Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-09 / 201. szám
• HÍDLAP • 2004. október 9., szombat hídlapmagazin Carandiru - a lázadó börtön Bár brazil film nem túl gyakran kerül a hazai mozikba (és most tekintsünk el a dél-amerikai szappanopera áradattól, amivel a televízióban kell nap, mint nap megküzdenünk), viszont ha mégis, akkor annál csillogóbb gyöngyszemeknek tapsolhatunk. A Központi pályaudvar és az Isten városa nemzetközileg is elismert és díjesővel jutalmazott filmek voltak, s minden adott volt ahhoz, hogy a Carandiru is hasonló ívű pályát járjon be. Mindenekelőtt a rendező, Hector Babenco neve lehetne garancia a sikerre, de legalábbis a minőségre. A hatvan fele közeledő direktor nem túl gyakran készít filmet (5-7 évente), akkor viszont annál nagyobb durranásokkal rukkol elő (A pókasz- szony csókja, Gyomok között). A történet az egész országot, sőt a nemzetközi közvéleményt is érdekli, lévén, hogy valós eseményeket dolgoz fel. A Carandiru ugyanis Brazília hírhedt börtöne, egy túlzsúfolt katlan volt, ahol 3000 férőhelyen 8000 rabot tartottak fogt a. Az embertelen körülmények között élő rabok viszonylagos szabadsága csak a börtön falain belül érvényesült, ott viszont egy sajátos társadalmi ranglétra alakult ki, melyben fontos szerepet játszott a kábítószer, a dohány és a pénz. A csencselő, kisebb alvilágként működő hely nyugalmát aztán egy, a félreértésekből fakadó és börtönlázadásba torkolló tragikus eseménysorozat pecsételi meg, melyet brutálisan vernek le a rend őrei, meggyilkolva számos ártatlan és kétségbeesett embert. Ezt követően döntöttek a börtön bezárása és lerombolása mellett. A film a rácsok mögött önkéntes szolgálatot teljesítő orvos, Drauzio Varella feljegyzéseiből készült, aki 14 éven keresztül dolgozott a börtönben, s eközben egész különleges tiszteletet vívott ki a rabok körében. Ahol tudott segített, vagy legalábbis próbált segíteni, ami néha csak abban merült ki, hogy meghallgatta a zokszót, vagy segített egy börtönön belüli házasságban. Az izgalmas alapból sajnos túlbeszélt, elnyújtott film készült. A rendező több szereplő életét igyekezett bemutatni, amellyel nagyon töredezetté tette filmjét. Az elbeszélésmód nem lineáris, számos flashback szakítja meg a történet menetét, melyben ráadásul az egyes szereplők között cikázik a direktor. Emiatt teljesen szétesik a történet, amit ráadásul az orvosnak, illetve az őt játszó Luiz Carlos Vasconcelosnak kellene összefognia, csakhogy a színész enyhén szólva is visszafogottan és hiteltelenül teljesít, így (rendezői) segítség híján az egyébként is iszonyú hosszúra nyújtott (a film két és félórás) történet teljes unalomba fullad. Hosszú percekre eltávolodunk a fő cselekménytől, Babenco teljesen felesleges részletekkel „húzza” az időt, melyet majd csak a lezárás börtönlázadása (mely stílszerűen egy focimeccsből robban ki) és annak vérbefojtása ráz fel valamelyest. A börtön udvarán meztelenül ülő rabok nagytotálban mutatott tömege azért elég hatásos kép, mint ahogy a felrobbantás megörökített pillanatai is megrázóak. A braziloknak nyilván sokkal többet jelent az intézmény lerombolása és anCarandiru, színes, brazil-argentin film (2003) Szereplők: Luiz Carlos Vasconcelos, Aida Leiner, Ailton Grafa, Ivan de Almeida írta: Fernando Bonassi, Hector nak sötét múltja, ezért nem meglepő, hogy vagy 4,5 millióan látták hazájában, ám a nemzetközi visszhang ezúttal elmaradt. Nem véletlenül - teszem hozzá nagyon halkan. • SIMPSON Babenco, Victor Navas Rendezte: Hector Babenco Hazai bemutató: 2004. szeptember 23. Forgalmazó: SPI Játékidő: 148 perc Utak égen-földön - Muravidék 6. Nagyobb szükség lenne rájuk, mint amennyire jelen vannak. Bizonyára a régmúlt idők iránt való olt- hatatlan nosztalgiám mondatja velem: szükség van a versekre, írásokra, gondolatokra. A Muravidék című kulturális folyóiratnak eddig hat száma jelent meg, az elv maradt a régi, s maradt az üzenet: rajtunk a felelősség, hogy az utánunk jövők mit visznek magukkal az úton. Mit visznek magukkal? Sok hazugságot, sok kegyetlen harc képét, harcok és kudarcok hangjait, illatait, s ettől maguk is katonákká válnak. Nem én mondom ezt a komor kórképet a következő generációkról, haShrek 2 (Bajor Ágost Kultúrmozgó 10,07-10,10) Shrek csúnyácska, zölden is aranyos figurája az első részt követően nemcsak az egyes édességek csomagolásán látható, hanem a folytatásnak szánt második részben is. Ráadásul a történet ugyanott folytatódik, ahol a népszerű első résznél abbamaradt. A házasságkötés után a szülői páros immár látni szeretné lányát. A félreértések ebben a részben is halmozódnak, hiszen sokan úgy tudják, hogy a leányzót egy bizonyos Szőke Herceg mentette meg. A Jó Tündér gonosz tervet eszel ki, a piperkőc királyfi pedig szintén nem lesz Shrek legjobb barátja. De hogy még ezt a helyzetet is fokozni lehessen, megjelenik a színen egy bérgyilkos, aki nem más, mint a csizmás kandúr. A kalamajka ellenére persze Shrek megint felülkerekedik... nem szociálpedagógusok és hozzáértő, hiteles szakemberek. A Muravidék című kulturális folyóiratban szerencsés és elképesztő eset történt: remek, hozzáértő szakemberek irányítása és válogatása alatt elsőrangú és jó szándékú (!) íróemberek művei gyűjtettek össze. Pöltl Oxi Zoltán személyét nem csak azért taglalom elsőnek, mert lapunk munkatársa, de mert a kötet (talán - s mint ilyen, személyes vélemény) legjobb verseit közölte. „s végül a kirakatüvegre kenődve/bá- mulom míg megy a haláltusa” - nem ugrik be az elébb vázolt reklámkábított új generáció komor vázlata? Oxi soraiból kicsengő kétségbeesés éppen azért Az utolsó szamuráj Aki nem tudná, most van itt a reneszánsza a kaszabolós, távol-keleti harckultúrákat kihangsúlyozó kalandfilmeknek. Tom Cruise pedig hitelesen hozza az önmaga által padlóra küldött, a fehér amerikaiak által vezetett háborúktól megcsö- mörlött tisztet. Egv profi katona, akiből egy másik nép, a japán kultúra hozza elő a becsületért, a szemtől szembe harcért élni tudó harcost, az elszánt szamurájt. A Kurosava filmek után ebben a produkcióban ismét feltámad a jatagánkarddal és nyílvesszőkkel harcoló, tiszta szívű, egészséges szemlélettel élő katona szelleme. A foglyul ejtett amerikai tisztből elsőszámú szamurájt nevelnek azok, akik már láthatóan egy letűnt kor utolsó képviselői. így szállnak együtt szembe a túlerővel. szimpatikus, mert a háttérzajban ott az optimizmus - vagy mégse, csak én érzem így? Az olvasóra van bízva a legfontosabb információ, a kérdés. De félelme nagyon is valós, még a keserű humor mögött is: embermasinák és mechanikus dzsungelek kora „a közszeméremtest birtoklásáért/az úszni nem tudó istenek/botrányba fulladnak.” Egy szép napon talán... Csicsay Alajos „A hatalom fogságában vergődő iskolák” című írását szíves figyelmükbe ajánlom: a volt alapiskolai igazgató az elmúlt évek tapasztalatát (tegyük hozzá; végre, sok év után) egy könyvbe gyűjtötte, s kiállása egy demokratikusabb, tisztább iskolai rendszerért példaértékű. Csak az a szex (Anything Else) A jó öreg Woody Allen által rendezett film már a videotékák polcain is megtalálható. Az aranyos történet két főszereplője Jerry (Jason Biggs - Amerikai pite trilógia) és Amanda (Christina Ricci - Addams Family) szerelméről szól. Jerry egy New York-i író, aki első látásra beleszeret a fiatal Amandába. Am ez a kapcsolat rengeteg nem várt következménnyel jár. Amanda mégsem olyan, mint ahogy azt Jerry gondolja, sőt hisztis, ideges, önző és még lehetne sorolni. Erős dohányos, gyógyszerek garmadáját képes magába tömni, stb. Nemcsak ezek a dolgok nem stimmelnek, a férfi hiányolja az érzékiség hiányát is. Még furcsább lesz a helyzet, amikor Amanda alkoholista édesanyja is odaköltözik. Tovább rontja a helyzetet - ha lehet - a rátarti pszichológus, valamint Jerry ügynöke. Charlize Theron és Johnny Depp főszereplésével készült amerikai sci- fi-t tűzi műsorára kedden az RTL Klub. A történetben Spencer (Johnny Depp) űrhajósként dolgozik, és egy rutinfeladatnak tűnő küldetéskor baleset történik. Két percig megszűnik a kapcsolat a Föld és a hajó között. Mikor főhősünk visszatér a Földre, nem tudja mi történt vele. Társa viszont a rövi- debbet húzza, hazatérése után titokzatos körülmények között meghal, jilian (Charlize Theron), Spencer felesége viszont egyre több furcsa dolgot észlel. Spencer teljesen megváltozott, de az asszony nem rágódik a dolgon, mivel gyermeket vár. A gyanú elszáll, de Spencer nem tud visszatérni régi énjéhez, sőt egy NASA munkatárs is felkeresi, aki a űrbaleset után nyomoz. Jilian nemsokára ikreknek ad életet, de úgy érzi, visszafordíthatatlan folyamat veszi kezdetét a testében... Szállási Árpád A szeretet nosztalgiája ' 1 > >■ „ , M 1 z 1“%" ff 1 O .... - . ■: * Jr 160 verset tartalmaz a „magánkönyvtáráról” híres esztergomi orvos idén kiadott kötete, mely sorrendben immár a harmadik. A szép kiadású versgyűjteményt az Esztergom és Vidéke újság gondozásában került a könyvesboltokba. Szállási Árpád lírája rövid versszakos, a mondókák stílusához hasonlatos rímképletekből áll. Az idős költő társául Kaposi Endre festő- és grafikusművész csatlakozott, aki munkáival illusztrálja a könyvet. A tartalomjegyzékben lapozva néhány verscím máris arról árulkodik, hogy az alkotó eredetileg az egészségügy katonája, „Szívhalál”, „Depresszió”, „Lélektan”, „Morfin”,,Amnézia”, „Agykontrol”, „A hálapénz”, de természetesen SzA. az élet más területeit is górcső alá veszi verseiben. Wernke Bernát három verse és az Esztergomi Művészek Céhe kiállítására írt megnyitóbeszéde hozta ismét megszokott magas és profi szintjét, Pécsi Sándor, Sárközi László és Karcagi Magyar Margit munkái éppen abba a kategóriába tartoznak, akik az új generációknak útravalóval szolgálhatnak. Tele gondolattal, szívvel és (nem lehet elégszer leírni) jó szándékkal. Pecze Rózsa, Marosi Károly és Nagy Zoltán versei mindenekelőtt békét és pihenőt adnak az állandó zúgásban, mégsem erőtlenek és savanyúak... áradoznék még tovább is, de „ennyi fért bele a mai műsorba”. Áradozásom oka a sajnálat: hallom az irodalom tűnő lépteit. Tessék megkeresni, beszerezni - hátha megmenthetünk valamit. • SZARKA