Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-20 / 230. szám
tódlajmagazm 2004. november 20., szombat • HÍDLAP HETI HOROSZKÓP 48. hét Vár-e Önre nagy utazás a közeljövőben? Rendben van-e az egészsége? Talán már holnap megváltozhat az élete! Tudja meg diplomás asztrológusunktól, Sápszki Mártától! tel.: 06 20 451 99 55 email: asztrologia@organza.tv, www.organza.tv Könnyen felejt, ha Ön bántja meg a párját, próbálja ezt az utat járni, most, hogy ő okozott fájdalmat. Nem ér annyit a dolog, hogy elrontsa miatta a hét végét. Hivatásában ha túlságosan elhúz a kollégák mellett, ők csak nehezen érik utol, és a végén az ő részüket is magára kell vállalnia. Szakítson időt a barátaira, hiszen rájuk bármikor számíthat, sőt még a párkapcsolati zűrök elsimításában is segítségére lehetnek a hét végén. Hajlamos rá, hogy túlvállalja magát a munkájában, de a Mars most a szakmai elismertségét, a népszerűségét is kedvezően befolyásolja. Legalább a hétvégeket tegye szabaddá és pihenjen! Nem lesz bonyodalommentes ez a hét sem, pedig olyan szépen kezdődik. Csak aztán sikerül megint olyasmit mondania, amivel (joggal) magára haragítja kedvesét. Bizonyságát adhatja a héten szervező- készségének, gyors észjárásának. A főnökei (anyagilag is) értékelni fogják. Rendkívül zárkózott, a világban ellenséget lát. Pedig rengeteg segítőtársa lehetne. Szerencsére a Szaturnusz lassacskán elhagyja a Rák jegyet, így a borongós gondolatait szép lassan felváltja majd a remény Azért még egy utolsó próbatételre számíthat a következő hetekben, de a többi bolygó már a segítségére lesz. OROSZLÁN Bár mozgásterét beszűkíthetik otthoni gondjai, jártában-keltében viszont olyan ötletei támadhatnak, amelyek új színt vihetnek a munkájába, esetleg könnyebben járható útra terelik a jövőjére vonatkozó terveit. Anyagi ügyekben viszont legyen elővigyázatos, új partnereivel szemben pedig gyanakvó, mert kár érheti. * Anyagi helyzetében várható előnyös fordulat a héten, részint ügyessége, szorgalma, másrészt a rokonai, barátai segítsége révén. A hivatalokkal már sajnos nehezebben boldogul, mert olyan adminisztrációs hibára derülhet most fény’, melynek kibogozása sok időt vesz igénybe. MÉRLEG Nem szeretne semmiről lemaradni, de addig húzza-halasztja a válaszadást, míg a partnere egyedül dönt. És persze, másként, mint ahogy On szerette volna. Nagy'on kellemes fordulat várható a karrierjében. Régi főnöke keresi meg ajánlattal, amire nem lehet nemet mondani. skorpió j Konok hallgatással semmire nem megy; Sokkal jobb volna, ha minden érintettel (s főleg a kedvesével) megbeszélné a problémáit. Lehet, hogy nincs is baj, csak nem jól értelmezi, nem jól látja az eseményeket, akkor pedig kár emésztenie magát. Túlságosan zárkózott, a világban ellenséget lát, pedig rengeteg segítőtársra lelhetne. NYILAS Könnyedén győzi le az útjában álló akadályokat, s alkalmanként még a riválisait is. Az utóbbiak - szerencsére - nem is okoznak nagyobb gondot, mert főként egymás fúrásával vannak elfoglalva. Ón viszont befolyásos ismerősökre, szponzorokra tehet szert, akikre bátran építheti terveit. Nem annyira az érzéki szerelem, mint inkább a kiegyensúlyozott, boldog összetartozás hiányzik most Önnek. Ezt csak akkor érheti el, ha szakít eddigi életmódjával. Az utóbbi időben hatalmába kerítette az uralkodási és birtoklási vágy: A magánéletben partnerét már meg sem hallgatja, csak On dönt a közös dolgokban is. Szakmai gondokkal, hivatali nehézségekkel, kollégáinak rosszindulatával kénytelen hadakozni. Igyekezzen tehát úgy végezni a munkáját, hogy abban ne találjanak hibát. Sikeresen zárulhat le egy vitás jogi ügye, és ez nemcsak anyagi, erkölcsi elégtételt jelent, hanem utat nyithat egy' külföldi állás elnyeréséhez is. Üzleti kapcsolatai vízválasztóhoz érkezhetnek, különösen akkor, ha követeléseit nem, vagy csak nehezen tudja behajtani. A hét második felében eldőlhet, hogy kikkel nem érdemes továbbra is együttműködnie s kiktől tanácsos végleg elszakadnia. Ne téko- zolja el szakmai ötleteit. Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor — személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. A hólánc, az elakadás, a vő, az após és egy demizson bor Történetünk egy új keletű népi bölcsességet, egy após-vő viszony lehetséges buktatóit, valamint azt meséli el, hogy a tél rossz, a hólánc pedig fontos dolog, de végeredményben csak a bor számít. Após és vő szereplőnk, e furcsa páros azon fajtái közé tartoznak, kik nem lelkesednek egymásért fenemód, de azért csak megvannak, főleg ha nem találkoznak. Ne legyünk rosszmájúak, nem haragszanak ők egymásra, de á másik hiánya egyikben sem okoz nagyobb törést, sőt. Egy családba kényszerülvén azonban vannak közös ügyek, melyek megoldása két egész férfit szükségeltetik. Ilyen rendkívül halaszthatatlan és egy' valamirevaló család életében kulcsszerepet játszó esemény a most is lassacskán már esedékes első borfejtés. (Ahogy egy sok vihart látott kocsmáros emlékezett vissza fiatalabb éveinek novemberére: egy-egy nagyobb buli után, fáradtan, másnaposán az embernek maximum két dologhoz van kedve; b. ,.ni(már elnézést), vagy bort fejteni!). Szóval a két derék férfiú hosszú egyeztetést követően ez utóbbihoz kapott kedvet, és útnak indultak - volna, ha rögtön a kezdeteknél nem tör ki köztük parázs vita. Ennek tárgyát az képezte, hogy' a rendkívül hosszú útra (tán tíz kilométernél is több) az após nem volt hajlandó bor nélkül elindulni. Magából kikelve magyarázta a vőnek és a fiatalabb férfiú pártjára kelő asszonynépnek, hogy milyen hatalmas felelőtlenség útnak indulni bor nélkül ilyen zord télidőben, végül azonban győzött a többség, és bor nélkül kerekedtek fel. Az utak jegesek voltak, akárcsak a hangulat a kocsiban. Az idő és az útviszony'ok a méteres hóval belepett földútra fordulván rosszabbodtak, nemkülönben a borfejtőjelöltek hangulata is. Egy emelkedőn az autó reménytelen harcba kezdett a kipörgő gumikkal, és nemsokára - az após rosszkedvének zenitjén - eljött a pillanat, amikor se előre, se hátra nem mozdultak. Hólánc? - jött a választ előre ismerő, ironikus kérdés az ipától. Nincs - hangzott a csendes válasz az fiútól. Látod fiam, sokat kell még tanulnod az élet dolgairól - mondta tőle szokatlanul szépen tagoltan az ipa. Az, hogy hólánc nincs nálad, nos, megbocsátható. Bevallom, magam is gondolhattam volna rá. De - és azért mondom, kár vitába száll- nod velem, hiszen én csak jót akarok -, hogy nincs nálunk egy pohár bor sem, hogy legalább megmelegedhetnénk, az bizony— lásd be - a te hibád. Jól figyelj szavamra: bor nélkül soha, sehová ne indulj el, még a sarki kocsmába sem. Most pedig, irány a pince! - mondta az öreg, és megsemmisítő győzelme tudatában magasba vetett (vörös) orral gyalog indult a pincesor felé. A vő egy' szót sem szólt - Mit is mondhatott volna?!- dühösen becsapta az ajtót, és követte neje apját. A történet - amellyel érdekes módon az após gyakorta, a vő pedig igen ritkán példázódik - több tanulságot is magában hordoz, mely közül kiemelném a hóláncot, mint a téli borfejtés alaptartozékát, valamint azt az örökérvényű igazságot, amely méltán kerül a magy'ar mondások és fi- gyelntezések kézikönyvének legközelebbi kiadásába, miszerint bor nélkül ne induljunk soha, sehova. • Bukovics Krisztián Diana a médiában- Szubjektív emlékbeszátnoló egy kiállításról A József Attila Általános Iskolában egy hónapig látható tárlat üvegburái között járva (megpillantva az idestova tíz éve elhunyt hercegnőről szóló sajtórelikviákat), magam is emlékekbe mé- l vedtem, s ahogy még és még mélyebbre szálltam alá egykor volt általános iskolás éveim ködbe vesző homályába, „a feltörő képek ellen nem küzdhetém”... Nem tudom, hogy' a megnyitón megjelenő nyolcadikosoknak mi esik le a látottakból. Nagy' részük kilenc- venhétben éppen hét évvel volt fiatalabb, tehát a mai nyolcadikosok közül csak a legelvetemültebb Diana- fanok figyelték már akkor, elsős korukban a hercegnő életútját. Én még jól emlékszem, mikor általánosban a Fehér Henrik még én rájöttünk környezetismeret órán, hogy tulajdonképpen szerelmesek vagyunk Diana hercegnőbe. Hisz olyan szép, és mindig olyan kedves, igaz, kicsit nagy az orra, de végülis Gergely Vikinek is nagy az orra, mégis bele van zúgva az egész hetedik osztály. Namármost ötödikesként (11 évesek voltunk!) esélyünk sem volt, hogy bármely hetedikes leáll velünk, és Gergely Viki jó ideig csak távoli ábránd maradt számunkra, ő viszont hasonlított Diana hercegnőre. így aztán kínzó reménytelenségünkben inkább az angol uralkodói ház botrányhősét választottuk plátói múzsának. Nagyszünetben megbeszéltük, hogy írunk Diana hercegnőnek egy szerelmes levelet. Igen ám, de Diana már akkor is angol volt, és majdnem biztosnak találtuk, hogy magyarul nem fogja érteni a levelet. Akkor aztán összehoztunk valami szótári szavakból egy'betákolt szöveget, és végül elküldtük Lady D-nek. És hiszik - nem hiszik, fél év múlva levél érkezett a Buckingham-palota sajtóosztályáról, a borítékban egy aranyozott szélű képeslap, melyben meghívtak minket egy felvonulásra, mely az állatokat szőrmebundának nézőket kárhoztatta volt, s London lakosságának jelentős része részt vett rajta. Hatalmas eredménynek tartottuk, hiszen elvileg Diana hercegnő kezét is megfoghattuk volna! Diana 1997-ben meghalt, és soha nem fogtuk meg a kezét. Gergely Vikihez pedig éppen négy év múlva, 2001-ben sikerült közelebb kerülni egy mámoros halloween-partyn, aki utóbb kikért minden hasonlóságot közte és Diana között. Nem sok mindent érzékeltünk abból, ami körülötte folyt. Nálunk idehaza ezt nem vették komolyan. Akkoriban, a kilencvenes évek vége felé azt gondoltuk, hogy aki híres annak jó. Emlékezzenek csak vissza rá, éppen akkor indultak a kereskedelemi csatornák, és kezdett felébredni csiperkerózsika-álmából a Blikk, meg egyebek. Diana hercegnő halála azonban letaglózott mindenkit. Akkor már mi voltunk hetedikesek, és a harmadik egymást követő osztályfőnöki órán is róla beszélgettünk, és arról, micsoda szörnyű ez az egész, ami körülötte, az akkor már halott hercegnő körül folyik. És még mindig nem értettük... Most, hogy a József suliban nyílt „Diana a médiában” című kiállítást néztem, a könyveket, újságokat, fotókat és mindent, amit leszedett róla ez a bőrnyúzó nagyüzem, valamivel tisztábban látom a képet. Még akkor is, ha maga a kiállítás az országjáró tárlatnak csak töredéke, és a negyedét se állították ki az egész mennyiségnek. Egyébként nem találkoztunk soha Diana hercegnővel, ám ha mindez igaz, és Henrik nem hazudós, akkor neki végül sikerült kijutni arra a bizonyos felvonulásra, és láthatta a múzsánkat, igaz, csak nagyon messziről. • SLEEPY
