Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
2005-02-19 / 35. szám
hídlajmagazin 2005. február 19, szombat • HÍDLAP • Félúton Beszélgetés Németh Zoltánnal Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész 1970. június 26-án született Érsekújvárott, Szlovákiában. Párkány mellett, Kéménden nőtt fel, Zsetízen érettségizett, Pozsonyban szerzett diplomát. Díjai: Madách-díj (1999), Madách-nívódíj (2000, 2001), Bárka-díj (2000). Kötetei: A kapus öröme a tizenegyesnél (AB-ART, 1999, tanulmányok, kritikák); A szem folyékony teste (AB-ART, 2000, versek); Olvasáserotika (Kalligram, 2000, tanulmányok, kritikák); Tálamon Alfonz (Kalligram, 2001, monográfia,); Németh Zoltán vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei (AB-ART, 2002, elbeszélések); A perverzió méltósága (Kalligram, 2002, versek); A széttartás alakzatai válogatott kritikák, tanulmányok (Kalligram, 2004.)- Szlovákiában nőttél fel és élsz,' nekem az Ipoly innenső partjáról, gyermekkoromban a szlovák part maga volt a titok, a rejtelem. Az öregek nemigen hozták szóba, mi meg nem értettük például miért beszélnek magyarul a szlovákok a túlparton.. Számodra, számotokra mit jelentett a „túlpart"?- Talán egy szörnyen nagy' igazságtalanságot, azt hogy néhány kilométeren múlnak a dolgok, hogy kénytelen vagy' egy idegen nyelvet tanulni, amelyet otthon senki sem használ, és amit beszélsz anyanyelvi szinten. Ráadásul sok magyarországi számára kezdetben csehek vagy cseszkók voltunk, újabban meg szlovákok lettünk. A szlovákok egy része meg azt nem értette, miért beszélünk mi magyarul, honnét kerültünk ide, és miért nem Magyar- országra járunk magyarul tanulni. Bizony'os mértékig persze ez zavaró volt, másrészt meg szórakoztató. Ironizálhatunk mindkét többségi nemzeten... Minden oldalról el lehet rontani a dolgokat, magyarországi magyar, szlovákiai magyar és szlovák oldalról is. Magyarországot a tévé jelentette számunkra akkoriban, mindenki a magyar tévét nézte, számomra meg ott voltak még a könyvek. De ha összegyűlt a család, mindent meg lehetett tudni a politikáról. Hogy'an került nagyapám kuláklistára és börtönbe, ahol három napig nem kapott enni, csak hogy adja be a földjeit a közösbe. Hogyan telepítették ki anyám családját Magyarországra, ahonnét anyátlan-apátlan árvaként tért haza, és az első szlovák tollbamondásának szövegét a magyar ábécé betűivel tudta csak leírni. Nagybátyám a szudétanémet területeken volt katona a hatvanas évek elején, ő is elmesélte, hogyan lőgyakorlatoztak a kitelepített német falvak templomtornyain. Azt is tudtam, hogy melyik kommunista helyi vezető hány elemit végzett, ötödikben bukott-e vagy hetedikben, mennyi cementet lopott ki a■ kultúrházból. Mint gyerek, úgy érzem, mindent tudtam, csak figyelni kellett a felnőttekre.- Nógrádi eszmélésemnek köszönhetően Mikszáth, Madách szinte rokonnak számított. Hogyan jelentkezett ez a fura kettősség: az irodalmi hagyományok és az irodalom szeretete egy Csehszlovákiában ébredező irodalmár számára?- Abban a tekintetben nagy szerencsém volt, hogy kivételesen boldog gyerekkorom volt, értelmiségi szülők, rengeteg korosztályombeli fiú a környéken, szolgálati lakásban éltünk az iskola mellett, az iskolapark által körülhatárolt ideális területen. És persze mellé egy egészen jó könyvtár, Móricz-összes, Verlaine, kortárs német líra, anyám irodalom- szeretetének köszönhetően. Már egészen fiatalon könyvmoly - apám kifejezése - lehettem. Lehet, hogy csalódást fogok okozni azzal, amit most mondok, de a magyar irodalom akkor nem nagyon érdekelt. 15-16 éves koromtól, amikor már tudatosan kezdtem olvasni, Camus, Joyce, Rimbaud, Lautréamont, illetve a kortárs irodalom, Nádas, Esterházy, Tandori, Garaczi izgattak. Madách és Mikszáth afféle kötelező iskolai penzum volt inkább.- A hetvenes évek Fábry Zoltánja szerepét két író veszi át. Előbb megérkezik Tőzsér Árpád, nem sokkal utána Grendel Lajos. De ezzel vége is. A felvidéki magyar kisebbség számarányát tekintve rendben valónak látszik ekkora irodalmi jelenlét?- Az athéniak is csak három- százezren voltak a barbár világ millióival szemben, mégis szinte csak görög írót és filozófust ismerünk a korból, szóval én nem hiszek a mennyiség átcsap a minőségbe elvében. 1946 és 1948 között Magyarországra telepítették szinte az egész felvidéki értelmiséget. Akik maradtak, főleg a falusi lakosság, és az új értelmiség kétéves gyorstalpalón végezte az „egyetemet”, hogy legyen, aki tanítson. Nálunk nincsenek százezres nagyvárosok magyar polgári réteggel, mint Erdélyben. Betelepülő falusiak vannak, akik vagy megmaradnak magyarnak, vagy egyetlen generáció alatt tökéletesen asszimilálódnak. Ennyit a szociológiai háttérről. A másik: a nyolcvanas években nálunk semmilyen nyitás nem volt. Ez nem Magyarország, de látom, hogy a párhuzamod innen indul. Nem, itt a legkeményebb, legbigottabb kommunista rendszer volt, Jakes és Husák, egészen 1989 novemberéig. Ezért nem értjük mi még ma sem a magyarországi politikát, mert nekünk más kommunistáink voltak, nem volt ironikus összekacsintás és a többi.- A felvidéki irodalmi feltámadásban volt szerepe bizonyos társadalmi folyamatoknak, pl. hogy kiszorult a „vadnacionalista" Meciar-vonal?- Talán igen, bár a Meciar-korszak- ban is akkor lépted át a határt, amikor akartad. Viszont ahhoz, hogy valaki megfelelő szinten legyen képes művelni az irodalomelméletet, irodalomtörténetet, kritikát kell tanulnia, és természetesen könyvtár szükséges. Könyvtár, amely folyton újítható, lépést tart a legújabb trendekkel, amely feltölthető az érdeklődési területeknek megfelelően. Mivel a határon túl nincsenek megfelelő egyetemi könyvtárak, felértékelődik a pénz szerepe, hiszen mind az utazásnak, kutatómunkának, mind a könyvvásárlásnak anyagi feltétele van. Innét nézve előnyben vagyunk a többi határon túlival szemben abban a tekintetben, hogy Magyarország közel van, és hogy gazdaságilag valamivel talán jobban állunk. • Bús András Le Panic, „másképp”, más sebességen Az Esztergomban és környékén jelenleg működő és hosszabb ideje sikeresen a pályán lévő rockzenekarok közül az egyik a Le Panic. Több lemezzel, turnéval, szakmai és közönségdíjjal, videoklippel, egy saját honlappal a hátuk mögött bizton állítható, mindenképpen jó ötlet volt a zenekar megalapítása. Vígh Zoltán basszusgitáros, a csapat egyik motorja, az LP-n belüli történésekről mesélt, mert fejlemény az elmúlt időszakban akadt bőven.- A legutóbbi fellépésetek az esztergomi Molothow Ligetben január 8-án rendkívül jól sikerült. Igazi behullámzós tömeg tombolta, táncolta, énekelte veletek együtt végig a teltházas koncert minden percét. Ugyanakkor már a koncert előtt felröppe/it a pletyka, hogy ez valamiféle búcsúfellépés lesz.- Az említett koncerttel kapcsolatos minden hirdetésünkben kizárólag idézőjelben használtuk ezt a kifejezést. Ennek az egyetlen és érthető oka az volt, hogy énekesünk Gomba elment Írországba dolgozni. Az utazása előtt mindenképpen szerettünk volna egy koncertet, ahol elbúcsúztatjuk őt, ami nem azt jelenti, hogy megválik a Le Panic-tól, hanem hogy egy hosszabb útra indul. Ebbe a „búcsúkoncert” dologba az is közrejátszott, hogy nem tudjuk, hogy énekesünk pontosan mikor tér vissza Magyarországra. Ez a fellépés a rajongóink mellett tehát főként Gombának szólt, hogy erőt adjon neki a távoliét idejére.- Nem lehet pontosan tudni, hogy mikor tér vissza végleg Gomba?- Sajnos nem, viszont február 28- án egy rövidebb időre viszontláthatjuk és akkor természetesen megkérdezzük tőle, hogy miként látja a dolgokat. Az hallottuk, hogy talált kint munkát, tehát valószínű nem azonnal tér vissza. A Le Panic most egy másik, talán lassabb sebességen működik. Jelenleg szünetelnek a próbák, a koncertezés. A fellépéseket az ilyen tél miatt ellehetetlenülő útviszonyok között nem is kívánom. Rengeteg szabadidőnk lett, de a zenekaron belül is minden tag életében a magánszférabeli aktivitás indult be: nősülés, családalapítás, házépítés, munkahelyi feladatok, stb. Van mit kipihenni, illetve van tennivalónk.- A legutóbbi bulitok fergeteges hangulata alapján azt gondolom, hogy egyfajta vákumot hagytatok magatok mögött ezzel a hosszabb-rövidebb szünettel.- Ezzel együtt nem gondolom, hogy kétséges lenne az együttes léte. A beállt szünet pedig a lehető legjobbkor jött, mert mint említettem a magánéletben minden zenekari tagnak igen fontos tennivalója akadt. Ha valaha volt az ideiglenes leállásunknak értelme, akkor annak tényleg most kellett megtörténnie. Ez így volt jó. Most egy kis fékezés van, de amikor Gomba hazajön, akkor ismét összeülünk, hogy hogyan tovább.- Nem is igazán féltem a Le Panic-ot, hogy tétlenül ül addigi babérjain, hiszen a mindennapi próbák, a koncertezés mellett még rengeteg mindennel foglalkoztok a bandával kapcsolatban. Lehet, hogy most ennek az időszaka jött el? Úgy tudom, hogy van egy-két Le Panic adalék a tarsolyotokban.- így van. Elkészült egy nagyon jó klip, melyről így elsőre azon kívül, hogy mi nagyon elégedettek vagyunk vele, az a benyomásunk, hogy kifejezetten romantikus hangulatúra sikerült. Ezen kívül nagyon jó volt a rendezővel, Váczy Piluval dolgozni, mert mindössze annyi dolgunk volt, hogy amikor szólt, kimentünk az általa kiválasztott helyszínre a hangszerekkel és a forgatókönyv szerint dolgoztunk. Az egész úgy történt, hogy megkeresett minket a klipp- rendező, hogy szeretné a Másképp című dalunkat mozgóképbe önteni és ekkor meg ekkor, itt és itt jelenjünk majd meg a forgatáson. Ennyi volt a mi dolgunk. O mindent leszervezett, minden a helyén volt, és az előzetes terveknek megfelelően sikerült. Nagyon megkönnyítette a dolgunkat, jó hangulatú volt a munka, biztos ezért ilyen jó ez a klip. A Másképp című számunk szimfonikus verziójára úgynevezett „imidzs” klipp készült, amely nem történetet, hanem egy érzésvilágot, a zenekar által sugallt miliőt mutatja be egy kisfilm- ben. Több helyszínen, Bajnán a hegyek között és itt Esztergomban, a belvárosi temetőben lévő kápolnában is forgattunk. A klipp remélhetőleg bekerül a zenetévék, köztük a VIVA TV műsorába.- Míg tart a kényszerű szünet, kiadásra kerül egy négy számot tartalmazó hangzóanyagotok. Erről mit lehet bővebbet tudni?- A zenei alapokat még 2004 nyarán vettük fel, az ének novemberben került fel rá. Most január 8-án kaptuk meg a „Na mi lesz már?” című kész anyagot, amely a zenekar honlapján a www.lepanic.hu-n már megrendelhető. A maxi lemezen két gyors és két lassú szerzemény található: a „Na mi lesz már?” két verzióban, az „Új dal” és a „Nagypapa” című felvételek.- Bevett kérdés a rock zenekarokhoz, hogy mikor készítik el új lemezüket, és mikor mutatják be azt koncerteken. A ti jelenlegi helyzetetekben pont efelől nem érdeklődhetek.- A legutolsó koncert után a Le Panic jelképesen szögre akasztotta hangszereit, de abban is biztos vagyok, hogy például Gyurika, a gitárosunk, most sem pihen és már legalább 30 új dal alapötletét legyezte. Az új számok tehát nem maradhatnak a fiókban. Amúgy a banda körüli titokzatosságot is erősíti ez a pihenés időszak. Nem baj, hogy így történt. Jövünk majd megint, -ez biztos. .- • Pöltl Oxi Zoltán
