Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-02 / 64. szám

2005. április 2., szombat Á HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 12. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn és Váczy-H. István Kalendárium Kereszttűzben a rendőrség. Akár ez is lehetne e heti összeállításunk címe. Úgy tűnik, a múlt héten biztossá vált hír, miszerint a régi rendőrkapi­tány nem tér vissza, felborzolta a kedélyeket. A száz évvel ezelőtti lapok erősen támadták a helyettes midőrkapitányt és intézkedői rendőreit. „A nagyzás netovábbja” - olvasható a Szabadság április 5-i számában, amelyben indulatos hangnemben mutatja be a helyettes vezető egyik cselekedetét. „A rendőrség h. feje a na­pokban a marhavásár-téren hivat- aloskodott, a honnan természetesen ko­csin dukál bejönni a városba, mert Uray István már kicsike korától megszokta a kocsin járást. A gazdasági hivatal an­nak rendje és módja szerint kiküldte ér­te a város fogatát, de hát Uray István b. kapitány nem ült bele, hanem csak bele­köpött, mivelhogy neki, a ki hajdantáiul mostanságig, örökkön és mindig csak zártkocsiban járt: zárt kocsi dukál. Nem pedig nyitott határ. Hogy legott bebizo­nyítsa, hogy a város nyitott kocsijában nem teszi meg az utat: zárt bérkocsit hozatott magának, de nem a saját kon­tójára, nem a város zsebére, a miről je­lentést tett a tanácshoz és kérte, hogy utalványozza ki a közügyes forintot a bérkocsisnak. A tanács azonban azt fe­lelte: majd ha fagy. " Talán ez ügyön felindulva, dühét egy alkalmazott­ján töltötte ki. Erről az Esztergomi Lapok ad hírt. „Lefokozott rendőr ti­zedes. Uray István h. rendőrkapitány Modróczky János rendőrtizedest, aki eb­beli minőségében 18 éve szolgál, fegyelmi vétség és feljebbvalójával szemben tanúsított tiszteletlen magaviselet mi­att, egy csillagos rendőrörsvezetővé lefo­kozta. A lefokozásra az adott okot, hogy a tizedes egyik rituális vendéglőben purim napján megfeledkezett szolgálati kötelességéről és ott mulatta át az éjsza­kát. E miat a h. kapitány felelősségre vonta és 10 koronára büntette. A tize­des ezzel nem volt megelégedve és kérte a h. rendőrkapitányt, hogy büntetését engedje el. Ezt a kapitány megtagadta, mire Modróczky tiszteletlenül viselke­dett és megfenyegette feljebbvalóját. ” Szerintem mások még gratuláltak is e tettéhez. De még nincs vége a rendőrségi össztűznek. Április 6-án „Rendőri túlkapás” címen, a sarkon állás büntetésével kapcsolatban, a Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Kínos-blamálós-önégetős Láttátok, feleim, szümtükkel? Lélegzet visszafojtva, szotyolával és gazda­ságos pisztáciával „csőre töltött” tálcával lestem a nagy pillanatot, vajon kihez vándorol az Aranycsirke-díj, melyik közönségfilm és melyik fősze­replő lopta be magát a kegyeinkbe. Sajnos, nem csalódtam. A műsor olyan volt, mint az előzetese: a miénk, de tényleg satnya, vézna és kínos, mond­hatni egy rakás tyúxar (és oppardon). Nagyjából olyan, mint amikor Mó­ricka elképzeli, hogy milyen, amikor a nagyok csinálják. Személyiségrajzom szerint erőteljesen konfliktuskerülő habitussal rendelke­zem, ennek hozománya, hogy ha valaki nyilvánosan égeti magát a tévében - és pláne nem tud róla -, helyette én szégyellem magam és azonnal elkapcso­lok. Inkább sokadjára elfigyelem, hogyan vadásznak kígyóra-békára- krokodilra (vízipókra, plüss macira), egy hüllő táplálkozásában a halálforgás a szükséges eszköz, a tévúton járó magyar kereskedelmi televíziók szórakoz­tatónak gondolt „halálforgása” legfeljebb arra jó, hogy a nézettség dögéből szakítsanak egy újabb falatot. Elszörfözni most mégsem tudtam, a düh és a harag kérgesítette szívemet és ujjaimat, nem akartam elhinni, amit látok. A koncepció az volt, hogy az Oscarhoz hasonlóan legyen felhajtás, vörös sző­nyeg, villogó vakuk, szmoking és drága ruhaköltemények (ha már a film­szemlén nincs ilyen). Mindebből aztán az valósult meg, hogy láthattuk, amint szegény Oroszlán Szonja bebotorkált, Balázsy Panna ijesztően felesle­ges kérdései közepette (láthattuk még Medveczky Ilonát is, ha valaki még egyáltalán felismerte a hatvanas-hetvenes évek elvirágzott szex-szimbólumát, azt' ennyi). Odabent terített körasztalok mentén foglalt helyet a hazai sztár­világ, fájdalom, hogy a pásztázó kamera folyton az adásrendező ángyát/uno- kahúgába botlott, valószínűleg nem ért a hátsó sorokig a kamerakábel, ahol a jól értesültek ücsörögtek, hogy nem árt innen minél hamarabb elmenekülni. A legnépszerűbb filmnek járó ötvenmillió forintos díj kapcsán a tévécsatorna azt sulykolta, ebből az arra érdemes elkészítheti következő nagybecsűjét, pedig ádehogy, ahhoz alsó hangon legalább kétszáz milla köll, és akkor a forgatási büfében csak parizeres szendvics és körömpörkölt van. Igaz, hogy készülnek filmek'kevesebb pénzből is, de nem a szegénységi bizonyítvány a mérce. A legnépszerűbb főszereplőt hárommillióval honorálták, ami a 15 ezres havi fű­tésszámla viszonylatában kecsegtető, de elnézve a műsort, amely költsége a hirdetésekkel együtt vélhetően 53 millió fölött járhatott, kínos, mint egy dél­utáni beszélgető-show felhozatala. A pénz vonatkozásában nem árt, ha tudjuk, hogy tavaly az RTL Klub 360 millió forintot „áldozott” a magyar filmgyártás­ra, ez nagyjából egyetlen film előállítási költsége, ezzel a hazai össztámogatás kereksajtjából egy öt százalékos szeletet bírt kihasítani magának, ugyanannyit, mint a közszolgálati, igaz, jelentősen felülmúlta a TV2-ős konkurenciát, amely a 114 milliójával mindössze két százalékig tornázta fel magát. Derék. Azt nem tudom persze, hogy a Klub ezzel a hajcihővel letudottnak gondolja-e filmfi­nanszírozási kötelességeinek egy részét, vagy sem. Félek én a valóságtól, mi­szerint igen. Fábry Sándor félreértésből Showdert csinált a „gálából”, ugyan érződött rajta egy jó adag cinizmus és önirónia, de nem kívánom felmenteni: nemet kellett volna mondania a felkérésre, csak hát, ugye, a gázsi. Ami viszont leplezetlen és őszinte fájdalmat okozott, a két „műsorvezető-kollegina” teljesít­ménye, Balázsy Panna tévedésből fiúsított megjelenése, aggasztóan gyatra kér­dései, Timkó Eszter szerepeltetése, akinek az álla mentén duzzadó gombócot a műsor feléig kelésnek véltem, csak később jöttem rá, hogy az egy mikrofon. A filmdíjat A Kontroll kapta - jogosan. A szereplői elismerést Koltai Ró­bert vehette át (akit Balázsy egy ízben „lelajosozott”) - számomra érthetet­lenül. A hivatkozott A miniszter félrelép egy vérbeli haknifilm, amit Vájna producer a gyors pénzcsinálás vágyától vezéreltetve forgatott le, abban szí­nészi alakítást keresni felesleges, mint MSZP-sen számon kérni az ígéreteit. Folyton elveszítjük az illúziónkat, most megint egyet. Valahogy úgy, ahogy a csillogó papírba burkolt csokitojásról kiderül, hogy nugát az. Azért ne adjuk fel: a magyar film meg fog még kínálni minket valódi édességgel. következőről értesülhetünk a fenti lap hasábjairól. „Tegnap délelőtt 10 órakor egy helybeli nagykereskedő neje néhány perezre megállóit a 'Vörös' sar­kán, hogy mosónéjával egy két szót váltson. A szemfüles 14-es számú rend­őr azonban hamarosan észrevette, hogy itt bűncselekményt készülnek elkövetni, gyorsan a tett színhelyére sietett és lepa­rancsolta a tetteseket a sarokról. A sar­kon álló uriasszony azonban a sarkára állott és nem mutatkozott hajlandónak, hogy a rendőr jogtalansága előtt megha­joljon mire az udvarias rendőr azzal vetett véget a vitának, hogy az urhöl- gyet 'szájq befogására utasította' és fel­jelentéssel fenyegetőzött. Ezek után fel­hívjuk a h. rendőrkapitány figyelmét, hogy oktassa ki a rendőröket arra, hogy a polgárokkal, de különösen védtelen nőkkel szemben kellő tapintattal dukál bánni. ” Nem tudom mit várunk egy olyan kapitánytól, aki egyszerűen beleköp egy kocsiba... Végül egy rendőröket érintő hír a Szabadságból. „Tolvaj-kutya. A világ­városi rendőrség kutyák segítségével foly­tatja a nyomozásokat. A pilismaróthi és a dömösi fatolvajok pedig kutyák segít­ségével pusztitják az erdőségeket. Betanított kutyákat visznek magukkal az erdőségbe, a melyeket őrségre külde­nek, különösen arra felé, a hol az őrök tartózkodnak, s ha közeledésüket észreve­szik, vakkantás által figyelmeztetik tol­vaj gazdájukat a veszedelemre, a kik me­nekülnek. A tolvaj-kutyák rendszerint meghiúsítják gazdájuk kézrekeritését. ” Nem hiába az ember legjobb barátja. • Gál Kata Április, a Vénusz hava m 4* •' HMM íjjáMff Wm $*%,

Next

/
Oldalképek
Tartalom