Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-06 / 220. szám

6: HÍDLAP • 2004. november 6., szombat KALEIDOSZKÓP Onagy Zoltán írása ESZTERGOM TERASZRÓL Pöffeszkedés az élet... Csupa pöffeszkedés. Ülök a gép előtt, olvasom a győztesek listáját, akik megnyerték az Irodalmi Jelen 500/400/300 dolláros novellapályázatát. Ez a három az első három. Név szerint Bognár Robert fiatal pécsi író, Móricz- ösztöndíjas, Gergely Edit erdélyi író-költő, Nagy Farkas Dudás Erika vaj­dasági író. Mindhárman a terasz.hu-istálló első seregéből valók (2001- 2002). Voltam olyan ügyes, rafinált és óvatlan, hogy (főleg a két nőt) racio- nálisabbnál racionálisabb tanácsokkal faragtam túlzottan nőies-feminin írástechnikájukat (a messzi távolból, e-mail-ben persze, így sokkal köny- nyebb a dolog levezénylése), amíg a lila egy része leakadt, lekopott, ma­radt a jó szem, az ügyes központozás, a lendületes történetvezetés. És itt az eredmény. Lehet, mára elhiszik a hajdani duzzogások, hisztérikus sértő­dések ellenére, volt értelme. Ezért ülök ma pöffeszkedve a gépben. És ha erre a szerkesztőm azt találja mondani megint, hogy OZ fényezi magát itten, hát nem fényezi. Csak ör­vendezik magában. És ma ez Esztergom a teraszról. A visszaigazolás: van, néha van értelme megemelni a hangot, odadörrenni, rámordulni. Bizo­nyos technikák nem tűrik a női csivitelést. A próza már csak ilyen. N K U Kormos Kormos István születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékezett a költőre, a gyermekirodalom megújítójára. Előadás közben újra meg újra él­vezhető a költő hihetetlenül gazdag, egyféle szuperötvözet tájszavakból, a nagy­város szavaiból, kifejezéseiből. Kormosról a szerkesztőről és emberről Juhász Ferenc, Villányi László, Kántor Péter, Benyhe János beszélt. Kormos a Móra Kiadó szerkesztőjeként begyűjtötte a máshol helyet, hazát nem talált tehetsége­ket. Kiss Annát, Nagy Gáspárt, Tóth Erzsébetet, Zalán Tibort többek közt. Kormos rövid élete (ötvennégy évet élt) alatt a legendák birodalmába tartozott. N I B U R A szép nő és a titok Nyakunkon a tél, a nők beöltöznek, elrejtik a rejteni valót, elfedik az egyébiránt természe­tesen izgató hajlataikat. Persze a jó szem átlát a réteges öltözés kilenc szövetén is. A rossz szemnek meg mindegy, nyár van, tél van, mi van. Az arcok viszont szabadon maradnak. Erre épül a világ kozmetikai ipara. A kozme­tika tudománya, a szabadon maradó női arc­bőr kikészítése olyan öreg, mint a homo sapi­ens (csak régebben nem kaszált senki ekko­rát). A bizonyíték a következő: kétezer-há­romban angol régészek Londonban, egy ró­mai kori templom ásatásán apró, lezárt té­gelyre bukkantak. A tégely közel kétezer éves tartalma megoldhatatlannak tűnő problémát okozott a tudósoknak. Eleinte feltételezték, hogy fogkrém­tároló tubusokat találtak. Aztán felmerült, valamiféle gyógyászati készít­ményt tároltak az edénykében, vagy talán olyan szert tartalmaz, amelyet leölés előtt kentek a kecskékre. A krém összetételét vizsgáló vegyészek vé­gül megfejtették: az edényben a római felső osztály (főkatonák, főpapok és numizmatikusok asszonyai, szeretői) által használt kozmetikum található. A hat centiméter átmérőjű tégelyt, amelyet a London Múzeumban állítot­tak ki, egy Mars isten tiszteletére emelt római kori templomból ásták elő a régészek. A tégely az időszámításunk utáni 150-ből származik. A lezárt do­boz tartalma rendkívül jó állapotban őrződött meg, még ujjlenyomatok is láthatók a dobozban, így a kutatócsoport az összetevők megállapítását köve­tően rekonstruálni tudta a keveréket. A gazdag római nők krémje 40-40 szá­zalékban keményítőből és állati zsiradékból áll. Ez utóbbi feltehetően kecs­kétől vagy szarvasmarhától származott. A keményítő a zsíros érzetet volt hi­vatott csökkenteni. Hasonló céllal a kozmetikai ipar ma is használja testápo­lók, kézkrémek gyártásánál. A krém ezentúl Cornwallból származó ónkövet is tartalmazott. Bár természetes állapotában az ónkő szürkés színű, a krémet fehérre színezte. „A keményítő és a zsír összekeveréséből remek kézkrém keletkezik, ám ha még egy kevés ónt is adunk hozzá, egy finom, áttetsző, fe­héres színű krémet kapunk.” - nyilatkozta Richard Evershed, a Bristol Egyetem professzora, a kutatás vezetője. Míg a XXI. század elején nagyobb divatja van a napbarnította bőrnek, a rómaiak korában a nők fehér, halvány arcszín után vágyakoztak. Korábbi leletek alapján ismert, hogy a szépségért a római nők is megszenvedtek. A nők ugyanis egy időben púderként arcuk fehérítésére ólom tartalmú port használtak, az ólom rendszeres használata azonban lassú őrülethez vezethet. Ezzel azonban nem törődtek, nem is tud­tak róla, ha a mai szinten áll a vegyipar, az egészségügy, nyilván kétszer meggondolták volna - Rómában a vízvezetékek is, az ivóedények is (ónku­pák) ólomötvözetből készültek - sokkal fontosabb volt, hogy az ólom és a fenti krémben talált ón is divatos „szellemszerű” kinézetet biztosított. A fe­hér bőr megkülönböztette az amúgy tetszetős, de a napra kényszerülő, ott le­barnuló nem előkelő nőktől az elitet. Manapság ez másként működik: a mai „nem elit” a gyárban, a Suzukiban, a Sanyoban, a szövőgyárban napozik, te­hát a napi nyolcórás gyári munka „szellemszerű” kinézetet kölcsönöz. Női elitünk szoláriumban, tengerparton sütteti rézbőrűre magát. A világ rendje, hogy megkülönböztesse magát a két csoport. A világ így kerek. Hipp-hopp táncoljunk! Korunk egyik népszerű jelensé­géről, a modem táncokról beszél­getett lapunk munkatársa Mika Pé­terrel, a magyar bajnok, Európa bajnok és világbajnoki 4. helyezést elért táncossal...- Először nem ártana tisztázni: mi­lyen tánc is ez pontosan?- Sokféle táncműfaj létezik, de ame­lyeket én is művelni próbálok, a következőek: hip-hop, disco, videoklip- tánc és persze ezen műfajok átfedései. Ezen kívül nem árt elsajátítani dzsesszbalett alapokat, hogy az ember pontosan tudjon mozogni. Ugyanúgy elemeket kell kölcsönözni a klasszikus balettből, valamint a break táncból és, ha nem is versenyszerűen, de űzni kell, mert a hip-hophoz hozzátartoznak az akrobatikus elemek, a hátraszaltók, vagy a különböző csavarszaltók. Én egyébként konkrétan hip hop és disco tánc kategóriában versenyzek, illetve versenyeztem az IDŐ szervezetnél.- Hogyan kezdtél el táncolni, hogy jött ez az egész?- Szóval úgy nézett ki a dolog, hogy régen fociztam, lesérültem, aztán gon­doltam, kéne valamit csinálni... A have­rok ajánlották ezt a dolgot, hogy ugyan már, lehet ugribugrizni a színpadon, hát fogtam magam és megnéztem. Gondol­tam, így sportolhatok valamit, úgyhogy nekiálltam. Aztán itt ragadtam, mert megtetszett a tánc és a ritmus.- Ha jól értem, nem is kezdted volna el, ha nincs az a bizonyos sérülés.- Azt hiszem, valóban nem.- Úgy tudom, ezeket a táncokat már kisgyermekkorban el kell kezdeni a jó eredmények érdekében. Az elmondottak alapján azonban úgy saccolom, te nem voltál már olyan kicsi...- Körülbelül 5 éve kezdtem el, 17 évesen, de előtte azért aktívan spor­toltam, szertornáztam.- Gondolom azért ezeken az alapokon kívül más is kellett az eredmények eléré­séhez. Mi a titka a sikeres szereplésednek?- Nos ezt a táncot úgy kell elképzel­ni, hogy minden kezdő, engem is bele­értve, eleinte csak csápolunk, ugrabug­rálunk a színpadon. Táncolni én sem tudtam, aztán idővel, főleg egyénileg, videoklipekből, külföldi és hazai verse­nyeken résztvevőktől ellestem dolgo­kat. Elmentem táborokba és nagyon sokat gyakoroltam. Egyre többet tud­tam, és egyre jobban élveztem, amit tu­dok. Rájöttem, hogy ebből is lehet vala­mi új variáció, meg abból is, megtanul­tam az ugrásokat, Michael Jackson kli­peket néztem, és egyre szebbek lettek azok a mozdulatok is, amiket korábban csináltam, mert egyre pontosodtak.- Tánccsoportba nem is jártál?- De igen, sportolni az esztergomi Carmen TSE csoportban kezdtem, vi­szont ma már egyedül dolgozom a mozdulatokon, mégis azt mondhatom, jó barátság fűz egykori edzőmhöz.- Tanítasz valahol?- Hobbi-tanítok. Nincs papírom, és nincs is igazán egy konkrét tánccso­portom, de az országban több helyen jártam és járok is, és tartok edzéseket. Ez azt jelenti, hogy 30-tól akár egy fő­ig is foglalkozom emberekkel, kitalálok koreográfiákat, lépéseket, és ezeket megpróbálom megtanítani különböző tempójú zenékre. Megvannak a saját zenéim, megvan, melyik milyen tem­pójú, milyen kategóriába sorolható.- Sokan foglalkoznak még ezzel? Hagy a konkurencia?- Igazából mondhatjuk, hogy so­kan táncolnak és tanítanak, de nagy a kamuszázalék.- Nem csinálják jól?- Egész egyszerűen nem csinálják. Ha valakinek nincs túl sok ötlete, és pénzhez akar jutni, kitalálja, hogy hip- hop tánciskolát nyit. Emögött a kezde­ményezés mögött azonban nincs sem tudás, sem tapasztalat. Soha nem nyi­tottam volna tánciskolát, nem tanítot­tam volna, ha nem á barátokról, isme­rősökről lett volna, lenne szó . Főleg, amíg nem éreztem, hogy egyáltalán tu­dok valamit. Most se vagyok olyan na­gyon szuper, az élmezőnybe még nem tartozom, mert például a videokliptán- cosok, akik egy- egy tánckategóriára specializálódnak, sokkal jobbak nálam. Én a torna, a hip-hop és a break eleme­it használom egyfajta keverékként, és ezzel érek el eredményeket.- Szerepeltél már klipben?- Nem. Azt hiszem, lett volna lehe­tőségem rá, de nem akartam. Itthon nem érdemes ebbe belefolyni, mert egyrészt nincs benne pénz, másrészt, kirántja az ember alól a talajt. Sztárnak hiszed magad, mert szerepeltél egy klipben, holott lehet, hogy csak arra az egyre voltál alkalmas, és senki nem fog fönntartani a színpadon. Találkoztam sok olyan fiatal (huszonéves) sráccal, lánnyal, akiket tönkretett ez a pálya - ha lehet így nevezni mert eddig nem futottak be, most meg már öregnek számítanak. Elég kiábrándító dolgok­kal lehet találkozni egyébként, ezért is fontos a mértéktartás és, hogy olykor vissza tudjuk utasítani az ilyen ajánla­tokat. Ezenfelül én a tánc mellett egye­temre járok, és nem hiszem, hogy az ottani ismerőseim úgy képzelnek el, hogy szabadidőmben színes ruhákban ugrálok a színpadon...- Mennyiben sport ez, mennyiben szó­rakozás, és mennyiben művészet?- Sport, mert izommunka tekinte­tében rendkívül megerőltető. De va­lamennyire kell, hogy szórakozás is legyen, hiszen senki nem csinálná különben. A tánc egyfajta kikapcso­lódás, amikor nem rágódsz az általá­nos problémáidon. Sokan kérdezik, hogy akkor most ez sport vagy mű­vészet. A balett - ugye - egyértelmű­en művészet, az aerobic pedig sport. Ez a tánc, - úgy gondolom, valahol a kettő között van. Amatőr sport kate­gória, mivel non profit versenyek vannak, viszont elő kell adni, a kore­ográfiák kiagyalása kreativitást igé­nyel, szóval művészet is. És ahogy sok más művészeti ágban, - itt sem lehet behatárolni, hogy hol a vége. A lényeg, hogy gyakorold és élvezd. • BAdy Viktória SZENT WILLIBRORD ÉRSEK • NOVEMBER 7. Fél évszázadra (690-739) terjed Willibrordnak, a frízek apostolának, Utrecht első püspökének missziós tevékeny­sége. 658-ban született Northumbriában. Apja már gyermekkorában aYork melletti Ripon szerzeteseinek gondjaira bízta. Amikor 678-ban Wilfridet elűzték püspöki székéből, Willibrord áttelepedett az ír Rathmelsigi kolostorába, ahol Szent Egbert volt a tanítója. Tizenkét évet töltött el itt, s harmincévesen pappá szentelték. 680-ban Frízföld lett a missziós területe. Első római útján, 693-ban pápai misszionáriussá nevezték ki. 695-ben maga Pipin küldte újból Rómába, hogy püspökké szenteljék, és egy új, önálló fríz egyháztartomány első fejeként megkapja az érseki méltóságot. Ettől kezdve Kelemen-Willibrordnak hívták. Pipin az érsek székhelyéül a gazdagon felszerelt Utrechtet jelölte ki. Willibrord tevékenysége átfogta a Schelde, az Alsó-Maas és a Rajna vidékét. Utrecht a Salvator templom melletti kolostorával egy élénk, pezsgő életű missziós központtá vált munkája nyomán. Willibrord 739. november 7-én halt meg szerzetesei körében, Echternachban. • sem­T U D T A ? 190 éve született Adolphe (Antoine) Sax, a szaxofon feltalálója. Ki gondolná, hogy a szaxofon, ez a modern-, könnyű- és komolyzenében egyaránt gyakran használt hangszer valójában már igen régi. Pontosan 150 éve annak, hogy feltalálója és névadója, Adolphe Sax bemutatta a hang­szer első mintapéldányát a párizsi szakemberek előtt. A hangszert az egész muzsikusvilág általános érdeklődés­sel, lelkesedéssel fogadta, jóllehet egyelőre csak katonazenekarok használatára tartották alkalmasnak. Mint ilyen, hamarosan elterjedt, és számos elavult fa- és rézfúvós hangszert kiszorított a gyakorlatból. A kor vezető muzsi­kusai közül jónéhány tett hitet az új hangszer mellett. Rossini és Meyerbeer elsősorban a hangszer különleges hangszínének szépségeit fedezte fel, Berlioz pedig már látnoki módon megjövendölte, hogy az átütő erejű, öb­lös hang nagyszerűen fog vegyülni a zenekar többi hangszerének színével. Berlioz jóslata azonban csak lassan, hosszú idő elteltével, fokozatosan vált valóra: csupán a századforduló táján kezdett a modern zenekari művészek egész sora ténylegesen érdeklődni a szaxofon iránt. • sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom