Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-11 / 181. szám
2004. szeptember ii., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 43. szám Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Tébolyult urbánus lelkünk gyógyító kegyhelye az erdő. Pontosabban, sokszor úgy van vele az ember, ha fák közé téved, istenem, milyen jó is itt, és tulajdonképpen miért nem jövök ki többször a szabadba, én, ostoba? Lehet vitatkozni - ízlések és a pofonok különbözőek hogy mikor a legszebb az erdő. Akadnak, akik a tavaszra esküsznek, de ne higgyünk nekik. Mániákusan ragaszkodnak ehhez az évszakhoz, a friss szellők, langy leheletek és hormonok (csajozás vagy pasizás) bűvöletében élnek. Akadnak, akik nyaristák. Azt mondják, a zöld lombok látványa az igazi, de félrevezetnek csupán, valójában tengerre és dagadó vitorlákra vágynak, hogy a Budapest Plázst ne is említsük. Aztán ott vannak a darkosok és gruftik, akik az elmúlás számukra örvendetes megtestesülését látják a kopasz és hófödte ágakban, hozzájuk - igaz egészen más okokból - alkalmilag társulnak a téli sportok szerelmesei, de lelkűk legmélyén pusztán legyőzendő akadályokat látnak a havas erdőben, mint kihívásra váró tereptárgyban. Az igaz erdőrajongó az őszre esküszik, kifejezetten szerelmes a szeptember közepétől november közepéig tartó színpompázatos időszakba. Lelkesen gesztenyézik — otthon faragja, szúrja, gyúrja és nemesíti a vad terméseket-, sétál, barangol, andalog és túrázik. Metamorfózison megy keresztül, Természet Anya a keblére öleli, ő meg piheg, vagy elpihen az őszi levélen. Bakancsot a lábakra tehát! Aki fa-fetisiszta, alkalmasint nekivág a rengetegnek, jön-megy és sóhajtozik a sűrűben, lett légyen az a sík Gemenci erdő vagy éppen a Bükk teteje, dehogy messzire ne szaladjunk, imhol a Du- na-Ipoly Nemzeti Park és az ő rengetegjei. Ebben az időben van igazi színe és illata az erdőnek, mondhatni, elnyeri a bukéját, megnyilvánul a leglényege, hogy tudniillik kultikus hely, az élet születésének (és szorosan hozzátartozva: elmúlásának) a szent helye. Kicsiben a világ. Számtalan saját kezdeményezésű túrának lehetünk aktív részesei, nem kell hozzá más, csak mi és a jókedv, némi alapfelszerelés (megfelelő cipő és öltözék), parizeres szendvics és házi tea (szigorúan kulacsban). Mehetünk szervezett expedíciókra, számos természetjáró szervezet hirdeti magát a médiában és a világhálón, párperces keresgélés után temérdek kínálat közül választhatunk. Érdemes betartani az alapszabályokat. Tűzzel csak kijelölt helyen szabad próbálkozni, nem kell rohanni, iktassuk be sok pihenőt, igyunk és együnk, ha szükséges; figyeljük a jelzéseket, és ne hagyjunk magunk után kuplerájt, mert az arra tévedő nagyvadak rendesen idegesek lesznek, nem beszélve az erődkerülőkről. És semmiképpen se vállaljunk képességeink felett. Magam is elkövettem azt a hibát, hogy minden edzettség nélkül, másfél mázsásán nekivágtam a Dobogókő-Dömös útvonalnak - a horrorisztikus Rám-szakadékon át -, aminek a vége a boka begyulladása és akut nyöszörgés lett. Kicsitől a nagy felé: ez az igazán üdvös módszer, mint oly sok más esetben. Ha érdeklődő természetűek vagyunk, vigyünk magunkkal növényhatározót, így könnyen beazonosíthatjuk, hogy a bükk nemcsak egy hegység, hanem egy impozáns fa is, és az is kiderülhet, hogy a karácsonyról ismerős fenyő mellett a flóra (ami nem pusztán egy margarin) számos meglepetést tartogat. Az őszi erdő tiszteletre és nagyszerűségre nevel, kihagyhatatlan élmény - egyedül, a családdal, pláne a barátokkal. Summázva: aki egyszer beleszeret a hulló levél halk neszébe, jobb emberré válhat. Kalendárium Elszürkült a száz évvel ezelőtti újságírás. Rövid, számunkra nem annyira lényeges kis hírek foglalták el az újságok hasábjait. Legnagyobb terjedelemben a népmozgalmi statisztikát közlik, de kisebb szöveges reklámok is belekerültek a lapok „Hírek” című rovatába. Várjuk a jobb időket, addig is jöjjenek az érdekesebbek. Folytatódik az Esztergom Karcolatok című rovata. A szeptember 8-i számban megjelent „A legnagyobb abszurdum” című írás jól jellemzi a száz évvel ezelőtt Esztergomban uralkodó közönyt. „A.: Találd ki, mi a legnagyobb abszurdum Esztergom megyében? B.: Hogy valaki ellenzéki politikát merjen kezdeni e lojális vármegyében. A. : Ennél még nagyobb lehetetlenség is gondolható! . B. : Nos, mi legyen az? A.: Hogy egy Esztergom megyei képviselő programbeszédében fontos kijelentést tegyen!” Még egy híradás, az emberi hülyeség határát súroló kereskedői fogásról: „A Togo-szájvizről, melyet VörösJózsef helybeli fűszerkereskedő hozott forgalomba és rövid idő alatt közkedveltté tett, a Budapesti Hírlap f. évi 248. számában a következőket írja: A japán hadi szerencse Mandzsúrián messze innen is hódit. Vörös József Esztergomban a kinai- tenger győzteséről nevezte el az általa föltalált szájvizet, mellyel reméli, hogy az efajta sokféle idegen importot Togo módjára leveri. ” Nem a modern társadalom és technika által kitermelt jelenség a pénz- hamisítás. Mint az Esztergomi Lapok írásából kiderül, száz évvel ezelőtt sem ártott jól megnézni a kezünkbe kerülő bankókat. „Nézzük meg a pénzt. Többek panaszára figyelmeztetjük a közönséget, hogy az utóbbi időben ahhoz értő emberek hamis pénzt hoztak forgalomba Esztergomba és vidékén. A banda hamis koronásokat gyárt, melyekből már a hatóság előtt is fekszik néhány. A csendőrség erélyesen kutatja a hamis pénz forrását. ” Érdekes dolgokat is megtudhatunk azért a száz évvel ezelőtti újságokból. Például azt, hogy a zsidó évszámítás szerint az 5765. évben járunk mostanság. „ Újév. Péntek este köszönt be az izraeliták újéve, mely nappal kezdetét veszi az 5665 ik év. Az első két napot nagy ájtatossággal ünnepük és igy szombaton és vasárnap az üzletek is zárva lesznek. ” - írja az Esztergom és Vidéke. A hír úgy is értelmezhető, hogy minden üzlet zárva lesz, vagyis zsidó származásúak birtokolták száz évvel ezelőtt a „szolgáltató ipart”. Előbb nevezett sajtóorgánumról tudva levő, hogy egyáltalán nem szívlelte a villamos világítás bevezetését. Eddig képviselt álláspontjukhoz hűen továbbra is szkeptikusan gondolkodnak az ügyről. „Utcai világításunk utóbbi időben úgy a pertoleum, de főleg a gazolin világítás rémséges gyarló. Elejével, midőn a gazolin világítást a város behozta, valóságos kis napok voltak az izzók, ma pedig Mg mécseshez sem hasonlíthatók. Nem tudjuk, miben keresendő ennek oka, talán abban, hogy október 1-ével már villám lesz s igy nem érdemes azokat tisztán és jó karban tartani, avagy valami titkos villamospárti intrigua kezei működnek közre, hogy kirívóbb ellentétet teremtsenek a villám javába. Talán jó lenne azokat a lámpásokat jó karban tartani, mivel nem bizonyos hogy október 1 én túl nem-e lesz azokra még szükség. ” Néha nem árt a haladóbb szellemiségű gondolkodást magunkévá tenni... • GK
