Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-03 / 85. szám
www.istergranum.hu RÉGIÓ 2005. május 3., kedd • HÍDLAP • Eltűnhetnek a vízzel teli sebhelyek? Uniós pénzzel talán rendezhető lesz a bányatavak jövője Folytatás az I oldalról Az Esztergomhoz legközelebb található Palatinus-tó a helyiek régóta népszerű strandoló helye. A bányatavak a városnyi méretű szocialista lakótelepek építésének időszakában jelentek meg, mert igen nagy mennyiségű kavicsra volt szüksége az építőiparnak. E tavak többségének rekultivációja vagy hasznosítása azóta sem történt meg. A kérdés tehát az, hogy a természet adta új funkciókat hogyan lehetne gazdaságosan kihasználni környezet- és természetvédelmi, tájvédelmi, valamint nemzetgazdasági szempontból. A bányakapitányságok sajnos sok esetben hiába írták elő a területek tulajdonosainak, bérlőinek, hogy a haszonból mindenképpen el kell különíteni rekultivációra, mert a vállalkozások a kitermelés befejezésekor a legtöbbször csődbe mentek és végleg szem elől vesztek. A helyzet tarthatatlan-' ságát mutatja, hogy az ország négy bányakapitányságán összesen tíz felügyelő dolgozik, miközben 1600 a jelenleg nyilvántartott bányatavak száma; a szakembereknek 6200 hektár összterületű, bányaművelés alól már kikerült tó utóhasznosítását kell felügyelnie, miközben több ezerre tehető a még kitermelés alatt álló művelési területek száma. Szerencsére napjainkban az ország több pontján már gyors egymásutánban létesülnek rekreációs látványtavak, miután egyre több lovaglással, üdültetéssel, vagyis turizmussal foglalkozó vállalkozásnak van szüksége természetes vízre és vizes élőhelyre. Azokon a területeken például eleve kizárt új bánya nyitása, amelyeknél veszélybe kerülhet a felszín alatti vízbázis. Egyébként is csak úgy járulnak hozzá a hatóságok bányatavak létrehozásához, ha a kezelők számára pontosan megszabják: milyen feltételekkel üzemelhet a bánya, és a kitermelés után miként kell helyreállítani, vagy hasznosítani a területet, hogy esztétikai-turisztikai szempontból megfeleljen. Ami az elhagyott munkagödröket illeti: megnyugtatóan csak akkor oldható meg hasznosításuk, ha a környezetvédelmi tárca országos programot ír ki a bányatavak rekultivációjára. (Amelyik bányató állami tulajdonban van, annak rekultivációját vagy rekreációs hasznosítását elvileg egyébként is az államnak kellene fedeznie.) Ráadásul ezek a gödrök legtöbbször lakott települések közelében fekszenek, ahol a szennyvízzel, vagy különböző vízfolyásokon keresztül könnyen szennyezőanyagok jutnak a tavak vizébe. Ezzel gyakorlatilag megölik a potenciális gazdasági erőforrást, pedig a bányatavak a turizmus fontos rekreáció csomópontjai lehetnének, és pénzt is termelhetnének. Ha valamiért, már csak ezért is át kellene alakítani a környezetvédelmi beruházások finanszírozását. A szakértők tanácsa úgy hangzik: a magántulajdonban lévő bányatavaknál kamatmentes hitelkonstrukcióra volna szükség, míg az állami tulajdonú tavak hasznosítását vissza nem térítendő támogatással lehetne elősegíteni. A magántavaknál a hatékonyság növelése érdekében öt év türelmi idővel kezdődhetne a hiteltörlesztés; átmenetre mindenképpen szükség van, míg a vállalkozás kitermeli azt a pénzt, amit az államtól kap. Most már számolhatunk az európai uniós támogatási rendszer meglétével is. Akár a kohéziós alapból, akár más forrásokból, de már ma is lehívható volna több százmillió euró (több tízmilliárd forint) Magyarország számára - amennyiben már létezne országos program a bányatavak rekultivációjára. A feladat tehát adott, a magán- és állami tulajdonú tavak fejlesztésére projekteket kell kidolgozni, így az uniós támogatással munkahelyek is teremthetők. Emellett maradandó természetvédelmi értékek jönnének létre, és az állam végre kézzel foghatóan támogatná a turizmust, amely kiszámítható pénzbevételi forrás lehetne. Mindez „talált pénz”, hiszen mindehhez Magyarországnak csupán egyharmad önrésszel kell rendelkeznie, a kiadások kétharmadát az Európai Unió adná. • Munkatársunktól Milyen gyakran ad vért? Túri Gergely (buszvezető) *•** A katonaságnál rendszeresen adtunk vért, aztán az akkori munkahelyen is szerveztek csoportos véradásokat. Pár éve már nem voltam vért adni, mert se kedvem, se időm, de a tűtől nem félek, ezt a fiam is örökölte tőlem, mert ő viszont be szokott menni a kórházba egy kis „csapolásra”. Jót tesz ez néha a testnek is és a lelkiismeretnek is. ' Willinger László (tanár-informatikus) A családomban mindenki adott már vért, de nekem nincs sok, ezért spórolok vele. Sokszor láttam már olyan esetet a kórházban, hogy nem találták valakinek a vénáját és agyonszurkálták. Imre Lilla (tanuló) Májusban leszek 18 éves, amit nemcsak a felnőtt státusz miatt várok, hanem mert adhatok majd vért. Nálunk családi hagyomány ez, a nagypapám ötvenszeres véradó, amire az egész família büszke. Kétszer fizetjük meg az elrablott autó árát? Napsütötte majális Folytatás az 1. oldalról A helyzet azonban minden újabb rablással veszélyesebbé válik, mert a biztosítók egyre inkább súlyos gondatlanságnak szeretnének tekinteni minden olyan körülményt, ami lehetővé tenné számukra a kártérítés .megtagadását. Az erőszak kockázati tényező a casco-szerződésekben, így I amennyiben valakit kivernek az autójából, netán fegyverrel fenyegetőnek meg,' jogosult a kártérítésre. Fel- _téve persze, ha az óvatoskodó biztosítótársaság nem talál valami kapaszkodót, bizonytalanságot sugalló támpontot a kárvallott rendőrségi feljelentésében ahhoz, hogy kétségbe .vonja az erőszak tényét, s így súlyos ^gondatlanságra hivatkozva megtagadhassa a kártérítést. Jogi szakértők szerint aggályos, hogy az újfajta bűncselekmény-típus elterjedésével párhuzamosan a biztosítók tágítják azt a kört, amelyen belül egyszerűen nem fizetnek az ügyfeleknek. Persze fontos kérdés, hogy hol húzható meg az erőszakos és a súlyos gondatlanság következtében előálló bűncselekmény (autórablás) határa. (Jellemző a bizonytalanságra, ha valaki 20-25 méterre távolodik el a járó motorú autótól, hogy bezárja a garázsajtót, biztos lehet benne, hogy a keletkezett kárát nem fizeti ki a biztosító.) Sajnos a tendenciák abba az irányba hatnak, hogy előbb-utóbb már az is súlyos gondatlanságnak fog számítani a biztosítóintézeteknél, ha valaki nem veszi ki a gyújtáskulcsot, amikor kilép a kocsiból. A visszás helyzetre jellemző, hogy nem csak a viták, de a bírósági perek száma is robbanásszerűen szaporodik a biztosítók túlzott (ám nem ritkán megalapozott) óvatossága miatt. Sajnos jelenleg még nem mindegyik biztosítónál tartják tipikusnak a gépkocsirablásokat, s úgy értékelik, Magyarországon továbbra is a lezárt és riasztóval ellátott autók feltörése és ellopása a jellemző. A biztosítótársaságok védelmében persze azt is meg kell említeni: nem mindig állapítható meg egyértelműen, mi is történt valójában az autó körül. Az ügyek nem kis részében ugyanis az a keserű valóság, hogy valaki telefonálás vagy újságvásárlás miatt hagyja felelőtlenül magára a járó motorú autót. Erre utal, hogy sok rendőrségi jegyzőkönyvet utólag kiegészítenek, amelyben már erőszaknak állítják be az autólopást a kárvallottak - noha ez önmagában kimeríti a biztosítási csalás tényállását. A biztosítók szakértői mindenesetre állítják: a jogkövető polgároknak a mai világban illene tudnia, hogy az olyan életszerű cselekmények, mint a kapuvagy garázsajtó-nyitás is komoly kockázati tényezőt jelentenek a nagy értékű járművek tulajdonosainak. • Munkatársunktól Folytatás az 1. oldalról Párkányban a volt kompkikötőben tartották a majálist. A műsorszámok közül kiemelkedett a Visegrádi Szent György Lovagrend haditorna bemutatója, de élvezetes produkcióval szolgáltak a helyi Szabadidőközpont Sissi mazsorettjei, egy extrém táncegyüttes és budapesti bábcsoport is. Este a helyi M-System asszisztált a majális jellegére utaló utcabálhoz. Esztergomban több helyszínen zajlottak a rendezvények. A Vasas pálya melletti salakos területen két körhintával és céllövöldével üzemelő kisebb szórakozó park várta a szüleik által pesztrált ifjabb nemzedéket. A Mária Valéria híd melletti parkolóban volt az ünnepély fő színhelye, ahol gazdag kínálat csábította az érdeklődőket. Többek között kirakodóvásár, lacipecsenye, többfajta cukrászsütemény, kemencés lepény, kürtőskalács és számos italféleség várta a majálisra kilátogatókat. A parkoló feletti úton - amely egykor a hídra vezetett fel, de a hídavatás után lezárták - nyaktörő mutatványokkal vetélkedtek a hegyi- (BMX) kerékpárok ifjú lovagjai. A harmadik Pilisi Majálisra több ezren látogattak el vasárnap. Három év alatt kis egyetemi rendezvényből régiós eseménnyé nőtte ki magát a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatói által szervezett majális. A campus egész területe fesztivál- központtá alakult vasárnap, több mint egy tucat helyszínen zajlottak a programok. A dísztéren nemzetiségi táncokat láthattak az érdeklődők dél- előttől egészen a kora esti órákig, a sport szerelmesei pedig streetball- és futballtudásukat mérhették össze. A nagyszínpad melletti pályán még akkor is rúgták a bőrt a kicsik, mikor már hangoltak a fellépők, a rendezvényről nem hiányzott a majálisok fő kelléke, a körhinta sem. Este eljött a tombolni vágyók ideje, minden fiatal megtalálhatta a hozzá leginkább közel álló zenei stílust. Lehetett „zúzni” a tankgarázsban, vagy diszkózni a HOT sátorban. A nagyszínpadon este héttől a Testvérek játszottak „isteni” dallamokat, majd a Ghymes együttes hozta jól megszokott, színvonalas előadását. A legnagyobb érdeklődést Ákos fellépése váltotta ki, érthető hogy ezzel egy időben a nagyszínpadon szünetelt a műsor. A zenészre és csapatára sokan voltak kíváncsiak, egyes fanatikus rajongók még arra is képesek voltak, hogy három órát álljanak sorba, csakhogy elsőként jussanak be a lekerített helyszínre, így a legközelebbről csápolhatták végig a kétórás őrületet. A 2005-ös év Utolsó hangos dal turné nyitó előadásán Ákos, tőle szokatlan módon nagyon rockosra vette a figurát, egy-két dallamos slágeren kívül, a kevésbé ismert szerzeményeit adta elő. Ahogy ő fogalmazott: embertelen estét csaptak. A közönség rendületlenül tombolt a régi zenésztársaival és ex Bonanza Banzai tagokkal színpadra álló csapattal. A kiözönlő tömeget már a Zanzibár várta a színpadon, majd levezetésként, - a hétfői munkakezdés szempontjából meglehetősen későn - éjfél után a Sziget Fesztiválok sztárja, Boban Markovich muzsikált. • Oravec/Gál
