Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-02 / 196. szám
13 bídlaimuiqazin 2004. október 2., szombat • HÍDLAP • Táplálékkiegészítők - újabb trükk a gyógyszerpiacon? Számos országban, pl. az USA-ban nem szükséges engedély a táplálékkiegészítő szerek forgalmazásához, pedig a szakemberek szerint az ellenőrzéssel számos kellemetlen mellékhatás, sőt haláleset megelőzhető lenne. Mivel az embereknek általában fogalmuk sincs, melyik növény mire való, gondolkodás nélkül használnak bármilyen „csodaszert”, amivel sok esetben többet ártanak, mint használnak. Sokan azt gondolják, hogy ezeket a pirulákat rendszeresen tesztelik, és csak biztonságosnak nyilvánított szerek kerülhetnek a piacra, ám - amint írásunkból is kiderül - ez egyáltalán nincs így. Felmérések szerint a jóléti államokban minden negyedik ember szed valamilyen étrendkiegészítő szert. Emberek milliói abban a reményben nyelik le nap mint nap ezeket a tablettákat, hogy egészségesebbek, fittebbek és hosszabb életűek lesznek. Az általános vélekedés szerint ezek a szerek mind biztonságosak, ez azonban nem . igaz, sőt, bebizonyosodott, hogv ^ a „csodaszerek” némelyike még ■ halált is okozhat, ha más gyógyszerekkel együtt alkalmazzák őket. A mintegy 29 ezer forgalomban lévő étrendkiegészítő hatékonyságáról, illetve mérgező hatásáról semmiféle adat M nem áll az illetékesek rendelkezésére - a gyártók ennek ellenére csak az USA-ban több mint 18 milliárd dolláros évi forgalmat bonyolítanak. I“ A táplálékkiegészítők összetételét ráadásul f igen gyakran változtatják, ezért a klasszikus, természetes alapanyagú gyógykészít- ményekről sem igen lehet tudni, mi van bennük, és hogy biztonságosake egyáltalán. A jelenlegi törvények azt feltételezik, hogy minden gyógyhatású készítmény biztonságos, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, hiszen ezek a szerek természetesek, tradícióval és történelemmel rendelkeznek, régóta fogyasztják őket. Ebből adódik az a könnyelmű megállapítás, hogy az ilyen termékeket nem kell előze- J tesen tesztelni, mint a gyógysze- 1 reket vagy az élelmiszeripari ter- 3*-* mékeket. Semmi sem a régi 260 tradicionálisnak számító ázsiai gyógyhatású készítmény bevizsgálása után úgy találták a kutatók, hogy a kapszulák negyede mérgező arányban tartalmaz nehézfémeket, fő- jj, ként ólmot és higanyt, emellett 7 százalékuk nem engedélyezett gyógyszerészeti mellékanyagot is. Fontos szem előtt tartani továbbá, hogy ugyanazon növényi kivonatot sokszor teljesen különböző minőségű növényekből nyerik, ráadásul az sem A hosszú 6o-as évek „Értékelhető emlékeim jóformán a kilencvenes évekből vannak, akkor éppen senkit nem érdekelt a hatvanas évek, úgy emlékszem, Bravo Hits válogatásokat hallgattunk, Hip-Hip Boyz, Rapülők, Sipos F. és a Padödö volt a menő, és arra is emlékszem, hogy az osztályban hatodikig mindenki gombahajat viselt, mert Henriknek is az volt, és ő bejött a Katikának, és azt hittük, akkor mi is bejövünk neki.” (egy '84-es visszaemlékezései.) A Rubicon legújabb száma a hatvanas évekbe repít vissza minket, sokkal alaposabban, mint ahogy nekem sikerült a fentiekben. (Emlékszem Edina nénire is, meg az áldott emlékű matektanárokra, akik jogosan voltak meggyőződve róla, hogy a város lehető leghülyébb csimotája vagyok.) Jóformán minden le van írva, még az is (értsd; hangulat; illatok), amit nem lehet, de legalább megpróbálják. Van itt minden. Tudós elemzés, egy sor ügynök-jelentés, slágerlisták 66-67- ből, és persze ami szem-agynak ingere, néhány alcím ízelítőnek: - „Hallgat a felszín, fecseg a mély. Szemelvények a politikai rendőrség, illetve a nekik dolgozó ügynökök jelentéseiből, 1960- 1967; Az ötvenhatos elítéltek visszailleszkedése; Szakítás. Marosán György és Kádár János, Célkeresztben: Antall József és az állambiztonság embere, Az írók és a hatalom, A Fradi megfigyelése az 1960-as években, A magyar beat hőskora.” Sokat ígérő címek. Külön megemlíteném Gyarmati György Kamasznyár '68 című fejezetét, de az olyan írófejedelmek, mint Illyés Gyula és Déry Tibor, vagy éppen Örkény és a Hatalom morgásáról mindegy, hogy a növény levelét, szárát vagy gyökerét használják-e. A legfőbb probléma, hogy az emberek mára végképp elvesztették a természettel kapcsolatos ismereteiket, tehát nem ismerik az egyes növények esetleges hatásait. Felmérések szerint egyébként pont azok az emberek szedik legnagyobb arányban a táplálékkiegészítőket, akik egyébként is odafigyelnek az egészségükre, mozognak és egészségesen étkeznek, tehát a legkevésbé lenne szükségük a pirulákra. Az illetékes szervek egyelőre tehetetlenek: a legutóbb halálesetet is okozó ephedra betiltásáért hét éven keresztül folyt a harc, eddig tartott ugyanis, amíg össze tudták gyűjteni a bizonyítékokat. Mindeközben az úgynevezett „természetes” táplálékkiegészítők piaca virágzik és egyre növekszik, évente mintegy 25 százalékkal. Az EP döntése értelmében az illetékes szerveknek 2007 tavaszáig beszámolót kell készíteniük, és megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a táplálkozáskiegészítőknél alkalmazott más jellegű összetevőkkel kapcsolatban. A másik cél az, hogy a fogyasztó részletes tájékoztatást kapjon a címkén - a fentieken túl például a vitamintablettás üvegeken világos utasításnak kell szerepelnie a napi adagolásról, figyelmeztetésnek az esetleges egészségi kockázatokról és egy megállapításnak, miszerint a tablettákat nem szabad a változatos étrend helyettesítőjeként alkalmazni. Magyarországon az élelmiszertörvény már külön kitér a táplálékkiegészítőkre, a végrehajtási utasítás azonban még nem jelent meg, így e pillanatban nem lehet pontosan tudni, hogy milyen szabályozás lép érvénybe. A forgalomba hozatalt az eddigi gyakorlatban az OÉTI engedélyezte, beleértve a feliratokat is. EU-szabályozás a táplálékkiegészítőkről Az Európa Parlament 2002. március 13-án tárgyalta a táplálékkiegészítőkről szóló irányelvét. A fogyasztóvédelmi szervek harcának köszönhetően sikerült elfogadtatni egy egységes szabályozást, amely szerint-a termékek címkéinek világos tájékoztatást kell adniuk a szer alkalmazásáról és az ellenjavallatokról- gondoskodni kell arról, hogy a vitamin és ásványi anyag kiegészítők gyártásánál alkalmazott vegyi összetevők biztonságosak legyenek és azokat független tudományos értékelésnek vessék alá (az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos fehér könyvben alkalmazott élelmiszerbiztonsági és átlátható információs elvek érvényesek itt is, ugyanúgy, mint egyéb élelmiszereknél)-a vitaminok és ásványi anyagok szervezetbe való bevitelénél tudományos kockázatelemzéssel, továbbá az egyéb élelmiszerekből a szervezetbe bekerülő vitamin és ásványi anyag mennyiségi adatok alapján határozzák meg a maximumokat-figyelembe kell venni azt is, hogy mi tekinthető megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitelnek egy átlagember számára -tilosak az olyan jellegű állítások, miszerint a termék meg tudja előzni, kezelni vagy gyógyítani tudja a betegséget. • SEM készült írásokat is megéri olvasni, amiből többek között megtudhatjuk, mennyit kerestek (már akkor!) pl. 1970-ben a sztárírók. (Nem bírom ki, csak érdekességképpen: a legjobban Berkesi keresett a maga 1 727 805 forintjával, utána Németh László és Illyés jött, őt követte Szenes Iván, és például Déry a nyolcadik helyen „mindössze” 482 300 forinttal végez. Elgondolkoztató. Tessék átszámolni mai pénzre!) A sok egyéb érdekes minden mellett - ami talán a legnagyobb erénye a kiadványnak, az összes szakértői írásnál értékesebb és többet mondó fotók, az élet szinte minden szegmenséből. Különös hangulat, különösen mainak és élőnek ható feldolgozásban. Érdemes befektetni. (Vérre menő vitáink voltak a magyar tanárral, aki azt mondta nekünk ötödikben Katika kapcsán, hogy a lányok nem szeretik azt a fajta vallomást, ami úgy kezdődik, hogy „szerelmes vagyok beléd”. Nem értettük. Azt mondta, „ez olyan, mintha a belének vállánál szerelmet.” Nem értettük. Jóval később, tizennégy éves koromban esett le a tantusz, amikor a harmadikon lakó Lajos bácsi, a sarki hentes azt mondta a szomszéd kislánynak, aki megkérdezte tőle, hogy nem fáj húsnak, mikor vágja, hogy „nekem önmagában egy bél nem mond semmit”. Milyen igaz.) Hát kérem, erre ingerel a Rubicon legújabb kiadása - emlékezésre. • SLEEPY Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Imrüske és ci „jófej” mentős Imrüskét - rovatunk visszatérő vendégét - talán nem kell már bemutatni. O a falu rossza, bolondja és a durva kocsmai tréfák ..célpontja, a segélytől-segélyig tengődő, a sok éves céltalan alkoholizálástól jelentős mértékben lecsökkent szellemi képességű úriember, aki az élet csapásait az őrültekre jellemző derűvel és hangulatváltozásokkal viseli. Imrüske éppen a hónap nehéz napjait élte, a segély megérkezése előtti borzasztó időszakot, amikor már a kocsmai hitelkeretének telítődöttségét Marika néni kocsmárosné tagadó fejrázása erősítette meg. A hónapok eme szakában Imrüske mutatványaiból élt (ivott): tánc a kocsma közepén, borivás kalapból és egyéb, nyomdafestéket, jó ízlést és a szerkesztőnk szépérzékét zavaró előadásokról nem is beszélve. A magánszámokat a kocsma unatkozó úri népe honorálta: a gázsi számonként két deci sima kannás, rummal kombinálva. A hatás ezúttal nem maradt el: a művész pártfogói maguk is megdöbbentek, a falu ásza a nyolcadik kevert felhörpintését követően megbillent, elterült, majd úgy maradt (a kocsmai szaknyelv a „kimeredt” kifejezéssel illeti ezen állapotot). Marika néni rémülten ugrott ki a pult mögül, és kétségbeesetten öntözgette Imrüskére a vizet - mindhiába, ezért megmaradt lélekjelenlétét összeszedve a mentőkért telefonált. Mikor a mentők megérkeztek, a félhek- tónyi yíz hatására a falu ásza éppen kezdett magához térni, bár nem igazán értette még, hogy került ebbe a nedves és felettébb szokatlan helyzetbe. A fölé hajoló mentős abszolút nem illett bele homályos világképébe, a dokinak a hogylétét firtató kérdése még inkább meglepte. Hosszú évek tapasztalatai rendeződtek fejében, és rájött, hogy ez valószínűleg ismét valami rossz, de talán jól honorált tréfa lehet: Jó fej vagy! - rikkantotta fektében a fölébe hajoló mentősnek, aki ezt halván különböző halálos betegségek utolsó stádiumában jellemző tüneteket produkált, majd felhangzott a szaknyelv minden cicomáját és fölényességét mellőző hosszú káromkodás, amelyre még a kocsmában jelenlévő szép számú kamionos közönség is csak elismerően bólogatni tudott. (A történet - Imrüske bánatára - itt még nem ért véget, jövő héten folytatjuk.) • BK
