Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-06 / 198. szám

4 HÍDLAP • 2004. október 6., szerda RÉGIÓ MAI TÉMA Szüreti munkák, hagyományok A szeptember végétől'novembe­rig tartó időszak legfontosabb gaz­dasági, s egyben társadalmi ese­ménye a szüret. A parasztgazda­ságokban, szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben a szüret régen társas esemény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Még ma is olyan eseménynek szá­mít, amelyen a rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak. A szüret korábban az úgynevezett csíziós (vagy jeles napokhoz) kötődött. Egyes vidékeken a 18-19. században ha­tározott időpontot adott meg rá a vá­rosi, vagy községi tanács, vagy a hegy­községi elöljáróság. Az időpont meg­határozása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A kü­lönböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különbö­ző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, azaz szeptember 29. volt. Er­délyben és a Dunántúl nagyobb ré­szén Terézia napján (október 15.), Er­délyben Gál napkor (október 16.), Borsod megyében Lukács napján (ok­tóber 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napkor (október 2 L), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Juda napjáig (október 28.) kezdték meg a szüretet. A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátoros ünnep volt, amelyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. A városok statú­tumai szerint szüret idején még a tör­vénykezés is szünetelt, a vidámság és a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőko- szorúzta hegyeken és szőlőskertekben. A munka A szüret általában zajkeltéssel in­dult, pisztolydurrogtatással vagy rio­gatással. Ezt követően indulhatott a munka. A szedők (lányok, asszo­nyok) görbe késsel, kacorral (szőlő­metsző kés) vagy metszőollóval vág­ták le a fürt nyelét, majd gyűjtő­edénybe tettéjk a fürtöket. A gyűjtő­edény jellege vidékenként változott: lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár. Amikor az edény meg­telt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt össze­zúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdőd­hetett a borkészítés. Az ünnep régen Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt - közösségi munka lévén - a tréfálko­zás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával vagy szalagok­kal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyen­kor a földesúr házához vonult kö­szönteni. Itt a dolgozók verses rigmu­sokat mondtak, amelyekben szót ej­tettek a gazda fukarságáról vagy jó­szívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este álta­lában táncos mulatságot is tartott. A szürethez, mint általában minden be­takarító tevékenységhez, termékeny­ségrítus (olyan szokás-cselekedet, amely elősegíti a több termést) is tar­tozik. Göcsejben élt például az a szo­kás, hogy amikor befejezték a sze­dést, akkor lemetszették a szőlővesz- szőket, s mindegyik tőke tövére egy- egy szőlőszemet tettek, hogy a követ­kező évben jó legyen a termés. A szüreti felvonulás és bál A szüret befejezését nem csak a fe­udális időkben ünnepelték meg, szü­reti felvonulás és bál még ma is sok településen van. A menet fontos sze­replője volt a múlt században a borki­rály vagy bálkirály. O, illetve a csa­ládja volt felelős az esti mulatság ren­dezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra vagy hordóra ültetett, piros ru­hás férfibábu volt. Alakja, Bacchusz- szal a görög mitológia boristenével hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan be­öltözött szereplők is jelen voltak, ami­lyen alakoskodók általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Az iparosok, a szegények és a gaz­dalegények régen külön bálokat tar­tottak. Később, főleg a kisebb telepü­léseken egy-egy nagyobb, közös mu­latságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább visel­ték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felag­gatott vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről „lopkod­tak”. Akit „lopáson” értek, azt „meg­büntették’1’, bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők a bál rendezési költségeire fordították. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-já- ték még az 1970-es években is a szüre­ti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott. • (Összeállította: sem) Uj épületben a szabadidőközpont Ünnepelték a szüretet Hagyományos szüreti felvonulást tartottak a Szentgyörgymezó'i Olva­sókör, a Kertbarát Kör, a Nőklub és a Szentgyorgymező Barátainak Egyesülete szervezésében. A menet Szentgyörgymezőről indult, majd a Polgármesteri Hivatal előtti téren zenés műsor vette kezdetét, ahol még a polgármestert is megtáncoltatták. A szentgyörgymezői felvonulás történelmi múltra visszatekintő ese­mény, eredete még a háború előtti időszakra tehető. A 60-as évek köze­pétől Major László kezdeményezésé­re elevenítették fel újra. A 48-as térről indult a menet feldí­szített hintókkal, szekerekkel. Látha­tóak voltak a különböző szüreti mun­kaeszközök is, a prés, a daráló. A hegybíró és bíróné elmondta verses köszöntőjét, miközben a cigány kocsi­ban jövendőmondásra is sor került. Amíg a kéméndi táncosok és fúvósze­nekar műsort adott, táncba vitték a királyváros polgármesterét, Meggyes Tamást, aki pogácsával és borral kí­nálta az egybegyűlteket. A Széchenyi térről a felvonulók a Simor János út felé vették az irányt, ahol az Eszter­gomi Városi Gazdakör őszi termény­kiállítását is megtekinthették. A kiál­lítás vasárnap délután öt óráig várta az érdeklődőket, méhész termékbe­mutatóval, mézkóstolóval és vásárral. • Kovács Ági Z S E L í Z Az új tanév több változást hozott Zselíz óvodai és iskolai hálózatának szerkezetében. A képviselő-testület tavasszal döntött arról, hogy taka­rékossági okokból csökkenti az óvodák számát, és megszüntette a Stúr utcai és a szódói óvodát. A városban három óvoda maradt: egy szlovák és egy magyar tannyelvű az Sznf utcában, és egy szlovák tan­nyelvű Mikola városrészben. A taka­rékossági intézkedéseknek továbbá az is része volt, hogy a helyi művé­szeti alapiskola és a szabadidőköz­pont átköltözött a megüresedett Stúr utcai épületbe, amelynek eme­letén a kisegítő iskola néhány osztá­lya is helyet kapott. A művészeti alapiskola volt épületét a Posta utcá­ban a város vezetősége szerint rövi­desen bérbe adják. A szabadidőköz­pont megüresedett helyiségei iránt egy bank érdeklődik. A helyi szabadidőközpont igazgató­nője, Kvetoslava Záhorská elmondta, hogy a szakköri tevékenység idén ok­tóber 4-én kezdődik, de az érdeklődők az egész hónap folyamán jelentkez­hetnek a szabadidős tevékenységekbe, amelyeket a gyermekeknek, az ifjú­ságnak és a felnőtteknek is gazdag vá­lasztékban kínál a szervezet.- Bízunk benne, hogy a helyi alapis­kolák által kialakított nagyobb konku­renciaharc ellenére elegen veszik igény­be szolgáltatásainkat, hiszen szabadidő­központunkban kellemes környezetet és szakmailag képzett vezetőket biztosí­tunk - mondta az igazgatónő. A szabadidőközpont idei kínálatá­ban szerepel, a kosárlabda, kézilab­da, labdarúgás, asztalitenisz, sakk, aerobic, karate, sporthorgászat, kü­lönböző táncok és iskolai szaktantár­gyak játékos oktatása. Az igazgatónő külön a nyilvánosság figyelmébe ajánlja a számítástechnikát, amely korszerű, internetre csatlakoztatott számítógépekkel felszerelt speciális tanteremben folyik majd. A konkurenciaharc a művelődési utalványok bevezetésével kapcsolat­ban alakult ki, amely a visszhangok szerint már Zselízen is több esetben ellenségeskedést keltett az oktatási intézmények dolgozói között. Az Ok­tatásügyi Minisztérium havi 75 koro­nában állapította meg az utalványok értékét egy tanulóra, amelyet az alap- és középiskolások valamilyen iskolán kívüli tevékenységet biztosító szerve­zetnek - iskolának vagy szabadidő- központnak - adhatnak le, így bizto­sítva állami támogatást az adott intéz­ménynek. Az első utalvány a szep­tember-december időszakra szól, ami négyszer 75 koronát, tehát 300 koro­nát jelent egy főre. A legnagyobb gondot, ami miatt a viták is kialakul­tak, az jelenti, hogy bár a szülő dönti el, hogy hol adja le gyermeke műve­lődési utalványát, a diákok gyakorta több iskolán kívüli tevékenységet is látogatnak, és csupán egy helyre vi­hetik magukkal az állami támogatást. • (tic) Milyen élményeket szerzett a szüret során? Árpád (ütőhangszeres művész) Szüretkor mindig eljárok segíteni az ismerőseimhez. Idén először külföldön, Szlovákiában szüreteltem. Egy kedves kis magyar kö­zösség fogadott, ahol a kisfröccs volt a védőital, a nagyfröccs a fo­lyékony kabát. Borovicskával kezdtük a napot, és egy helyi fut- ballrangadóval fejeztük be. Jó han­gulat volt, nem esett az eső. Jóllak­tunk péksütötte lángossal. „Csilla” (autómosó) Idén nagy sár volt a szőlős­ben, de ez volt az egyetlen zavaró tényező. Ment a munka, fogyott a fröccs. Az édesapám szőlőjében szüreteltünk öten: barátok, roko­nok. A lecsóshús és gulyásleves mellett hatalmas lángosokkal szí­vattuk föl az alkoholt. Édesanyám a legjobb pék Medvén. A már ki­préselt nedűvel kezünkben néztük meg a helyi orosz emlékművet. Timi (tanítónő) Mivel nekünk nincsen sző­lőnk, sőt egyetlen olyan kö­zeli ismerősöm sincs, aki­nek volna mit szüretelni, ezért én egy olyan emlék­ből élek, ami négyéves koromban történt, amikor is - már nem tu­dom, hol, kinél - szüretelni voltam. Megmaradt bennem, hogy meny­nyire élveztem taposni a szőlőt. Kriszti (pultos) Gyerekkorom óta szeretek szüretre járni. Sok dolgom nincsen, kis vödrökbe gyűjtögetem a szőlőt, ami nem is olyan megterhelő, ha az ember közben nagyokat hör- pinthet a mustból és szemezgethe­ti a termést. A család szőlejében található vörös és fehér szőlő is, ál­lítólag sokféle, bár én nem isme­rem a pontos megnevezésüket. Fejlesztik a közlekedés-hálózatot s ü t t ő A süttői Polgármesteri Hivatal ta­nácstermében tartotta ülését az Eszter­gom és Nyergesújfalu Kistérségi Te­rületfejlesztési Társulás. A társulás megtárgyalta a Süttő-Dömös kerék­párút projekt megvalósulását. Hummel Rudolf kistérségi menedzser részletesen beszámolt az egyes munka­fázisokról. Az engedélyezési tervek je­lenleg még nem léptek életbe. A kivite­li tervek elkészítésére vonatkozó rész, amely két települési szakaszra vonat­kozik, még hiányzik. A terveket készí­tő cég ezen irányú mulasztása miatt a társulás megteszi a szükséges jogi lépé­seket. A kistérség közlekedéshálózat­fejlesztési programjának elkészítésével kapcsolatos közbeszerzési eljárás rész­leteit a társulás meghatározta, pontosí­tották az ajánlattételi felhívás egyes pontjait. A kistérségi társulás tagjai fel­hatalmazták Meggyes Tamást, a társu­lás elnökét, Esztergom város polgár- mesterét a kistérség közlekedésháló- zat-fejlesztési projektjével kapcsolatos támogatói megállapodás aláírására. A terv nagy összegű Belügyminisztériu­mi támogatásból valósul meg. Az ülés végén a jelenlévő polgármesterek ün­nepélyesen aláírták a kistérség módosí­tott társulási szerződését. • MAGYAR

Next

/
Oldalképek
Tartalom