Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-01-08 / 5. szám
IV • HÍD LAP • 2005. január 8., szombat hídlapmagazin A gyerek kikében kell megváltoztatni a dolgokat Teljesen megváltozott a gyerekekkel való munka a párkányi gyermekotthonkban. A kollégiumi ellátást - amerikai mintára - felváltotta a családmodellhez hasonló gondoskodás, és ehhez a változásokhoz igazították az épület belső átalakítását is. A beruházás 6,5 millió szlovák koronába került, decemberben visszaköltözhettek a kis lakók a felújított épületbe, a teljes átálláshoz azonban még hónapokra van szükség, fán Papsot, a gyermekotthon igazgatóját a vágyakról, célokról, reményekről kérdeztük.- Mit jelent pontosan az átalakítás?-A kollégium típusú gyereknevelésről áttértünk a családi típusúra. A kollégiumi nevelés nem volt életszerű. Kiszolgáltuk gyerekeinket, nem tanulták meg azt, amit egy családban magától értetődő módon sajátít el a gyermek. Nem kellett segíteniük az étel elkészítésében, feltálalásában, majd esetleg a piszkos edények eltakarításában, és ezért a leghétköznapibb feladatokkal sem ismerkedtek meg. Később ez a felnőtt életben gondot okozott nekik az alkalmazkodásban. Pillanatnyilag négy család él az épületben, és ez új munkaformát jelent számunkra.- De nevelőik megmaradtak...- Igen, sőt a konyhában felszabaduló két alkalmazotti helyre is nevelőket tudtam felvenni. Hiszen ez a modell sokkal nagyobb felügyeletet, több munkát jelent az itt dolgozók számára.- Kapott a gyermekotthon az átalakításokra állami támogatást?- Az építkezésre és átalakításra igen, de a személyi kérdéseket saját magunk oldottuk meg.- Mi alapján osztották csoportokba a gyerekeket?- Kettő magyar csoportunk van, egy szlovák és eg}' vegyes. Az elosztásnál egyértelmű volt, hogy testvérek közös csoportba kerüljenek, fontos volt az is, hogy különböző életkorú gyerekek kerüljenek az egyes csoportokba. Tehát nagyjából úgy nézzen ki, mint egy család. Ráadásul így az idősebbek jobban tudnak törődni a kicsikkel.-Hogyan zajlik az étkezés jelenleg az otthonban?-Minden csoport saját konyhával „Elv.isszük nekik az Örömhírt ” Idén szeptemberben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karit ász bajóti régiója. Megalakulása óta a régió több, mint 22 falujában működik karitász csoport. A táti Mindenszentek csoport két éve gyűlt össze először. Ennek kapcsán beszélgetett lapunk munkatársa Milinszki Mártával, a csoport vezetőjével.- Mit kell tudni a helyi karitász csoport megalakulásáról és céljairól?- A táti karitász csoport 2002 december 11-én alakult, az avató alakuló ünnepséget pedig 2003. szeptember elején tartottuk. Akkor húsz fővel indultunk, jelenleg 27-en dolgozunk. A csoportban sok az idős asszony, de szerencsére vannak fiatalabbak is, sőt, ami az ilyen csoportokban ritka, nálunk két férfi tag is van. A szervezetünk célja elsősorban a lelki segítségnyújtás. Az a feladatunk, hogy ajtót nyissunk az idősekre, a magányosokra, az anyagiakban szűkölködőkre és hogy elbeszélgessünk velük, igény szerint együtt imádkozzunk velük, hogy elvigyük számukra az „Örömhírt”. A ruharaktárunkat a kántorházban tartjuk, ahová a falubeliek elhozhatják kiselejtezett ruháikat, és amelyeket aztán továbbadtunk a rászorulóknak.- Milyen időközönként jönnek össze a csoport tagjai?- Havonta találkozunk és megbeszéljük a problémákat, a gondjainkat és a tennivalóinkat. Sajnos nem mindenki tud aktívan részt venni, hiszen sok fiatal tagunk dolgozik. Ennek ellenére igyekszünk minél több helyre eljutni. Jó lenne, ha minden rászorulón tudnánk segíteni.- Kapnak segítséget a többi szervezettől?- Az év folyamán többször is kaptunk bútort régióvezetőnktől Bajótról és Esztergomból is. Ezeket is olyan helyekre juttattuk el, ahol nagy szükség volt rá. A Szent Erzsébet Központ rizst, margarint, alsóneműket juttatott el hozzánk, amely egy részét a Nagycsaládosok táti csoportjának ajánlottunk fel, a többit az év folyamán adagolva osztottuk szét, pártfo- goltjaink között.- Azért maradt idő programokat szervezni évközben?- Ebben az évben rengeteg programunk volt. Márciusban közös keresztúti ájtatosságon vettünk részt Esztergomban, a Jó Pásztor kápolnánál. Húsvét után missziós hetet tartottunk a plébánián, ahová meghívtuk pártfo- goltjainkat, előadást tartottunk nekik és megvendégeltük őket. Májusban közös kirándulást szerveztünk, amelyen a csoport tagjai és a családtagok vettek részt, így még jobban összecsiszolódtunk. Júliusban gyermekhetet szerveztünk a plébánián, olyan gyermekek számára, akik a nyarat leginkább otthon töltik, és nincs lehetőségük a nyaralásra. Otven meghívót küldünk szét, de a rendezvényre 57 gyermek jött el, ami külön öröm volt számunkra, az iskolásoknak napi háromszori étkezést is biztosítottunk. A foglalkozásokat a karitász tagok, pedagógusok, meghívott vendégek és fiatal gimnazisták vezették. Körjátékokat, ügyességi versenyeket, gyurmázást, focizást, kézimunkákat, stb. szerveztünk a gyerekeknek. A különböző foglalkozásokon kívül közös imádkozásra és vallásos énekek megtanulására is sor került. A rendezvényt nagy siker koronázta, ezért szeretnénk jövő nyáron is megszervezni. Kardos Mihály plébánossal szeptemberre szerveztük az idősek és betegek miséjét. Csoportunk feladata volt az idős emberek felkeresése és a nehezen mozgó embertársaink utazásának megszervezése.- Hogy zajlott a jubileumi ünnepség?- Szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Szent rendelkezik. Tehát a reggelit még itt fogyasztják, ebédet az iskolai étkezőben és a vacsorát szintén a csoportban.- Tehát a gyerekek maguknak főznek?- Ezt még csak most tanulják. A feladat inkább a nevelőkre hárul, de a gyerekek is segítenek az étel elkészítésében. Minden olyan tevékenységet meg kell tanulniuk, amelyet eddig nem gyakoroltak. Eddig kicsit burokban éltek, mostantól majdnem úgy élnek majd, mint az a gyerek, amelyik szülők mellett nevelkedik.- Az egyes csoportok tagjai találkozhatnak egymással?- Természetesen van erre lehetőség, de csak bizonyos körülmények figyelembevételével. Egy otthonban gyakran klikkesedtek a gyerekek, ezt megpróbáljuk visszaszorítani. A „kollégista szellem” még túlságosan élénken él bennük. A barátok együtt vannak az iskolában, hétvégén, szükségtelennek tartom, hogy iskola után, amikor „haza érkeznek” is együtt legyenek. A családban élő gyerek iskola után otthon a szüleivel tölti az estét, jó, ha ezt nálunk is megszokják. Egyelőre hozzá kell szokniuk az új helyzethez.- Kinek az ötlete volt az átalakítás?- Minisztériumi szinten született meg az ötlet, ezért is kaphattunk rá állami támogatást. A koncepció szerint ez a modell Szlovákia összes gyer- mekothonában bevezetésre kerül majd.- Milyen volt a gyerekek és a nevelők reakciója?- Mindannyian nagyon féltek attól, mit hoz magával ez a rendszer. A nevelőknek több lett a munkájuk, hiszen szinte minden gyerekkel individuálisan kell foglalkozniuk, meg kell tanítaniuk őket a mindennapos teendőkre, mindenre, ami egy jól működő családban természetes. Szerintem fontos, hogy lekössük a gyerekeinket, és ne legyen idejük unatkozni. Talán ez a mai generáció legnagyobb problémája, az unalom. És emellett persze van két nagyon fontos dolog, ami minden nevelőnek célja kell, hogy legyen: 1. A gyermekotthonban élő gyerek bocsásson meg a szüleinek, amiért elhagyták, mert a gyűlölet csak gyűlöletet szül. 2. Fogadják el önmagukat! Mindkettő nagyon nehéz feladat, hiszen a falakat köny- nyű átépíteni, de a gyerek lelkében megváltoztatni a dolgokat egyáltalán nem egyszerű. • Nyitrai AlIz Erzsébet Karitász bajóti régiója. Az ünnepségen háromszáz vendég és munkatárs vett részt, amelyre hivatalos volt dr. Paskai László bíboros úr, Ecsy Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász igazgatója, Harrach Péter országgyűlési képviselő, volt szociális és családügyi miniszter, a környező települések polgármesterei és egyházi vezetői. Az ünnepségen beszámolót hallhattunk a régió szerveződéséről, az elmúlt tíz év munkájáról, és bemutatkoztak azok a csoportok is, amelyek a régióban működnek. A szentmise után a karitász csoport a plébániaudvaron megvendégelte az időseket, ami egy jó alkalom volt a közös együttlétre, kikapcsolódásra. Novemberben Szent Erzsébet napra készültünk. Hagyomány, hogy Szent Erzsébet kenyeret süttetünk és azt a templomban, - miután az atya megszentelte - szétosztjuk a jelenlévőknek, és viszünk belőle a betegeknek is.- Hogyan készültek a karácsonyra?- Csoportunk decemberben ajándékcsomagokat készített pártfogolt- jainak, az időseknek, a beteg embereknek. Összesen háromszáz pártfogoltunk van, akiket karácsonykor rendszeresen meglátogatunk. Idén képeslapot és egy, a lélekmentő füzetsorozatból a fatimai Szent Szűzről szólót adtunk ajándékba.- Készültiek már a 2005-ös évre?- Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy rendszeresen fölkeressük pártfogoltjainkat, hogy amikor szükségük van ránk, segíteni tudjunk. A segítség történhet beszélgetés, imádkozás, esetleg apróbb fizikai segítség formájában is. A nagyobb egyházi ünnepek alkalmával besegítünk az ünnepség szervezésébe, elvégezzük a háttérmunkát, illetve apró ajándékokat készítünk a pártfogoltjainknak. Továbbra is várjuk azon lelkes fiatalok és idősebbek jelentkezését, akik csatlakoznának a csoportunkhoz, hiszen aktív, segítőkész társakra folyamatosan szükségünk van. Szeretnénk, ha még több olyan emberrel lennénk körülvéve, akik nemcsak karácsonykor, hanem az év többi napján is úgy gondolják hogy kapni jó, de adni még jobb. • Kovács Ágnes
