Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-10-02 / 196. szám

hídlapmagazin Másodpercek döntenek sikerről és kudarcról Interjú a Városi Sportcsarnok névadójával, Pézsa Tiborral Pézsa Tibor Esztergom szülötte, olimpiai- és világbajnok kardvívásban. A 69 éves, életvidám Pézsa Tibor 1964-ben Tokióban ért a csúcsra, majd négy évvel később egy olimpiai bronzzal színesítette éremkollekcióját. Az egyszeri és megismételhetetlen tettet végrehajtó kardvívóval beszélgettünk, annak apropójából, hogy róla nevezték el az esztergomi Városi Sportcsarnokot.-Mikor, milyen körülmények között érkezett a felkérés a névadásra?- Pontos dátumot nem tudok mon­dani, de úgy két-három hónappal ez­előtt keresett meg Pál György a Sportcsarnok igazgatója telefonon, de akkor még nem tudtam hová ten­ni a dolgot. Egyrészt azt hittem, va­laki viccelődik, mivel nem ismertem a telefonálót személyesen. Aztán el­mondta, hogy a város vezetésének az lenne az elképzelése, hogy mint esz­tergomi olimpiai és világbajnokot felkérnének névadónak.-Sokat hezitált azon, hogy elfogadja az ajánlatot?-Gondolkodási időt kértem, bár közben megjött a hivatalos, polgár- mester úr által aláírt felkérés is. Kon­zervatív ember vagyok, poszthumusz szokták adni ezeket a titulusokat, ut­caneveket, stadion elnevezéseket. Otthon elmeséltem a családomnak, mire a kislányom azt mondta: „apa felejtsd el ezt a konzervatív gondol­kodást, manapság már máshogy véle­kednek az emberek. Nyilván, akik felkértek téged arra, hogy ezt vállald, tisztában vannak az általad elért eredményekkel. Ha pedig így van, akkor úgy gondolják, hogy példamu­tató lehet a mai fiataloknak is. Mert Esztergomból valakinek eljutni kard­vívásban az olimpiai egyéni arany­éremig, hatalmas dolog. Ha ennek a névváltozásnak az a mondanivalója az esztergomi fiataloknak, hogy lám, itt egy jó példa és előttetek is meg­van a lehetőség, akkor már megérte.” Be kell valljam, a lányom győzött meg, és ezért vállaltam el nagy öröm­mel ezt a felkérést, ami hatalmas megtiszteltetés számomra.- Ugorjtmk egy kicsit vissza az időben. Olimpiai bajnokként gondolom, minden olimpiát figyelemmel kísér, különös te­kintettel a kardvívásra. Mi a véleménye az idei, athéni nyári játékokról?- Kardvívásban sajnálom, hogy a magyar csapat tudása alatt szerepelt, ami nem természetes. Meg kell vizs­gálni, hogy mi történt. Egyéniben úgy éreztem, hogy Nemesik Zsolt nagyon közel állt az aranyéremhez, talán éle­tében ilyen közel nem lesz hozzá, de ott valami taktikai malőrt láttam a nyolc pont elérése után (a nyolc pont elérése után van lehetőség pihenőre - a szerk.). Valószínű, hogy a pihenő után nem jó dolgozta fel a helyzetét.- On szerint mi az oka, hogy egyéni­ben jobban teljesítettek a vívók, mint csa­patban?- Az igazság az, hogy nem szíve­sen nyilatkozók más sportágakról, így a párbajtőrről sem, de egy dolog biztos, ezen számtalanszor végig mentem jómagam is: aki az egyéni­ben „kivívja” magát, azt jelenti, hogy érmes és ott van ez elsők között, az nagyon sokat vesz ki egy felkészült versenyzőből is. Nemcsak fizikailag, de idegileg is. Ebben a felgyorsult ví­vásban manapság már tizedmásod- percek döntenek sikerről vagy ku­darcról. Nyilvánvaló, hogy nem le­het elvárni ugyanazt a fittséget egy olyan embertől, aki egyéniben na­gyon éles csaták után kerül dobogó­ra. A kardban az volt a tragédia, hogy nem Nemesik vívott rosszul, hanem a másik kettő.- Mennyiben változott meg a kardví­vás az elektromos jelző bevezetése óta?- Én örültem volna, ha abban az A múlt heti névadó ünnepségen ott volt Pézsa Tibor is, aki megkönnyezte gyerekkori barátja, Maróti József méltató szavait A középiskolai osztálytárs és főiskolai szobatárs egy ajándékot is átnyújtott az olimpiai baj­noknak. Lejátszásra került az 1964-es tokiói olimpia Szepesi György általi rádióközvetítése is. A méltató mon­datokból és a rádióközvetítésből ragadtunk ki pár szép emléket,. ... az 1950-es évektől vagyok jóba vele, de ez a pár perc nem elég arra, hogy az ő gazdag pályafutását, életút­ját méltassam. De talán ez a rövid idő elegendő arra, hogy egy néhány mozzanatot felvillantsak Pézsa Tibor egyéni és magánéletéből, sportpályafutásából, s nagyszerű emberi magatartásából. Ő Esztergom szülötte, egy­szerű, becsületes emberek gyermekeként látta meg a napvilágot. ....a Testnevelési Főiskolán találkoztunk, egy évvel fölötte jártam, de ennek ellenére nagyon szoros kapcsola­tunk volt. A főiskolán egy „esztergomi szobát” is kialakítottunk, négyen voltunk a koronázó városból. Pézsa Tibor valójában Esztergomban kezdte el vívópályafutását, mostoha körülmények között (a csónakház padlás­helységében kezdték el a vívást) .......a budapesti vívótársadalomban megjelent egy nyurga srác, nagy tehet­sé ggel, de vidéki volt és ismeretlen. Tibornak ebbe a zárt körbe kellett magát beverekednie. Vívás szóval él­ve, neki egy találatot kétszer kellett bevinnie, hogy a bíró egyszer elismerje.......Az '56-os forradalom egy ki­cs it megtépázta - nemcsak a országot - Budapestet is. Mi akkor pár napra hazajöttünk, és itthon Tibor már érezte, hogy neki feladata lesz ebben az országban. Megjelent egyik nap nálunk, hatalmas western kalapban, hogy Ausztriában volt. Azt mondta, mivel Magyarországon rossz a helyzet, el kéne menni Nyugatra. Megbe­széltük, hogy másnap a reggel hét órai vonatnál találkozunk. Mondanom sem kell, hogy sem Pézsa Tibor sem más nem jelent meg annál a vonatnál. Helyesen döntöttünk, Magyarországon kellett maradni, és a magyar sportban a csúcsra érni........Tibor folytatta útját a kardvívásban, a kezdeti nehézségek után sikerült beillesz­kednie. Remek edzővel - Szűcs János - áldotta meg a sors. Pézsa Tibor akaratereje, kitartása, szorgalma meghozta az eredményt, a 60-as években Tibor első osztályú sportoló lett... Majd jött a 64-es tokiói olimpia. 2004. október 2., szombat • HÍDLAP • 1964 Tokió, Szepesi György tudósít „Mindenki a rádió mellett ül és hallgatja az egyéni kardvívás dön­tőjét. A magyar Pézsa Tibor és a francia Claude Arabo néz farkassze­met a páston.” „Kedves hallgatóink, most kezdődik az olimpia legizgalmasabb öt perce. Öt perc, és eldől egy újabb olimpiai cím sorsa. Középütt a két vívó, lent a zsűri elnöke, Montano. (...) Az első tá­madás, összecsap a két vívó. A zsűri elnöke jobbra ítél, pedig együttes tá­madás volt. Hát itt meg kell majd küzdenie Pézsának a zsűrivel is. Jobbra a találat, Arabo vezet, 1-0-ra. Egyszerre csapott össze a két kard, nem le­hetett szó egyik oldalon sem érvényes találatról, a zsűri elnökének dönté­se mégis így szól: Arabo érvényesen ért el találatot. És bármi lesz az eredmény, Pézsa minden dicséretet megérdemel. Ott van a döntőben, a legjobbak között, és most ő vív az első, második helyért. 1-0-ra vezet Arabo. Arabo a római olimpián is ott volt a legjobb hat között. Megint összecsaptak egyszerre, elemzés... Balra találat, megvan 1-1!!! A támadás lényegében ugyanúgy volt, mint az iménti, de úgy látszik Montano most nagyon taktikusan dönt, az imént jobbra, most pedig balra ítél, pedig egyszerre csapott össze a két vívó. Újabb támadás, megvan balra, balra, balra!!! Meg kellett lennie, védte és aztán a fejvágás tisztán ült. 2-1 Pézsa javára!!! Nem lehetett kétséges, nem lehetett vita. Csodálatosan szépen védte és aztán mint a villám csapott le ellenfelére. 2-1-re vezet Pézsa Ti­bor. Nem fog hosszú ideig tartani, olyan lendülettel rohamoz mind a két fiú, újabb összecsapás. Védett először Pézsa és aztán visszavágott, most jön a döntés: balra a találat, 3-1-re vezet Pézsa!!! Támad egyelőre Arabo, hátrál Pézsa Tibor, előre teszi kardját, ellentámadásba lendül, középütt egyszerre csapnak össze. A zsűri elnökéé a döntés joga, nem lehetett ta­lálat egyik oldalon sem, mind a két oldalról támadtak. A zsűri elnöke még kérdez, nem, másik oldalon, no, no. Megadja mégis a tust most jobbra, hát ez óriási. Nem, Pézsa kizárt először is, neki volt igaza. (...) Ez volt a reális döntés, köszönjük, az a fontos, hogy ez volt a döntés. 4-1-re vezet, 4-1-re Pézsa, az olimpiai bajnoki címért, 4-1-reü! Három találat az előnye. Pézsa támad, fejvágás, közbeszúrás, balra igen, igaza volt, igaza volt Montanonak, a támadás kockázatát vállalta. Pézsa mégis védte, védte, és azonnal visszavágott. És Horváth nem bírja, feláll: ne rohanj Tibor kiáltja. De kénytelen rohanni hátra, és közben mintha megrándult volna a dereka, fogja is egy kicsit, aztán a jobb lábát is tapogatja, jobb bokáján. Úgy lát­szik, de nem, semmi baj, semmi baj kemény fából faragták Pézsa Tibort. 190 centiméter, magas, hatalmas legény.(...) Támadás a végén, megvan, megvan, megvolt a hasvágás!!!!! Bravó Pézsa Tibi, megvan, megvan, meg­van a nyolcadik, kedves hallgatóink, megvan a nyolcadik aranyérem!!!! (Elhangzott a Magyar Rádióban) időben vezetik be, amikor még aktív voltam. Felfogásbeli zavart látok. Sokan összetévesztik a technikai sportágat egy fizikai sportággal. Van ebben a sportágban kompenzációs lehetőség: ha én tudom, hogy a má­sik gyorsabb, akkor két centivel hát­rébb állok, lecsökkentem az ő gyor­saságát egy távolságtartással. Ez egy technikai sportág, nem lehet kira­gadni a százméteres síkfutás sztárjai közül egyet, kardot nyomni a kezébe és uzsgyi, menj, nyerd meg. Ez a sport több ennél.-Az athéni olimpia nemcsak a ma­gyar sikerektől volt hangos, hanem szo­morú oldalát is megmutatta. Nem lehet szó nélkül elmenni az atléták, súlyemelők doppingügyei mellett.-Mindenképpen elmarasztalnám a sportvezetést, mert nekik erről tudni­uk kellett. Egy sportoló egyedül soha nem doppingol, mert nem ért hozzá. Itt valakinek a segítségére volt szükség. Akár a szer kiválasztásában, akár a ma­nipulációk kérdésében, ha egyáltalán történtek ilyenek. Ezeket a dolgokat tűzzel-vassal ki kell irtani a sportból.- Mivel telnek mostanában a napjai?- Bár nyugdíjas vagyok, kaptam egy felkérést a budapesti BSE-től, hogy mint kardvívó szakember, ta­nácsadó működjek közre szakosztá­lyuk életében. Ezt örömmel teszem, és főleg a fiatal vívó-edző nemze­déknek állok rendelkezésére. Nem­csak a saját eredményeimre vagyok büszke, hanem tanítványaiméra is - Nébald Györgyre, aki hétszeres vi­lágbajnok és olimpiai bajnok, de a testvére is világbajnoki címig vitte. Egy olyan olimpiai bajnokot sem tudnak mutatni, akinek ilyen edzői eredményei is vannak. • Nagy Balázs Pézsa Tibor 1935. november 15- én született Esztergomban. A ví­vásban szerzett elévülhetetlen ér­demeket, megfordult az Esztergo­mi Vasas (1953-54), a TF Haladás (1955-56), a Bp. Honvéd (1957- 72) csapataiban. Eredményei sportolóként: olimpiai bajnok (1964: kard egyéni), 3X olimpiai 3. (1968: kard egyéni, kardcsapat, 1972: kardcsapat), 2x világbajnok (1966: csapat, 1970: egyéni), 5X vb-2. (1962, 1967, 1970, 1971: csapat; 1966: egyéni), 2x vb-3. (1963: csapat, 1967: egyéni), üniversiade-győztes (1963).

Next

/
Oldalképek
Tartalom