Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-07 / 177. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. szeptember 7, kedd • HÍDLAP 7 Akt-Art - a kendőzetlen emberi test A XIV. Esztergomi Fotográfiai Biennálé nyílt meg az esztergomi Duna Múzeum Európai Középgalériájában. Az Akt-Art elnevezésű tárlaton a meztelen emberi testet művészi formában ábrázoló fotográfiák tekinthetó'k meg október 3-ig. A biennálé kiállításaira az évek során, több helyszínen került már sor, ám mindegyik kicsi volt ahhoz, hogy befogadja a kiállítás egész anyagát. A Duna Múzeumban is az alkotások egy- harmad része látható. Mindezek felvetik annak igényét, hogy a városban komoly méretű, modern galéria nyíljon - mondta Csernus Ferenc, a kiállítás egyik rendezője. Deák András, a Duna Múzeum igazgatóhelyettese házigazdaként elmondta: nagy örömmel fogadták be idén ezt a kiállítást.-A kiállítás szép, a képek szépek, akár az emberi test maga - mondta a házigazda a tárlat anyagáról, hozzátette: mivel a képek az emberi test azon részeit mutatja, melyet általában elkendőzünk, ezért a szülőket és pedagógusokat arra kérik, hogy tekintsék meg a fotókat, és utána döntsenek belátásuk szerint, hogy azt megmutatják-e gyermekeiknek, növendékeiknek. A kiállítás szakmai megnyitóját König Frigyes festőművész tartotta.- Úgy tűnik, a művészet témái állandóak, az alkotók újak, és mindig születnek új alkotások. Az akt nem témája, hanem formája az ábrázoló művészeteknek ráadásul nagyon régi. Az akt a művészet megjelenésével egyidős - fogalmazott a művész. Nagyon sok pályamű érkezett, és a zsűrinek valóban nagyon nehéz dolga volt. König Frigyes is tagja volt a zsűrinek, így a munka során közösen kellett rájönniük arra, hogy a téma még nem lerágott csont. Ez pedig az alkotók erőteljes, autonóm gondolkodásmódjának, szemléletének köszönhető. A döntést persze muszáj volt meghozni. A XIV Esztergomi Fotográfiai Biennálé Kiemelt alkotói díját a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jóvoltából, valamint az Esztergomi Fotó Biennálé önálló bemutatkozási lehetőségét Telek Balázs fotográfus nyerte el. Esztergom Város Önkormányzatának díját Detvay Jenő fotográfus kapta. A továbbiakban még hat alkotó kapott díjat köztük Bállá András, aki az Esztergomi Mérnökiroda díját vihette haza. Az érdeklődők október 3-ig tekinthetik meg az Akt-Artot a Duna Múzeumban. A tárlat teljes anyaga látható lesz novemberben Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban, majd a Budapesti Galéria Kiállítóházában is. • GK PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK Szeptember 10-én, pénteken 18 órakor a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Női Tagozatának Komárom- Esztergom megyei 5. választókerületi szervezete meghívására Seszták Ágnes tart előadást az esztergomi Mindszenty József Katolikus Általános Iskola aulájában. Szeptember 14-én, 17 órakor Radics Géza „Eredetünk és őshazánk” címmel tart előadást az esztergomi Bajor Ágost Kultúrmozgóban. Az előadás után a Chicago-ban élő történész dedikálja most megjelent A környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek kialakulására című könyvét. Esztergom-Kertváros Féja Géza Közösségi Ház, Esztergom-Kertváros 2509. Esztergom-Kertváros Damjanich u. 50. Tel. / fax: 319-376 Szeptemberi program- és klubajánló Programok: Szeptember 6-án, 16.30-tól termékbemutató, szeptember 9-én, 11.00-16.30 véradás, szeptember 25-én, 900-tól szüreti felvonulás, 18.00-tól szüreti bátyus bál, szeptember 27-től okt.l-ig hüllő kiállítás. Klub foglalkozások: Szeptember 1- től minden szerdán és pénteken 18.00- 19.00-től 30 év felettiek tornája, minden kedden 14:00-16:30 varróklub, minden szerdán 13:00-16:00 kártyaklub. Szeptember 7-től minden kedden és szombaton 16:30- 18:00 kempo karate. Szeptember 16- án i8:oo-2o:oo-ig receptklub, szeptember 16-án 9:00-12:00-ig baba-mama klub. Szeptember 17-én 18:00- 21:00-ig táltos szala klub. Szeptember 20-tól minden hétfőn 17:30-18:30 óvodásoknak divattánc, 18:30-19:30 iskolásoknak divattánc. Szeptember 24-től minden második hét péntekén 16:00-18:00-ig ifjúsági klub. Szeptember 27-én 18:00-19:00-ig hobby gyűjtő és csereklub, hétköznapokon 8:00- 15:30-ig idősek klubja. Civil szervezetek megbeszélései, ügyeletéi: szeptember 8-án, 17:00-tól Kertvárosért Baráti Egyesület, szeptember 9-én 17:00-tól a Vöröskereszt Kertvárosi Alapszervezete, minden hétfőn 13:00-16:00-ig a Máltai Szeretetszolgálat ügyeletet tart. K I Á L L f T Á S O K Esztergom A Duna Múzeum Európai Közép Galériájában „Közép-európai Fürdőhelyek” címmel nyílt új tárlat. Antoni Waterloo Tájkarcok című kiállítása nyílt meg a Keresztény Múzeumban. A tárlat október 3-ig lesz megtekinthető. Szűts Bálint kiállítása nyílt meg a Műhely-Hidak (a Párkány-Eszter- gom Baráti Egyesület találkozó-sorozata) keretein belül az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárban. Fekete József fotografikai kiállítása tekinthető meg a Bajor Ágost Kultúrmozgóban. A tárlat szeptember 19 tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében. Megnyílt az XIV. Esztergomi Fotográfiai Bienálé „AKT-ART” kiállítása a Duna Múzeum Európai Közép GalériájábanA kiállítás megtekinthető október 3-ig, kedd kivételével naponta 10-18 óráig. P. Sureesh indiai faszobrász és Táncsik János festőművész kiállítása nyílt meg Esztergomban a Hephaisztosz Kft. galériájában (Szegfű u. 2). A tárlat megtekinthető október 16-ig, hétköznaponként 10-16 óra között. A Mindszenty Emlékmúzeumban (Esztergom-Várhegy, Ószeminárium, III. em., bejárat a Bazilika jobb oldala mellett.) „Balassi Bálint élete és költészete” címmel textil- és grafikai kiállítás nyílt. A kiállítás október 5-ig tekinthető meg. Nyergesújfalu Szeptember 13-áig tekinthető meg a Megyei Erzsébet vezetésé vei, myködő nyergesújfalui gyermekrajz szakkör kiállítása a nyergesi Ady Endre Művelődési Ház emeleti termében. Bazsonyi Arany festőművész kiállítása tekinthető meg szeptember 10-ig Nyergesújfalun, a Kernstok Galériában. Pilismarót Helytörténeti kiállítás nyílt a Kul- túrotthonban. A tárlatot a nyitvatartási időben tekinthetik meg az érdeklődők. Tát Megnyílt a táti kultúrházban Ungvári Mihály: „Erdély kövei” című képzőművészeti kiállítása. Pöltl „Oxi” Zoltán írásai VÁROSI NEXUS A szégyenlős akt Emberek! Mi lehet e széles föld felett szebb dolog az aktnál? Nem sok minden. S erre valók képalkotóink, fotóművészeink. Ha a képzőművészet területére tévedünk, mint szemlélődő közönség, akkor rájövünk, hogy az akt micsoda egy gyönyörűség a szemnek s a léleknek egyaránt. A szem a legszebb teremtett formát, az emberi testet, a lélek az emberi testtel kapcsolatos legszebb gondolatokat látja. Ilyen a jó aktkép, s ezekből nyílt most kiállítás az esztergomi Duna Múzeumban a XIV Országos Fotográfiai Biennálé alkalmából. A tárlat ünnepi, első napján díjak kerültek kiosztásra, a biennálé hagyományainak megfelelően. Bevallom férfiasán, hogy a képek megtekintése mellett még egy másik dolog, a megnyitó és köszöntő beszédek is fölöttébb érdekeltek. Igen csak kíváncsi voltam, hogy mázsás gondokkal terhelt korunkban, szellemi vezetőink fejében miféle gondolatok támadnak a mezítelenség művészi megfogalmazása kapcsán. A remek fotográfiákkal ellentétben azonban igen nagyot kellett csalódjak, amikor a Duna Múzeum impozáns udvarán, az alkalomra összegyűlt népes sereglet előtt két nyilatkozó is az aktokról beszélt. Első nyilatkozó, gondolataival megnyíló emberünk, a Duna Múzeum igazgatója volt. Azt hihetnénk, hogy kedves, modern, műértő atyafi ő, de nem. Rögtön beszéde elején magyarázkodásba fdg, hogyan fordulhat elő egy galériában aktkiállítás. Ekkor kezdődik egy számomra értelmetlennek tűnő és értelmezhetetlen szabadkozásféle, egy olyan kis szégyenlősség, hogy jó-jó, művészet, de mégis pucérság! Ez utóbbi szó persze el sem hangzik. Ez is inkább körülírva, látens jelként van a mondatok között. A másik abszurd prüdériai elszólás, hogy elsőként a felnőtteknek, a szülőknek ajánlja a kiállítást, s ha ők, a gyermekek szülei úgy gondolják, hát engedjék meg a csemetéknek is, hogy lássák. Döbbenek ismét, de úgy jó keményen. Mi van? A művészet, melyet nagy és pazar ünnepséggel, díjkiosztással, ízes borokkal és illő tangóharmonikás muzsikával tisztelünk meg, az illetlenséggel tartozik egy halmazba? Mi az a művészetben, amit elrejtünk gyermekünk elől? És mi az, amit a régi korok értékrendjéből mindenkor is vállalhatunk, mint primőr emberi esszenciát az emberről, ha nem az aktot, mely akár le is választja rólunk az érdes pornográfiát és megmutatja az élet hamvasságban, szépséggel teli erejében és az erotika magas kultúrájában rejlő kincseket. Ezek helyett most azt kell hallanom, amit ’88 előtt hallhatunk már milliomszor. Hogy nem lehet, nincs, elfogyott, fúj, mit csinálsz, nem szabad, takard el a gyerek szemét, undorító. Ennél pedig azt hiszem egy kicsit előrébb tartunk már. Vagy legalábbis előbbre kellene. De egyesek szerint nem itt Esztergomban, és nem ma Magyarországon. Aki a köszöntő után megnyitja a kiállítást, már csak a koronát tudja az előtte elhangzottakra felhelyezni. Azzal nyit, hogy „mi is az az akt?” És magyarázkodik hosszan, amúgy tanító urasan, ahogy az előző beszédhez illik. Hülyének néz. Meg éretlen, zöld, kamasznak. Mintha kis mamlaszokhoz beszélne, akik most lépnek át a szájtátik panoptikumába. Igen? Ilyen az akt? Ne mondja uram! Nem hiszem el! És a képekről, a művészet országosan díjazott mestereiről, a fotókról és a fotósokról egy árválkodó szó sem esik. Egyetlen elemző, értelmező, filozofálgató mondat sincs arról a jelenről, amit most a Duna Múzeumban találhatunk. Rejtély, mélységes titok az, ami ott van. Ez az, ez megy nekünk. Elhallgatni. Agyonhallgatni valamiről, ami fontos. Mert biztos szégyelljük. Jobbat nem tudok erre. Olyanokká lettünk, ami nincs. Már nincs. Mint a szégyenlős akt. P R E S S 0 PRESS ✓ Álljunk meg! Rémes hírek érkeznek még most, a beszláni túszdráma elmúltával is a kaukázusi helyszínről. Gyerekek ellen elkövetett nemi erőszakról, kínzásokról hallunk, olvasunk. Nem nagyon merjük elhinni, hogy ezt a rémtettet még meg lehet indokolni. Bár abban is szinte biztos vagyok, hogy a terroristák egy olyasfajta válasszal talán készültek erre, hogy ilyen durva gyalázatok minden háborúban megtörténnek, mindkét fél sérelmére, ahogy az övékére is már megeshetett. Ez lenne tehát a világ vége, ahogy a világ megokolja rút önmagát, ahogy a véres sérelmeket azokon és úgy kéri számon, ahogy ő már elszenvedte, a megkínzott, megerőszakolt, lemészárolt ártatlanokon. De legszívesebben azt írnám, a legártatlanabb lényeken, az ember gyerekein, aki mit sem ért a politikához, a háborúhoz, az iszonyathoz, a halálhoz. Kínzásokat hallani az arabokat fogva tartó amerikai börtönök felől is, rémes és rémesen kínos mindez, és nincs ami megindokolja. Magunk köré gyűjtjük naiv kis kérdőjeleinket, és kapkodva lapozunk tovább a tömegpusztításról szóló legújabb hírek után. Miért történt mindez? Mi az, amit elfelejtettünk megtenni, hogy ez ne következzen be? Mi jön ezután? Megtörténhet ez velünk is? Nem adhat nyugalmat most más, csak ha nem rohanunk tovább, mint háborús világ. Álljunk meg egy percre és gondoljunk az áldozatokra.
