Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-17 / 142. szám

12 • HÍDLAP • 2004. július 17., szombat Nyakunkon a Sziget Fesztivál Ha nyár, akkor FESZTIVÁL! Alig ér véget az egyik, következik a másik, és így tovább. Rengeteg ember, teltházas koncertek jellemezték az idei nyári fesztiválszezon indító buliját, a Sport Sziget Fesztivált, melynek a Népstadionkert adott otthont. A rendezvényen megjelentek összlétszáma meghaladta a kétszázezer főt. Mára minden magára valamit is adó városnak vannak komoly buli­jai (Sopron-VOLT Fesztivál, Esz­tergom - Fesztergom, Tokaj - Hegyalja, Mezőtúr - Wanted és így tovább), de természetesen a bulik bulija, a fesztiválok fesztiválja, az Európa szerte ismert Sziget Feszti­vál lesz idén is (augusztus 4-11. Óbudai-Sziget). A Sziget, mint mindig, most is komoly fellépők­kel, híres csapatokkal szolgál majd az érdeklődőknek. Az fellépők kö­zött szerepel többek között az Anima Sound System (senkinek nem kell bemutatni), az Anthrax (egy amerikai bandáról van szó, a nyolcvanas években alakultak New Yorkban, zenéjük Iron Maiden-jel- legű, ős-hard rock, rap ötövzetét tükrözi), a Basement Jaxx (a Simon Ratcliff és Felix Buxton duója, re­mek house és party zenével büsz­kélkedhetnek), a Belga (gép, gép, gép, gépkocsi...), a Bloodhound Gang (öt amerikai srác alakította a bandát, punk, funk, metál, diszkó egyvelegeket játszanak, 1996-ban indultak el felfelé a lejtőn, idén je­lenik meg legújabb albumuk), Busta Rhymes (nem hiszem, hogy sokat kéne róla írni, a rap- nagymester hiper-szuper gyors szövegével mindenkinek az „agyára megy”), az Electric Eel Shock (elő­ször látható a Szigeten, japán stílu­sú zenét játszó együttes), a Reamonn (németországi alakulat, főleg gitárral hódítanak a színpa­don, több ismert zenekarral turnéz­tak már), a Scissor Sisters (szintén • FOTÓ PAROKIA.NET USA-ról van szó, mindent kever­nek, lehet az Bee Gees, Queen, Pink Floyd, bármi, amiből hihetet­len remekművek születnek), a Seeed (Németországból érkeznek ők, mind a 12-en, zenéjükre a reg­gae, hip-hop, elektronikus dub jel­lemző), a Sugababes (Anglia a ha­zája a lány triónak, főleg a diszkó­kat hódítják meg, de eljönnek a Szi- j getre, hátha..., lassan a csapból is ők folynak), a The Rasmus (a leg­nagyobb érdeklődéssel várt zene­kar, finn gyökerekkel, az idén fu­tottak be, de már 1997-ben megala­kultak és 2004-ben már a negyedik albumuk jelent meg), a Tito & Ta­rantula (az amerikai-mexikói ban­Sziget 2004 - jegyárak Napijegy: A Sziget Fesztiválra a napijegy (amit csak majd a helyszínen lehet venni) 4.000 Ft. A Sziget még mindig a kínálatához képest a legolcsóbb szórakozási lehetőséget kínálja, ismerve, hogy általában egy külföldi sztár koncertjére 7-8 ezer forintnál olcsóbban nem lehet jegyet kapni. da, a Desperados és az Alkonyattól pirkadatig című filmek zenekara újra itt lesz és vámpírokká változtat mindenkit). Rajtuk kívül a Nagy­színpad vendége lesz még az Ash, a Die Ärzte, az Európa Kiadó, a Hetijegy: elővételben akár 8.000 forintot is lehet spórolni. A hetijegy, mely a kempingezési lehetőséget is magában foglalja, június 15-től 5 napijegy áráért lehet még elővételben jegyet venni 20.000 Ft-ért, és a fesztivál kezdetétől a helyszínen 6 napi­jegy áráért, azaz 24.000 Ft-ért vásárolható a heti belépő. Forrás:sziget.hu Faithless, a Fun Lovin' Criminals, az In Flames, a Kispál és a Borz, a Sex Action, a Sziámi, a Tankcsap­da, a Third World, a Zanzibár és a Zdob si Zdub zenekarok is. • Nagy BalAzs Janikovszky Éva hetvenkilenc éves Tavaly júliusban, 78. éves korában meghalt Janikovszky Éva, Kossuth-dí- jas író, a gyermek- és ifjúsági iroda­lom népszerű alkotója. Akkor nem ír­tam róla. Nem mintha nem lettem volna képben, de az én (íróikorosztá­lyom nemigen beszélgetett Janikovszkyról. Tudtuk, van, tudtuk, jól ír, ráadásul anyám miatt, mint elő­olvasó, ismertem az Aranyesőt, a Ha én felnőtt volnék, a későbbi, kiváló Kire ütött ez a gyerek? című munkáit (más egyebeket is), de a világ nem olyan volt, hogy kamaszoknak szóló köny­vekről diskuráltunk volna. Ha egyszer irodalom, az kortárs író, akit szapulni lehet (esetleg dicsérni, irigyelni), vagy nagy és súlyos, hogy beszakad alatta az asztal. Én valószínűleg nem is tud­tam, mennyire hiteles és jó, élvezhető. Falusi gyerekként másképpen szőttük a mondatot, másféle problémákkal ta­láltuk magunkat szembe, mint a Janikovszky-kamaszok. Később pedig, amennyit én gyerekek közt voltam, fel se ismerhettem, mennyire valóságos a gyereklogika a regényekben. Úgy gondoltam: író, kész. Egy író a sok közül, akinek ez a programja, kit za­var, kit érdekel. Aztán kiderült, más­ról van itt szó. A maród nyarak arról híresek, hogy az ember azt is elolvassa, miu­tán lecsap a négynapos nyári eső, amit év közben nem annyira. Ország Világ, Mattyasovszky, Janikovszky. Csak hogy rímeljen. De arról nem, hogy ezek az olvasmányok emléke­zetes telitalálatokkal, végtelenül pontos párbeszéddel, leírásokkal ta­lálják el az olvasót. Janikovszky ezt művelte akkor, amikor egyáltalán nem akartam Janikovszkyt olvasni, csak morc felnőttirodalmat. Feltűnt, hogy a szemetelő esőben hülyülő négy család nyolc gyereke ugyanab­ban a metódusban beszél, mint a könyvben, valamiféle csiribiri őská- osz-történetben szereplők, amikor dialogizálnak, veszekszenek, árul­kodnak, szövetkeznek, meg minden, amit a gyerek csinál. Meglepett. Nem a hitelessége, in­kább az, hogy mintha a gyerekeim (és a baráti családok gyerekei) Janikovszkytól tanulnák fogalmazni a mondandót. Nem volt hihető. Ma már hihető, hogy úgy beszélnek, mint Való Világ gyászmagyarjai, de huszonéve sem a televíziós, sem a rádiós hatás nem volt ennyire tet- tenérhető. Nem felejtettem el utána nézni. És nem csapott be a fülem. A gyerekszobában nem Molnár Gábor brazil dzsungelét bemutató soroza­ta, nem Cooper Nagy indiánkönyve állt az ágy fölötti polcon, mint ná­lam ebben a korban, hanem Janikovszky Éva Felelj szépen, ha kér­deznek, a Velem valami mindig törté­nik, és egyéb régi kiadások a nagy­szobai könyvespolcokról. Az író persze nem kizárólag az ol­vasókból, hanem a pályatársakból is áll. A szerkesztő, aki évtizedekig a Móra Könyvkiadó szerkesztője min­denkinél könnyebben találja meg kedves pályatársait. És ha eddig nem lepődtem meg, a tavalyi búcsúzó szö­vegektől meg kellett. (többtényezős meglepetés: ki mindenki írt róla, ki min­denki milyen hangszínben, milyen szere­tettel, őszinte fájdalommal, kedvességgel, pedig én aztán nem hiszem írónak egy szavát se, itt most kénytelen voltam kivé­telt tenni). Vámos Miklós nem felejti ki, hogy régen meg kellett volna kapnia legfőbb irodalmi díjat: „Amikor már a magasságos kultúraügyi mi­nisztérium is értesült sajnálatos hogylétedről, házhoz szállították neked a Kossuth-díjat, a küldöttsé­get a miniszter vezette, mesélted, milyen nagy örömöt szereztek. Ám azért nem hagytál kétséget affelől, hogy tudod, amit tudsz. Most bez­zeg adják, mert gyanítják, már nem sokáig vehetsz át kitüntetéseket. Nem válaszoltam, persze, eltalál­tad. Ha akarnálak sem csaphatnálak be, kedves Éva, általában a vesénk­be láttál.” Lázár Ervin az indulásról: „Mert nem volt benne még az árnyéka sem az írói féltékenységnek, tiszta szívből örült mások sikereinek. Ta­núja lehettem, hogy az enyémen kí­vül hány írói pálya elindításában bábáskodott és milyen sokat kö­szönhet neki a magyar gyermekiro­dalom. Persze nevetséges írói félté­kenységről beszélni, amikor tudva­lévő, hogy irodalmi tevékenysége szinte egyedülálló volt a magyar irodalomban. Megteremtette a saját utánozhatatlan műfaját, amelyben a könnyed csevegés mögött ott rejlet­tek a lélek mélységei, amelyben hétköznapi apróságokból rakta ösz­sze a nagy egészet, fölvillantva a dolgok színét-visszáját, olyasféle­képpen, hogy a gyermek is és a fel­nőtt is élvezettel olvasta.” Szabó Magda, az írónagyasszony a következőképpen búcsúzik: „Mö­götted több könny hull majd, mint valaha el tudtad volna képzelni, gyerek, felnőtt megrendültén néz utánad, az olvasók, az öregek, az el­fáradtak, akik életerejét írásaidban visszaperelted, gyerekek, akik ábrá­zolásod révén emberközelbe kerül­hettek végre a szüleikkel. [...] Amit hálából és elismerésként megkésve kaptál, arról szégyellek beszélni, a riadt visszaszámlálás akkor kapott erőre, mikor a tiéd enyészni kez­dett, végre számba vették, mit adtál nekünk és idegeneknek, azt is, ki és hogyan ismerte el vagy köszönte meg. Egy ország, egy világ vált adó­soddá [...]. Hiányodat megérzi majd Magyarország, mert ki korhol és vi­gasztal egyszerre bennünket...” Bodor Pál (Diumus): „Neki köszön­hetem, hogy eszembe jut (és észben tartom), hogy a legöregebb nagyapa is unoka volt. Hogy valójában nincse­nek jelentéktelen események, elle- gyinthető felhők, csak nem vagyunk mindannyian lényeglátók. Hasonló írást legutolsó születésnapjára írtam, s egy kis örömet szereztem neki. Most szomorúan ismétlem magam: róla éle­tében és halálában is csak ugyanazt mondhatom.” * Úgy köszönök el, ahogy íródolgoza­taimat szoktam befejezni, hogy az író elment-e vagy marad még - nem kér­dés. Tavaly hetvennyolc éves volt. Most hetvenkilenc. Egy nappal se ke­vesebb. Az írót az olvasó tartja életben. • - onagyz -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom