Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-30 / 84. szám

hídlappVM£a^Ín 2005. április 30., szombat • HÍDLAP • ül! Egy éve az Unióban Magyarország immáron egy éve tagja az Európai Uniónak. A csatla­kozás pontos időpontja 2004. május 1. A csatlakozás szükségességéről mindig is parázs viták zajlottak, ré­gen is és most is. Mindenesetre a döntés helyességéről majd az idő dönt. A 2004-es évben több ország is teljes jogú tagjává vált az Uniónak, ezek Ciprus, Cseh Köztársaság, Észt­országi Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia és természetesen hazánk. Az EU ki­alakulását az 1950-es évekre datálhat­juk, mikor Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot olva­sott fel, amelyben - Jean Monnet el­képzeléseire támaszkodva - kezde­ményezte a francia és a német szén­ás acéltermelés egyesítését és e cél­ból közös intézmény- rendszer létrehozását. 1951-ben az alapító hat tagállam, Franciaország, Németország, Olaszor­szág és a Benelux álla­mok képviselői aláírják az Európai Szén- és Acélközösség létrehozá­sáról szóló szerződést. A későbbiekben folyamato­san alakuló együttműködésnek kö­szönhetően a tagországok között egy­re inkább nő a gazdasági egyetértés, más államok is csatlakoznak a csopor­tosuláshoz. Az Európai Unió alappil­léreiként tekinthetjük a tagországok hasonló gondolkodásmódját a kül- és belpolitikában, a közös és egységes piac megteremtésének szándékát, to­vábbá a környezetvédelmi és ember­jogi normatívák egységes elfogadását. Előnyként élvezhetjük a szabadabb utazási feltételeket - a tagországok közötti utazáshoz elegendő az érvé­nyes személyi igazolvány - de a mun­kavállalás terén is történ­tek pozitív előrelépések. Országunk mindemellett jelentős támogatásokhoz is juthat az Unió által, pá­lyázatok formájában. Ta­lán az EU céljairól és je­lentőségéről mindennél többet elmond a követke­ző idézet: „Nem országo­kat egyesítünk hanem, embereket”. Ha minden résztvevő ál­lam ezt tartja szem előtt, akkor talán közösen, együtt, eljutunk egy szaba­dabb, jobb életkörülményeket biztosí­tó egységes Európába! Gondoljunk erre mindannyian május elsején! • (Márkus) ★ * ★ ★ -/■ ..★ Ha május, akkor májusfa Az egykor volt hagyomány szerint a fiatalság tavaszi örömünnepe május elseje, a májusfa állításának ideje. A XV századtól kezdődően szólnak for­rásaink májusfa állításáról, az idegen eredetű szokás azonban bizonyosan régebbi. Egy XIX. századi szokás­gyűjtemény a májusfa eredetét a kö­vetkezőképpen írja le: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jár­tak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekedeteiért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódó­kat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádko­zott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a le­szúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Ja­kab apostol napja, május elseje. Nőt­len ifjak ez időtől és ezért szoktak magas zöldfát jó magaviseletű haja- donok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül”. Egyes helyeken valóban minden lánynak külön májusfát állítottak a le­gények. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és május elsejére virradóra több­nyire titokban állították fel. A két vi­lágháború között - polgári hatásra - divatba jött május elsején a szerenád adása is. A májusfa lehet sudár, eseten­ként kérgétől megtisztított fa, amely­nek csak a tetején hagyták meg a lomb­ját, vagy virágzó, zöldellő ág. Az ud­varlási szándék komolyságát jelentette a fa fajtája, nagysága. A Nyugat-Du- nántúlon valamint a Felvidéken a má­jus elsején állított fát többnyire pün­kösdkor bontották le. Másutt a hagyo­mány szerint a májusfaállítás táncmu­latság keretében zajlik. Híven a hagyo­mányhoz, sokhelyütt igazi vidám han­gulatú zenés este keretében ünnepel­nek, melyet főzőversennyel tesznek még gazdagabbá. De készíthetünk má­juskosarakat is. Töltsük meg virágok­kal és jókívánságokkal, majd adjuk oda valakinek, aki törődésre vágyik. Ké­szítsünk májusi tálat, bólét vagy pun­csot, amelybe szagos mügét vagy bár­milyen illatos bimbót áztattunk, és igyuk meg azzal, akit szeretünk. Mind­egy is az, végtére is tegyük! • Dénes Szent Flórián Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az „Isten tűzoltó­jának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, be­csületet, embertársaik megsegíté­sét. Cesiaban - a mai Felső-Ausztria területén - született a III. század második felében. Diocletianus csá­szár uralkodása idején lépett be lé­giósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán. A le­genda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a leg- szörnvűbb tűzhaláltól mentett meg, emberfeletti, isteni erejének tulaj­donították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adták. így született meg a Flórián-legenda. A keresz- ténvüldözés idején börtönben síny­lődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor meg­tagadta az áldozat bemutatását a ró­mai isteneknek, kegyetlenül meg­korbácsolták, majd a császár paran­csára 304. május 4-én kővel a nyaká­ban az Enns folyóba vetették. Á ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony ráta­lált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztesség­gel eltemet- tette. A lorchi Szent Flórián sír felett ma az Ágoston rendi szerze­tesek kolosto­ra emelkedik. Kultusza el­sősorban Fel- ső-Ausztriá- ban, Tirol­ban, Bajoror­szágban ter­jedt el, de nagy tiszte­letnek örvend Lengyelor­szágban - fő­ként Krakkó­ban - s ha­zánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak. Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni véd­szentként is tisztelték. A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV század végén vált közismertté. Magyaror­szági ábrázolásainak kez­dete is erre az időszakra tehető, fő­ként a német ajkú területeken. • DÉNES Kultúrtörténeti kuriózumok Gazda István nagyszerű könyve kuri­ózumokat tartalmaz a magyar művelő­dés történetéből. Nézzük, hogy a jeles történész mit is írt április 25-e alkal­mával! A huszadik század első felé­nek jeles bibliográfus szaktekinté­lye Gulyás Pál volt. Méltóan nagy elődjének Szinnyei Józsefet te­kintette, aki mintegy harminc­ezer írói életrajzot dolgozott fel. Gulyás a '40-es években részint korrekciókat hajtott végre Szinnyei biográfiáin, hiszen megírta a későbben születettek életrajzát is, továbbá kiegészítette a korábbiakat. Nagyszerű összeállítása el­ső kötetének előszavát 1939. április 25-én zárta. Címe: Magyar írók élete és munkái. A világháborúnak köszönhetően Gulyás gyűjtésében csak öt teste­sebb és egy vékonyabb kötet jelent meg A-tól D-ig. Ám végtére is elért a grandiózus terv végére, egész pontosan, gyűjtése A-tól Z-ig terjed, mind­amellett, hogy számtalan kézirat maradt még fenn, amelyeket nem rendez­tek sajtó alá. E kéziratokat a Magyar Tudományos Akadémia őrzi, számuk több tízezerre rúg! Micsoda vállalkozás lenne sajtó alá rendezésük és egész­észében történő publikálásuk! Hiszen elszomorító, hogy a magyar irodalom története többségében feldolgozatlan, mondhatnánk úgy, hogy torzó, sem­mint a teljes művek históriája, és még ma is alig-alig sikerül tető alá hozni íróink kritikai kiadásait. A tudományos életművek szomorú tanulsága, hogy, ha egy kézirat a szerző életében nem kerül sajtó alá, nehezen akad utód, aki azt befejezi, illetve kinyomtatja. így járt egykoron Bél Mátyás a 18. század hatalmas honi geográfiájának leírója és hozzá hasonlóan még tudósok ezrei. A kézirat egyszeri és nem reprodukálható. A nyomtatott mű azért is értékes, mert több példányban lát napvilágot, így ha egy megsemmisül belőle, bizo­nyára akad máshonnan egy másik példány. Aligha akad egyhamar olyan szorgalmú ember, mint Gulyás Pál volt. írók ezreinek publikációit jegyezte fel tiszteletre méltó precizitással, anélkül, hogy maga akart volna kitűnni vi­lágmegváltó gondolatokkal, értékelésekkel. Méltán nevezhetjük a tudomány nagy aszkétájának. Néhány millió cédula? Mit ér az? Bizony többet, mint a sok, tudományos köntösbe bújtatott fecsegés, mint a sor üres. tudományos­kodó vita, s a szakzsargonokkal teli haszontalan disszertációk százai. Méltó fejet hajtanunk Gulyás Pál és a hozzá hasonló tudósok előtt! • p. rein A Munka ünnepe Május első napjához bizony számos esemény, szokás, ünnep kötődik. Ekkor emlékezhetünk meg az Unióhoz történt csatlakozásunk évfordulójáról, idén - vasárnap lévén - ekkor van anyák napja, sokhelyütt majálist tartanak, „május­fát” állítanak, de nem maradhat szó nélkül az sem, hogy 1889 óta, mikoris all. Internacionálé alakuló ülését tartotta Párizsban, május elsejét nyilvánították a „munkásosztály ünnepévé”. Nem véletlenül, hiszen „munkás Szent József’ emléknapja is épp május elsejére esett. Emlékeimben leginkább annyi maradt meg annak a bizonyos négy évtizednek az ünnepléseiből, hogy édesanyámmal - ő kötelezően, mi a húgommal szórakozásból - évről évre fölvonultunk. Han­gosbemondó hirdette, hogy épp melyik gvár vagy üzem dolgozói járulnak a Széchenyi téren fölállított emelvény elé, illetve vonulnak el előtte, ahol a vá­ros akkori vezetői és rangos képviselői tapssal üdvözölték az ünnepi díszbe öl­tözötteket. Pirosbetűs ünnep volt, épp úgy ünnep, mint április 4-e vagy no­vember 7-e. Talán azóta is épp ezért hagy némi keserű szájízt, ha rá gondo­lunk. Némileg fölcseperedvén egyébként később sosem értettem, miért is kell a munkát ünnepelni, mígnem el nem jutott a tudatomig, hogy nem a munkát, hanem a munkásságot ünnepelték világszerte e napon, csak Európának ebben a régiójában egy kicsit másként. Márpedig amint „méltó a munkás a bérére” épp úgy méltó arra is, hogy ünnepet tartson. Kissé torzzá vált ez az ünnep is akkoriban, épp úgy, mint annyi más. De a fölvonulásnak mégis volt hangula­ta, utána pedig szerettük a vattacukrot, a vásári hangulatot, a csapolt sör mel­lett önfeledten szórakozó, beszélgető emberek zsivaját. Mára kicsit megkoptak, elfelejtődtek a hagyományos május elsejék, abban a régi formában kimentek a divatból. Pedig a munkavállalók szolidaritásának a napjáról nem volna szabad megfeledkezni, különösen nem ebben a munkahely ínséges világban, még ak­kor sem, ha az idén ez a nap épp egybeesik anyák napjával. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom