Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-03-19 / 54. szám
hídlapmagazin 2005. március 19., szombat • HÍDLAP • Az egykori kis óvoda elindult a naggyá válás útján Az egykori Ady utcai óvoda az új épületben is bizonyította: képes megújulni Egyetlen magyar tannyelvű óvoda működik a szomszédos Párkányban, méghozzá a valamikori Ady utcai intézmény, amely az 1999-es egyesülés óta a Hársfa utcai épületben működik. Az óvoda élén 1989 óta Nagy Gizella áll, aki pedagógusai segítségével évről évre tartani tudja a magas és minőségi színvonalat. Nagy Gizella 16 éve vezeti sikeresen - a szlovákiai oktatási állapotokhoz mérten - az intézményt. A régi óvodában még csak két osztályban folyt az érdemi munka, majd 1999-ben a Hársfa utcai óvodával való egyesülés révén már kis-, közép- és nagycsoportban kellett megoldani a feladatokat. A pedagógusok nem cserélődtek, mind a régi, mind az új intézmény óvónői tökéletesen látják el feladataikat, az intézményből kikerülő óvodások az iskolában is bizonyítanak, fel- készültsége jobb a többiekénél. Az igazgatónővel az eddigi évek szakmai munkájáról, a magyar óvodák jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.- Lassan már hat éve amiak, hogy a két intézmény egyesülésével kis óvodából nagy óvoda lett. Milyen lényegi különbségek vannak a két óvoda között strukturálisan, illetve a gyerekek szempontjából?- Időbe tellett, míg megbarátkoztunk az új helyzettel, de állíthatom, hogy jó úton haladunk, mivel a régi célokat újakkal tudtuk ötvözni. A gyerekek évről évre növekvő létszáma is azt bizonyítja, hogy megtaláltuk helyünket az új épületben.- Milyen pedagógusi munka folyik az intézmény falai között?- Az Ady-utcai óvodában sem volt kifogás a tanítási módszerek ellen és mivel a Hársfa utcai óvónők is magas színvonalon művelik az iskolában megtanultakat, nem panaszkodom, mert nincs rá okom. A gyerekek biztonságban érzik magukat, és remek hangulatban telnek a hétköznapok. A szülői visszajelzések is pozitívak, ami mindig melegséggel tölti el szívemet. Ok nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is nagy támogatást nyújtanak az intézménynek.- Milyen anyagi feltételek mellett működik egy óvoda a határon túl?- Nem vagyunk elengedve anyagilag, de nem panaszkodom, mert mindig volt és remélem a közeljövőben is lesz miből élni. Nem szeretném név szerint megemlíteni azokat az embereket, akik segítséget nyújtanak, de az ő támogatásuk rengeteget számít. Állítom, hogy a mi óvodánk Párkány egyik legfelszerel- tebb intézménye, mind belső, mind külső szemmel nézve.- Milyen visszajelzések vannak az alapiskolába kerülő óvodásokról?- Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a párkányi magyar alapiskolával, mivel a régi óvoda az iskola szomszédságában volt. A helyzet azóta sem változott és a visszajelzések szintén pozitívak, a tőlünk iskolába került óvodások sok dicséretet kapnak.- Ha óvodás korba érkezik egy gyermek és a szülők nem tudják eldönteni melyik óvodába írassák a gyereküket, akkor Ön szerint miért döntsenek a Hársfa utcai mellett?- Nem csak felszereltségben, az udvar szépségében kell gondolkozni, mert egy óvoda nem óvoda magas színvonalú nevelés nélkül. Mint már említettem óvodánk az egyetlen magyar ajkú intézmény Párkányban. Örömteli, hogy volt már szlovák óvodásunk is, mivel a szülők úgy döntöttek, fontos a magyar nyelv ismerete. A pedagógusok értik a munkájukat, nem csak nevelni, de szeretni akarják a gyerekeket. Úgy dolgoznak, hogy ne csak az ünnepnap legyen felejthetetlen élmény, hanem a hétköznap is. A napi foglalkozás mellett szlovák és angol nyelvoktatás folyik nálunk és különböző terveket készítettünk arra, hogy a gyerekek sok minden mást is megtanuljanak. Nem kirakat-óvoda vagyunk, nálunk mindig is az volt a cél, hogy gyermekközpontúak legyünk. Ez azóta sem változott. Van egy központi munkaterv, ami alapján dolgozni kell, mi ezt megtartjuk, de emellett egyéni arculatot valósítunk meg, a gyerekek igényei szerint alakítjuk a nevelést. A harmonikus fejlődés a tökéletes kifejezés erre.- Ha a magyar nyelvről, magyar tannyelvű intézményekről van szó Szlovákiában, akkor mindig felmerül az a kényes kérdés, hogy mennyire nehéz egy oktatási intézményt vezetni?- Sok harcot kel) megvívni, de nem szabad ezzel terhelni a pedagógusokat, nem szabad, hogy bárki is érezze: kemény munka kell, hogy fennmaradhasson egy magyar óvoda Szlovákiában. Nem szabad, hogy megszűnjenek az óvodák, nem szabad hozzá nem értésből dönteni. Az óvoda az emberi közösség egészséges sejtje volt mindig és a mai napig is az. Mi örömmel csináljuk azt, amit kitűztünk célként és azok a gyerekek, aki az évek hosszú során kikerültek tőlünk, csak szeretettel gondolnak vissza kis óvodánkra. • Hajdú MAté Húsvétváró az óvodában A héten ötödik alkalommal rendezték meg a Hársfa utcai óvodában a hagyományos Húsvétváró összejövetelt. Az idei rendezvényt összekötötték a beiratkozással, hogy a leendő óvodások a szülőkkel együtt megismerkedhessenek az új környezettel, az óvodásokkal és a pedagógusokkal. A Húsvétvárón viaszos tojásfestés, gipszfigurák készítése, húsvéti üdvözlő kártya-készítés szerepelt a programban, amit a gyerekek a szülőkkel és a nagyszülőkkel együtt készítettek el. Hazánk kulturális közkincse Katona József színműve és a belőle készült Erkel Ferenc-opera. Úgy tűnik, azzá válik a 2001-ben forgatott operafilm is, amelyet most megtekinthetünk az esztergomi moziban és az előadást követően a főszereplővel, Kiss B. Attilával beszélgethetünk. A „Magyar Tabló - A magyarság történelme mozgóképen” című filmes füzér „első szál virágát” március 19-én nyújtja az érdeklődő közönségnek az esztergomi Bajor Ágost Kultúrmozgó. Az „első virág” rögvest a legimpozánsabbak közül való: a mozi március 19-én - majd 20-án - 16 órai kezdettel vetíti Káéi Csaba Bánk bán című operafilmjét. A magyar históriás sorozatban hazánk történelmének egy-egy fontos eseményét feldolgozó alkotások kerülnek műsorra (minden hónap harmadik hétvégéjén, 16 órától). A 19-ei, szombati előadás exkluzivitása, hogy utána közönségtalálkozóra kerül sor a film cím- és főszereplőjének, Kiss B. Attilának a részvételével. Régen készült Magyarországon operafilm, igazság szerint nem is „trendi” vállalkozás ennek készítésébe fogni. Pedig olyan jeles alkotók néztek szembe ezzel a „kihívással”, mint a svéd Ingmar Bergman (Varázsfuvola; igaz, ez a film 1975-ben készült és akkor még nagyon más idők jártak a filmezésben és úgy egyébként). A Bánk bánnak egyébként régebben - nagyon régen - született már filmváltozata. Majdnem száz esztendővel ezelőtt. 1914-ben Kertész Mihály - aki később Michel Curtiz néven vált Oscar-díjas rendezővé a világhírű Casablancával - a Katona-mű alapján forgatott egy némafilmet. Operát (operafilmet) azonban hanggal lehet igazán élvezni, igazából ez a mű^z opera első, egész estét betöltő nagyjátékfilm-változata. Az operafilm-ellenzők azzal érvelnek, hogy az operát nehéz mozgóképre adaptálni, hiszen a leginkább a színpadhoz kötött műfaj, sokkal inkább, mint egy színházi darab. Káéi Csaba rendező azonban megpróbálta - szerintünk értékelendően és helyesen -, hogy operairodalmunk talán legszebb, legveretesebb (és legnehezebb) darabját, Erkel Ferenc - Katona József drámája alapján született - Bánk bánját vászonra ültesse. Sokan fanyalogtak anno - a Bánk bán 2001- ben készült -, hogy a milliárdos költségvetésű filmet miért egy debütáló, „tapasztalatlan” rendezőre bíznak. A végeredmény azonban imponáló, és érzésünk szerint éppen egy olyan rendezőre volt szükség, aki inkább nagy- színházi (és nagyrendezvényes) tapasztalatokkal rendelkezik, semmint (csak) filmesekkel, jó érzékkel koordinál és szervez, és a legkiválóbb csapatot gyűjti maga köré. Először sokan meglepődtek, amikor a világsztárok helyett az avatatlanabb szemű nézők számára ismeretlenebb arcok - ki az a Kiss B. Attila?; sebaj, megtanulták mára a nevét - kerültek egymás mellé a plakátokon. De a vállalást teljesítették. A filmben talán éppen a címszereplő erdélyi énekes nyújtja a legkiválóbb teljesítményt (és persze Marton Éva és Rost Andrea), és érződik a kockákon a megingathatatlan törekvés, az egységes koncepció. így történt az, hogy Mészöly Gábor forgatókönyvét Káéi Csaba instrukciói alapján az Oscar- díjas, Amerikában élő és a produkció kedvéért ideiglenesen hazatelepülő operatőr, Zsigmond Vilmos írta - csodálatos - képekké, és hogy Csikós Attila impozáns díszletei között Velich Rita korhű jelmezeiben közlekedtek a szereplők. Mi tagadás, jó érezni azt, hogy újra vannak elvek, visszatért a szakmai alázat, és ügy lett az, hogy ez az alkotás ilyenné váljon. Az alkotók ügyeltek arra, hogy a Magyar Millennium tiszteletére készített mű nagy részét eredeti helyszíneken - többnyire Erdélyben, Jákon, Ócsán, Esztergomban, Viseg- rádon, Bélapátfalván és Budapesten - vegyék fel. Ami korántsem mutatkozott könnyű feladatnak, hiszen a XIII. századból csak igen kevés épület maradt fenn épségben, és az akkori öltözködési szokásokról is meglehetősen kevés adat állt rendelkezésre. A jelmeztervező Velich Rita és lelkes csapata feladata volt az, hogy a középkornak ezen szakaszáról szerezzenek minél több ismeretet. Mivel ez a kor meglehetősen szegény a tárgyi leletekben, csak freskók, síremlékek és némi történelmi leírás állt rendelkezésükre. A királyné palástja viszont eredeti darab alapján készült. A XIII. századbeli viseletek igen anyagigényesek, egy átlagos köpeny akár tíz-tizenkét méter kelmét is felemészthet. Talán praktikusabb lett volna kölcsönözni, de e kor jelmezeiből a hazai színházak és a filmgyárak is hiányt szenvednek. Ezért aztán az országban működő valamennyi varroda - kalapos, cipész, kesztyűs stb. a film szolgálatába állt, és lelkesen munkálkodtak a százhúsz jelmezen. Az áldozatkész, szakértői munka eredményeképp még az olyan szimbólumokra is ügyeltek, hogy Melindát tiszta színekbe, Gertrúdot pedig a vér vörös árnyalatába öltöztessék. Ottó hivalkodó jelmezeket viselt, míg Bánk egyszerűbb, nemesebb öltözetet kapott. • G. I. A nagysikerű Bánk bán-film és címszereplője Esztergomban
