Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-02 / 196. szám

4 RÉGIÓ • HÍDLAP • 2004. október 2., szombat INTERJÚ „Mindenik embernek a lelkében dal van.. Fókuszban a Zene Világnapja A zene a szépmíívészetek közt ősidőktől fogva a legfontosabb szerepet játssza minden nép kultu­rális, vallási, nemzetiségi és társa­dalmi életében. Eredetét a legré­gibb történelmi népfajokhoz lehet visszavezetni; termelése sokféle irányba oszlik szét, s minden nem­zet életében a legelőkelőbb helyet foglalja el. Magyarország komoly rangot ért el a világ zenetörténetében. Bár a törté­nelem rendre megakadályozta a fo­lyamatos fejlődést, a tehetséges ma­gyar zenészek, legyen szó komolyze­néről vagy dzsesszről, manapság is világhírűek. A hazai muzsika törté­nete a népzenével kezdődött, és a múlt században a népzene feldolgo­zásával, Bartók Béla és Kodály Zol­tán kompozícióival érte el a világ- színvonalat. A sajátos népi íz a leg­frissebb műfajokból sem tűnt el. A honfoglalás kori magyar zene ku­tatása egybefonódott a népzene kuta­tásával: a régi stílusú, ereszkedő dal­lamvonalú műfajok, az erdélyi penta- ton és magyar diatonikus siratok, a középkori eredetű, dudával kísért ka­násztáncok mind a falvak szájhagyo­mánya révén maradtak fenn. A ke­reszténység és az egyház terjeszkedé­sével az egyszólamú gregorián zene sajátos, magyar változata alakult ki. A X-XI. században a zenei műveltség megalapozása az iskola alapvető fel­adata volt, díszes kóruskódexek ké­szültek magyar kottaírással. A falvak­ban elterjedt a síppal-dobbal, regölés- sel kísért szórakoztató muzsika is. A városok megjelenésével a gregorián kétszólamúvá, színesebbé vált. Má­tyás király európai színvonalú kórust és kamarazenekart tartott fenn, a kor neves művészei is megfordultak ud­varában. A török hódítással azonban elpusztult e jelentős zenekultúra, és átadta helyét Tinódi Lantos Sebes­tyén egyszólamú históriás énekei­nek, ostromokról szóló krónikáinak. A török uralom után, a XVIII. száza­di barokk stílussal újjászületett az egyházi zenekultúra. A győri székes- egyház kottatárában a püspökség fel­kérésére író Mozart, Haydn műveit is megtaláljuk. A főnemesek is pár­tolták a zenét, a kismartoni Ester­házy Pál herceg például kiadta a Harmonia Caelestis című egyházi kantátagyűjteményt, zenekarát pe­dig harminc éven át vezette Joseph Haydn, a bécsi klasszikusok egyike. A magyar zene igazi megújulása azonban egy XVIII. század végi stí­lusnak, a verbunkosnak köszönhető. Az eredetileg toborzáshoz járó férfi­tánc ötvözi a régi magyar tánczenét és a nyugati harmóniákat. A XIX. században divat lett a házi muzsiká­lás, koncerteket szerveztek, megin­dult a hangszer- és kottagyártás, ze­neiskolákat alapítottak. E környezet­ben sikerült a verbunkost és az euró­pai zenét szintetizálnia Erkel Fe­rencnek, a nagy nemzeti operák, a Bánk bán és a Hunyadi László, vala­mint a Himnusz szerzőjének. A ma­gyar műzenét a magyarul egyébként alig tudó, virtuóz zongoristaként in­dult Liszt Ferenc emelte világszín­vonalúvá. A század második felében operaháza, zenekarai, neves karmes­terei révén Budapest Európa élvona­lába tartozott. A századforduló leg­népszerűbb műfaja a máig sikeres operett volt: legismertebb szerzői Kálmán Imre, Huszka Jenő és Lehár Ferenc. Ebben az időben már Er­délyt és a vidéket járta a fiatal Ko­dály Zoltán és Bartók Béla. Kodály a késői romantikát ötvözte az össze­gyűjtött és megismert magyar nép­dalkinccsel, világszerte ismertté azonban a zenei nevelést forradal­masító Kodály-módszerrel lett. A háború utáni kommunista dik­tatúra „közérthető”, népies zenét akart, ezért több jelentős'zeneszerző és zenész emigrált. A zeneoktatás­ban Kodály elve, a népszerű muzsi­ka érvényesült, így amatőr zeneka­rok, kórusok alakultak, egyszerű népdalokat dolgoztak fel. Napjainkban számos magyar ko­molyzenei előadóművész, szerző is­mert világszerte. Néhány név: Ko­csis Zoltán zongoraművész-karmes­ter, Fischer Iván és a Budapesti Fesz­tiválzenekar, Schiff András zongora- művész, Perényi Miklós gordonka- művész, Marton Éva, Sass Szilvia, Polgár László, Rost Andrea, Gregor József operaénekesek. A magyar ko­molyzene legfőbb gondja a kilencve­nes évektől az állami támogatások visszaszorulása és a szponzorkeresés. A magyar dzsessz a hetvenes évektől kezdve hódít világszerte Pege Aladár nagybőgős, Binder Károly és Szakcsi Lakatos Béla zon­gorista, Tomsits Rudolf trombitás, Vukán György zongorista-zeneszer­ző, Dés László fúvós, Szabados György és a Benkó Dixieland Band révén. A népzenei és a táncház moz­galmat Sebestyén Márta és a Muzsi­kás, Sebő Ferenc, a Kaláka, a Kolinda és a Fonó Zeneház Új Pát­ria CD-sorozata élesztette újjá. • K.E. Milyen szerepet tölt be az Ön életében a zene? Julcsi (modell) Számomra a zene mindent jelent. Én meghalnék zene nélkül. Minden van nálam disc-man, walk-men, a szo­bámban folyton szól a ze­ne. A műfaj nem számít, de termé­szetesen van egy igényminimum, ami alá nem mehet a zene. Nagyon szeretek táncolni, főleg élő zenére. Lotti (papagájtenyésztő) A zene egy külön világ. Kodály szerint lehet zene nélkül élni, de nem érde­mes. A bátyám gitárvirtu­óz, otthon nálunk mindig szól a zene. Imádok rajzolni, ezt mindig zenei háttér mellett te­szem, mert a zene teljesen kikap­csol. Meghatározott stílusirányza­tokhoz nem tartozom, mindent meghallgatok, ami jó. Susu (hangmérnök) „Zene nélkül mit érek én?” - kérdezhetném Máté Pé­terrel, akivel egyébként egy napon születtem, február 4- én. A zene végigkísér az életemen, édesanyám bölcsődalaitól kezdve az általános iskolában tanult népdalokon keresztül a különböző jazz-, rock- és folkfesztiválokon át egészen addig, hogy magam is egy zenekarban játszom, mint ütős. Oszkár (külker szakember) Sajnos sosem tanultam zenélni, de ezt a gyerme­keim számára mint lehe­tőség biztosan föl fogom ajánlani. A rock nagy • kedvelője voltam fiatalabb ko­romban, mostanában inkább a dallamosabb, instrumentális mu­zsikát kedvelem, amit csak han­gulatzenének nevezek. Az Ipoly-hidak a régió életét is megkönnyítenék A szlovákiai-magyarországi határ- szakasz jelentős részét teszi ki az Ipoly. Több helyen is alig szélesebb a folyó két méternél. Hosszú hetekig tartó szárazság után néhol elég csak nagyot ugrani, és máris a túlparton van az ember. Ennek ellenére több határ menti település lakója kényte­len gyakran 30-40 kilométert is au­tózni, hogy átjusson a túloldalra. Hammerlik Richárd, a Magyar Ko­alíció Pártjának parlamenti képviselő­je emelte fel a hangját annak érdeké­ben, hogy ez a térség ne maradjon to­vábbra is mostohagyermek. O az Ipolymente szlovákiai oldalának, fő­ként a losonci, a nagykürtösi és az ipolysági térség szóvivője. Az elmúlt években több külföldi érdeklődő járt a vidékünkön. Mindenki azzal távozott, hogy megközelíthetetlen ez a régió ­Konferencia a kisrepülőgépekről Esztergomban szinte hagyomány a kisrepülőgépek gyártásáról és üzemel­tetéséről a városban megrendezésre kerülő konferenciák sora. A Technika Házában október 5-én délelőtt 10 órai kezdettel kerül sor a Kisgépes repülő- gépgyártás és üzemeltetés Magyaror­szágon című konferenciára, amelynek alcíme: Visszapillantás a múltba - szemelvények a jelenből. A GTE Központ i Repülőgép Szakosztálya és Repülési Emlékbizottsága, valamint a MTESZ Esztergomi Szervezete által szervezett rendezvényen a hazai repü­fejti ki véleményét Hammerlik. Mint­egy hatvan évvel ezelőtt negyvenhét (!) híd biztosította a térségben élők­nek, hogy átkelljenek a folyón. A régió polgármesterei, megyei és országos képviselői a napokban keltették életre az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulást és a magyar-szlovák regio­nális vegyes bizottságot. Szakértőnek azt az Agócs Zoltán professzort kérték fel, aki a pozsonyi Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára is, és fontos szerepet töltött be az Esztergo­mot Párkánnyal összekötő Mária Valé­ria híd újjáépítésében. Agócs előzetes számításai szerint 450 millió koroná­ból, azaz közel 2,7 milliárd forintból legalább hét hidat fel lehetne építeni az Ipolyon. Ezzel a térségben az egyre növekvő türelmetlenséget lehetne csökkenteni. A polgármesterek vi­szont úgy látják, hogy addig nincs elő­léstörténet szakemberei tartanak elő­adásokat. Szó lesz az esztergomi repü­lőgépgyártásról és a hazai repülésku­tatásról, az Európai Uniós progra­mokhoz kapcsolódó kutatásokról, a kisgépes légiközlekedés aktuális kér­déseiről. A konferenciát Michelberger Pál akadémikus nyitja meg. • MÁ Idősek világnapja Dorogon A generációk zászlós felvonulásával kezdődött az idősek világnapja alkalmá­ból megtartott rendezvény tegnap Do­relépés, ameddig a két kormány vagy legalább a két ország Közlekedési Mi­nisztériuma nem egyezik meg az Ipoly-hidak újjáépítéséről. Végh Gé­za, a pozsonyi Közlekedési Minisztéri­um főosztályvezetője szerint a tárca negyven Ipoly-híd fokozatos felépíté­sével számol. Az építkezések 2006-ban kezdődhetnek, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor már a következő eszten­dőben elkészülhetne belőlük néhány, esetleg az első hét is. Legelőször azon­ban azt kell tisztázni, hogy állami vagy megyei önkormányzati, esetleg közös pénzekből épüljenek-e a hidak. Megkönnyíti a hidakat szorgalma­zók dolgát, hogy Szlovákia és Ma­gyarország is éveken belül csatlako­zik a schengeni egyezményhez. Ak­kor már nem kell vámházat és más kiszolgáló helyiségeket építeni. • ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ÁK rogon. Az ünnepi műsornak a művelő­dési ház adott otthont, ahol összegyűl­tek a város nyugdíjasai, valamint a Sze­retetotthon lakói. Elsőként Tittmann János országgyűlési képviselő, Dorog város polgármestere mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében az életet az év­szakokhoz hasonlította, miszerint a ta­vasz a születést, a nyár a boldog ifjú­kort, az ősz pedig az elmúlást fejezi ki. Az üdvözlő szavak után kezdetét vette a zenés műsor. Színpadra állt Ihos József parodista, valamint Bálint és Komonyik Zsuzsi táncdalénekesek. • Kovács Ági Simon-Júda vásár Párkányban A régió évenként megrendezett eseményei között az egyik legna­gyobbnak tartják a párkányi Simon-Júda vásárt, amelyet ebben az év­ben október 15-17. között rendeznek meg. A két névadó a hagyomány szerint Szent Simon és Szent Júdás. Szent Simon mielőtt Szent Júdás Tádéhoz csatlakozott volna, Egyip­tomban hirdette az igét, majd társával Perzsiába ment, ahol mindketten vér­tanúként haltak meg. Helyi hagyo­mány szerint 1546-tól, vagyis a török hódoltság kezdetétől tartják meg a vá­sárt. Memy bég 1589-es levele megen­gedte, „hogy vásár legyen, és ismét fősokadalmak is legyenek, kire min­denfelől bízvást jöhessenek és mehes­senek, és amiből pénzt teremthetnek, mindeneket áruljanak és vegyenek”. A Simon-Júdát már III. Károly adománylevelében is említik 1725 - ben, miszerint jöjjetek, siessetek és odajáruljatok, szabadon, bátran, minden rettegés avagy személyetek és portékátok féltése nélkül. Párkány híres vásárai közül a török hódoltság idején a György-Bertalan és Luca napkor tartott vásárok a feledésbe merültek, de a Simon Júda a mai napig fennmaradt. Régen az október 28-i Simon-Júda nap előtti héten tartották a szüreti bált, a vásár pedig rendszerint a november 5-i Imre napi párkányi bú­csúval volt megrendezve. A múlt szá­zad végén, a vásár idején naponta több ezren mentek át Esztergomból Pár­kányba a Mária Valéria hídon. Hintón a hercegprímás is mindig megnézte a jelentős eseményt. Trianon után a vá­sár időpontját módosítani kellett, mert október 28-a egybeesett a csehszlovák államünneppel. Az utóbbi években is­mét jelentősen nőtt a párkányi vásár lá­togatottsága, köszönhetően az újjáépí­tett Mária Valéria hídnak. • ÁRPÁSI

Next

/
Oldalképek
Tartalom