Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-09 / 136. szám

4 RÉGIÓ • HÍDLAP • 2004. július 9., péntek | MAI TÉMA Van-e remény a leszokásra? Az ember leginkább szeretettel gyógyítható Az itt élők már túljutottak a szenvedélybetegségen A bátorkeszi Reménység Reszocializációs Központ 1995 ta­vaszán fogadta első lakóit. Az ott­honban családias légkör megte­remtésével nyújtanak segítő kezet a szenvedélybeteg férfiaknak, hogy lebontsák szokásaikat, és új érté­keket, célokat tegyenek magukévá. A csend és a nyugalom oázisaként hat rám a környezet a reszocializációs intézetben. Az intézet lakói épp ebéd­hez készülődnek, csendesen és szerve­zetten megterít az ügyeletes, és fel­szolgálja a lakók által készített ebédet. Megérkezik Szőcs Gizella, aki férjé­vel, Kálmánnal együtt az intézet meg­álmodója és létrehozója. A kezdetek­ről így mesél: Több önkéntes segítő­vel együtt létrehoztuk a Reménység Alapítványt a függőségben szenvedők megsegítésére, majd épületet keres­tünk. Itt, Bátorkeszin találtunk rá erre az akkor még csak félig kész épületre, ami eredetileg öregotthonnak épült, de már a célnak megfelelően lett befe­jezve az önkormányzattal karöltve.- Milyen az otthon befogadóképessége? • - 16 fő, de mi általában 14 emberrel működünk. Talán még nem vagyunk elég ismertek, mert az orvosok nem­igen küldik hozzánk a betegeket. A legtöbben újságon vagy az interneten keresztül jutnak el hozzánk. Jelentke­ző lenne a magyar oldalról is, de saj­nos az itt-tartózkodás finanszírozása egyelőre nem megoldott.- Miből tartják fenn az intézményt?- Legnagyobb mértékben a me­gyei önkormányzat járul hozzá a költségekhez, de alapítványok is tá­mogatnak, és az itt lakók is fizetnek az ellátásért. Ma Szlovákiában a reszocializáció havonta 20 ezer koro­nába kerül személyenként - nálunk ezt 14 ezer koronából megoldottuk. Konyhakerti növényeket termesz­tünk — így a konyhára szánt kiadáso­kat 22 százalékkal csökkenteni tud­tuk, de van barkácsműhelyünk is, ahol lakóink a munkaterápia keretén belül készítenek saját használatra szánt tárgyakat.- Milyen módszereket alkalmaznak a gyógyítás során?- Betegeink legnagyobb része alko­holfüggő, de egyre több a drog-, gyógyszer- és a játékautomata-függő is. Férjemmel együtt református lel­készek vagyunk, ezt a munkát vi­szont teljesen felekezettől függetle­nül végezzük. A vallás és a hit termé­szetesen jelen van, de csak, mint al­ternatívát kínáljuk fel a gyógyulni vágyóknak. Csoportos és egyéni te­rápiát egyaránt alkalmazunk. A cso­portos beszélgetés segít abban, hogy a betegek fel tudják tárni a múltju­kat, le is tudják zárni és valami újat kezdeni. Külön is odafigyelünk min­denkire, segítünk neki a problémái és az élete megoldásában. Valljuk, az ember csak komplexen gyógyítható - nemcsak szenvedélyével kell meg­küzdenie, hanem egész életét át kell szerveznie. Munka-, irodalom-, zene- és realitásterápia, önismereti foglal­kozások, kommunikációs tréning - ezek mind be vannak építve a napi­rendbe. Lakóink legnagyobb része magyar ajkú, de akadnak szlovák nemzetiségűek is. Ezért a csoportos terápiák kétnyelvűek, az egyéni fog­lalkozásokon pedig mindenkihez az anyanyelvén szólunk. — A már gyógyult emberek az intéze­tet elhagyva be tudnak illeszkedni a tár­sadalomba?- Maximum két évet lehet az intéz­ményben tölteni, de az alkoholbete­gek ritkán töltenek itt ennyi időt. Ez alatt bizony meglazulhatnak a csalá­di kötelékek, amelyek már azelőtt sem voltak túl erősek. Éppen ezért havonta egyszer családi programot szervezünk, mert a családtagok épp­úgy szenvednek e teher alatt, hiszen lelkileg kötődnek a szenvedélybeteg­hez. Havonta egyszer visszajárnak volt kezeltjeink is, akik tanúságot tesznek arról, hogy lehet élni függő­ségektől mentesen is, és, nekik ho­gyan sikerült visszaállítaniuk családi és egyéb kapcsolataikat. Nyáron kísérletképpen két ember­rel „félutas házat” indítunk. Ez azok számára nyújt segítséget, akiknek tel­jesen tönkrementek kapcsolataik - félúton vannak az életük helyreállítá­sában. Ezért segítséget kapnának az elhelyezkedés terén, akár házon belül vagy kívül. Terveink közt szerepel le­hetőséget teremteni arra, hogy az itt töltött idő alatt valamiféle végzettsé­get szerezzenek lakóink. Ez leginkább a drogfüggőket érinti, hiszen ők fiata­lok és a szenvedélyük végett a legtöb­ben az iskoláikat sem fejezték be.- A visszaesés terén mi a helyzet?- A tavalyi évben 12 férfi hagyta el az otthont. Nyolcán absztinensek, ket­tőről nincsenek információink, ketten pedig újra a segítségünket kérték. Ebéd után a kellemes nyári időben az otthon lakói közül többen a kert­ben relaxálnak. Itt beszélgettek né- hányukkal. A középkorú Sanyi már két éve van az intézményben. El­mondta, 92-ben munkahelye elvesz­tésével kezdődtek a problémái, ame­lyek elől az alkoholba menekült. Utált mindent és mindenkit, legfő­képpen saját magát. Amikor pszichi- kailag és fizikailag is tűrőképessé­gének határára ért, öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették. Ekkor sietett segítségére a bátyja, aki az interneten talált rá erre a helyre.- Többször kezeltek Lekéren, de nem segítettek. Mikor megtudtam, hogy itt fizetni kell, gondolkodóba estem, de jól döntöttem, hogy ide jöttem. Egész más a légkör, mint más intézményekben. Mivel a családi kapcsolataim megromlottak, itt sze­retnék maradni még egy-két évig a félutas házban. A 23 éves Péter 14 évesen fűvel kezdte, majd áttért a heroinra. Ahogy ő mondta, nonstop be volt lőve. Több­ször elkezdte a gyógykezelést, de so­sem fejezte be. Januárban ebből az in­tézetből is megszökött, de önszántából visszatért, mivel látta, hogy sokan a haverok közül már csak torzói önma­guknak. A család is kitaszította. — Tele vagyok reménnyel — mondja. Itt segít a közösség és az istenhit, de kint ki tudja. Még nem vagyok elég erős. • Bokor Klára Gábor (főiskolai hallgató) ■hh Most éppen leszokófélben 111 vagyok- Ha sokat dohány- P8Mg zom, szúr a szívem. Sze- gStoÉ* rencsére mostanában nem is esik jól a cigi. Ha aka­rok, le tudok szokni, bár még nem próbáltam. A nagybátyám az alko­holnak mondott örökre nemet, amikor az orvos ráijesztett, hogy az életével játszik. Egyik pillanat­ról a másikra hagyta abba az ivást. Dénes (útépítő) Erőszakkal, külső ráhatással nem lehet eredményt elér­ni. Mindenki döntse el ma­ga, hogy meg akar-e szaba­dulni káros szenvedélyétől. Jómagam semmi ilyenben nem va­gyok érintett, de a bátyám 35 éve dohányzik. Elsősorban az alkoholis­ták és a drogosok számára fontos a külső segítség, az intézményes ta­nácsadás. Mindig van remény. Ida (kozmetikus) A barátnőimmel több mint öt éve dohányoztunk. Az­tán mindketten egyszerre lettünk terhesek, és egy­mást segítettük, bíztattuk, motiváltuk, hogy ne essünk kísér­tésbe. A túladagolás volt a legfőbb titkunk: erőltetve kell kiváltani a rosszullétet. A kellemetlen élmény, az enyhe mérgezés undort idéz elő, és ez a leszokás első lépcsőfoka. Magdi (nyugdíjas) Amíg pénz van az alkohol­ban, a drogüzletben, addig nem érdemes foglalkozni a probléma kezelésével. A ci­giről való leszokást áreme­léssel csak akkor lehetett volna el­érni, ha drasztikusan történik. El­hibázott, ahogyan a kormány csi­nálja, hogy 50 forintonként kúszo- gat fölfelé, rászoktatva az embere­ket a lassú, fokozatos drágulásra. A design integrálódása • A püspöki város, az UNESCO vi­lágörökség részévé nyilvánított Bamberg a füstölt sör (rauchbier) hazája. A város egyik fő nevezetes­sége az a XI. századi lovas szobor, amely állítólag István királyunkat ábrázolja, de legalább ehhez fog­ható látványosság II. Henrik és Ku­nigunda síremléke, valamint a Ve­lencére emlékeztető belváros. A valaha birodalmi képviseleti jog­gal fölruházott püspökséget II. Hen­rik császár alapította. Bamberget a történelem már 902-ben említi; ele­inte a Badenberg grófoké volt, ké­sőbb a bajor hercegek kapták. Fon­tossága a Bambergi püspökség alapí­tásával kezdődött. A bambergi püspökök a német bi­rodalom történetében több ízben je­lentékeny szerepet játszottak. A püs­pökséget, amelynek területe 3508 négyzetkilométer, lakóinak száma pedig 207 000 fő volt, 1802-ben, a luneville-i béke értelmében világiasí- tották és Bajorországhoz csatolták, majd 1877-ben érsekséggé emelték. A város a bajor felső frank kerület­ben, a Regnitz két partján terül el, la­kóinak száma 35 815 fő. Bamberg részben síkon, részben halmokon épül, a két részt nyolc híd köti össze. A terek száma csekély, legnagyobb a Maximiliansplatz, monumentális kúttal. Legkiválóbb épülete a magas­laton álló pompás dóm, a késő román építészet egyik legkitűnőbb műve (alapjait II. Henrik vetette meg, 1004-ben). A dóm fő ékességei a tor­nyok, az északi oldalon fekvő ajtó, II. Henrik császár síremléke, és az ösz- szesen huszonkettő, szenteket ábrá­zoló dombormű. Jelentékeny épüle­tei még a Jakab-templom (1073 és 1109 között épült), a tiszta gót stílus­ban épült Mária-templom, a püspöki rezidencia, a régi városháza és az ér­seki palota. Bamberg egykori lakói­nak főfoglalkozása a gyapotfonás- és szövés, a fafaragás, a szivargyártás, a porcelánfestés és a sörfőzés volt, s a hagyományok több vonalon is fenn­maradtak. A régió életét tekintve ré­gi és nagyon jelentékeny foglalkozás még a kertészet is. A város az átla­gosnál több tudományos és jótékony intézettel bír, ezek közül a leghíre­sebbek a csillagvizsgáló, a gazdag könyvtár (több mint 5000 értékes inkunábulum) és a városi fgrmészet- rajzi múzeum. A környék': legszebb helyei a Theresienhain (park és für­dő), Bug falu és Marquardsburg. • SEM A Moholy-ösztöndíjasok munkái­ból nyílt kiállítás a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában. Az Anyag és forma címet viselő tárla­ton hat művész munkája tekinthető meg kedd kivételével minden nap augusztus elsejéig. A fiatal formatervezők számára évente meghirdetett Moholy Nagy László ösztöndíjat 1988-ban alapí­totta három minisztérium. Az ösz­töndíjakat először 1989-ben adták ki. Az idei pályázati kiírásban célkitű- I zésként szerepelt, hogy a pályamun­ka segítse elő a hazai tárgy- és kör­nyezetkultúra fejlődését, gyártmá­nyaink versenyképességének növe­lését, valamint segítse az ipari for­makultúra fejlődését és elterjedését, a design integrálódását az innováci­óba. A pályázat alapítónak további célja az volt, hogy segítsék a fiatal pályakezdő formatervezők, iparmű­vészek szakmai fejlődését, akik munkáikkal így hozzájárulnak a ha­zai ipari formakultúra színvonalá­nak emeléséhez, közvetve pedig a hazai gazdaság versenyképességé­nek növeléséhez - ismertette az ösz­töndíj kiíróinak törekvését Baricsa Katalin, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Iparművészeti tagozatának titkára.- Az itt kiállító fiatal iparművészek o =5 m ö H- O k. • is kívánatosnak tartják, hogy az álta­luk képviselt művészi kifejezésmód­ok az önök és mindenki számára hoz­záférhetőek, megtapasztalhatóak, ér­telmezhetőek legyenek, és ehhez az értelmezési, közlési tehát kommuni­katív befogadáshoz az önök értelmi és érzelmi egyensúlyának rezonanci­ájára van szükség. A kiállított anya­gokról és formákról önök is szabadon rendelkezésre bocsáthatják gondola­taikat a mindenségnek - e gondola­tokkal adta át Baricsa Katalin a tárla­tot a közönségnek. A kiállító művészek közül Ágoston István é' Nagy Lantos Marianna is jelen volt a megnyitón. • GK Bemutatkoznak Esztergom testvérvárosai

Next

/
Oldalképek
Tartalom