Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-02 / 196. szám
4 RÉGIÓ • HÍDLAP • 2004. október 2., szombat INTERJÚ „Mindenik embernek a lelkében dal van.. Fókuszban a Zene Világnapja A zene a szépmíívészetek közt ősidőktől fogva a legfontosabb szerepet játssza minden nép kulturális, vallási, nemzetiségi és társadalmi életében. Eredetét a legrégibb történelmi népfajokhoz lehet visszavezetni; termelése sokféle irányba oszlik szét, s minden nemzet életében a legelőkelőbb helyet foglalja el. Magyarország komoly rangot ért el a világ zenetörténetében. Bár a történelem rendre megakadályozta a folyamatos fejlődést, a tehetséges magyar zenészek, legyen szó komolyzenéről vagy dzsesszről, manapság is világhírűek. A hazai muzsika története a népzenével kezdődött, és a múlt században a népzene feldolgozásával, Bartók Béla és Kodály Zoltán kompozícióival érte el a világ- színvonalat. A sajátos népi íz a legfrissebb műfajokból sem tűnt el. A honfoglalás kori magyar zene kutatása egybefonódott a népzene kutatásával: a régi stílusú, ereszkedő dallamvonalú műfajok, az erdélyi penta- ton és magyar diatonikus siratok, a középkori eredetű, dudával kísért kanásztáncok mind a falvak szájhagyománya révén maradtak fenn. A kereszténység és az egyház terjeszkedésével az egyszólamú gregorián zene sajátos, magyar változata alakult ki. A X-XI. században a zenei műveltség megalapozása az iskola alapvető feladata volt, díszes kóruskódexek készültek magyar kottaírással. A falvakban elterjedt a síppal-dobbal, regölés- sel kísért szórakoztató muzsika is. A városok megjelenésével a gregorián kétszólamúvá, színesebbé vált. Mátyás király európai színvonalú kórust és kamarazenekart tartott fenn, a kor neves művészei is megfordultak udvarában. A török hódítással azonban elpusztult e jelentős zenekultúra, és átadta helyét Tinódi Lantos Sebestyén egyszólamú históriás énekeinek, ostromokról szóló krónikáinak. A török uralom után, a XVIII. századi barokk stílussal újjászületett az egyházi zenekultúra. A győri székes- egyház kottatárában a püspökség felkérésére író Mozart, Haydn műveit is megtaláljuk. A főnemesek is pártolták a zenét, a kismartoni Esterházy Pál herceg például kiadta a Harmonia Caelestis című egyházi kantátagyűjteményt, zenekarát pedig harminc éven át vezette Joseph Haydn, a bécsi klasszikusok egyike. A magyar zene igazi megújulása azonban egy XVIII. század végi stílusnak, a verbunkosnak köszönhető. Az eredetileg toborzáshoz járó férfitánc ötvözi a régi magyar tánczenét és a nyugati harmóniákat. A XIX. században divat lett a házi muzsikálás, koncerteket szerveztek, megindult a hangszer- és kottagyártás, zeneiskolákat alapítottak. E környezetben sikerült a verbunkost és az európai zenét szintetizálnia Erkel Ferencnek, a nagy nemzeti operák, a Bánk bán és a Hunyadi László, valamint a Himnusz szerzőjének. A magyar műzenét a magyarul egyébként alig tudó, virtuóz zongoristaként indult Liszt Ferenc emelte világszínvonalúvá. A század második felében operaháza, zenekarai, neves karmesterei révén Budapest Európa élvonalába tartozott. A századforduló legnépszerűbb műfaja a máig sikeres operett volt: legismertebb szerzői Kálmán Imre, Huszka Jenő és Lehár Ferenc. Ebben az időben már Erdélyt és a vidéket járta a fiatal Kodály Zoltán és Bartók Béla. Kodály a késői romantikát ötvözte az összegyűjtött és megismert magyar népdalkinccsel, világszerte ismertté azonban a zenei nevelést forradalmasító Kodály-módszerrel lett. A háború utáni kommunista diktatúra „közérthető”, népies zenét akart, ezért több jelentős'zeneszerző és zenész emigrált. A zeneoktatásban Kodály elve, a népszerű muzsika érvényesült, így amatőr zenekarok, kórusok alakultak, egyszerű népdalokat dolgoztak fel. Napjainkban számos magyar komolyzenei előadóművész, szerző ismert világszerte. Néhány név: Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar, Schiff András zongora- művész, Perényi Miklós gordonka- művész, Marton Éva, Sass Szilvia, Polgár László, Rost Andrea, Gregor József operaénekesek. A magyar komolyzene legfőbb gondja a kilencvenes évektől az állami támogatások visszaszorulása és a szponzorkeresés. A magyar dzsessz a hetvenes évektől kezdve hódít világszerte Pege Aladár nagybőgős, Binder Károly és Szakcsi Lakatos Béla zongorista, Tomsits Rudolf trombitás, Vukán György zongorista-zeneszerző, Dés László fúvós, Szabados György és a Benkó Dixieland Band révén. A népzenei és a táncház mozgalmat Sebestyén Márta és a Muzsikás, Sebő Ferenc, a Kaláka, a Kolinda és a Fonó Zeneház Új Pátria CD-sorozata élesztette újjá. • K.E. Milyen szerepet tölt be az Ön életében a zene? Julcsi (modell) Számomra a zene mindent jelent. Én meghalnék zene nélkül. Minden van nálam disc-man, walk-men, a szobámban folyton szól a zene. A műfaj nem számít, de természetesen van egy igényminimum, ami alá nem mehet a zene. Nagyon szeretek táncolni, főleg élő zenére. Lotti (papagájtenyésztő) A zene egy külön világ. Kodály szerint lehet zene nélkül élni, de nem érdemes. A bátyám gitárvirtuóz, otthon nálunk mindig szól a zene. Imádok rajzolni, ezt mindig zenei háttér mellett teszem, mert a zene teljesen kikapcsol. Meghatározott stílusirányzatokhoz nem tartozom, mindent meghallgatok, ami jó. Susu (hangmérnök) „Zene nélkül mit érek én?” - kérdezhetném Máté Péterrel, akivel egyébként egy napon születtem, február 4- én. A zene végigkísér az életemen, édesanyám bölcsődalaitól kezdve az általános iskolában tanult népdalokon keresztül a különböző jazz-, rock- és folkfesztiválokon át egészen addig, hogy magam is egy zenekarban játszom, mint ütős. Oszkár (külker szakember) Sajnos sosem tanultam zenélni, de ezt a gyermekeim számára mint lehetőség biztosan föl fogom ajánlani. A rock nagy • kedvelője voltam fiatalabb koromban, mostanában inkább a dallamosabb, instrumentális muzsikát kedvelem, amit csak hangulatzenének nevezek. Az Ipoly-hidak a régió életét is megkönnyítenék A szlovákiai-magyarországi határ- szakasz jelentős részét teszi ki az Ipoly. Több helyen is alig szélesebb a folyó két méternél. Hosszú hetekig tartó szárazság után néhol elég csak nagyot ugrani, és máris a túlparton van az ember. Ennek ellenére több határ menti település lakója kénytelen gyakran 30-40 kilométert is autózni, hogy átjusson a túloldalra. Hammerlik Richárd, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője emelte fel a hangját annak érdekében, hogy ez a térség ne maradjon továbbra is mostohagyermek. O az Ipolymente szlovákiai oldalának, főként a losonci, a nagykürtösi és az ipolysági térség szóvivője. Az elmúlt években több külföldi érdeklődő járt a vidékünkön. Mindenki azzal távozott, hogy megközelíthetetlen ez a régió Konferencia a kisrepülőgépekről Esztergomban szinte hagyomány a kisrepülőgépek gyártásáról és üzemeltetéséről a városban megrendezésre kerülő konferenciák sora. A Technika Házában október 5-én délelőtt 10 órai kezdettel kerül sor a Kisgépes repülő- gépgyártás és üzemeltetés Magyarországon című konferenciára, amelynek alcíme: Visszapillantás a múltba - szemelvények a jelenből. A GTE Központ i Repülőgép Szakosztálya és Repülési Emlékbizottsága, valamint a MTESZ Esztergomi Szervezete által szervezett rendezvényen a hazai repüfejti ki véleményét Hammerlik. Mintegy hatvan évvel ezelőtt negyvenhét (!) híd biztosította a térségben élőknek, hogy átkelljenek a folyón. A régió polgármesterei, megyei és országos képviselői a napokban keltették életre az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulást és a magyar-szlovák regionális vegyes bizottságot. Szakértőnek azt az Agócs Zoltán professzort kérték fel, aki a pozsonyi Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára is, és fontos szerepet töltött be az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd újjáépítésében. Agócs előzetes számításai szerint 450 millió koronából, azaz közel 2,7 milliárd forintból legalább hét hidat fel lehetne építeni az Ipolyon. Ezzel a térségben az egyre növekvő türelmetlenséget lehetne csökkenteni. A polgármesterek viszont úgy látják, hogy addig nincs előléstörténet szakemberei tartanak előadásokat. Szó lesz az esztergomi repülőgépgyártásról és a hazai repüléskutatásról, az Európai Uniós programokhoz kapcsolódó kutatásokról, a kisgépes légiközlekedés aktuális kérdéseiről. A konferenciát Michelberger Pál akadémikus nyitja meg. • MÁ Idősek világnapja Dorogon A generációk zászlós felvonulásával kezdődött az idősek világnapja alkalmából megtartott rendezvény tegnap Dorelépés, ameddig a két kormány vagy legalább a két ország Közlekedési Minisztériuma nem egyezik meg az Ipoly-hidak újjáépítéséről. Végh Géza, a pozsonyi Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője szerint a tárca negyven Ipoly-híd fokozatos felépítésével számol. Az építkezések 2006-ban kezdődhetnek, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor már a következő esztendőben elkészülhetne belőlük néhány, esetleg az első hét is. Legelőször azonban azt kell tisztázni, hogy állami vagy megyei önkormányzati, esetleg közös pénzekből épüljenek-e a hidak. Megkönnyíti a hidakat szorgalmazók dolgát, hogy Szlovákia és Magyarország is éveken belül csatlakozik a schengeni egyezményhez. Akkor már nem kell vámházat és más kiszolgáló helyiségeket építeni. • ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ÁK rogon. Az ünnepi műsornak a művelődési ház adott otthont, ahol összegyűltek a város nyugdíjasai, valamint a Szeretetotthon lakói. Elsőként Tittmann János országgyűlési képviselő, Dorog város polgármestere mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében az életet az évszakokhoz hasonlította, miszerint a tavasz a születést, a nyár a boldog ifjúkort, az ősz pedig az elmúlást fejezi ki. Az üdvözlő szavak után kezdetét vette a zenés műsor. Színpadra állt Ihos József parodista, valamint Bálint és Komonyik Zsuzsi táncdalénekesek. • Kovács Ági Simon-Júda vásár Párkányban A régió évenként megrendezett eseményei között az egyik legnagyobbnak tartják a párkányi Simon-Júda vásárt, amelyet ebben az évben október 15-17. között rendeznek meg. A két névadó a hagyomány szerint Szent Simon és Szent Júdás. Szent Simon mielőtt Szent Júdás Tádéhoz csatlakozott volna, Egyiptomban hirdette az igét, majd társával Perzsiába ment, ahol mindketten vértanúként haltak meg. Helyi hagyomány szerint 1546-tól, vagyis a török hódoltság kezdetétől tartják meg a vásárt. Memy bég 1589-es levele megengedte, „hogy vásár legyen, és ismét fősokadalmak is legyenek, kire mindenfelől bízvást jöhessenek és mehessenek, és amiből pénzt teremthetnek, mindeneket áruljanak és vegyenek”. A Simon-Júdát már III. Károly adománylevelében is említik 1725 - ben, miszerint jöjjetek, siessetek és odajáruljatok, szabadon, bátran, minden rettegés avagy személyetek és portékátok féltése nélkül. Párkány híres vásárai közül a török hódoltság idején a György-Bertalan és Luca napkor tartott vásárok a feledésbe merültek, de a Simon Júda a mai napig fennmaradt. Régen az október 28-i Simon-Júda nap előtti héten tartották a szüreti bált, a vásár pedig rendszerint a november 5-i Imre napi párkányi búcsúval volt megrendezve. A múlt század végén, a vásár idején naponta több ezren mentek át Esztergomból Párkányba a Mária Valéria hídon. Hintón a hercegprímás is mindig megnézte a jelentős eseményt. Trianon után a vásár időpontját módosítani kellett, mert október 28-a egybeesett a csehszlovák államünneppel. Az utóbbi években ismét jelentősen nőtt a párkányi vásár látogatottsága, köszönhetően az újjáépített Mária Valéria hídnak. • ÁRPÁSI
