Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-11 / 244. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. december 11., szombat • HÍDLAP 7 Sokkoló történelem Dr. Varga Tibor jogtörténész tartott a közelmúltban előadássorozatot Esztergomban. Az eseményeket civil emberek szervezték, s ezt fontosnak tartották kiemelni, mert politikamentes, őszinte tényfeltáró sorozatot terveztek. Az előadó beszélt a Szent Korona misztériumáról, a magyar kereszténység egyedülálló - bizánci és római kereszténységgel nem azonos — hagyományairól. Rámutatott a Képes Krónika egyes esetekben kétséget maga után hagyó állításaira, elemezte a kitalált középkor problémakörét, ami szerinte ezer sebből vérzik. Esztergomi vonatkozásban beszélt az oroszlános kápolnáról, megmaradásának körülményeiről, a dombról, melyen a Bazilika áll. Hihetetlen szakirodalom ismeretében és történelmi tudás birtokában dr. Varga Tibor előadásán oly mennyiségű információt adott át, mely csak a teljesség igénye nélkül, részletekre, érdekességekre rávilágítva adható vissza, pusztán a hiteles magyar történelmünk iránt érdeklődők figyelemfelkeltését szolgálhatja. Elgondolkodtató, hogy a mai általános iskolás történelmi tanulmányok első évében miért a római birodalom szerepel a magyar regék és mondák előtt, vagy helyett. Javaslom, keressék Dr. Varga Tibor könyveit, aki nemcsak materiális tényekre támaszkodik, hanem írásaiban bemutatja a magyar nép, szokásaink, tárgyaink misztériumát, szakrális jelentőségét is. Képes Krónika - kinek hiányzik az a háromszáz év? Mostanában divat lett, kultusszá vált a Képes Krónika tanulmányozása. Az ismeretlen szerző művét 1933-ig a bécsi volt Udvari Könyvtár őrizte, majd onnan került az Országos Széchenyi Könyvtárba. Ma már többféle kiadása létezik, van az eredetihez hasonló és természetesen a fac simile kiadás hamisított mása és létezik zsebben hordható, bármikor fellapozható változata is. Valószínűleg üzleti megfontolásból terjesztik, hogy a Képes Krónika az egyetlen, hamisítatlan, a magyarság történelmét leíró okirat. Ezzel szemben hatalmas mennyiségű írásos anyagunk van az Árpád-kori időkből. Például az 1473-ban megjelent Budai Krónika (Acephallus kódex, Sambucus kódex), Kézai Simon Magyar Krónikája és az egyedi magyar jogszemléletnek köszönhető oklevelek. Hitelesnek csak azt az oklevelet tekintették, ami szerzetesi kon- vertek szertartásai folytán készült el. Pannonhalmán - hiteles hely volt - 1600, többségében még latinról le nem fordított oklevelet őriznek a középkori időkből, s Kolozsmonostoron - szintén volt hiteles hely - 7500 oklevél található. Szinte gigászi az Árpádkor hagyatéka, Magyarországon ösz- szesen 350 000 oklevél maradt fenn a mai napig. Közismert annak a bizonyos többlet háromszáz év témaköre, amiből leginkább csak jól meg lehetett gazdagodni összekapcsolva az érdeklődő, nyitott magyarság újabb homályos területre vezetésével. Tegyük fel, hogy az\ elmélet igaz, valóban hamis a 614-<tól 911 -ig terjedő időszak története. Ha csak a Képes Krónika szempontjából vizsgáljuk, megdőlni látszik a feltevés, hiszen akkor nincs római katolicizmus. Nincs német-római császárság és nincs francia királyság, melyeknek keletkezése ebben az időben gyökerezik. Nincs indo-ger- mán Európa és nincs arab birodalom, aminek keletkezése a 622-es évre tehető. Akkor kinek áll érdekében a hazugság? A Képes Krónikára alapozva egyértelmű, hogy csakis az indo-ger- mán és arab nemzeteknek. Nekünk nincs szükségünk rá, nem érdekünk a 300 év meghamisítása, az újságok és a média mégis bőven szolgálnak ilyen irányú feltevésekkel. Az oroszlánok szerencséje - múltunkon taposunk Mára csupán egyetlen oroszlán maradt épségben annak a kápolnának a szentélyében, melyet a harmincas évek végén tártak fel. Szerencséjét, fennmaradását annak köszönheti, hogy a török nagy becsben tartotta az épületet és a második kiűzetésük előtt szándékosan betemették. Rudolf Petz, akkori várkapitány még felvéste nevét a kápolna falára, a Balassi halála körüli időből származó névjegy ma is látható. Valamikor ezután törmeléket hordtak rá, emiatt maradt meg. Ugyanúgy eltűntette volna valamelyik rendszer, mint Vitéz János palotájának freskóit. A sybillákat a Habsburgok vakolatostul verették le a falakról. A Bazilika dombja eredetileg 8-10 méterrel magasabb volt, a Főszékesegyház építése előtt a rajta levő épületekkel együtt eltúrták, a feljáró alá temették. így fordulhat elő, hogy a templomhoz, hitünkhöz saját történelmünkön átlépve juthatunk. • Lőrincz Zsuzsa A Szent Korona ifiú kutatóia A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium érettségi előtt álló tanulója Nagy Pál Bence , aki esztergomi diákként egyedüli tagja a több mint ötezer főt számláló Kutató Diákok Országos Szövetségének. A közelmúltban a szövetség és a Kutató Diákokért Alapítvány által Veszprémben megrendezett regionális konferenciára kapott meghívást, hogy előadóként számoljon be legutóbbi kutatásáról. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a történelem iránt érdeklődő ifjú kutató a Magyar Szent Korona történetét választotta tanulmánya tárgyául. Témaválasztását az is motiválta, hogy Szent István városában született, ahol először helyezték magyar uralkodó fejére a Szent Koronát. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban november közepén megtartott háromnapos regionális konferencián Komárom-Eszter- gom megye, Győr- Sopron- Moson megye, Fejér megye, Vas és Veszprém megye ifjú kutató diákjaival találkozott. A Magyar Szent Korona keletkezésének históriája című előadásával - amelyben Csömör Lajos aranyműves és Pap Gábor történész korona kutatásait vetette össze - nagy sikert aratott és harmadik helyezést ért el. Szerinte az alsó Dukasz korona és a felső korona már a készítésekor összetartozott. A neves társadalom és történettudományi szakemberekből álló zsűri az előadás értékelésénél külön dicsérte a nem könnyű és sokak által vitatott keletkezés történet tárgyilagos megfogalmazását. Nagy Pál Bence elmondta, hogy az előadásra való felkészülésben történelem tanára, Müller László volt segítségére, elsősorban a jó előadói technika kialakításában. A Magyar Szent Korona ifjú kutatója egyenlőre más kutatási témával még nem foglalkozik, azonban az érettségire való készülés során szeretne időt szakítani az Országos Levéltárban a Szent Koronával kapcsolatos újabb kutatási eredmények megismerésére. • Muzslai Ágnes Onagy Zoltán írása N A Pl BULVÁR Két év alatt nyolcvan mobilrobbanás Az USA-ban az elmúlt évben 83 mobiltelefon robbant fel. Mármint az akkumulátor. Legutóbb egy tizenhárom éves gyerek mobiltelefonja robbant fel, rendesen kicsipkézve fülét és a szemöldökét. A dobhártyáról nem is beszélve. A fogyasztói termékek biztonságával foglalkozó testületéhez az elmúlt időkben számtalan olyan jelentés érkezett, mely mobil- telefon robbanás következtében arcon, kezeken, lábakon és csípőn kialakult égési sebesülésekről számolt be. Időről időre kibocsátanak egy, a veszélyes akkumulátorokat felsoroló listát, és ez arra próbálja ösztönözni a gyártókat, hogy hozzanak létre egy a korábbiaknál biztonságosabb, egységes új akkumulátor szabványt. De a gyártók fütyülnek a felhívásra. A mobilcégek szerint az összes eddigi robbanásos esetben utángyártott, kifejezetten rossz minőségű akkumulátorok voltak a bűnösök, és nem maguk a mobilkészülékek. A gyártók hozzáteszik, már több mint 170 millióan használnak mobiltelefont az USA-ban, ehhez képest pedig elhanyagolható számú robbanásos esetet regisztrálnak a hatóságok. Én is azt mondanám, hogy elhanyagolható, de mit mond az a telefonáló, akinek éppen a fülébe robbant a telefonja? ESZTERGOM A TERASZRÓL V Ma nem... Az ember kísérletezik. Ha az egyik nem jön be, ráhajt a másikra. Tegnap, ahogyan csapdába csaltam magam a cigarettával meg a kávéval, ma, nehogy csalódás érjen, azaz kettős csalódás, a sajtóval teszem meg ugyanezt. A sajtó ugyanis ártalmas. Elektronikus, papír, hivatalos, háttérsajtó, fórumok és minden egyéb. A sajtó és a politika együtt. Amikor összefonja a karját, és ketteskén hülyét csinál a kedves olvasóból. Egyrészt hülyének néznek, másrészt hülyét csinálnak, tehát este, alig szabadulva a még nagyon késői híradók hatása alól is, azt mondja magának a rosszkedvű magyar, jajna, megint hülye vagyok. Miért? Miért bosszantom fel magam? Szükségem van erre? Adnak ezek kenyeret? Segítenek rajtam? Segítettek valaha? Kell nekem prédikáció, amikor soha nem kell prédikáció? Amikor a nap kel, a nap nyugszik, munka van, a munkát meg kell csinálni, ezek meg csak belebikáznak a fejembe? Ma reggel nem volt se Mokka az édes-nemes Havas Henrikkel, se Nap- Kelte, a megfáradt balos csapattal, akik látványos erőfeszítést tesznek, hogy magukat is ébren tartsák, se Nemzet, se Népszabó, se Index-napi, se Transindex-napi, se Origó. Hihetetlen tájékozatlan vagyok a délelőttben, mégis milyen jól érzem magam. Pedig alig volt előzetes fogadalom. N A P 1 K U L I 207 éve született Heine Nehéz állítani, hogy az ember Heinével fekszik, Goethével kel. Nem, mert nem. Egyrészt a német irodalom nagyjai némiképp háttérbe szorultak az orosz, de főleg a szovjet irodalom nagyjai mögött, ami a győztes Vörös Hadsereg miatt még érthető volna, de a kultembernek számító Aczél elvtárstól, korábban Révai elvtárstól azért nem volt annyira egyértelműen kultemberi gesztus ez. Később kellett az érdeklődőnek utána mennie, hogy Goethe és Schiller azért felér egy Bábajevszkij, Kocsetov, Kornyejcsuk vagy ne adj Isten, Fagyejev életművel. Heinét különösen nem kedvelik. Se a németek, se senki. Már életében támadják. Több oka van ennek. Kezdve azzal, hogy zsidó. Nem hithű zsidó, vallását nem gyakorolja, szokásaikat nem őrzi, sőt felveszi a keresztséget. Kortársai kimondottan utálják, mert dúsgazdag nagybátyja méltányolta tehetségét, és akkora vagyont hagy rá, hogy még Heine özvegye is gond nélkül élt belőle. Családja kereskedőnek szánja, de nem kereskedő. A romantikus ifjak hagyományainak megfelelve szerelmes lírával nyit. Heine reggel-este szerelmes, és mert a nők rendszerint nem állnak meg neki, bánatát versbe fojtja. A műfaj legszebbjeit írja, a Loreley a költészet igazi gyöngyszeme. Dalok könyve című kötete nagy közönségsikert arat megjelenésekor - s ez Heine egyetlen elismerése életében. Németországban. Mert másutt elismerik Petőfi és Heine - a két költő kölcsönösen csodálta egymást. Hasonlítanak is egymásra, mindketten a szabadság lánglelkű harcosai. Heine másik verstémája a szabadság. S míg szerelmes líráját ünnepli a hatalom, a forradalmi költemények nem aratnak kimondott elismerést. A költő végül Franciaországba, Párizsba költözik. Ezt nem bocsátják meg neki a német hazafiak. A kritikusok is bizonytalanok, verseiben ugyanis megszólal a pogány hellenizmus éppúgy, mint a nazarénizmus. A fantázia éppúgy, mint a realizmus, nem csoda hát, hogy életművéről rendkívül sokféle, szélsőséges értékelés születik. Művészete átmenet a romantika és a realizmus között. Sokszor hideg, szinte érzelemmentes verseket ír, mégis - vagy talán éppen ezért - sokan követik világszerte. Amint Szerb Antal megjegyezte: „Amit Heine írt, nem mindig szép, nem mindig mély, és még csak nem is mindig igaz, de... ő az egyetlen német költő Goethe után, akinek hatalmas világirodalmi jelentősége és hatása van”. Éppen elfoglalta volna méltó helyét a klasszikusok között, amikor a fasizmus uralomra jutott Németországban, és a nácik szabályos hadjáratot indítottak emléke ellen. A zsidó zseni könyveit hatalmas máglyákon égették el, mivel azonban versei rendkívül ismertek és népszerűek voltak, attól fogva népdalként szerepeltették őket a tankönyvekben.
