvölő szépségének. Egy irracionális világ­Prute TAB _____ C OELE STIVM EkASMO lEiNHOLDO. OtHftlttCA Jmfrimíu £&***»> WdtA nézet alapján példamutatója a racio­nális magyarázatoknak. És közben még három és fél évszázad múltán is gyönyörködtető, szórakoztató, lélek­emelő íróművész, aki oly mértékben valósítja meg a népiesség és a válasz­tékosság egységét, hogy a mai író és a mai olvasó is mércének tekintheti akkor is, ha harcos indulattal áll vi­törekvéseivel szemben. Pázmánnyal ma is vitatkozni kell, s ez eleve sincs az ő ellenére, mert egész életművét betölti a friss vitatkozószellem. „Én még egy protestáns Magyarország­ban születtem, de egy katolikusban fogok meghalni” -hirdette a protes­tánsnak született későbbi esztergomi érsek. 1635. május 6-án alapított egye­teme Mária Terézia uralkodásáig működött Nagyszombatban, a ki­rálynő költözteti majd előbb Budára, később Pestre. Pázmány Péter 1637- ben, hatvanhét esztendős korában halt meg. A nagy ellenreformátor egész életében a hazának és a nem­zetnek az érdekét igyekezett szolgál­ni, és mint a stílus művésze, a nyelv gazdagítója, az erkölcsi eszmény ki­fejezője, vagyis mint íróművész nagy hatással szolgálta is. Az államférfit megbírálta a múló idő, az író azon­ban kétségtelen klasszikusaink közt foglalja el a helyét. • Pablo Boldog Gizella királyné Halálának 945. évfordulójának alkalmából Csodálatos, sorsfordító, nemzetmegmentő korszaka történelmünknek a tizedik század vége, tizenegyedik század eleje. A történet Taksony fiával, Géza nagyfejedelemmel kezdődik. Legyőzve a többi nemzetségfőt való­ban teljes hatalommal országolt a magyarok felett. Ő kért hittérítőket Nagy Ottó császártól és ő járta ki, hogy fia, a Vajkból a keresztségben Ist­vánná lett nagyszerű utód elnyerhesse Bajor Gizella kezét, dinasztikus kapcsolatra lépve így a német-római császárral. Az esküvőre a hagyomány szerint a bajorországi Scheyernben került sor 996 végén vagy 997 elején. A menyasszonyt és gazdag hozományát valószínűleg hajók szállították Regensburgból Észtergomba. Velük érkezett természetesen a lovagi kísé­ret is, amely a legenda szerint - amint Trogmayer Ottó is megjegyzi - 300 lovagból és azok szolgáiból állott. Géza halála után majd e lovagok is segí­tenek Istvánnak hatalma megszilárdításában. Hamarosan szükség is lesz a segítségükre, hiszen 997-ben Géza meghalt, az ősi törvény, a levirátus sze­rint pedig valószínűleg Koppányt illette volna a fejedelmi cím. Követelte is Sarolt kezét és a rangot, ám István az új, keresztény hagyomány, vagyis a seniorátus törvénye szerint elfoglalta a fejedelmi széket, és legyőzte Koppányt a későbbi királynéi székhely közelében, a Veszprém melletti csatában. Valószínű, hogy a veszprémi csata gyümölcse a pannonhalmi bencés monostor megalapítása is. A királynéi székhelyhez kötődik a veszprémi püspökség létrehozása és a veszprémi püspök királyné koroná­zási joga. István és Gizella házasságából több gyermek született, pontos nevét azonban csak néhányuknak tudjuk. Az első a talán 1001-ben szüle­tett István volt. Második fiukat Ottónak keresztelték, a harmadik, Imre, vagy másképpen Henrik 1077-ben született. Több leánygyermekük közül csak Hedvig és Ágota nevét őrzi az emlékezet. Mindhárom fiú korán, igen fiatalon hunyt el, Imre 1031-ben. Gizellának anyósa, Sarolt mellett bi­zony nem lehetett könnyű dolga. Igaz ugyan, hogy Saroltnak elévülhetet­len erdemei voltak a keresztény hit meggyökereztetésében, ám ez kevere­dett a pogány szokásokkal. Magáról a fejedelemasszonyról leírták, hogy mértéktelenül ivott és férfi módjára ülte meg a lovat. Éz bizony nem az a női ideál, amihez Gizella Regensburgban hozzászokott. Arcvonásairól két önmagában is ritka ábrázolás maradt ránk. Az egyik, a müncheni kincstár különlegessége, egy aranylemezekkel borított tölgyfa ke­reszt, melyen feliratok bizonyítják, hogy Gizella készíttette anyja sírjához. A becses műtárgy közel 45 cm magas. Az arany lemezeket gyöngyök és ék­kövek díszítik. Előlapján öntött arany Krisztus test, belseje a Szent Kereszt töredékeit őrzi. Jézus lábainál két, ugyancsak aranyból öntött félig térdelő alak. Az egyik idősebb, apácaruhát visel - nyilván ő burgundi Gizella, a mi királynénk édesanyja, a másik koronát viselő fiatal nő, nemes vonásokkal, ő a magyarok királynéja, a nagylelkű adományozó, bajor Gizella. A térdelő alakoknál felirat: „E keresztet Gizella királyné készíttette” Elképzelhető, hogy az ereklyetartó a veszprémi vagy esztergomi udvar ötvösműhelyében készült. A másik fennmaradt ábrázolás a koronázási palástot díszíti, amely eredetileg miseruhának készült. 1038 után Gizella királyné élete gyökeres fordulatot vett. Az új király, Ist­ván húgának fia, Orseolo Péter az özvegy királynét megfosztotta vagyonától, hatalmától s Veszprémbe száműzte. Gizella, hét esztendő szenvedései után, a pogánylázadások viharait átélve, jobbnak látta hazatérni szülőhazájába. 1045-ben a német császár, III. Henrik védelme alatt Passauba utazott, ahol Niedernburg apácakolostorában lelt nyugalomra. Több mint egy évtized­nyit élt még. Halálának évét nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy az 1060- as évek elején hunyt el. Sírkövére halálának napját, május hetedikét vésték. • Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom