Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-22 / 210. szám
HIDLAP • 2004. október 22., péntek magazin Reneszánsz vízgép: a harmadik lehetséges megoldás A reneszánsz vízgép rekonstrukciója évek óta foglalkoztatja a szakmát. Konferenciát és bemutatót is rendeztek már a témában. Esztergom egyik idegenforgalmi látványossága is lehetne az Evlia Cselebi által 1663-ban említett reneszánszkori vízgép. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy Esztergom város Önkormányzatának Képviselő-testülete is támogatandónak tartja az ügyet. 2003 végén a kutatási, helyreállítási munkák koordinálására létrehozta az Esztergomi Vízgép Egyesületet, sőt működési költségeihez egymillió forintot különített el az önkormányzat 2004-es költségvetésében. A megvalósításra konkrét tervek is születtek. Az eddigi két vízgép rekonstrukciója után most egy harmadik lehetséges megoldás is napvilágra került. Ha az erre járó utazó körülbelül ötszáz évvel ezelőtt letekintett az esztergomi vár nyugati bástyájáról, akkor egy olyan építményt láthatott, amely egy vízemelő gépezetet rejtett. A bástya alatt, a Duna közelében egy 26 fokos vizet adó forrás rejtőzött, ami mára kiszáradt. 1470-ben, 20 évvel Kolombus előtt olyan szivattyú működött a vár alatt, ami a 26 Celsius fokos karsztvizet 60 méter magasban tudta felpumpálni. Ez azt jelenti, hogy 6 atmoszférás nyomást kellett produkálni, ami bámulatos teljesítménynek számított abban az időben. A gépet, 210 éves működése alatt, több mint húsz utazó említi leírásában. A szerkezet a vár visszafoglalásakor, 1683-ban elpusztult. Nem sokkal azelőtt azonban egy török utazó, bizonyos Evlia Cselebi színes, egyes vélemények szerint túlzásoktól sem mentes leírásában részletesen beszámolt a vár vízellátását biztosító szerkezetről. Ami eddig történt Az Esztergomi Vármúzeum, a Balassa Bálint Múzeum és a Duna Múzeum tavaly október 31-én Egy reneszánsz vízgép nyomában címmel konferenciát rendezett. A Vármúzeum udvarában bemutattak két, a működéshez közel álló rekonstrukciót is. 2003 decemberében Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete is támogatandónak tartotta az ügyet, amit bizonyít, hogy 2004-ben a kutatási, helyreállítási munkák koordinálására létrehozta az Esztergomi Vízgép Egyesületet, sőt működési költségeihez egymillió forintot különített el az önkormányzat 2004-es költségvetésében. Tények és konkrét tervek A Mérnök Újság áprilisi számában megjelent Károlyi András okleveles gépészmérnök írása, amelyben kifejti az eddigi rekonstrukciókkal kapcsolatos véleményét és a puszta tényeket is elénk tárja. „Amit biztosan tudunk, a következő: a bástya alatt, a Duna közelében, de attól függetlenül volt egy 26 fokos vizet adó forrás, amelynek hozama körülbelül 300 liter/perc volt. Létezett valamilyen vízemelő szerkezet, melyet ezen forrás vize hajtott, s a víz egy részét a várba emelte fel, szükségképpen 60 méter magasra. A jó száz éve előkerült török iratból egy szemtanú leírásával rendelkezünk, de eme írást erős kritikával kell olvasni, különösen a zaj szintjét illetően. A nem mai technológiával megmunkált fogaskerekek nyilván erős zajt keltettek, ám arra vonatkozóan nincs adat, hogy ott ágyúgolyók röpködtek volna. Végül feltehetően az említett szökőkút csak látványosságként szolgált.” • (Mérnök Újság) Az első változat „Kolumbán György ügyvéd és helytörténész Cselebi leírását tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a berendezés az úgynevezett vízütés, vagy kosütés elvén működött. Az elv alapján, ha az áramló víz útjába hirtelen gátat teszünk, úgy nyomásemelkedés áll elő. A helytörténész úgy vázolta fel a működési teóriát, hogy egy elevátorkerék a vasgolyókat felemeli és mintegy méternyi magasból egy vízzel teli, két végén nyitott csőbe ejti. Itt létrejön a kosütés, a nyomásemelkedés hatására oldalt egy szelep kinyílik, a víz kiáramlik és a golyó is kiesik, amit a kerék majd újra felemel. A megoldással kapcsolatban megfogalmazható az a kétely, hogy mivel a kívánt hat atmoszférás víz és a vasgolyó más-más nyomású térbe távozik, hogyan lehet a szelepeket a különböző nyomásokra vezérelni (modern megoldás természetesen nem jöhet szóba). Úgy is fogalmazhatnék: miért menjen a víz a hat atmoszférás térbe, amikor alul a medencében is kifolyhat?” • (Mérnök Újság) A második A fent említett konferencián „Szepesi Zoltán műszaki tanár elmondta, hogy Cselebi leírásában hatalmas, zajról beszél, márpedig a csőbe ejtett golyó nem lehetett olyan hangos. Szerinte az általa bemutatott kísérleti berendezéshez hasonlóan, esetleg egy harang felső részére ejtették a golyókat, s a harang belsejében lévő levegőben keletkező pillanatnyi hangnyomás lökte ki a vizet a harangból, a sűrű hanghatás következtében szinte folyamatosan. A víz kis mértékben oldja, magával viszi a levegőt (ezt a jelenséget hidroforos nyomásfokozókban tapasztalhattuk), a levegő utánpótlását pedig úgy oldották meg, hogy a harang körüli szívómedencét leürítették, a vizet visz- szaáramoltatva 'szökőkutat' létesítettek, amely injektoros hatással kiszívta a vizet a harangból, így az megtelvén levegővel, folytatni lehetett a Evlia Cselebi beszámolója „Az említett belső vár sziklájának egészén az alján, a vízi malmokat és kerekeket magába foglaló gépházban egy sziklából hétfejű sárkányként meleg forrás vize bugyogott ki s elfolyván, húsz rőfnyire alább a Dunába ömlik”. A kerekek mozgásáról a gépházban lévő molnár a következőt mondta az utazónak: „Ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását és zúgását ti ki nem bírjátok és a szökőkutaknak az égig való felszökkenését megnézni nem lesz bátorságtok”. Csetebi így folytatja beszámolóját: „Eme hengerkeréknél magasabban, egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van, melynek kereke körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven darab kis láda van rajta (...) E vaskerekek szélein ágyúgolyó formájú, negyven-ötven darab kerek vasgolyó van, ezen eszközök- és kerekekkel a különféle hengereket a víz erővel mozgásba hozza.” • (Mérnök Újság 'csörömpölést'. Ez nagyon bonyolult eljárás. (...) A hang, illetve más rezgések keltette energia nehezen vagy egyáltalán nem határozható meg. Egy 100 W-os hangszóró meglehetős zajt tud kelteni (Károlyi szerint e vízgép energia szükségletét 250 W-ra becsülhetjük), de ez egyrészt még kevés, másrészt a harangra ejtett vasgolyó nem állandó hangnyomást ad. Nehezen elképzelhető, hogy valaki a XV században a hangnyomás energetikai hatásával foglalkozott.” • (Mérnök Újság) A harmadik A Mérnök Újság áprilisi számában Károlyi András okleveles gépészmérnök egy harmadik lehetséges megoldást vet fel. „Az elmondottak alapján - kizárásos alapon - azt javaslom, hogy a további kísérleteket, kutatásokat egy térfogat-kiszorításos, pontosabban membrán szivattyú felé irányítsuk. Idéztem, hogy Evlia Cselebi nem láthatta a medencében lévő szerkezeti elemeket, márpedig nézetem szerint ott lehetett, ott volt a lényeg. A folyadékemelő módszerek közül abban a korban a térfogat-kiszorításos elven működő berendezések működhettek hatásosan. Dugattyús gépnek nyomát sehol nem lelhetjük, azért szerintem ott membrán szivattyúnak kellett lennie. Már csak azért is víz alatt kellett lennie, mert a membránt nyilván marhabőrből készítették, s azt állandóan nedvesen kellett tartani, nehogy törékennyé váljon. A további kísérletekkel a gép méreteit, a membrán kialakítását, elhelyezkedését, a szelepek méreteit további részletekre kiterjedően szükséges meghatározni, majd rekonstruálni és az eredeti helyén újra üzembe helyezni.” • (Mérnök újság) Ma, ha letekintünk erről a bizonyos bástyáról, három rossz állapotban lévő épületet látunk. Talán, nemsokára az utazó láthatja majd a rekonstruált, működő, reneszánszkori vízgépet. A Rosenberg Hungária Rt. ugyanis megvásárolta a három romos épületet, amelyet helyre kíván állítani és tervei szerint működtetni kívánja az idegenforgalmi kuriózumot jelentő gépet. „Komoly image beruházás lenne cégünknek egy történelmi környezetben, egy korábban ott működő régi berendezést helyreállítása. Mindannyiunk hasznára válik, hogy egy Európában egyedülálló reneszánsz vízgépet helyreállítunk. Célunk az, hogy egy az egyben helyreállítsuk” - mondta lapunknak Szekeres József, a Rosenberg Hungária Rt. ügyvezető igazgatója, aki egyben a cég egyik tulajdonosa is. (A cikk elkészítéséhez a Mérnök Újság április számában megjelent „A harmadik lehetséges megoldás” című Károlyi András anyagot vettük alapul.) • Gyergyó Katalin • Fotók: Dr. Kolumbán György gyűjtése nyomán
