Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-09-11 / 181. szám

2004. szeptember 11., szombat • HÍDLAP 11 _____________________________hídlapmagazin „ A léleknek kell megszólalnia.. ” A Főszékesegyházban tartott gálakoncerttel és hangversennyel múlt vasárnap ért véget az I. Esztergomi Nem­zetközi Oratórium-ének Verseny. Esztergom kulturális élete újabb tartópillérrel bővült, melyre támaszkodva, arra építkezve a város királyi rangja hazai és a nemzetközi megítélésben is tovább emelhető. A zsűri összetételében, a verseny­zők felkészültségében és a szervezés minőségében magas mércét állítot­tak. E három tényező összehangolt munkájának végeredményeként dön­töttek úgy a rendezvény létrehozásá­ban közreműködők, hogy az eszter­gomi oratóriumversenyből hagyo­mányt teremtenek. A nagy sikert aratott gálakoncerten a verseny győztesei mutatkoztak be a nagyközönség előtt, majd Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című darabját hallhatták a résztvevők a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Buda­pesti Akadémiai Kórustársaság, vala­mint Molnár András, a Magyar Álla­mi Operaház tenorénekese közremű­ködésével és Virágh András karnagy vezényletével. A hangverseny után Lehr András versenyigazgatóval, dr. Hamari Júliával a zsűri elnökével és tagjaival, Pitti Katalin Liszt-díjas operaénekessel, Ács János karmes­terrel és dr. Temesi Mária operaéne­kessel, a Szegedi Egyetem tanszékve­zető professzorával beszélgettünk.-A rendezvény befejeztével hogyan értékelik az oratórium-énekversenyt? Hamari Júlia:- Eddigi tapasztalataimhoz mérve a szervezők hozzáállásával és a verseny­zők többségének felkészültségével is nagyon elégedett vagyok. Nagy tiszte­lettel fogadtam a verseny bíráinak élé­re szóló felkérést, bár akkor még nem tudtam, hogy az egy hétig tartó ke­mény munkánk során szinte baráti egységbe kovácsolódunk. Mindent meg tudtunk vitatni, képesek voltunk véleményeinket ütköztetni, majd a vé­gén közös egyetértéssé formálni. Nem­rég vettem részt a lipcsei Bach-verse- nyen, mint zsűri-elnök. Most már tu­dom, hogy az ottani rideg hangulathoz képest -a zsűritagoknak egymáshoz sem szabadott szólniuk- mit jelentett ez az esztergomi verseny. De nem csak kollégáimmal, hanem a szervezőkkel is olyan fokú eszmei egyetértés alakult ki, olyannyira azonosak voltak az el­képzeléseink és világnézetünk, hogy páratlanul felemelő érzésekkel térek haza Esztergomból. Eddig minden versenyen szégyelltem magam tanítvá­nyaim produkciója miatt a zsűri tagjai előtt. Itt nem ez történt. Ketten az első helyen végeztek, s mindkettőjük ered­ménye mögött rengeteg munka áll. Ezen a pályán előre kerülni borzalmas szenvedésekkel jár. Aki nem járta vé­gig saját szenvedésének útját, nem ju­tott el az emberi szeretet csúcsára, hangjával nem képes érzéseket közvetí­teni, a hallgatóságot megérinteni. Temesi Mária:- Az elődöntőktől egészen a ver­seny csúcspontjáig a szemünk láttára fejlődtek, hatalmasakat léptek a ver­senyzők. Többségük még soha nem énekelt nagyobb közönség előtt, és nem vette munkájukat nagyító alá ed­dig még ilyen magas követelményeket diktáló zsűri. Egyszerűen belekény­szerültek, hogy a lámpalázat és önbi­zalomhiányukat félresöpörve a maxi­mumot hozzák ki magukból. Csak így lehetett talpon maradni, az elsők közé jutni egy olyan megmérettetésen, ami az összes körülményt figyelembe véve nagy valószínűséggel nemzetközi hír­névre tehet szert a jövőben.- Nehéz volt kialakítani a verseny végleges sorrendjét? Lehr András:- Több nemzetközi verseny lebo­nyolításában és bírálatában vettem részt. Ezek végeredményére általá­ban az a jellemző, hogy vagy a ver­senyzők teljesítménye, vagy a zsűri véleménykülönbsége miatt nem tud­nak első helyezettet hirdetni. Az első esztergomi versenyen viszont olyan énekesekkel és olyan szoros egyetér­tésben működő zsűrivel dolgoztunk, hogy két kiváló előadó között osztot­tuk meg az első díjat. Másrészt Esz­tergom és az itteni szervezők csodá­latos légkört teremtettek munkánk­hoz, rendkívül pozitív hozzáállásuk­kal is hozzájárultak a végső sorrend kialakulásához. J A díjazottak A jókedvű zsűri Ács János:- A két első helyezettünk - Ercsényi Orsolya és Sarah Maria Sun- olyan magas művészi értéke­ket képvisel, mellyel a világ bár­mely országában megállják majd helyüket. Egyszerűen nem lehetett őket egymás elé vagy mögé sorolni az összes figyelembe vett szempont alapján. Mindketten kiforrott hang­gal és erős egyéniséggel rendelkez­nek. Ercsényi Orsolya produkcióját magam kísértem zongorán a döntő­ben és a gálahangversenyen is, de mindkettőjükkel igazi élmény volt együtt dolgozni.- Kikerülhet a verseny győztesei közül világhírű operaénekes? Pitti Katalin:- A zenét semmilyen formában nem lehet úgy megszólaltatni, hogy nincs bennünk kapcsolat Istennel. Az oratórium-énekléskor is a léleknek kell megszólalnia, vissza kell adnia azt az erőt, amit az énekes sok-sok év munkájával fedezett fel, dolgozott ki magából. A világszínvonalhoz, az elő­adó teljes lényéből való énekléshez szükség van a bennük rejlő teremtő minőség megtalálásához. Ez hosszú, áldozatokkal és rengeteg tanulással kikövezett út, melyhez magas fokú önismeretre is szükség van. Én úgy látom, ezek a fiatalok már útban van­nak az igazi sikerek felé. • Lörincz Zsuzsa (másodközlés) <5 *­o Sissy - a magyarok királynéja Százötven évvel ezelőtt kötött szerelemházasságot Ferenc József Erzsébet bajor hercegnővel. A magyarok királynéja legendás volt szépségéről, finom nőiességéről. Önszorgalomból tanulta meg a magyar nyelvet, és az osztrák udvar, főleg anyósa akarata ellenére egyre többször szólt bele az államügyekbe. Köztudott, hogy az 1867-es kiegyezés megkötésében is nagy szerepe volt. 1898. szeptember 10. azonban tragikus dátum volt a királyné életében. Genfben egy merénylő leszúrta, amely sérülésbe még abban az évben belehalt. Alakja az­óta legendává vált, parkokat, tereket neveztek el róla, az esztergomi Erzsébet-park is az ő nevét viseli, Bu­dapesten egy híd őrzi emlékét. Legkisebb lányáról, a Budán született magyar kislányról, Mária Valériáról nevezték el az Esztergomot Párkánnyal összekötő Duna hidat. Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő - családi körben csak Sissy - 1837. december 24-én született. Ferenc József osztrák császár 1854. április 24-én a bécsi Ágoston-rendiek templomában fé­nyes ünnepségek keretében vette fe­leségül Erzsébet hercegnőt. A csá­szár eredetileg a bajor király időseb­bik leányát, Ilonát vette volna nőül, de amint megismerkedett az elragadó Erzsébettel, úgy döntött, hogy őt vá­lasztja jövendőbeli nejéül. Szerelem­házasság volt tehát, ami uralkodóhá­zaknál akkoriban ritkaságnak számí­tott. Életük mégsem volt felhőtlen, mivel Erzsébet rosszul viselte a bécsi udvar merev és formaságokhoz ra­gaszkodó légkörét. Férjével keveset lehetett együtt, hisz az uralkodót le­foglalták a mindenkori államügyek, ám annál több időt töltött az őt állan­dóan bíráló anyóssal, akitől rettegett. Bármilyen jelentéktelen helyet fog­lalt is el Sissy az udvarban, népszerű­sége a lakosság körében egyre nőtt. Ennek politikai okai is voltak; amióta a császár megnősült, óvatos liberali- zálódási folyamat indult el. 1863-ban elhatározta, hogy komolyan foglalko­zik a magyar nyelvvel, és nyelvtanárt fogad. 1864-ben Erzsébet már olyan kísérőnőt keresett, akivel majd ma­gyarul tud beszélgetni. így került sor Ferenczy Ida kiválasztására, akinek nem kis része volt abban, hogy Erzsé­bet elsősorban a magyarok királyné­jává akart válni. Férje iránta érzett vonzalmát ki­használva az 1866-67-es magyar ki­egyezés és az ezt követő budapesti ko­ronázás alkalmával fellépett a magya­rok előnyben részesítése érdekében. Ez olyan lépés volt, mely egyrészt más nemzetiségek, főleg a csehek hát­térbe szorításával járt, másrészt vi­szont az egész birodalomban döntően erősítette a liberális irányzatot. Ma­gyarországon Erzsébet máig nagy tiszteletnek örvend. 1867-ben megtör­tént a Kiegyezés és Erzsébetet június 8-án magyar királynévá koronázták a budai Nagyboldogasszony, azaz a mai Mátyás templomban. Erzsébet a nő Harminc éven keresztül Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyá­nak. Világhírű haját órák hosszat fé­sülte fodrásznője. Bár a négy gyer­mek után is igen karcsú maradt, dere­kát 50-53 cm-re befűzni szintén idő­igényes munka volt. Az örökös kopla­lással sikerült megőriznie karcsúsá­gát, a napi több órás sportolással haj­lékonyságát és kecsességét. Erzsébet­nek ez az örökös foglalatoskodása a „külsőségekkel” valóságos szépség­kultusszá fajult. Sissy megvetette a monarchikus államformát, melyet idejétmúlt „romhalmaznak” tartott. Főleg szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar - szemében - kicsinyes nyüzsgésén. Fia, Rudolf halála után Erzsébet vi­szont kizárólag feketében járt, és soha többé nem engedte magát lefestetni. 1898. szeptember 10-én Genfben tar­tózkodott, itt érte a halálos késszúrás. Egy Lucheni nevű olasz anarchista el­rontott, örömtelen életét akarta meg­bosszulni rajta, aki számára az elérhe­tetlen gazdaságot és szépséget jelen­tette. Bécsben, a kapucinusok kriptá­jában helyezték örök nyugalomra. • GK

Next

/
Oldalképek
Tartalom