Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-06 / 220. szám
6: HÍDLAP • 2004. november 6., szombat KALEIDOSZKÓP Onagy Zoltán írása ESZTERGOM TERASZRÓL Pöffeszkedés az élet... Csupa pöffeszkedés. Ülök a gép előtt, olvasom a győztesek listáját, akik megnyerték az Irodalmi Jelen 500/400/300 dolláros novellapályázatát. Ez a három az első három. Név szerint Bognár Robert fiatal pécsi író, Móricz- ösztöndíjas, Gergely Edit erdélyi író-költő, Nagy Farkas Dudás Erika vajdasági író. Mindhárman a terasz.hu-istálló első seregéből valók (2001- 2002). Voltam olyan ügyes, rafinált és óvatlan, hogy (főleg a két nőt) racio- nálisabbnál racionálisabb tanácsokkal faragtam túlzottan nőies-feminin írástechnikájukat (a messzi távolból, e-mail-ben persze, így sokkal köny- nyebb a dolog levezénylése), amíg a lila egy része leakadt, lekopott, maradt a jó szem, az ügyes központozás, a lendületes történetvezetés. És itt az eredmény. Lehet, mára elhiszik a hajdani duzzogások, hisztérikus sértődések ellenére, volt értelme. Ezért ülök ma pöffeszkedve a gépben. És ha erre a szerkesztőm azt találja mondani megint, hogy OZ fényezi magát itten, hát nem fényezi. Csak örvendezik magában. És ma ez Esztergom a teraszról. A visszaigazolás: van, néha van értelme megemelni a hangot, odadörrenni, rámordulni. Bizonyos technikák nem tűrik a női csivitelést. A próza már csak ilyen. N K U Kormos Kormos István születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékezett a költőre, a gyermekirodalom megújítójára. Előadás közben újra meg újra élvezhető a költő hihetetlenül gazdag, egyféle szuperötvözet tájszavakból, a nagyváros szavaiból, kifejezéseiből. Kormosról a szerkesztőről és emberről Juhász Ferenc, Villányi László, Kántor Péter, Benyhe János beszélt. Kormos a Móra Kiadó szerkesztőjeként begyűjtötte a máshol helyet, hazát nem talált tehetségeket. Kiss Annát, Nagy Gáspárt, Tóth Erzsébetet, Zalán Tibort többek közt. Kormos rövid élete (ötvennégy évet élt) alatt a legendák birodalmába tartozott. N I B U R A szép nő és a titok Nyakunkon a tél, a nők beöltöznek, elrejtik a rejteni valót, elfedik az egyébiránt természetesen izgató hajlataikat. Persze a jó szem átlát a réteges öltözés kilenc szövetén is. A rossz szemnek meg mindegy, nyár van, tél van, mi van. Az arcok viszont szabadon maradnak. Erre épül a világ kozmetikai ipara. A kozmetika tudománya, a szabadon maradó női arcbőr kikészítése olyan öreg, mint a homo sapiens (csak régebben nem kaszált senki ekkorát). A bizonyíték a következő: kétezer-háromban angol régészek Londonban, egy római kori templom ásatásán apró, lezárt tégelyre bukkantak. A tégely közel kétezer éves tartalma megoldhatatlannak tűnő problémát okozott a tudósoknak. Eleinte feltételezték, hogy fogkrémtároló tubusokat találtak. Aztán felmerült, valamiféle gyógyászati készítményt tároltak az edénykében, vagy talán olyan szert tartalmaz, amelyet leölés előtt kentek a kecskékre. A krém összetételét vizsgáló vegyészek végül megfejtették: az edényben a római felső osztály (főkatonák, főpapok és numizmatikusok asszonyai, szeretői) által használt kozmetikum található. A hat centiméter átmérőjű tégelyt, amelyet a London Múzeumban állítottak ki, egy Mars isten tiszteletére emelt római kori templomból ásták elő a régészek. A tégely az időszámításunk utáni 150-ből származik. A lezárt doboz tartalma rendkívül jó állapotban őrződött meg, még ujjlenyomatok is láthatók a dobozban, így a kutatócsoport az összetevők megállapítását követően rekonstruálni tudta a keveréket. A gazdag római nők krémje 40-40 százalékban keményítőből és állati zsiradékból áll. Ez utóbbi feltehetően kecskétől vagy szarvasmarhától származott. A keményítő a zsíros érzetet volt hivatott csökkenteni. Hasonló céllal a kozmetikai ipar ma is használja testápolók, kézkrémek gyártásánál. A krém ezentúl Cornwallból származó ónkövet is tartalmazott. Bár természetes állapotában az ónkő szürkés színű, a krémet fehérre színezte. „A keményítő és a zsír összekeveréséből remek kézkrém keletkezik, ám ha még egy kevés ónt is adunk hozzá, egy finom, áttetsző, fehéres színű krémet kapunk.” - nyilatkozta Richard Evershed, a Bristol Egyetem professzora, a kutatás vezetője. Míg a XXI. század elején nagyobb divatja van a napbarnította bőrnek, a rómaiak korában a nők fehér, halvány arcszín után vágyakoztak. Korábbi leletek alapján ismert, hogy a szépségért a római nők is megszenvedtek. A nők ugyanis egy időben púderként arcuk fehérítésére ólom tartalmú port használtak, az ólom rendszeres használata azonban lassú őrülethez vezethet. Ezzel azonban nem törődtek, nem is tudtak róla, ha a mai szinten áll a vegyipar, az egészségügy, nyilván kétszer meggondolták volna - Rómában a vízvezetékek is, az ivóedények is (ónkupák) ólomötvözetből készültek - sokkal fontosabb volt, hogy az ólom és a fenti krémben talált ón is divatos „szellemszerű” kinézetet biztosított. A fehér bőr megkülönböztette az amúgy tetszetős, de a napra kényszerülő, ott lebarnuló nem előkelő nőktől az elitet. Manapság ez másként működik: a mai „nem elit” a gyárban, a Suzukiban, a Sanyoban, a szövőgyárban napozik, tehát a napi nyolcórás gyári munka „szellemszerű” kinézetet kölcsönöz. Női elitünk szoláriumban, tengerparton sütteti rézbőrűre magát. A világ rendje, hogy megkülönböztesse magát a két csoport. A világ így kerek. Hipp-hopp táncoljunk! Korunk egyik népszerű jelenségéről, a modem táncokról beszélgetett lapunk munkatársa Mika Péterrel, a magyar bajnok, Európa bajnok és világbajnoki 4. helyezést elért táncossal...- Először nem ártana tisztázni: milyen tánc is ez pontosan?- Sokféle táncműfaj létezik, de amelyeket én is művelni próbálok, a következőek: hip-hop, disco, videoklip- tánc és persze ezen műfajok átfedései. Ezen kívül nem árt elsajátítani dzsesszbalett alapokat, hogy az ember pontosan tudjon mozogni. Ugyanúgy elemeket kell kölcsönözni a klasszikus balettből, valamint a break táncból és, ha nem is versenyszerűen, de űzni kell, mert a hip-hophoz hozzátartoznak az akrobatikus elemek, a hátraszaltók, vagy a különböző csavarszaltók. Én egyébként konkrétan hip hop és disco tánc kategóriában versenyzek, illetve versenyeztem az IDŐ szervezetnél.- Hogyan kezdtél el táncolni, hogy jött ez az egész?- Szóval úgy nézett ki a dolog, hogy régen fociztam, lesérültem, aztán gondoltam, kéne valamit csinálni... A haverok ajánlották ezt a dolgot, hogy ugyan már, lehet ugribugrizni a színpadon, hát fogtam magam és megnéztem. Gondoltam, így sportolhatok valamit, úgyhogy nekiálltam. Aztán itt ragadtam, mert megtetszett a tánc és a ritmus.- Ha jól értem, nem is kezdted volna el, ha nincs az a bizonyos sérülés.- Azt hiszem, valóban nem.- Úgy tudom, ezeket a táncokat már kisgyermekkorban el kell kezdeni a jó eredmények érdekében. Az elmondottak alapján azonban úgy saccolom, te nem voltál már olyan kicsi...- Körülbelül 5 éve kezdtem el, 17 évesen, de előtte azért aktívan sportoltam, szertornáztam.- Gondolom azért ezeken az alapokon kívül más is kellett az eredmények eléréséhez. Mi a titka a sikeres szereplésednek?- Nos ezt a táncot úgy kell elképzelni, hogy minden kezdő, engem is beleértve, eleinte csak csápolunk, ugrabugrálunk a színpadon. Táncolni én sem tudtam, aztán idővel, főleg egyénileg, videoklipekből, külföldi és hazai versenyeken résztvevőktől ellestem dolgokat. Elmentem táborokba és nagyon sokat gyakoroltam. Egyre többet tudtam, és egyre jobban élveztem, amit tudok. Rájöttem, hogy ebből is lehet valami új variáció, meg abból is, megtanultam az ugrásokat, Michael Jackson klipeket néztem, és egyre szebbek lettek azok a mozdulatok is, amiket korábban csináltam, mert egyre pontosodtak.- Tánccsoportba nem is jártál?- De igen, sportolni az esztergomi Carmen TSE csoportban kezdtem, viszont ma már egyedül dolgozom a mozdulatokon, mégis azt mondhatom, jó barátság fűz egykori edzőmhöz.- Tanítasz valahol?- Hobbi-tanítok. Nincs papírom, és nincs is igazán egy konkrét tánccsoportom, de az országban több helyen jártam és járok is, és tartok edzéseket. Ez azt jelenti, hogy 30-tól akár egy főig is foglalkozom emberekkel, kitalálok koreográfiákat, lépéseket, és ezeket megpróbálom megtanítani különböző tempójú zenékre. Megvannak a saját zenéim, megvan, melyik milyen tempójú, milyen kategóriába sorolható.- Sokan foglalkoznak még ezzel? Hagy a konkurencia?- Igazából mondhatjuk, hogy sokan táncolnak és tanítanak, de nagy a kamuszázalék.- Nem csinálják jól?- Egész egyszerűen nem csinálják. Ha valakinek nincs túl sok ötlete, és pénzhez akar jutni, kitalálja, hogy hip- hop tánciskolát nyit. Emögött a kezdeményezés mögött azonban nincs sem tudás, sem tapasztalat. Soha nem nyitottam volna tánciskolát, nem tanítottam volna, ha nem á barátokról, ismerősökről lett volna, lenne szó . Főleg, amíg nem éreztem, hogy egyáltalán tudok valamit. Most se vagyok olyan nagyon szuper, az élmezőnybe még nem tartozom, mert például a videokliptán- cosok, akik egy- egy tánckategóriára specializálódnak, sokkal jobbak nálam. Én a torna, a hip-hop és a break elemeit használom egyfajta keverékként, és ezzel érek el eredményeket.- Szerepeltél már klipben?- Nem. Azt hiszem, lett volna lehetőségem rá, de nem akartam. Itthon nem érdemes ebbe belefolyni, mert egyrészt nincs benne pénz, másrészt, kirántja az ember alól a talajt. Sztárnak hiszed magad, mert szerepeltél egy klipben, holott lehet, hogy csak arra az egyre voltál alkalmas, és senki nem fog fönntartani a színpadon. Találkoztam sok olyan fiatal (huszonéves) sráccal, lánnyal, akiket tönkretett ez a pálya - ha lehet így nevezni mert eddig nem futottak be, most meg már öregnek számítanak. Elég kiábrándító dolgokkal lehet találkozni egyébként, ezért is fontos a mértéktartás és, hogy olykor vissza tudjuk utasítani az ilyen ajánlatokat. Ezenfelül én a tánc mellett egyetemre járok, és nem hiszem, hogy az ottani ismerőseim úgy képzelnek el, hogy szabadidőmben színes ruhákban ugrálok a színpadon...- Mennyiben sport ez, mennyiben szórakozás, és mennyiben művészet?- Sport, mert izommunka tekintetében rendkívül megerőltető. De valamennyire kell, hogy szórakozás is legyen, hiszen senki nem csinálná különben. A tánc egyfajta kikapcsolódás, amikor nem rágódsz az általános problémáidon. Sokan kérdezik, hogy akkor most ez sport vagy művészet. A balett - ugye - egyértelműen művészet, az aerobic pedig sport. Ez a tánc, - úgy gondolom, valahol a kettő között van. Amatőr sport kategória, mivel non profit versenyek vannak, viszont elő kell adni, a koreográfiák kiagyalása kreativitást igényel, szóval művészet is. És ahogy sok más művészeti ágban, - itt sem lehet behatárolni, hogy hol a vége. A lényeg, hogy gyakorold és élvezd. • BAdy Viktória SZENT WILLIBRORD ÉRSEK • NOVEMBER 7. Fél évszázadra (690-739) terjed Willibrordnak, a frízek apostolának, Utrecht első püspökének missziós tevékenysége. 658-ban született Northumbriában. Apja már gyermekkorában aYork melletti Ripon szerzeteseinek gondjaira bízta. Amikor 678-ban Wilfridet elűzték püspöki székéből, Willibrord áttelepedett az ír Rathmelsigi kolostorába, ahol Szent Egbert volt a tanítója. Tizenkét évet töltött el itt, s harmincévesen pappá szentelték. 680-ban Frízföld lett a missziós területe. Első római útján, 693-ban pápai misszionáriussá nevezték ki. 695-ben maga Pipin küldte újból Rómába, hogy püspökké szenteljék, és egy új, önálló fríz egyháztartomány első fejeként megkapja az érseki méltóságot. Ettől kezdve Kelemen-Willibrordnak hívták. Pipin az érsek székhelyéül a gazdagon felszerelt Utrechtet jelölte ki. Willibrord tevékenysége átfogta a Schelde, az Alsó-Maas és a Rajna vidékét. Utrecht a Salvator templom melletti kolostorával egy élénk, pezsgő életű missziós központtá vált munkája nyomán. Willibrord 739. november 7-én halt meg szerzetesei körében, Echternachban. • semT U D T A ? 190 éve született Adolphe (Antoine) Sax, a szaxofon feltalálója. Ki gondolná, hogy a szaxofon, ez a modern-, könnyű- és komolyzenében egyaránt gyakran használt hangszer valójában már igen régi. Pontosan 150 éve annak, hogy feltalálója és névadója, Adolphe Sax bemutatta a hangszer első mintapéldányát a párizsi szakemberek előtt. A hangszert az egész muzsikusvilág általános érdeklődéssel, lelkesedéssel fogadta, jóllehet egyelőre csak katonazenekarok használatára tartották alkalmasnak. Mint ilyen, hamarosan elterjedt, és számos elavult fa- és rézfúvós hangszert kiszorított a gyakorlatból. A kor vezető muzsikusai közül jónéhány tett hitet az új hangszer mellett. Rossini és Meyerbeer elsősorban a hangszer különleges hangszínének szépségeit fedezte fel, Berlioz pedig már látnoki módon megjövendölte, hogy az átütő erejű, öblös hang nagyszerűen fog vegyülni a zenekar többi hangszerének színével. Berlioz jóslata azonban csak lassan, hosszú idő elteltével, fokozatosan vált valóra: csupán a századforduló táján kezdett a modern zenekari művészek egész sora ténylegesen érdeklődni a szaxofon iránt. • sem
