Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-25 / 191. szám
hídhjmagazjn 2004. szeptember 25., szombat • HÍDLAP • Mária Valéria híd összeköt nemz, embereket, sorsokat Európa egyik leghányattatottabb sorsú Duna-hídja az Esztergomot Párkánnyal összekötőMária-Valéria híd. Története során kétszer rombolták le: először az I. világháború után, majd 1944-ben. Hatvan évet kellett várni ezután, hogy a csonkán maradt hídpillérek ismét összeérjenek. 2001. október 11-e óta azonban ismét összeköti a két országot. Újjáépítése óta minden évben nagyszabású rendezvényekkel ünnepeli a két város e jeles eseményt. Hídtörténet a kezdetektől Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Duna bal és jobb partján élő emberek kapcsolatban álltak egymással, s mivel e kapcsolatot csak az akadályt képező Duna leküzdésével tudták ápolni, ezért a mai Esztergom és Párkány térségében élőknek ismerniük kellett a folyón való átkelés különféle Még híd nélkül... módozatait. A átkelő gázló és rév használatának legrégebbi írásos emléke a római korból, Kr. u. 170-es évekből származik. A magyar honfoglalást követően állandó rév működött Esztergom és Párkány között. A kakati révet Árpád-házi királyaink ideje alatt is rendszeresen használták. A török hódítás során 1543-ban elfoglalták Esztergomot és Szinán pasa 1585-ben hajóhidat építtetett itt. Ez az év nagyobb részében használható híd közel 100 éven át jelentett kapcsolatot a Duna két partja között. A török uralom alatt egyes feljegyzések szerint 1663-ban Köprülü Mehmed cölöphidat veretett, ez azonban csak a hajóhídhoz csatlakozó hídrész volt. Ezt a hidat 1664-ben a császári csapat lerombolta, a török azonban újjáépítette, s a híd csak 1683-ban, a párkányi csatában pusztult el a menekülő török csapatok rendkívüli terhelése és a császári csapatok ágyúzása miatt. Esztergom felszabadítása után a Dunán működött rév, 1683-tól közel nyolcvan évig csak dereglyék, csónakok közlekedtek a Duna két partja között. 1792-ben egy új szerkezetet, a repülő hidat állították a forgalom szolgálatába. A repülő hidat felváltó hajóhíd megépítésére 1842-ig várni kellett. Ez év márciusára azonban elkészült az építmény. Az 1848-49-es szabadságharc során a híd megsérült, 1849-ben pedig felgyújtották és csak 1851 májusában adták át ismét a forgalomnak. Az első Mária Valéria híd építése „Állandó hídról beszélnek úton- útfélen, melyet Baross miniszter szánna Esztergomnak. Roppant nagy az idea, alig fér szerény kis városunkba, mégis nagy örömmel beszélünk róla.” - olvasható 1891-ben az Esztergom és Vidékében. 1893-ban felerősödött az igény, hogy Pozsony és Komárom után Esztergomban is állandó vashíd épüljön. Döntő lépés volt, hogy az érsekség 1892-ben lemondott vámszedési jogáról, így állami költségvetésből épülhetett meg a híd. Az esztergomi dunai hidat már az 1893. évi költségvetésbe felvették. Az új híd tengelyét a hajóhíd tengelyvonalától körülbelül 120 méterrel feljebb tűzték ki. A fő ok azon követelmény volt, hogy a hídról lejövő forgalom a legrövidebb úton Esztergom város központjába terelődjék. Ez a távolság egyúttal lehetővé tette a hajóhíd használatát a vashíd építése alatt is. Az építkezés helyére történő felvonulás és a megvalósítás előkészítése gyakorlatilag 1893. december 1-től 1894. február^ 28-ig tartott. A híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28-án került sor. A hídfeljáróhoz csatlakozó Kis-Duna híd csak 1896. február 16-án készült el. A híd teljes építési költsége akkor 1,360 millió osztrák-magyar korona volt. Kétszer dőlt romba Az avatástól számított csaknem 24 év folyamán a hídon élénk forgalom állandósult, amit csak az I. világháború végén bekövetkezett események és a Csehszlovák Köztársaság megalakulása - a Duna államhatárrá válása - szakított félbe. 1919. július 22- én este véletlen baleset következtében a Párkány felőli első mederpillérénél felrobbant egy töltet és a hídív vége a vízbe csúszott. 1921 novemberéig egy gyalogos járóhidat építettek a vízbe csúszott hídszerkezetre. A helyreállítási munkálatok 1922-től kezdődően vontatottan haladtak. A megjavított hidat 1927. május 1-jén adták át a forgalomnak. A felújítás teljes költsége 2,843 millió csehszlovák korona volt. A híd a II. világháború éveiben hadi célponttá vált, de az ellenséges bombázások és a belö- vések is elkerülték, mígnem a védők, a visszavonuló német műszaki egységek 1944. december 26-án felrobbantották három középső nyílását, amelyek a vízbe zuhantak. Küzdelem a hídért A híd felrobbantása után nem sokkal a Vörös Hadsereg pontonhidat épített, ezt azonban már 1945-ben elbontották. 1945-ben részletes felmérés készült a roncsok helyzetéről és eltávolításuk költségéről. A hajózást súlyosan akadályozó roncsok eltávolítása 1949- ben készült el. 1960-62-ben elkészült a súlyosan sérült mederpillér helyreállítása és a hajózás biztonsága érdekében szükséges világítás megvalósítása. A híd sorsáról 1964-ben tárgyalt a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, amely során kiderült, hogy egyik fél sem tervezi a híd helyreállítását 1970 előtt, majd későbbi tárgyalásokon ez az időpont 1975-ig tolódott ki. 1987-ben Esztergomban ülésezett a Magyar-Csehszlovák Közúti Állandó Munkabizottság, amely megvitatta, hogy 1990 után a csonkán álló híd elbontása helyett megépíthető-e egy közúti vagy gyalogoshíd. A szakértők személygépkocsi-közlekedésre alkalmas híd építését látták célszerűnek. A 90-es években tovább folytatódtak a magyar-szlovák szakértői tárgyalások. A résztvevők kezdeményezték a további szoros együttműködést, ennek érdekében a korábban Esztergomban létrejött Hídbizottsághoz csatlakozva Párkányban is létrejött egy hasonló bizottság. Több tanulmány is készült a Mária Valéria híd felújításának műszaki megoldásaira. 1995-96 között folytatták az első lényeges tárgyalásokat a Duna-híd felújításáról. 1998 november 30-án a szlovák és a magyar közlekedési miniszter közös nyilatkozatban rögzítette, hogy a hidat 2001-ig, de legkésőbb 2002-ig újból átadják a forgalomnak. 1999. szeptember 16-án vált biztossá, hogy újjáépül a Mária Valéria híd. Ezen a napon Szlovákia és Magyarország kormányfői aláírták a híd újjáépítéséről szóló kormányközi egyezményt, amely engedélyt adott a munkák elkezdésére. Napról-napra 1999. szeptember 16.: A Duna közepén egy hajón Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök aláírja a híd újjáépítéséről szóló egyezményt. 2000: Versenytárgyalás a munkára, októberben győz a magyar-szlovák Ganz-IS Konzorcium. A folyó két partján megmaradt egy-egy ívet csak állagában kell megerősíteni. 2001. január 18.: „Az Esztergom és Párkány között épülő Duna-híd a tervek szerint októberben készül el, de a forgalom szabályozására vonatkozó államközi egyezmény már most nem engedélyezi rajta bizonyos járművek átkelését. (...) A megállapodás értelmében gyalogosok, kerékpárok, motorkerékpárok, személygépkocsik, valamint a magyar és szlovák menetrend szerint közlekedő buszok haladhatnak át. Turistabuszokról tehát egyáltalán nem tesz említést a dokumentum, amelynek második pontja viszont kimondja, hogy a híd megnyitása után a két part között a kompforgalom megszűnik. (...) A korlátozást azok az esztergomi aggályok motiválták, amelyek szerint a híd megnyíltával elviselhetetlenné válhat a történelmi belváros közlekedési terhelése. Ezért amíg nem vezetik el a forgalmat közvetlenül a magyar oldal hídfőjétől - a központi városrészek elkerülésével - a 11-es út felé, addig a korlátozás érvényben marad.” (Népszabadság) 2001. február 16.: „Magyarország és Szlovákia kapcsolatai rendkívül kedvezően fejlődnek- jelentette ki Martonyi János külügyminiszter. (...) Mikulás Dzurinda márciusi magyarországi látogatása során várhatón aláírják a két ország határ menti együttműködését rögzítő dokumentumot, és ezután megalakulhat a tizenkettedik magyar-szlovák vegyes bizottság, amelynek célja a határokon átívelő regionális együttműködés ösztönzése — mondta Martonyi. (...) Október végére befejezik az Esztergomot a szlovákiai Párkánnyal összekötő, újjáépülő Mária Valéria hidat.” (Népszabadság) Az első átkelők 2001. március 14.: „Elkészültek az Esztergom-Párkány közötti Mária Valéria híd első vasszerkezeti elemei a Ganz Acélszerkezet Rt. üzemeiben. A késés ellenére határidőre, szeptember 30-ára átadják a dunai átkelőt. (...) az elkészült elemeket néhány nap múlva Csepelen összeszerelik és hajóra rakják. A 11,6 millió euró értékű hídújjáépítésre kiírt pályázatot a Ganz Acélszerkezet Rt., a Közgép Rt. és a szlovák Inzinierske Stavby alkotta konzorcium nyerte. A cégek vezetői tegnap arról tájékoztathatták az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökét, Latorcai Jánost, továbbá Esztergom, illetve Párkány polgármesterét, hogy mindössze háromheti késésben vannak a munkálatokkal, de ezt be tudják hozni. Latorcai János bejelentette, a két ország illetékesei között megkezdődött a tárgyalás arról, hogy a Mária Valéria hídon - ellentétben a korábbi döntéssel - átkelhessenek a turistabuszok is.” (Magyar Hírlap) 2001. április 2.: „Úgy látszik, még a természet is segíti azt, hogy minél hamarabb összeköthesse a két várost és a két országot a háború miatt ötvenhat éve lerombolt és most újjáépülő Mária Valéria-híd, hiszen az enyhe tél és a Duna csendes lefolyású tavaszi áradásával járó vízszint- emelkedés megkönnyítette a hídépítők munkáját. (...) Sőt, az áradás miatti magasabb dunai vízállás még segítette is a hadépítést. Nem kellett ugyanis magas állványzatot készíteni a pilléreknél történő építési munkák elvégzéséhez sem.” (Komárom-Eszter- gom Megyei Hírlap) „Bár az eredeti tervektől - a hatósági engedélyek késlekedése miatt - mintegy három héttel elmaradtak, júliusig utolérik magukat az esztergomi hídépítők. A Ganz-IS konzorcium már végzett a Duna medrének megtisztításával, jelenleg a két parti hídelem megemelésén dolgoznak. Készül a belső három hídelem acélszerkezete is. (...) A hídépítési munkálatokkal egyidejűleg egyeztetések folynak az átkelő forgalmi rendjéről, illetve a magyar oldalon csatlakozó elkerülő út megépítéséről.” (Népszabadság). A híd építéséhez 2100 tonna acélt, 900 tonna aszfaltot és 25 ezer csavart használtak fel. Az acélfelületeken 55 ezer négyzetméternyi hegesztési varratot helyeztek el. A munkában 1200 ember vett részt, az építkezésre a tizenegy hónap alatt nyolcvanezren voltak kíváncsiak. A híd két forgalmi sávos, járdákkal szegélyezett, 521,8 méter hosszú és 12, 3 méter széles. A hídszerkezet, amelyen gépkocsik, autóbuszok és legfeljebb 3,5 tonnás teherautók hajthatnak át, másfél méterrel magasabb a magyar, és eggyel alacsonyabb a szlovák kormány által kívánatosnak tartott szintnél, s ugyancsak legalább másfél méterrel meghaladja a budapesti hidak magasságát. A beruházás teljes össze 19,4 millió euróba került, ezen belül a hídépítés 12 millió euróba. Ez utóbbi ösz- szegből 5-5 millió eurót PHARE-segély formájában az Európai Unió folyósította a két államnak. Az újjáépítés során kiegészítő infrastrukturális beruházás során korszerűsítették a magyar oldalon a hídra vezető utat, személygépkocsi- és autóbusz parkolót építettek, felújították a régi vámszedő házat, amely ma műemlékként és múzeumként szolgál. A szlovák oldalon bővítették a felvezető utat és ott kapott helyet a határállomás, illetve a vámhivatal is.
