Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-13 / 225. szám
2004- november 13., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 52. szám Kalendárium Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Kecsap csicsa Jeles ínyenc hírében állok - mi az, hogy állok: vagyok! a női lélek rejtelmeinek kutatása mellett nálam rögtön a top kettőt foglalja el az étkezés (amely az élet kevés számú örömeinek egyike, mondta egy kínai bölcs). Ezúttal az a „vörös trutyi” kerül terítékre, amely a hamburgerek és hot dogok elmaradhatatlan velejárója, és szokása, hogy igen gyakran kerül a terítékre - ingre, gatyára, papucs orrán pamutbojtra. Azonnal cáfolom, hogy a ketchup - ma még így helyes az írása, de eljön majd az idő, hogy - netán bizonyos mosószergyártók leleménye, hogy reklámjaikban így mossák össze a szennyest, és gerjesszenek vásárlásra. A paradicsomos cucc, ahogy közkeletű nevén szólíttatik az asztalnál, az ameri- kánus konyha elmaradhatatlan kelléke - gondolnánk, némi szelíd motoro- sos szabadság-ízzel és Bushos antiszimpátiával a szánkban. Pedig nem, drága barátaim, olyan meg nemnincs, hogy amerikai konyha, legföljebb a popcorn, de azt meg egyék csak az ál-sebhelyes arcú ál-rapperek, akik átitatott bélyegeket nyalatnak a rajcsúrozó óvodásokkal a nyugalmuk érdekében (magyar megfelelője: kussmá', itten éjszakások laknak!). Szóval vagyis. A ketchup egy világszerte (el) ismert fűszermártás. Amerikai változata paradicsomból, hagymából, zöldpaprikából és fűszerekből készített édeskés-sa- vanykás püré, amelyet húsok, mindenekelőtt marhahús mellé, valamint ■ sült burgonya kísérőjeként fogyasztanak; a „legyél te is dagadt” jellegű gyorséttermek szendvicseinek elmaradhatatlan velejárója. Nagy-Britanniá- ban - mint korábban az Egyesült Államokban is - a ketchup gombából és zöld dióból vagy osztrigából készített ízesítőt jelöl - no lám amelyet az ételbe főznek. A szó valószínűleg a maláj ketjapból („mártás”), végső soron pedig a kínai ke-tsiap szóból („halmártás”) ered. Ezáltal azt is cáfoltuk, hogy köze lenne az angol „catch up” igéhez (elfog, felfüggeszt, félbeszakít, közbeszól, megért, utolér; átvitt értelemben: anagramma). A köznép - ami mink vagyunk, drága barátaim - kétfajta formában találkozik vele: szabadtéri száguldós falánkoskodáskor a ruházaton, vagy gyári, műanyag palackos-tubusos, netán üveges kiszerelésben a konyhaasztalon. Pedig készíthetünk mi is, nem egy nagy truváj, és azt teszünk bele, amit akarunk, dél-amerikai mérgezett gombát mindenesetre ne. Vagy alig. Csak nosztalgiából vagy perverzióból. Tehát. A sűrű, fűszeres paradicsommártás számtalan variációban elkészíthető, így jó terepe az egyéni ízekkel való kísérletezésnek. Ha tisztességes alapanyagból és tisztán dolgoztunk, és a sűrítés is alapos volt, akkor a paradicsom saját savai vegyszer hozzáadása nélkül is elegendőek a romlás megakadályozásához. Ízesíthetjük angolosan és magyarosan is. Az előbbi esetben vöröshagyma, fokhagyma, fahéj, szerecsendió-virág és termés, szegfűszeg, feketebors szükséges. Szittya ketchup készítésekor fokhagyma, vöröshagyma, babér- és tárkonylevél, zeller- és petrezselyemlevél, fűszerpaprika, szerecsendió, bazsalikom, kakukkfű; kapor, ürömfű, szegfűszeg, feketebors, gyömbér és mustármag kell (meg kicsi cukor, só és 10%-os*ecet). Keverés, forrón palackozás és dunsztolás - innen az eljárás ugyanaz. Aztán pedig majd jöhet a mosógép, az adalékot meg el ne feledjük, mert azzal a mosógép is tovább él. Hát, ennyit, mára gyerekek, zárul Pisti főzőiskolája, jó éccakát! A sorsjegyek körül forgott az élet száz évvel ezelőtt térségünkben. Úgy tűnik a híradások alapján, hogy ,Jóslat"-írja az Esztergom és Vidéke november 13-án, amiből kitűnik, hogy bizony nem árt figyelnünk egy cigányasszony szavaira. „Az ismert osztálysorsjegy-főelárusitó cég, Kiss Károly és Társa bankháza tulajdonosának évekkel ezelőtt egy cigányasszony megjósolta, hogy az általa árusított sorsjegyeknek a szerencse minden 5-dik sorsjátéknál fog bámulatosan kedvezni. A jóslat tényleg bevált, amennyiben Kiss Károly és Társa az 5-dik és 10-dik sorsjátéknál óriási nyereményeket fizetett ki vevőinek. A mai szóhasználattal élve- a lottóláz közönség most természetesen még nagyobb feszültséggel várja a 15-dik most kezdődő sorsjáték eredményét. Mindennél fogva a Kiss bankház sorsjegyei rendkívül nagy keresletnek örvendenek." Mindenesetre nem rossz reklámfogás egy ilyen jóslat elhintése a köztudatban. Valakinek mégiscsak bejött a sorsjegy, igaz, nem az említett bankháztól való volt a jegy. „Egy 20 filléres izgató története. Egy bér- mentetlen levelet kézbesített a minap a posta egy ismert táblabiró feleségének címére, aki azonban visszautasította a 20 fillér portobüntetéssel terhelt borítékot. Eérje unszolására azonban még is kiváltotta az előszobában utolért levélhordótól a levelet. Nagyon bosszankodott azonban ő nagysága, midőn a borítékot felbontva, abban egy sorsjegyet és ennek nyugtáját találta. A biró azután megmagyarázta, hogy előző napon vásárolt egy sorsjegyet felesége születésnapjára és ennek számát nem jegyezte meg és a nyugtával együtt a bankházban felejtette. ” Persze az asz- szony elkezdett prédikálni, a férj pedig már menekült volna a klubba. „Már éppen az előszoba kilincsét fogta, midőn két úri ember becsöngetett Török A. és Társa bankházból, hogy az előző napon vásárolt sorsjegyre a 400.000 koronás nagy nyeremény negyedrészét kifizessék. ” Mit gondolnak, az asszony továbbra is haragudott férjére? Az ember élete persze nem csak a szerencsén múlhat, egy szemfüles csendőr százados is életeket menthet, amint az kiderül az Esztergomi Lapok írásából. „Felületesfelügyelet. Folyó hó 5- én az estéli órákban Loránth Dénes csendőrszázados a vashídon sétálva észrevette hogy a párkányi rész felől az első hid- hajlás közt, a gyalogjárón két hiddeszka csavarja és a szegek nélkül áll. Ezen deszkák járás közben könnyen lecsúszhatván, az arra menő biztos halálát lelhette volna a Duna hullámaiban. A százados a vámost figyelmeztette ezen körülményre. Hála Istennek semmi szerencsétlenség nem történt, de most már az a kérdés, vájjon miként kerültek ki a szögek és csavarok a deszkákból s a ki azokat eltávolitotta rosszakaratból tette-e, avagy elfeledte azokat visszahelyezni." Valóban rejtély, hogyan történhetett meg mindez, mint tudjuk nem egyszerű ekkora „szögeket” csak úgy kicsavarozni. Végül az Esztergom arról számol be, hogy egy elmebeteg ügyvédet, bizonyos Dombosi Gábort, törtöltek az ügyvédek lajstromából. „Dombosi betegségéből kifolyólag életveszélyes fenyegetések között apósát, Millich párkányi kereskedőt megtámadta, sőt egyszer revolverrel lődözött az ablakon keresztül, miért a helybeli járásbíróság börtönében is ült egy ideig, mint vizsgálati fogoly. A szerencsétlen ember most a lipótmezei tébolyda lakója.” Talán abban hason- lott meg, hogy nem tudta elviselni: védencei bűnösök, mégis ártatlannak kell őket feltüntetnie. • GK nem volt ismeretlen 1904-ben sem. Ezenkívül látni fogjuk, milyen veszélyes az ügyvédi praxis és megismerhetik a dunai híd veszélyeit is.
