Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-01-13 / 8. szám

KALEIDOSZKÓP 2005. január 13., csütörtök • HÍDLAP 7 Van élet a halál után, keservesen kínzó, megcsonkított magamutogató, kifacsart testű, merengésre buzdító. Szomo­rú látvány, még így is, amikor néhány száz kilométerrel odébb fák ezrei pusztultak egyszerre a Tátrában. Mégis, legalább közösen haltak, nem így elfeledve magányosan, enyhet adó árnyékát, erőtől duzzadó törzsét a múltnak adva. Kevesen veszik észre haláltusájában az út felé fordított, kifacsart törzset, a buszok utasainak méla, fáradt te­kintete keresztülsiklik felette. Az öreg fa a templom kertjében megszűnt létezni. Tartásdíj A nők a napfényes Itáliában sem válnak szívesen, ha érdekük nem úgy kívánja. Amikor persze akar­nak, a férj repül, mint a fecske. De ebben az esetben a nej nem akart válni sehogyan sem. Mindent meg­tett annak érdekében, hogy távozó urát és parancsolóját lebeszélje a fia­talka libáról, az új, hamvas válasz­Pornó a reptéren Érdekes eset történt egy indiai re­pülőtér utasaival, mikor húsz percen keresztül egy hardcore pornófilm fu­tott a terminálok tévéképernyőin. Az eset Újdelhi - a meggyilkolt minisz­terelnökről, Indira Gandhiról elneve­zett - repterén történt napközben, mikor a terminálok rendszerint zsú­folva vannak. A film hörgéses-sikíto- zásos hangeffektjei az egész reptéren A bátor ló Az ember olyan, ha elindul vala­hová, megtervezi. Amikor nyaktörő dologra készül, percről percre^ megtervezi, bekalkulálva az esetleges kockázati tényezőket, a visszautat, ilyeneket. Aki bízva szerencséjében soha nem tervez, úgy járhat, mint az a bátor fiatalember - aki késsel fenyegetőzve rabolt ki egy benzinku­tat a Washington állambeli Vancouverben. A kasszában talált pénzzel beugrott piros Hondájába, de tottjáról. Feljavította magát kedvileg, ágyilag, ruházatilag - ekkor még a férj fizette a gardrobe-ot, de az em­ber csak menni akart. Erre a feleség falból belement az olaszoknál is dívó „közös megegyezés”-be, hogy kiik­tassa a vérszívó ügyvédeket. Sikerült is a közös megegyezés nevében ke­mény gyerektartásra, még kemé­nyebb vagyonfelosztásra, és még ezeknél is keményebb asszonytartás- ra rávenni a férjet, akit úgy elvará­zsolt az új nő, hogy nem vitázott, rá­bólintott mindenre. A feleség nem tehetett mást, minthogy olyan tartást követeljen, amit nem szokás, hátha mégis marad, ha semmiképpen nem óhajt bíróságra menni. Kijelentette, hogy kutyatartás címén is igényt tart havi járandóságra. Na erre a férj bein­tett, így mégis a bíróságon kötöttek ki. A hatóság az ügyben a nő és a ku­tya javára döntött. Az exférj az első tárgyalási napon beadta a derekát. In­kább fizeti az apanázst a kutyának is. Csak mehessen. hallgatók voltak - az adást végül húsz perc után, az utasok tiltakozására kap­csolták ki. Reptéri illetékesek az inci­densről később közölték, úgy tudják, egy tévécsatorna AIDS-ellenes műso­ra volt az adás. A beosztottak viszont elárulták, néhány alkalmazott nézte a pornót, melyet véletlenül a zárláncú tévéadásba kapcsoltak át. A reptér ki­rúgta az alkalmazottakat. rövid időn belül üldözőbe vette a rendőrség. Hosszas, 160 km/órás száguldozás után sikerült leráznia őket, de teljesen eltévedt. A tolvaj ekkor betért egy benzinkúthoz érdek­lődni, hogyan jut el Seattle-be - és kiderült, ahhoz a kúthoz hajtott, amit már kirabolt. Bátor fiú. Erre a lóra mondja az állatvásáron a cigány, miután nekiment a falnak, hogy nem vak az, te Gazsi, csak bátor! • (p.press) Reklám Homlokát kínálja reklámfelületként egy 20 éves amerikai az eBay aukciós portálon. Az omahai Andrew Fischer a legtöbbet ajánló cég vagy magán- személy lógóját, brandjét vagy domain-nevét tetováltatná a homlokára - persze csak ideiglenesen: a reklám- szerződés 30 nap után lejárna. A licit jelenleg 322 dollárnál tart, eddig 39 ajánlat érkezett. Fischer - mint elmondta - bármit hajlandó lemosható tetoválással reklámozni, kivéve a szél­sőséges mozgalmakra utaló szim­bólumokat, például horogkeresztet. Ugyanakkor pornográf promókat sem szeretne homlokán hordani. • (p.p) Jó hír azoknak, akik utálnak sms-ezni... Reménykedhet a viszony rendező­désében az az ember, akit állandóan leteremt a kedvese, az anyja, hogy mi­ért olyan rövid sms-eket küld, miköz­ben 168 karakterig ugyanaz az ár. A Samsung mobilmulti két olyan mobil- telefont mutatott be legutóbb, ame­lyekben egy szoftverfejlesztő nevű cég speciális beszédfelismerő technikáját alkalmazzák. A szoftver lehetővé teszi, hogy az üzenetküldőnek ne kelljen a készülék billentyűzetén (rövidlátók vakoskodva) bepötyögnie az sms vagy e-mail üzeneteket, elég azt bediktálnia a telefon mikrofonjába, és a készülék az üzenetet rögtön szöveges formátu­múvá alakítja át, melyet aztán a szo­kásos módon küld tovább. A vállalat a bemutatón nem közölte, hogy a szö­vegfelismerő funkcióval felvértezett mobiltelefonok mely piacokon s mi­kortól lesznek elérhetők, így egyelőre várható áruk sem ismert, de ismerve a kereskedelem tempóját, bízhatunk benne, nyárra Európában is megvásá­rolható-lesz. Egy kifejlesztett, gyártás alatt lévő áru nem hozza, hanem viszi a pénzt, ha sokat vár. Tehát aki éppen telefoncserére vár, éppen megunta, vagy követve a kor szavát divatosabb­ra, újabbra váltana, érdemes várnia néhány hónapot. Bukovics Krisztián irasa H 0 N N N ü D N Ä M Az egyesült jobb és baloldal A hír: az SZDSZ és a MIÉP egyaránt úgy gondolja, hogy nem a Mar­gitszigeten kellene megrendezni a 2006-os úszó Európa-bajnokságot. A szabad demokraták a lágymányosi egyetemi központ területén képzelik el a jövő év legjelentősebb hazai rendezésű sportrendezvényét, míg a MIEP akár élőlánccal is kész megóvni a főváros kiemelt zöldövezetét. A gyanú: ezt is megértük, bár nem bíztunk benne, és hogy őszinte legyek, nem is igen hiányzott, pláne nem érdekelt, de: a MIÉP és az SZDSZ egy véleményre jutott egy kérdésben. Abban, hogy nem kell nekünk a Margitszigetre úszó Éurópa-bajnokság. Érről később. Maradjunk még e történelmi egyetértésnél, ami mégiscsak felháborító. El tudom képzelni mi munka lehetett az elmúlt években a mögött, hogy a két oldal politikai képviselete ugyanazon témában homlokegyenest más álláspontot védjen. Mennyi tisztességes, becsületes ember - szakértő (hehe) - tisztességes bérért (adóforintokért) elvégzett munkája szükségeltetett, hogy ellenté­tes véleményüket többé-kevésbé elfogadható (vagy: többé-kevésbé elfo­gadhatatlan) érvekkel támasszák alá. És ami még ezt megelőzte, te Atyaúristen.... El tudom képzelni, ahogy év elején, avagy az új év első hetében összeülnek a pártok kiküldött képviselői (öt csillag mindenből a tárgyalások ideje alatt: a szálloda, a kirendelt gépkocsi töréstesztje, ko­nyak, miegymás, határ az /öt/csillagos ég), és parázs, ország-életszínvo­nal fejlesztő vitában megegyeznek, hogy ez új évben ki milyen témában, milyen álláspontot képvisel, melyik politikai erő az év mely hónapjában teregeti ki a másik szennyesét. Az egyezményt betartják, hiszen kölcsö­nösen jó (nekik, nekünk kölcsönösen nem az), a beolvasások kitörése előtt még egy utolsó egyeztetés szükséges: nehogy véletlenül valamely érvre ne legyen kidolgozott ellenérve a másiknak. És e másfél évtizede jól működő rendszer most valamely funkcionárius figyel/fegyel/metlen- sége folytán összeomlik: ugyanazon témában ugyanazokat az érveket hangoztatja a jobb és balszerű, akik nem találják a szembenálló politikai erőt. El tudom képzelni, hogy meg lehetnek zavarodva. Mindkét csoport a zöldövezetek védelme miatt tiltakozik a jövő év legje­lentősebb hazai sporteseménye ellen, az SZDSZ a megnyerő szépségű lágymányosi egyetemi központba zavarná az úszókat, a MIÉP meg még nem tudja hová, csak a Margitszigeten ne, mert különben élőláncot alkot. Nem tudom, honnan is tudnám, hogy mire föl ez a hirtelen felbuzdulás, és fene nagy egyetértés, de feltételezem, hogy egy országos viszonylatban jelentős, zöldövezetben történő sportberuházás esetén (nevezetesen a Ha­jós Alfréd uszoda bővítésekor) a tervezők figyelembe veszik a környezetet. Merthogy ma már egy udvari ’’„ottyantós” sem építhető tucatnyi enge­dély nélkül, amelyek között szerepel a „zöldkártya” is valamilyen formá­ban. Arról nem is beszélve, hogy a terveket vagy a jobb-, vagy a baloldal megbízottai készítik, akik ezek szerint szintén rosszul voltak tájékoztatva az úszó EB körül elvárt politikai álláspontokról. BAZILIKA ÁRNYÉKÁBAN Terv-tervezet Az első, teljes egészében uniós évünk kezdete meglehetősen nehéz hely­zetbe hozott jó néhány önkormányzatot a régióban. Népies-urbánus szófordulattal élve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tavalyinál jobb hely­zetből startoló település ritka, mint a decemberben elfogadott költség- vetés. A legjobb esetben irányszámokat ismernek az állami dotációból, de hogy konkrétan meddig lehet nyújtózkodni, az még egy jó darabig kérdéses marad (bár az sejthető, hogy nem sokáig). Addig is zajlik a munka, úgy találomra, hogy erre nagyjából ennyi, arra nagyjából annyi, emerre meg nagyjából semennyi jut, elméletben, de a gyakorlatban ez még változhat, mi több, bizonyosan változni fog. Gondoljanak bele, az emberek többségében még élénken él az ötéves tervek emléke, amit ak­kor is, és azóta még inkább a pokolba kívántak. De azért megkockázta­tom a költői kérdést - remélem, ezzel senkit nem bántva - mit nem ad­nánk ma egy ilyen többé-kevésbé biztos tervért. Nem ötévesért, fenét. Mondjuk egy icike-picike félévesért. Olyanért, ami megvalósítható anél­kül, hogy évekre eladósodjon a település. 0 N Időjárás-keringő Valami készül, szerte a világban nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azok­nak ballagni kellene. Eső, árvíz, tűzvész, földcsuszamlás - minden őselem megvadult, megunván az emberi szabályozást, és bizonyítva, hogy mi csak (ki)használói vagyunk a természetnek, de azért a víz (tűz, föld, levegő) az úr. Szőkébb régiónk a kiszámíthatatlan, abnormális időjárás ellenére még mindig békés kis sziget, talán nem követünk el főbenjáró bűnt, ha időn­ként honfoglaló, pogány eleinkért, pontosabban azok éleslátásáért is elre- begünk néhány imát. Noha itt sem fenékig tejfel minden, még ha az el­múlt két nap leginkább arra hasonlított: világtalanul bolyongani a sűrű szürkés-fehér masszában, és közben bízni abban, hogy más is odafigyel (ide!), és nem hajt belénk egy ködös fejű ámokfutó. No de sebaj, most már a tél jön (talán), fagyosan, fogcsikorgatóan, havasan, hogy azután az idő hirtelen tavaszba forduljon, avagy egyenesen nyárba, esetleg őszbe, amin - valljuk be - már nem lepődnénk meg annyira. Az öreg fa a templomkertből

Next

/
Oldalképek
Tartalom