Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-18 / 186. szám
2004- szeptember 18., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 44. szám Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Szabad száj és szabad szellem A megvetett, kiátkozott műfaj, a rap célba ért. A közelmúltban méltó filmje született Eminem 8 mérföldje tekintetében, amely lenyomat egy terebélyesedő szub-, de még inkább ellenkultúráról. Az önnön piszkától fuldokló világban a szemétdombon kukorékoló kakas a király. Hö! Az ötvenes és a hatvanas években - mások mellett — Elvis Presley bugyuta filmjei (King Creole, Szerelem Las Vegasban) örökítették meg a fogyasztástól ittasuk amerikai társdalom mítoszát, a mainstreamet (fősodort) ő jelentette, nem James Dean és Az óriás. A hetvenes évek nosztalgiázott - hol a közel- (Hair), hol a távolabbi múltba (Grease) révedt -, vagy fittyet hányt, és behódolt a popkultúra ürességének (Szombat esti láz). A nyolcvanas években már csak a sekélyes Romana-lányregények happy endbe bódult romantikájára futotta (Flashdance), a kilencvenes években meg tulajdonképpen már nem is próbálkoztak. Pedig a zenével kombinált film - nem feltétlenül a musical - alkalmas arra, hogy nem csupán a film, a történetmesélés eszközeivel, hanem a muzsika hangjaival is mintát vegyen, és a celluloidmúzeumba rögzítse korát, környezetét. Persze remek rétegfilmek születtek (Üvegtörők, A fal), de a mainstream feláldozta a lehetőségeit a kereskedelem oltárán. A harmadik évezred elején azonban az a furcsa és véletlen egybeesés történt, hogy egy a korát jól reprezentáló zenei-előadói műfaj, a lázadó, agresszív rap, kitört a rétegkultúrából, kitermelte azt az egyéniségét, ünnepelt sztárját, aki alkalmas a feladatra, hogy filmet találjon magának. A 8 mérföldet Eminem, a piszkos szájú amerikai rappert teszi többé egy szimpla zenés filmnél, és az ő személye garantálja a szélesebb, nagyszámú közönség érdeklődését. Pedig a hiphop és a rap a koszion utcák mélyéről indult, szószólói a nyomorúság haragos-harapós poétái voltak. A hajdan illegális hiphop inkább ellenkultúra, dacos reakció volt a fogyasztói társadalomra, alapvető karcosságát mind a mai napig megtartotta. Ennek az (ellen) kultúrának valóban ezek a kulcsszavai, a csakazértis így teszem, ezt mondom, így öltözöm, így beszélek. A hiphop és a rap teljeséggel összefonódott a graffiti és a könnyűdrogok - elsősorban: marihuána -, újabban a gördeszkázás nem túl szerencsés kultuszával. Szinte már közhelyes képnek számítanak a tengerentúli videoklipekből a füvező, deszkázó, firkáló fiúk, akik a kívülálló számára nehezen (vagy egyáltalán nem) érthető szlengben beszélnek. (Ennek én személy szerint nem örülök, a falfirka idegesít, nem különben a fű.) Gyökereinél fogva a rapre és a hiphopra jellemző a rasszizmus-ellenesség és a konfrontáció a skinhead- mozgalommal (apró érdekesség, hogy utóbbi a brit jamaicaiak mozgalmaként indult valaha, hahaha). A hiphop és a rap a gettóból jött, ezt nem tudja és nem is akarja tagadni. Megvetették, de ettől csak erősebb lett. Izgalmas csavar, hogy az afroamerikai eredetű rap legnagyobb mai csillaga egy fehérbőrű fiatalember, aki hatalmas népszerűségnek örvend a színes bőrű lakosság körében is. Pedig korántsem mondhatnánk Eminemet toleránsnak, korai korszakának CD-in előszeretettel „buzizott”, egyik dalában pedig felesége meggyilkolásáról szövegelt, nagyobbrészt mindenkit megtalált így vagy úgy. Igaz, a feketék által érzett valóban létező diszkrimináció nem színspecifikus, a gettót már a koraközépkorban kitalálták, ráadásul itt, Európában, hogy aztán kétes karriert fusson be a második világháború borzalmai során... Közös a sors és vegetálás. Azt teszi a filmben Eminem, amit a való életben is: saját családot alapít, barátaival létrehozza a Three One Third formációt. A siker itt se, ott se adta könnyen magát. Kalendárium A városba száz évvel ezelőtt a villamos-világítást bevezető Ganz és társa gyár megelégelte az Esztergom és Vidéke folyamatos negatív hangvételű kritikáit és levélben kérte a város vezetését, hogy tegyen a dolog ellen. Érdekes módon ez pont az említett laphoz nem jutott el időben. Még mielőtt rátérnék a fent bevezetett ügyre, néhány érdekességről számolunk be. Az Esztergomi Lapok szeptember 18-án egy bizonyos Turul elnevezésű labdajátékról ad hírt, ami állításuk szerint eredeti, magyar találmány. „Egy uj labdajáték. Halacsi Antal budapest-fővárosi torna tanár 'Turul' nevű labdajáték feltalálója tegnap a főgimnázium torna helyiségében bemutatta az életrevaló, veszélynélküli, igazán játszva szórakoztató találmányát, mely az ifjúság testi ügyességét, gyors mozgékonyságát, az izmok arányos fejlődését szolgálja. (...) A jeles találmány fölött hálás elismerésüket nyilvánították és Írásba foglalva a feltaláló úr 'Turul' játékát nemcsak elfogadhatónak minősítették, hanem mint czélszerű és kiváló fontosságú minden izében magyar motivumú újdonságot általánosításra legmelegebben ajánlották. ” A hírt mindegyik újság leközölte, ám egyikük sem mutatta be a játék lényegét. Száz év távlatából sem tudtam megszerezni a hiányolt információt a Turulról. Mivel manapság már nem játsszák, arra kell következtetnem, hogy a század viszontagságait nem élte túl e magyar találmány. Erős emberek már száz évvel ezelőtt is fitogtatták eme képességüket, derül ki a következő írásból, de sajnos az is nyilvánvaló, hogy a puszta testi erő edzés nélkül mit sem ér. „Szerencsétlen fogadás. Klányi András 20 éves kesztölczi lakos az iskola építésénél fogadást tett 1 liter borba Kara János ugyanottani lakossal, hogy egy körülbelül 80 kg nagyságú követ saját maga felemel és ráteszi a targonczára. A fogadást meg is nyerte, de a bor megivá- sára nem került sor, mert Klányi néhány pillanat múlva elkezdett orrán száján és fülén vérezni míg végre f. hó 15-én halt meg a szerencsétlen fogadás áldozata. ” Eltűnt ékszer - olvasható az Esztergom ekkori számában. X. Pius pápa napirendje mellett ez az egyetlen említésre méltó hír az újság hasábjain. „Bajnán a Metternich-féle hercegi kastélyból 800-1000 korona értékű ékszerdarab tűnt el a napokban. Az ékszer a hercegi családnak egyik legrégibb ékszere, amelynek nem is annyira anyagi, mint történeti értéke van. ” Mivel sem készpénz, sem a többi ékszer nem tűnt el, pedig egy helyen tárolták őket, feltételezzük, hogy nem haszonszerzés céljából tulajdonította el azt valaki. De akkor miért? Az Esztergom és Vidéke ekkor még nem tudván, a Ganz gyár leveléről, tovább írja negatív kritikáját a villamos világításról. Eddig a göcsör- tös fenyő oszlopokkal volt elfoglalva, most pedig a vasoszlopok kinézetét sérelmezi. „A szerződés 24 vasoszlopról tesz említést. Hogy azok milyenek legyenek a szerződésben felemlítve nincsenek. Azokat a vasoszlopokat, melyek a Széchényi téren vannak elhelyezve, számra három, egyszerű, de eléggé megfelelő kivitelben szállította a cég, míg azokat, melyek a Kossuth Lajos utcában vannak elhelyezve, s amelyeken magukon nem fog az ivlámpa csüngni, hanem az ivlámpát tartó sodronyok kifeszitésére fognak szolgálni, isléstelenül egyszerű. kivitelben szállította.” Hogy eljutott-e a Ganz gyár levele végül a szerkesztőségbe, jövő héten kiderül. • GK
