Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-03-05 / 45. szám

• HÍDLAP • 2005. március 5., szombat hídlajmagazm Esztergom és közvetlen térségének geológiai felépítése folytán (a Vár­hegy felső-triász kori mészkő, mel­lette K-re miocén-kori vulkáni kőze­tek andezitbreccsa következnek), két kőzet törésvonalán, ősidők óta ter­mészetes meleg források törtek fel a Szent Tamás - hegy és a Várhegy lá­bainál. A források három fő helyen csoportosultak: 1. A Szent Tamás - hegy DNy-i lábánál, 2. A Várhegy D-i, és 3. A Várhegy E-i lábánál. A legbővebb vizű források a Szent Tamás - hegy alatt, a mai Fürdő Szál­loda és strandfürdő helyén egykor meleg vizű tóvá („Hévíz-tó”) szélesül­tek. Ez a soha be nem fagyó vízfelület ősidők óta ide vonzotta a környék vadállományát, jó vadászati lehetősé­get kínálva már az őskor emberének is. Nem véletlen tehát, hogy az embe­ri megtelepedés ismert régészeti nyo­mai az új-kőkortól folyamatos lakott- ságról tanúskodnak e térségben. A meleg forrásokra utaló legkoráb­bi emléknek tartanak egy Eszter­gomban előkerült római kori építési feliratot, amely szerint a gyógyítás istenének, Aesculapiusnak és Hygieianak tiszteletére templomot építettek itt valamikor a III. század­ban. A feliratos követ többen a Vár­hegy E-i lábánál feltörő meleg for­rással, annak gyógyításra való hasz­nálatával hozzák kapcsolatba. A meleg forrásokról és a Hévíz-tó­ról a XII. századtól ismerünk írásos adatokat. A tó és a mellette kialakult település eredetileg királyi tulajdon­ban volt 1201-ig, amikor Imre király a tó K-i oldalán lévő területet a vá­rosárok, a Kis-Duna és a meleg vizű tó között az esztergomi káptalannak adományozta. A tó körül a középkori város „Hé­víz” vagy „Tapolca” nevű városrésze fejlődött ki, melynek kiemelkedő lé­tesítménye volt a XII. század végén , Anna királynő (III. Béla király fele­sége) által létesített nyilvános köz­fürdő (Magyarország legrégebbi, írásban említett közfürdője!), ame­lyet IV Béla király 1238-ban a johan- nita lovagoknak adományozott. A be­tegápolással foglakozó johanniták a fürdő mellett (annak gyógyító vizét felhasználva) ispotályt, (kórházat) lé­tesítettek, valamint a szegények és betegek védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek tiszteletére temp­lomot építettek, amelyek a XVI. szá­zadi török háborúkig működtek. A hévizek fürdésre való használatá­ról 1250-60 táján Jiczáh ben Móseh bécsi rabbi tudósítása is megemléke­zik, aki a következőket írja: „...eljutot­tam Magyar országba egész Buden- ig, és Osztrigosz-ig (=Esztergom), hol meleg források fakadnak a föld­ből, s azt kérdezték tőlem, szabad-e a nőknek a havi tisztulásuk után szoká­sos tisztálkodás végett e források vi­zében megfürödniök? Ők tudniillik, mivel ezek melegek, e fölött kételked­tek. S én arra tanítottam őket, hogy igenis szabad.” A törökök - kihasználva Esztergom kedvező természeti adottságait - 130 éves helyi uralmuk idején több hévvi­zes fürdőt létesítettek. Ezek közül legjelentősebb a Vízivárosban, a mai Katona István utca 6. és 8. sz. házak helyén volt kétkupolás (két nagy, és több kis - medencével ellátott) fürdő volt, amelyet Güzeldzse Rusztem bu­dai pasa építtetett 1559-1563 között, a helyben fakadó, bővizű meleg forrá­sokra. Az 1594-95. évi ostromokban megrongálódott fürdőt később lakó­házzá alakították át. Rusztem pasa fürdőjének jelentős maradványait őrzi itt a helyén álló két barokk lakóház: a 8. sz. ház pincéjében ma is láthatók egy nyolcszögletű török fürdőmeden­ce maradványai. - Az ostromban el­pusztult fürdő helyett a törökök 1605- 1663 között, annak szomszédságában, a városfal külső oldalán egy új, kisebb fürdőt építettek, amelyről az 1663-ban itt járt Evlija Cselebi a következőket írta: ...,,A Budai kapu előtt egy kis erőd van, mely, mint Kanizsa vár tö­mésfala, tizenöt lépés vastag tömés­falból áll. Ezen a falon belül az árok­nál egy kis kupolás meleg fürdő van. Az idegenek és a szolgaféle népek ebbe a meleg fürdőbe járnak...” - Ezt a kis fürdőt a XVI11. században a vízivárosi ferencesek posztókészí­tésre, majd később ismét fürdésre használták az 1890-es évekig. Közben az árok feltöltésével ak egész épüle­tet eltemették, és lépcsőn közelítet­ték meg a medencét. Később a föld nyomásától a kupola beszakadt, és az egészet földdel betöltötték. A kis tö­rök fürdő helyreállítható maradvá­nyai a „Mattyasovszky - Etter”- kertben (Pázmány Péter utca 10.) rejtőznek a földben. A Víziváros harmadik török fürdő­HÉV12I BÁSTYA & TÖRÖK FÜRDŐ je a volt vasgyár mellett, a Berényi Zsigmond utca 18-20. sz. telkeken volt. Az itteni bővizű meleg forrás vize a XIV-XV századokban vízimal­mot, majd a XV-XVII. században a vár vízellátását biztosító vízemelő gépezetet hajtotta. Túlfolyóján für­dőmedencék voltak, amelyek átépí­tett formában, az érsekség tulajdoná­ban „Prímási tükörfürdő” néven 1950-ig működtek. Esztergom fürdőéletének mai köz­pontja a török háborúk után a Hé­víz-tó térségében alakult ki. Az itt fakadó meleg források bővebb vizű- ek és melegebbek voltak a többinél. A középen kiépített gáttal felduz­zasztott tó keleti és nyugati végén is egy-egy vízimalmot hajtott a víz a XVIII-X1X. században. 1792-ben gróf Sándor Antal vásá­rolta meg a tó nyugati végén, a mai Malom utca végében volt vízimal­mot, amelyet felújított és egyúttal öt fürdőmedencét létesített mellette az elfáradt vendégek pihenésére és szó­rakozására. „A források vízét pedig medencékbe gyűjtötte össze, és fölé­jük ízléses fürdőépületet emeltetett, amelyet fákkal és virágokkal ültetett körül...” írja róla Helischer József 1827-ben. A fürdő csigalépcsőt magá­ban rejtő tornyos épülete hangsúlyos látványi eleme és értékes műemléke volt az esztergomi Kis-Duna-partnak és a strandfürdő térségének, egészen 1968-ig, amikor sajnos elbontották. E fürdő mellett az esztergomi fő­káptalan nagyszabású építkezésbe kezdett az 1840-es években: a Hévíz-tó medrét feltöltötték, és az egykori me­derbe, 1600 vörösfenyő cölöpre felépí­tették a klasszicista stílusú Fürdő Szállodát Grämling Ignác és Zofahl Lőrinc tervei szerint. Ugyancsak ők létesítették azt a 473 méter hosszúságú földalatti alagútrendszert is, amellyel a Szent Tamás - hegy lábánál, és az egykori tófenéken fakadó fenékforrá­sok vizét összegyűjtötték az újonnan épített fürdő és a tó keleti végén léte­sített új vízimalom számára. Az új für­dő a helyi lakosság igényei mellett a Fürdő Szálloda vendégeit is kiszolgál­ta, akik közül az 1848-ban itt megszállt gróf Széchenyi Istvánt és Kossuth La­jost említjük itt meg. 1885-ben a káptalani malom mellett Eckstein Mór vállalkozó újabb, „...a tisztaság követelményeinek minden­ben megfelelő több rendbeli fürdőt” nyitott meg, amely „egy nagyobb és egy kisebb társas fürdőt, továbbá há­rom magánfürdőt, kabinetet, teljes fürdőkészlettel” foglalt magában. 1894-ben az Esztergomi Takarék­pénztár vette meg a Malya - féle für­dőt, és korszerűbb uszodát létesítettek, amely 1899-ben nyitotta meg kapuit. 1909-ben nagyszabású munkálatokba kezdtek: fúrásokat mélyítettek újabb meleg víz feltárására. A fúrást Zsigmondy József vezette, aki a „Szent István ártézi kutat” 323 méter mélyre mélyítette. A kútból 29 C° fokos vizet nyertek, amelyre Váczy Hübschl Kál­mán tervei szerint fedett uszodát létesí­tettek, amelyet 1912. április 18-án adtak át. Az egykorú tudósítás szerint: „Szent István hévvíz fürdő. A Kis-Du­na partján, közvetlen a csavargőzös ál­lomás mellett, több száz éves platánfák terebélyes, hatalmas koronái alatt van. ...Ez a város legtekintélyesebb és legké­nyelmesebben berendezett gyó­gyfürdője.... A telepen vannak kő- és napfürdők, nyitott és télen fűthető fe­dett uszodák... A nyári évszakban egész nap használható külön férfi és női uszodák állnak a fürdőközönség rendelkezésére. A vízgyógyfürdőkhöz, zuhanyokhoz és lábfürdőkhöz villamos motor segítségével háromféle, u.m. thermal, állott és hidegvizet hajtanak. A telep bérlője, Réger István szakem­berekkel kezelteti, úgy, hogy a víz- gyógymód minden válfaját igénybe le­het venni. Leöntéseket, legöngyölése- ket, izzasztásokat, masszírozásokat minden módon szakavatott személyzet végez. A fürdőtelepet nemcsak a város közönsége, hanem az ország más vidé­kéről és leginkább a fővárosból látogat­ják...” Szakemberekkel vizsgáltatták meg a víz összetételét: Lóczy Lajos (a Földtani Intézet igazgatója, egyetemi tanár) szerint a vasas-kénes-magnéziu- mos víz bizonyítottan gyógyhatású, és a budai Császárfürdővel azonos érté­kű. A források medencéje 550-600 mé­ter mélységben van a Várhegy és a Szent Tamás - hegy között. Hőmér­séklete a különféle forrásokban 25 és 29 C° között váltakozik. Az esztergomi hévizek Schenk, Thán és Hankó tanárok szerint Römerbad, Tobelbad és Neuhaus híres fürdőhelyek vizeivel azonos gyógyhatásúak. „Különösen jó ha­tással van a víz az összetételeiben elég mennyiségben előforduló vashydrocarbonat folytán a neuras­thenia, sápkór, vérszegénység, kez­dődő gyomorbaj, valamint női bajok­nál... Különösen az ideges bántal- makra van a gyógyvíz áldásos hatás­sal.” A Szent István ártézi kút vizét a fentiek alapján, mint palackozott gyógyvizet is árusították. MAGYAR fÖRDCbKALAU^ ENCUSÜER ÉS TÁRSA KÖWWYOMTATŐ MŰHELYÉBŐL. TATA Az 1. világháború megakasztotta ezt a fejlődést, amely csak 1924-től vett újabb lendületet: amikor az Esztergo­mi Takarékpénztár megvette a Fürdő Szállodát is és jelentős bővítésbe kez­dett: 1927-ben megépítették a 25 méter széles, 50 méter hosszú, új nagy me­dencét, amely országos versenyek ren­dezésére is alkalmas volt. Hamarosan megépült egy különálló női fürdőme­dence is a fedett uszoda mellett. A für­dőzőket korszerű kabinok, homokfür­dő, szép parkok, kerti pavilon fogadták, a távolból jött vendégeket pedig a Für­dő Szálloda kényelmes szobái, ^ó hírű étterme (kerthelyiséggel a strand mel­lett), színház- és bálterem szolgálták. - Esztergomot a Takarékpénztár igazi fürdővárossá akarta fejleszteni - Buda­pest Bádenjének kezdték nevezni. A nagyívű fejlődést, amely 1944- ig, a fűthető férfiuszoda átadásáig tartott, a II. világháború hadi esemé­nyei ismét megakasztották, a nagy tervekből a háború után már nem va­lósult meg semmi. Az államosítás, majd az 1960-as, 70- es évek közeli bányászati tevékenysé­ge átmenetileg megpecsételték az esz­tergomi fürdő sorsát. A bányászati vízkiemelés következtében a térség karsztvízszintje ugyanis jelentős mér­tékben lesüllyedt, és ez a vele kapcso­latban lévő melegvízforrások hozamát erősen lecsökkentette. Az új városköz­pont építésekor jelentős területtel (ka­binokkal, parkfelülettel) csökkentet­ték a strandfürdő területét. Jelentősebb fejlesztésre, rekonstruk­cióra 1988-89-ben került sor. Ezek a munkálatok már Heer. Lajos fürdőve- zető tevékenységéhez, ill. a nagy me­dencének a téli időszakban a „bubo­rékkal” való lefedése a város Önkor­mányzatához, Meggyes Tamás polgár- mester tevékenységéhez köthetők.’ A korábban megálmodott kibonta­kozást, a fürdővárossá fejlődést an­nak a gróf Széchenyi Istvánnak ne­vével jelzett „Széchenyi-terv” segít­ségével valósítja meg Esztergom vá­rosa, (11. kép) aki 1848. szeptember 5- én egy éjszakát töltött az esztergomi Fürdő Szállodában. • Dr. Horváth István múzeumigazgató Az esztergomi fürdők története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom