Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-04-23 / 79. szám
• HÍDLAP • 2005. április 23., szombat Portré egy emberről „Szerelem, bolondulásig” a Zöldházban Nem szerettem volna megnézni. Kicsit dühített, hogy miért próbálnak egy rég meghalt, ámbátor tehetséges énekesről még egy bőrt lenyúzni. Láttunk már ilyet. Ha így folytatjuk - gondoltam magamban -, végül Zámbó Jimmyről is készülhet musical. Miért is ne: maffia és lávsztorik, izgalom és zene. De csalódnom kellett. Szécsi Pál neve egyetlen alkalommal sem hangzott el az este során. Sőt, ahogy telt múlt az idő, mindenki névtelenebb lett Fél óra múlva, már senkit nem érdekelt Szécsi Pál, eszünkbe se jutott. És nem jutott eszünkbe az élete köré szövődött bonyolult legendárium. Egv embert láttunk a színpadon, aki a maga szerencsés szerencsétlenségében vergődik, és próbál utat találni az egyre átlát- hatatlanabbá váló bozótban, ami majd lassan az öngyilkosságba kergeti. Hogy néhány dal is elhangzik, inkább pihenteti az elmét az egyre mélyebb drámában. Gergely Róbert bebizonyította, hogy remek színész. Hol volt eddig? Érzékenyen és pontosan formálja meg a sikerei ellenére egyre de- pressziósabb férfit. A külvilág felé egyre nagyobb sztárrá, önmagában egyre idegenebbé váló bálványt. Maronka Csilla ijesztően valódian és igazul áll mellette. Testvére, segítője, egyben az előadás maitere; nélküle nincs fonál, amire a többiek felfűzhetik a mondataikat. Nádas György végre kilépve a nevettető egyhangú szerepköréből őszinte és bájos figura, ő alakítja a kvázi Szécsi Pál barátait, akik nem csinálnak problémát abból, hogy ismertek és nők ezrei tennének meg a szó szoros értelmében bármit azért, hogy egyetlen éjszakára ágyba hívják őket. Annak ellenére, hogy a rendező, Pozsgai Zsolt mindent megtett azért, hogy távol tartsa a történetet a Szécsi-legendakörtől, mégis felfedezhetőek életének főszereplői; Szécsi Kata, Horesnyi László, Aradszky László, Dómján Edit. S a drámák mellett az örökzöld slágerek, „Szeretni bolondulásig”, „Kék csillag”, „Két összeillő ember”, „Pillangó”, „Adagio”, „Szereted-e még” és a többi mind értelmet és formát nyer, nyoma sincs bennük a hatvanas-hetvenes évek csiricsáré álromantikus nagyzenekaros érzelgősségének. A Szerelem, bolondulásig legnagyobb erénye a bája. Kedves, jóindulatú és nagyon mély. Talán mélyebb, mint azt várta a közönség. Aki konzervatizmusból nem nézi meg, annak jelentem, nem Szécsi Pálról szól az előadás, - és nem a hatvanas évekről. Egy drámáról, egy majdnem életről. És egy biztos halálról. • -YÁPlakátséta a Zöldházban Férfiasán bevallom, én még nem éltém a hatvanas években. A hetvenesekben sem. A nyolcvanasból eszméltem egy keveset, de leginkább a TV- macira és Lindára emlékszem, valamint a Reflektor című műsorra, aminek nyitó képsoraitól annyira féltem. De most, hogy így visszagondolok, volt abban Búd Spencer, Halász Judit, Kérdezz-felelek és Van benne valami... ...És persze glamróck, Bon Jovi, (akit leginkább a brazil tinilányok imádtak), tupírozott, neonszínre fújt new-wave frizurák, hírhedt lett az AIDS és híres a gumióvszer. Ilyesmik jutnak eszembe a lassan húsz éve letűnt korról. Ézért is volt kellemes meglepetés a Bajor Ágost Kultúrmozgó szervezőitől, hogv a galéria falaira varázsolta a kor egyik darabját. Leszámítva egyik-másik hatvanas években született kuriózumot, akad néhány olyan darab, amire még magam is beszöktem elsősként a tizennyolc éven felülieknek szóló vetítésekre. Ilyen volt például Rémálom az Élm utcában, majd az Alien, amin nagyon féltünk és rémülten imádkoztunk Sigourney Weaver életéért. Polanski Machbet-jét nem láttam, de Peter Green „A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője” című videóját annál inkább, bár a magam hat évével kevéssé tudtam értelmezni. Nem érdemes tovább sorolni, hiszen a rendhagyó tárlat mindenki számára séta. Séta önmagában, az emlékeiben. Hogy ezt az utat éppen filmplakátok szegélyezik, külön gyönyörűség. Addig hadd szabadjon felhívnom a figyelmet néhány kuriózumra, ami mellett ne menjenek el szó nélkül. A hatvanas években született számtalan távol-keleti harcos-karatés filmek közül az egyik gyöngyszem „A biztosan ölő Sárkánylady”, ami a kor tizennégy éveseinek adhatott korrekt kis felvilágosítást a japán vénusz- dombról, és arról, hogyan lehet kivédeni gyönge szűz lévén egy csapat jól felszerelt szamurájt, akik láncfűrésszel rohannak az áldozatra. Különösen pikáns falat Sean Connery ifjúkori, (még James Bond előtti!) nem éppen nagy sikert aratott mozija, „A domb” című, valamint a mindig csúnyán megbukott Roger Moore még önmagához képest is elfeledett filmecskéje, a „25 millió dolláros rablás”, amely jól jellemzi azokat a régiségeket, amik aztán a videotékák mocsaras lápvidékének erdeiben tűnnek el. Tudni, hogy mindezeknek egykor még plakátja is volt, páratlan illatot ajándékoz a nézőknek - a korból. Megér egy sétát, bánhatják, ha kihagyják. Tudják, emlékezni nem szégyen... • -YÁMegasztárok testközelből Hol volt, hol nem volt, volt egyszer 12 remek hangú énekes, akik abban a megtiszteltetésben részesülhettek, hogy színpadra állhatták, énekelhettek, „eladhatták” magukat a közönségnek. Teltek múltak a hetek, a 12 emberből a múlt hét végén már csak négyen próbáltak minél több szavazatot összegyűjteni ahhoz, hogy a döntőbe jussanak. A Megasztár háza táján jártunk, hogy megnézzük, milyenek is ők, mennyire „megák” és mennyire „sztárok” valójában. Jó pár órával a kezdés előtt már a helyszínen vagyunk, minden üres, egy-két stábos lézeng az estére méhkassá változó helyszínen. Egy fiatalember nyúlik el a zsűrinek szánt fehér székek egyikében, és laptopján egy, a magyar mozikban nem látható filmet néz. Izgalom nincs, mindenki teszi dolgát, amiből egyelőre kevesebb van. Az egyik pillanatban megjelenik Tilla és minden magyar férfi álma, Görög Zita, hogy egy rögtönzött próbával készüljenek fel az esti parádéra. Mozognak a kamerák, zúdulnak a jó tanácsok, mindennek klappolnia kell a nyolcórai nyitásra. Eközben a Millenáris Parkban gyűlik a tömeg, a feiajzott tinibuborékok lesik, melyik „sztár” érkezik meg hamarabb. Egy biciklis hajléktalan hozzánk intéz egy kérdést: vajon ki nyeri meg a Megasztárt? Ugye, hogy Palcsó Brigitta! (csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Palcsó Brigittának semmi köze nincs a Megasztárhoz, ő egy TV-s bemondó). Ég)7 órával a kezdés előtt, a műsor végén a Megasztárnak búcsút intő Torres Dani még a lányokkal frizbizett, majd dolgát végezve a színpadra robogott, ahol három társa - Tóth Gabi, Palcsó Tomi és Molnár Ferenc Caramel - imitálta a főpróbát. Utunkat folytatva, otthagyva beéneklést az öltözők felé vettük az irányt, ahol a más médiumok képviselői grasszáltak, áldozatok után kutatva. Pár perccel a kezdés előtt nekünk is sikerült a lehetetlen, bár nem a legmegfelelőbb interjúalanyt találtuk meg, de rálel tünk Palcsó Tamásra, aki nem éppen a szavak embere. A fiatal tehetség elmondta, hogy nem izgul, nem görcsöl, nem volt gond a felkészülés a rock-estre. Úgy beszélgetett, mintha nem egy többmilliós nézőszámmal rendelkező Megasztárban lépne fel, hanem egy esti vacsorára készülne. A többieket nem kaptuk mikrofonvégre, mivel már csak tíz perc volt a kezdésig. Nyolc órakor kezdetét vette a szószerinti őrület, mind a helyszínen, mind a TV-képernyők előtt. Jöttek sorban az énekesek, jöttek a dalok, Pokolgép, Tankcsapda, Marylin Manson, minden ami a torkon kifér. A profizmusra nem lehet panasz, bár a biztonsági őrök egyike, igencsak erőlködött, hogy őrajta bizony nem fog ki senki, még egy sajtos sem: „Nem lehet ám ide-oda rohangálni, főleg nem fotózni” - mondta kimérten. Figyelt volna inkább a dolgára, mivel a mellettünk álló, Tóth Gabi által tinibuborékoknak titulált 14-15 éves hölgyikék kisebb csoportja, jegy híján az egyik WC ablakon közelítette meg a belső teret. A sikításukból vélve sikeresen oldották meg a lehetetlen küldetést. Az eredményhirdetésnél mellettünk őrjöngött Bálint Adárn is, aki hihetetlen szempárbajt folytatott az első helyen a legjobb három közé jutó Tóth Gabival. Még mondja nekünk valaki, hogy nincs közöttük semmi... A verseny lement, Torres Dani pedig búcsúzott. A mókuskerék tovább pörög, már csak hárman maradtak. Tóth Gabi már most nyert, hiszen elmondhatja magáról, hogv ő - egyetlen lányként - lett 2005 legjobb női hangja. A többiek számára is borítékolható egv' lemez, egy szerződés és talán a siker is... Még ha csak szűk hazánkon belül is kell ennek megfelelni.
