Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-30 / 84. szám

* HÍlíLA!’ * 200y április szombat hídlapmagazin Leszállás egy „feneketlen” kútba Barlangtúrán Cserszegto?najon Még az év elején elhatároztuk, hogy magunk szórakoztatása vé­gett, na és persze tapasztalat - va­lamint élményszerzés céljából az idei évet egyéb teendőink mellett országos barlangjáró túrázásra szánjuk. Mivel Magyarország a te­rületéhez képest jelentó's számú barlanggal rendelkezik, lehetősé­geink hosszú időre kimeríthetetlen- nek tűnnek. Hazánk területének csak töredékét alkotják a barlangokat magukban rej­tő hegyvidéki területek, ennek elle­nére a legfrissebb adatok szerint megközelítőleg 3700 kisebb-nagyobb természetes üreget-üregrendszert tartunk nyilván. Barlangjaink zöm­mel karsztos eredetűek, vagyis víz ál­tal oldható kőzetben (pl. mészkő, do­lomit) keletkeznek. (Előfordulnak barlangok vulkanikus kőzetben is, melyek szintúgy lehetnek különlege­sek, ám méretüket és számukat te­kintve ezek kevésbé jelentősek.) Legenda az emberi kitartásról Most következő történetünk igen­csak mesébe illő, de mégis valóságos. A Keszthelyi-hegységben játszódik, amely a múltban rendkívül vízsze­gény vidék volt. Csak mély kutak ásásával sikerült a települések lakói­nak tiszta, egészséges vízhez jutniuk. Tóth Lajos kútmester az 1930-as években alighanem rekordot állított fel kézzel ásott kútjával, amelyet a cserszegtomaji Szent Anna-kápolna közelében mélyített. A barlang nem rendelkezik termé­szetes, felszínre vezető kijárattal, így ha 1930-ban nem végeznek kútásást, soha nem fedezték volna fel. A kút teljes mélysége 63 méter(!), a barlang tényleges bejárata pedig 52 méteres mélységnél nyílt meg. Az akkor 150 méter hosszú üregben az első bejárá­sok, valamint leírások Rozlozsnyik Pál (1931) és Darnay Béla (1934) nevé­hez fűződnek, az akkor megismert szakaszokat Szentes György (1947) mérte fel. Majd 1951-ben további ku­tatásokat Leél-Ossy Sándor végzett a barlangban. A kútbarlang további feltárása a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium kutatóiból alakult Toldy Barlangkutató Csoport nevéhez fűző­dik, akik 1965-ben kb. 250 méternyi járatot tártak fel. Újabb feltáró kuta­tásokat 1980-tól az Alba Regia, majd az Acheron Barlangkutató Csoport végzett, térképezéseik után a járatok összhosszúsága 1400 m lett (1983). Az utóbbi csoport feltáró és tudományos tevékenységéhez később csatlakozott az 1989-ben megalakult cserszeg­tomaji illetőségű Labirint Barlangku­tató Csoport - mai nevén Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egye­sület - mely szervezet jelenleg is ku­tatja a barlangot, illetve tudományos tevékenységet is ellát. A feltáró kuta­tásoknak köszönhetően a járatrend­szer jelenlegi összhosszúsága 2500 méter, ám mindez csupán egy 150 méter átmérőjű terület alatt található. Barlang a temető alatt A barlang érdekességét és különle­gességét nemcsak formakincsei, hi­hetetlenül szövevényes járathálózata adja, hanem megközelítési módja is. Az egykoron kiásott és betongyűrűk­kel biztosított 17 emeletnyi mélységű kútba kell alászállnunk ugyanis ah­hoz, hogy a tulajdonképpeni bejárat­hoz jussunk. Előtte azonban magát a lejáratot, vagyis a kutat kell fellel­nünk, ami helyismeret híján nem is annyira egyszerű. A Cserszegtomaji-kútbarlangot a község főútja mellett, a temető sarká­nál találjuk. Bejárata annyira jelen­téktelen, hogy egyszerű csatornale­folyónak nézve képesek vagyunk gyanútlanul elsétálni mellette. An­nak idején - immáron 10 éve - a lejá­ratot keresve magam is e káva nélkü­mi az ismétlést vártuk, a többiek - beszámolóink hallatán - a barlanggal való ismerkedést választották. Helybéli barátunkhoz, Takács Fer- dinánd festőművészhez kopogtattunk, aki a barlang kulcsának egyedüli bir­tokosaként vezetésünkre vállalkozott. A barlang nemcsak hihetetlenül zegzugos jellegével okozhat kellemet­len meglepetéseket a tájékozatlan be­hatolónak, hanem különleges klima­tikus adottságai révén is. Ugyanis az üregben a szokásosnál magasabb a szén-dioxid koncentrációja, amely a mérések alapján bizonyos évszakos ingadozással átlagosan 1-1,5 térfogat­százalék körül alakul, de a Déli-sza­kasz legtávolabbi zónáiban tapasztal­tak már 4,1%-os értéket is. A szén-di- oxid feldúsulását vélhetően a befog­laló kőzet pirites bomlási folyamatai, a légátnemeresztő homokkő és agyag 50 m-es fedőrétege okozzák, ráadásul mindezt fokozza, hogy a barlang ki­zárólag a lejárati kútaknán át tud szellőzni. Következésképp a szén-di­oxid feldúsulása, áramlásának iránya a külszíni légnyomás ingadozásával mutat szoros összefüggést. Vagyis alacsony légnyomás esetén - ilyet mutatott a barométer április 17-én - értelemszerűen a gáz kifelé áramlik. És ez nem jó, hiszen ilyenkor a C02 a mélyebb rétegedből feltörve beterí­ti a felsőbb járatszinteket is. Meggyullad-e az öngyújtó? Ferdinánd nemcsak a műszer állá­sára hivatkozott, amikor le akart be­szélni bennünket a lemenetelről, ha­nem előző napi, rendkívül kimerítő túrájára is. Mindezek a negatív elője­li kút peremén állva kérdeztem rá a tőlem csupán három méterre lévő, sírt rendezgető nénikére, aki moso­lyogva a lábam elé mutatott. Két héttel ezelőtt, április tizenhe­tedikén hétfős csapattal érkeztünk Cserszegtomajra. Ketten már meg­fordultunk itt annak idején, és amíg lek ugyan kissé lehangoltak bennün­ket, de azért mindenképpen tenni akartunk egy kísérletet. Az elképzelés az volt, hogy egyikünk a kút aljába ereszkedik, majd megpróbálja lángra lobbantani öngyújtóját. Ha ez sikerül, mehetnek a többiek is. Ellenkező eset­ben nem kockáztatjuk egészségünket. Az öngyújtó kiáll­ta a próbát, igaz, csak rövid ideig égett, de a felvillanó szikrák meggyőztek bennünket. (Már odalent kedvező jel volt az is, hogy sem a „várva várt” lég­szomj, sem pedig a fejfájás nem jelent­kezett, csupán hőér­zetünk fokozódása éreztette velünk a túlzott mértékű szén-dioxid jelenlétét.) Másodikként köthettem be magam a kötélre, majd ereszkedőgépem se­gítségével kb. 3 percen át süllyedtem a barlang bejáratát jelző fapallóig. A kút falára ugyan létrát rögzítettek, ez azonban csak a felmászásnál volt se­gítségünkre. A leszállás sokkal ké­nyelmesebb és biztonságosabb köté­len, mint a sötétségbe vesző, nedves létrafokokat keresgélve. Nagy mély­ségbe történő ereszkedésnél - és ez az 50 méter kétségtelenül annak számít - a védőkesztyű hasznos kelléke a barlangásznak, ugyanis nélküle a kö­tél - súrlódása révén - nemcsak vág­ja a kezünket, de fémes ereszkedőesz­közünket is olyannyira felforrósít ja, hogy érintésekor az égési sérüléseket okozhat. Okultunk a történtekből. Miután mindenki leért, a bejárati termecskében megszabadultunk a ki­zárólag le-, illetve kiszálláshoz szük­séges felszerelésektől, majd beleve­tettük magunkat a barlang labirintu­sába. A rendkívüli módon osztódó járatokat, melyekben néhol négykéz­láb, de leginkább hason kúszva tud­tunk közlekedni, olykor-olykor egy- egy teremszerű kiszélesedés osztotta meg. Ezeken a helyeken már kényel­mesen felülhettünk, sőt akadt olyan is, ahol felállva várhattuk be társain­kat. (Lám, ilyenkor jövünk rá arra, hogy mennyire relatív a „szűk” vagy „tág” kifejezés. Nyilvánvaló, hogy mindezek a fogalmak más értelmet nyernek a felszínen, és mást idelent. Ebben a barlangban az ember már azt a kiszélesedést - nem nevezném teremnek - is tágnak értelmezi, ahol meg tud fordulni. A hétköznapi élet­ben ugyanezt szűk kelepcének tarta­nánk.) Vezetőnk minden pihenőnél lelkesen dörzsölgette az öngyújtót, amely, még ha haloványan is,- de az éltető oxigén meglétét- jelezte. Ugyanez az eszköz ké­sőbb mindannyiunk meg­nyugtatására még lángra is gyulladt, igaz, erre csak egyetlen helyen került sor, de ez elegendő volt ahhoz, hogy hosszabb pihenőt tartva rege­neráljuk szervezetünket. Nem kevesebb, mint öt órát tartóz­kodtunk lent, miközben a barlang fantasztikusan szép képződményeit (gipszkristályokat, különböző oldás­formákat, egykori faág-fosszíiliákat és látványos színeket produkáló ás­ványkiválásokat) csodálhattuk. A né­zelődésbe olyannyira belemerültünk, hogy jóformán azt sem vettük észre, amikor könyökünket, térdünket le­horzsolva a kijárat közelébe értünk. (A barlang járatainak összevissza­ságára az alábbi anekdoták is rávilá­gítanak: Volt olyan eset, amikor a térképkészítők csak utólag, a szelvé­nyek összeillesztésekor jöttek rá arra, hogy némely szakaszt többször is felmértek. Egy másik alkalommal pedig azt hitték, hogy új járatot fe­deztek fel, de csalódtak, amikor saját - néhány perccel korábbi - lábnyo­mukkal találkoztak.) Lelkiekben már jó előre próbál­tunk felkészülni a felmászásra, ami korántsem olyan egyszerű, mint amennyire az ember a létrára nézve gondolná. Nem kevesebb, mint 180 létrafok sorakozott felettünk, ami egyáltalán nem kevés. Különösen nem egy kimerítő, intenzív izom­munkát követelő ötórányi kúszást, mászást, húzódzkodást követően. Be­lülről az egész úgy tűnik, mintha egy átlagos gyárkémény belsejében akar­nánk felmászni (a magasságot illetően talán nem is tévedtünk nagyot). A lét­ra rögzítésekor a helyi kutatók a ki­mászást könnyítendő, két acélcsővel harmadolták a magasságot, ezekre ki­ülve gyűjthet erőt a felfelé haladó. Hasznos dolgok ezek. Mindemellett természetes volt, hogy felmászáskor a1 kötéllel is biztosítottuk magunkat. * • Szöveg: Lieber Tamás Fotók: Barna József, Dobos Péter Ssr Hl Dl7\ MEGRENDELŐSZELVÉNY Név:............................................................................. Kézbesítési cím:........................................... .............. Me grendelem 2005...................í-től a HÍDLAPOT...........példányban 3 hónapra ,-------, fél évre --------- egy évre (3 200-Ft (6 Aoo.-Ft (12 900-Ft 490,- Skk) ------------ 980,- Skk) ------------ 1840,- Skk) aláírás:........................................... A kitöltött szelvényt a következő címre kérjük beküldeni: Strigonium Rt., 2500 Esztergom, Deák Ferenc utca 4. pí? az Ister Granum Eurorégió napilapja HIRDETÉSSZERVEZŐKET keres! Jelentkezéseket az alábbi elérhetőségekre várjuk: e-mail cím: hidlap@axelero.hu tel/fax: 33/500-750 8 FELHÍVÁS Az Ister Granum Eurorégió napilapja, a Hídlap a Felvidékről hIrt ADÓ, GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ újságírók, tudósítók jelentkezését várja! A RÉGIÓ településeinek életéröl szóló INFORMÁCIÓIKAT, híreiket, rendezvényekre való meghívásaikat közvetlen módon is várjuk a Hídlap szerkesztőségébe: postacím: 2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4. e-mail cIm: hidlap@axelero.hu TEL/FAX: 00-36-33-500-750 HIdlap - itthon vagyunk! n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom