Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-17 / 227. szám

4 HÍDLAP • 2004. november 17., szerda REGIO MAI TÉMA Dopping - mitől vonzó a tiltott gyümölcs? Több országban készítettek felmé­rést a fiatalok körében arról, hogy milyen áldozatot hoznának egy olim­piai bajnoki éremért. Kiderült, hogy a válaszadók több mint 6o százalé­ka hajlandó lenne az egészséget sú­lyosan károsító szereket is szedni a győzelemért, sőt a rövid ideig tartó hírnévért és gazdagságért cserébe képes lenne olyan szert is bevenni, amiről tudja, hogy éveken belül a halálát okozhatja. Amióta a kimagasló emberi telje­sítmény dicsőséget és rangot jelent egy közösségben, megtaláljuk a nyomait annak, hogy az emberek valamilyen természetes vagy mes­terséges szerrel próbálják szerveze­tüket a mindennapi feladataik ellá­tásához szükségesnél nagyobb telje­sítményre késztetni. A doppingolás gyökerei az ókori olimpiákig nyúl­nak vissza, ám akkoriban nem a ma­iakhoz hasonló gyógyszereket, ha­nem fehérjét, elsősorban húsféléket fogyasztottak. A klasszikus dop­pingdefiníció szerint a dopping test­idegen anyagnak bármilyen úton a szervezetbe juttatása verseny alatt, teljesítményfokozás céljából. Az anabolikus szteroidok és egyéb hor­monok megváltoztatták a klasszikus doppingdefiníciót. Be kellett ugyan­is látni, hogy bár a hormonok testazonos anyagok, és alkalmazá­sukra elsősorban felkészülési idő­szakban kerül sor, mégis joggal te­kintjük őket doppinganyagoknak. A mai pragmatikus doppingdefiníció így szól: tiltott anyag vagy eljárás az, ami a doppinglistán szerepel. A doppinganyagokat hagyomány'osan hatásuk alapján csoportosíthatjuk. A doppingszerek alapvető veszélye, hogy beavatkoznak a szervezet fára­dási és regenerációs folyamataiba. A doppingszerek több csoportja a köz­ponti idegrendszerre hat: az izomte­vékenységben érdekelt szervrend­szerek még jelentős tartalékokkal rendelkeznek, amikor a központban már jelentkezik a fáradás, és ennek nyomán csökken a tevékenység in­tenzitása. Nem kevésbé veszélyesek az ún. sympathomimetikus anya­gok, amelyek az amúgy is maximális intenzitással működő keringési és légzési szerveket további teljesít­ménynövelésre serkentik. A követ­kező csoportba azok tartoznak, ame­lyek a központi idegrendszer moto­ros aktivitását serkentik. A negyedik csoportba a kábít- és fájdalomcsilla­pító szerek tartoznak. Ez esetben is a központi idegrendszer kikapcsolá­sa a cél, de nem a serkentés, hanem a nyugtatás. Az ötödik csoportba tartoznak-a hormonok, elsősorban a mellékvesekéreg androgénjei, az anabolikus szteroidok, amelyek meggyorsítják és növelik a fehérjék beépítését a szervezetbe, ezért meg­felelő táplálkozás és rendszeres test­edzés mellett az izomtömeg növeke­dését segíthetik elő. Mivel csaknem minden sportágban jelentős az erő­tényező, érthető, hogy gyakorlatilag valamennyi sportágban megpróbál­koztak az anabolikus hormonok adá­sával, amely mellett egyre inkább elterjedt a férfi nemi hormon, a tesztoszteron alkalmazása. A tesztoszteron anabolikus hatása ki­fejezettebb, és a veszélyek még je­lentősebbek. A hatodik csoportba a béta-blokkolók tartoznak, amelyek gátolják a pulzusszám emelkedését, gazdaságosabbá tehetik a szív mun­káját. Maximális terheléskor való adagolásuk a szívműködés súlyos zavaraihoz vezethet. s Államilag irányított dopping A 80-as években Kelet-Németor- szágban rengeteg pénzt fordítottak a sportra, az eredményekre, így a dop­pingolásra is. Elsősorban a sportsike­reknek szántak ugyanis szerepet az ország nemzetközi elismertetésében. Az „elfajzott rendszer” legrémisz- tőbb sportpéldányai az uszodában je­lentek meg. A bátrabb edzők, mint Széchy Tamás, kijelentették, hogy úszónőkkel nem foglalkoznak, mert felborult az esélyegyenlőség, zseni kell ahhoz, hogy legyőzze a különfé­le pirulákkal felpumpált orvosi áldo­zatokat. Végül a legcsodálatosabb ké­pességű zseni, Egerszegi Krisztina hazánkban született. A tényt, miszerint a doppingolás azokban az országokban működik igazán, ahol sok pénzt áldoznak a sportra és az eredményekre, soha senki nem vitatta. Az első dopping­törvényeket azokban az országokban fogalmazták meg, ahol a profi kerék­pársport nagy hagyományokkal ren­delkezett (Belgium, Franciaország, Olaszország). A dopping ezután fo­kozatosan elterjedt az élsportban és a versenysportban. A döntő lökést a te­levízió megjelenése adta: attól a pilla­nattól kezdve, hogy a versenyeket te­levízión keresztül is követni lehetett, a reklámipar felfedezte a sportban rejlő reklámlehetőségeket, s megkez­dődött egy eddig soha nem látott mértékű pénzáramlás a versenysport­ba. Mivel a győzteseket hihetetlen dí­jakkal jutalmazták, az addig baráti szellemben, kedélyes körülmények között folyó „sporttalálkozók” gyil­kos csatákká, küzdelmekké alakultak át. Az 1896-os athéni olimpián sze­replő versenyzők még egyetemi elő­adásaik vagy egész napos munkájuk után, szórakozásból ugrottak a me­dencébe. Az igazán tehetségesek fel­készülés nélkül nyerték meg a verse­nyeket vagy akár az olimpiai bajnok­ságot. A helyzet akkor változott meg, amikor a fiatalok, látva a sportba áramló dollármilliókat, rájöttek, hogy élsportolóként néhány év alatt gaz­dag és népszerű emberré válhatnak. Ezért a célért pedig nem riadtak visz- sza sem a csalástól, sem egészségük tönkretételétől - beszedtek bármit anélkül, hogy megkérdezték volna kezelőorvosukat, gyógyszerészüket. • SEM Rontottak-e hírnevünkön a doppingbotrányok? Gábor (futballista) Sajnos a botrányok túlnőt­tek a sport körén, nemzeti ügy lett belőle. Talán nemzetközinek is lehet mondani, ha a rossz meg­ítélést nézzük. Szerintem idetar­toznak az olimpia utáni botrányok (Farkas Péter, Novák Dezső) is, amelyek tovább élezik a helyzetet. Ildi (medika) Nem értem, hogy miért van ez a nagy hőzöngés. Egyértelmű, hogy az ösz- szes olyan sportág, ahol lehet és „van értelme”, ott használják (nem véletlen ez a sok „emberfeletti” teljesítmény és eredmény), másrészt pedig ki hi­szi el, hogy hazánk sportolói töb­bet doppingolnak, mint az ameri­kaiak vagy a kínaiak. László (tanár) Azok után, hogy Amerika megfenyegette az olimpia rendezőit azzal, hogy lelép a színről, ha egy sportoló­ját is doppingügybe keve­rik, nem hiszem, hogy minket ké­ne pellengérre állítani. Kis ország, kis pénz, semmi alkupozíciónk nincs, volt szoci ország vagyunk, természetes, hogy ránk osztják a bűnbak szerepét. Aranka (nyugdíjas) Felháborító ez a helyzet, csak károsítják az egészsé­güket azzal a sok szemét­tel. Ráadásul egy országot hagynak gyalázatban. Mindig néztem a sportot, de mára teljesen másról szól, mint régen. Nagyon féltem a 9 éves unokámat, aki már versenyszerűen focizik. Állítólag az edzők belekeverik a doppingot a sportolók italába. Tiltakoznak a normatíva rendszer átalakítása ellen November 19-én, Esztergomban a Széchenyi téren Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékeznek, és annak végeztével kívánják átnyúj­tani kérelmüket az érintett eszter­gomi egyházi iskolák képviselői Tittmann János és Kovács László honatyáknak, amelyben egyenlő elbírálást szorgalmaznak oktatási intézményeik működtetése terén. Esztergom iskolaváros, és életében nagy szerepet töltenek be az egyházi működtetésű oktatási intézményék is: a Mindszcnty Általános Iskola, a Kolping szakmunkásképző, a Szatmá­ri Irgalmas Nővérek óvodája, középis-' kólája, a ferences gimnázium, vala­mint a Vitéz János főiskola és annak gyakorló iskolája - tartalmazza az isko­lák testületéi által kiadott nyilatkozat. Az egyházi oktatási intézmények véleménye szerint a kormány 2005­ös költségvetési törvényjavaslata csökkenteni kívánja az egyházi fenntartású iskolák támogatását 23 százalékkal, mégpedig a normatíva rendszer átalakításának segítségével. A javaslat ezenkívül megvonná a nem állami intézményben dolgozók bérezésére vonatkozó, közalkalma­zottakkal azonos elbírálást is. Az esztergomi iskolák vezetői sze­rint igazságtalan az, hogy egy, a gyermekét egyházi iskolába járató szülőnek többet kelljen fizetnie, mint annak, aki önkormányzati isko­lába járatja gyermekét. Kiadott nyilatkozatukban közük: nem várnak el többet, csak egyenlő el­bírálást, amit eddig is megkaptak. Meggyőződésük szerint a tervezetnek nem az a célja, hogy a társadalom igaz­ságérzetét szolgálja, hanem hogy meg­próbálja elsorvasztani az egyházi isko­lákat. Az oktatási intézmények képvi­Akinek sírjára nem jutott virág... Minden évben a Szentgyörgy- mezői Kertbarát Egyesület, a Szentgyörgymezői Barátok Egyesü­lete és az Olvasókörben működő csoportok tagjai kis ünnepség kere­tében emlékeznek, és koszorúzzák meg a templom melletti II. világhá­borús emlékművet. Idén a Himnusz elhangzása után Varga Lajos plébános szólt azokról, akikről általában nem emlékezünk, többségük távol szülőföldjüktől, sze­retteiktől, idegen földben nyugszik. - Siratjuk őket, akik hazájukért legdrá­gább kincsüket, életüket áldozták. Idézett a Szentírásból és imát mon­dott lelki üdvükért. A megjelentek a plébános úrral közösen mondták el az Úr imádságát. Ezután Bakai Ferenc olvasta fel egy édesanya „Üzenet egy tömegsírból” című versét, melyet hős fia emlékére írt. Elhelyezték az emlé­kezés virágait, meggyújtották a mé­selői szerint a törvényjavaslat alkot­mányellenes, mert különbséget tesz ál­lampolgár és állampolgár között. Na­gyon remélik tehát, hogy a módosítás­ból nem lesz semmi, hiszen nincsenek olyan pluszforrásaik, melyek segítsé­gével pótolni tudnák az állami támoga­tás megkurtítása miatt kieső összeget. Az ügyben biztató fejlemény, hogy november 15-én a kormány és az egyházak közötti egyeztetésen Hiller István kultuszminiszter ígé­retet tett arra, hogy változatlan ma­rad a támogatási rendszer. Ez azért is fontos, mert ameddig az oktatás­ban az egyházi intézmények mind­össze 5,3 százalékot képviselnek, ad­dig a száz legjobb középiskolából huszonöt valamelyik egyház fel­ügyelete alatt dolgozik. Ezek az ada­tok tanúsítják, hogy van létjogosult­sága az egyházi oktatásnak. • (Dege Sándor) cseseket, és a Szózat hangjaival fejeződött be az emlékezés. Ezen a napon minden évben gyá­szoljuk azokat, akik a Don melletti pokolban vesztették életüket. Olyano­kért is imádkozunk, akik a keleti had­színtérről megmenekültek ugyan, de az ország határán belül sebesültek meg, estek fogságba és haltak meg. Fájdalmas a katonasors, az ő sírjukra sem jutott virág. • Bélay Iván Jövő év elejétől változik a hőenergia-szolgáltató Z S E L I Z A kórház Sanamed Plus általi át­vétele és a hőenergia-gazdálkodás további sorsa játszott főszerepet Zselízi Városi képviselő-testület e legutóbbi ülésén. Bevezetőben a képviselők a kórház eladásáról tárgyaltak. A vevő a Sanamed Plus Kft., amelyet Zselíz város és a lévai Sanamed Slovakia kö­zösen hoztak létre a zselízi kórház üzemeltetése céljából. Az adásvétel részleteinek elemzése közben a felek különböző új jogszabályokból fakadó nehézségekbe ütköztek, amelyeket azonnal nem tudtak megoldani. Több felmerülő kérdés is megvála­szolatlanul maradt, ezért a képviselők úgy döntöttek, hogy novemberben ismét találkoznak egy rendkívüli ön- kormányzati ülés keretében. A testü­let jóváhagyta az egyik ügyvezetői személycserét: saját kérésére felmen­tette a közös cég ügyvezetői tisztsé­géből Csicsmann Diana városi elöljá­rót, és helyére Veis Ondrejt, a kórház igazgatóját nevezte ki. Ezután a városatyák a hőenergia­szolgáltatás aktuális kérdéseivel fog­lalkoztak. A testület tudomásul vette az elöljáró beszámolóját a Tenergo Rt.-vei folytatott tárgyalások mene­téről, beszüntette az eddigi szolgálta­tó, a Házkezelőség városi vállalat vál­lalkozói tevékenységét, és 2005. janu­ár elsejére módosította a kazánházak eladásának időpontját. A képviselők ugyancsak tudomásul vették, hogy kölcsönös megegyezés alapján az új szolgáltató néhány követelést és kintlévőséget is átvállal. A testület tudomásul vette a városi rendőrség első féléves tevékenységé­nek értékelését, a határidőn túli kö­vetelésekről szóló beszámolót — ame­lyek csökkentése érdekében intézke­déseket foganatosított- , és a közös községi hivatal tevékenységéről ké­szült beszámolót. Ezzel kapcsolatban az önkormányzati szerv megállapí­totta, hogy néhány társult község tel­jesen figyelmen kívül hagyja a hiva­tal finanszírozásának közösen jóvá­hagyott alapelveit, és a többiek - el­sősorban Zselíz - kárára nem jelen­tős késéssel utalja át a rá eső fenntar­tási hozzájárulást. A képviselők jóvá­hagyták a volt tisztító épületének el­adását a városban egy helyen már működő olasz tulajdonú Perlita cég­nek, azzal a kikötéssel, hogy a kérvé­nyében leírt terjeszkedést komolyan gondolja, és további 60 munkahelyet teremt a városban. Az interpellációk keretében a városatyák többek közt foglalkoztak az Esterházy-kastély- ban történt betörés-kísérletekkel, aminek következtében úgy határoz­tak, hogv a város valósítsa meg az épület megfelelő éjjeli őrzését. • (eic)

Next

/
Oldalképek
Tartalom