Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-06 / 133. szám
KALEIDOSZKÓP 2004. július 6., kedd • HÍDLAP • 7 Esik, vagy nem esik Kell a népnek ez a kis cukormáz, gondoltam magamban. Ha nem számítjuk a Várszínház idei sokkhatásait, bizony-bizony a legutóbbi mó- kázás bizonyult a legnagyobb sikernek. Pedig cseperészett az eső, és időközben besötétedett. Persze a reflektorokat bekapcsolták. A közönség ismét hálásan fogadta és engedte el a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színészeit. Ismét - megszámoltam - nyolc alkalommal tapsoltuk vissza őket a bonyolult díszletekből. Rappert Gábor, akár valami macsó tapsihapsi, ugrik elő nekünk a szemerkélő esőben, mint Tomao Nicomaco, és emésztő tűzzel meséli, miért is vagyunk ma itt. A válasz egyszerű; megvásároltuk a jegyeket. Rappert beszámolója kissé homályos. Valószínűleg egy hetvenes évekbeli olasz slágerekből összeállított musicalről van itt szó, ügyes, bár lusta színészekkel. Lusta? Lusta. Ugyanis a színpadon látható kilenc arc fantasztikus művész, kivétel nélkül. Mégis lejön, hogy többet tudnának nyújtani, ha úgy akarnák, ha tiszta erőből figyelnének ránk, magukra, és a játékra. Nem ezt teszik, habár ez aligha róható fel nekik, mert minden punnyadás ellenére mi hálásan nevetgélünk. Lucia és Luigi del Soro szerencsétlen párosa kellően idétlenül van megcsinálva, de valamiért nem mindig üt. Dorina (Gál Ágnes) leginkább a dekoltázsával hódít, Lucrezio (Sebestyén Aba) kellően részeges és alapvetően hülye, a magyar menyecske szerepében domborító Kató Emőke halovány kissé, István István, mint Giovanni, mindenkit rutinosan lejátszik a színpadról, amint a testvérét, Drusillát alakító Nagy Dorottya is. Bár ma ők ketten sincsenek éppen maximumra állítva, mégis verik a gárdát. Valami hiányérzetem van a látottakkal kapcsolatban. De legalább szórakoztunk,- és ez nagy szó a mai vérszegény magyar színházi életben Viszont Horányi László egyre szórakoztatóbb! Ezúttal viccesen bejelentette, hogy pályát tévesztett, és lassan átképzi magát meteroló- gussá; rendszeresen hívogatják szegényt, időjárásjelentést várva tőle. És ez jó, mert azt mutatja, amit eddig is tudtunk - szeretjük a várszínházi estéket. Esztergom Végh Éva festó'míívész „Séta az Univerzumban” című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Vármúzeum Rondellájában. Tímár József és Benjamin Pöttinen fotóművészek „Légihíd” című természetfotó kiállítása nyílt meg a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó aulájában a Magyar- Finn Baráti Kör szervezésében. Az Esztergomi Művészek Céhe tárlata látható a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgóban, a „Céh Galériában”. A Szentgyörgymezői Olvasókör gyermek rajzszakkörének kiállítása tekinthető meg az olvasókör nagytermében. Antoni Waterloo Tájkarcok című kiállítása nyílt meg a Keresztény Múzeumban. A tárlat október 3-ig lesz megtekinthető. Balassi címmel nyílt kiállítás a Vármúzeum Rondellájában. A tárlat július végéig tekinthető meg. Kiss György és Vagyóczky Károly, íooo éves pénzek érmén és papíron című kiállítása augusztus elejéig tekinthető meg a Vármúzeumban. Sztíts Bálint kiállítása nyílt meg a Műhely-Hidak (a Párkány-Eszter- gom Baráti Egyesület találkozó-sorozata) keretein belül az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtárban. Korga György festőművész és Lengyel Rita grafikusművész közös kiállítása tekinthető meg a Dobó Galériában. Nyergesújfalu Bazsonyi Arany festőművész kiállítása tekinthető meg szeptember 10- ig Nyergesújfalun, a Kernstok Galériában (a Polgármesteri Hivatal épületében). PROGRAMOK RENDEZVÉNYEK Esztergom Július 17-25. között kerül megrendezésre az Aranyhíd 2004 Jógafesztivál a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgóban. Részletes információ: 401-482, 06-20/563-43-89, www.invitel.hu/hummelr. VII. Politikatörténeti Nyári Egyetem - Esztergom, 2004. július 5-10. Július 6. kedd 9:00 Miskolczy Ambrus: Mire jó a mítosz? Francia, román és magyar párhuzamok. 11 h: Lakatos László: Mítosz és ösz- szeesküvés-elméletek a posztmodern korban. 14:30: Kiss Endre: A szocializmus tudatalattija. 16:30: Marosán György: Az evolúció mítosza, és a mítosz evolúciója. 20h:Legkisebb film a legnagyobb magyarról... („Kisszéchenyi”) - vetítés és utána beszélgetés a film alkotóival: Kálmánchelyi Zoltán és Végh Zsolt. Július 7. szerda 9:30 Báron György: Mítoszteremtés a film eszközeivel. 11:30: Galántai Zoltán: A tudomány és a földönkívüli civilizációk mítosza. Július 8. csütörtök 9h: Kende Tamás: Kommunista mítoszok és mitikus kommunisták. llh:Tamás Gáspár Miklós. 14:30: Andor László: Az Amerika-mítosz. 16:30: Az én XX. századom (filmvetítés). 20h: Meghívott vendégünk: Enyedi Ildikó. Július 9. péntek 9h: Melegh Attila: A Kelet-Nyugat mítosz funkciója a globalizáció korában llh:Halmos Károly: Polgár(i)ság és vállalkozás. Hiedelmek és várakozások a rendszerváltoztatás idején. 14:30: Szalai Erzsébet: A kapitalizmus mítosza, valósága és a rendszerváltás. 16:30: Dobrovits Mihály: Mítosz és történelem (Kelettől Nyugatig). Záróest. Visegrád Július 9-10-11-én rendezik meg a 20. Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat. Programok: kézműves vásár, régi mesterségek bemutatója, középkori gyermekjátszóház, történelmi táncbemutatók, kiállítások, trubadúr verseny, szerelmi hétpróba, vásári komdiák. Nyergesújfalu Július 9-10-11-én kerül megrendezésre a hagyományos 15. Városi Napok és Sörfesztivál a Polgármesteri Hivatal szervezésében, a nyergesújfalui íjászpályán. Július 10-én szombaton 9 és 13 óra között a Bóbita Óvodában (Május 1. tér) véradást szervez a helyi Vöröskereszt. Július 11-én vasárnap lecsófőzőfesztivált szervez a nyergesi ön- kormányzat. Az elkészült ételeket Kovács Lázár és Kaszás Géza fogják értékelni. Jelentkezni a nyergesi Polgármesteri Hivatalban lehet (455-299), Inokay Zsombornénál. Neszmély Július 16-17-én Dunai Ritmus Fesztivál lesz a neszmélyi Mille- centenáriumi Emlékparkban. A Nemzetközi Ifjúsági Zenei Találkozón fellép többek között a Hooligans, a Tequila and the Chicken Brass valamint a Kis Pál és a Borz. A jegyek 2 napra 1750 Ft (elővételbe: 1500 Ft), 1 napra 1000 Ft. Sátorozási lehetőség van! •/< Onagy Zoltán írásai N A Pl BULVÁR K Á L L í T Á S 0 K Hát azért, kéremszépen... Megy a lapos, hátulról mellbe vita, mosolyognak, bazsalyognak, összeesküsznek, frakciókba tömörülnek, sejtetnek, hasba szúrnak, porolnak, mint a veréb, bedugják a fejet a homokba, mint a strucc, hazudnak szokásból. Mindez azért, ki legyen az elnök. Egy nagy párt nagy elnöke. Egy ősi párté. Nem tudni, honnan eredeztetik mostanában magukat, de nagyok és öregek, mint a nagy és öreg szederfa. Termést nem hoz, csak a levéltetvek szarnak a nyakunkba róla, csak árnyékolja a veteményest. Ki kellene vágni a francba. Elég régen törjük a fejünket, hogy ez mindennek a teteje. Egy jobb napon majd megtörténik. Hallom valamelyik reggel, hogy az egyik nagy szederfa azt nyilatkozza, ők egészen biztosan nem veszítették el a „tagság bizalmát”. Nemá, ejha, mondom, mennyit írunk? Hányba’ vagyunk? „Bizalom, tagság, tészcsé”? Közben megérkezik Lille-ből a költőbarát, azt mondja, az árak közt jelentéktelen a különbség. Mi drágább, mi olcsóbb, ugyanúgy mint itthon. Neki nincs munkája (egy költő, ugye, mit költené a franciáknál, eurót költ), irodalmár felesége fizetéséből élnek második éve hárman. Ez kellett nekem, meg az „elvesztett bizalom” ugyanazon a napion. Olvasom ugyanis, hogy Franciaországban (benzin, kenyér, hús ugyanannyi, mint itthon) 1150 euróra, azaz 300 000 forintra emelték a francia minimálbéreket. A francia kormány végrehajtotta az ígért 11.5 százalékos emelést. A szakszervezetek alacsonynak tartják az emelést. Hallottak még ilyet? Van ország, ahol nem a kormányzópárt szervi kinövése a szakszervezet? És ez a szervi leágazás mellét döngetve körbetrombitálja, kiharcolta, hogy 52 e.-ről, 54 e. forintra emeljék a minimálbért. Szép. Szeretjük az elnökválasztást, a szakszervezeteket, az ősi pártokat. Ilyenek vagyunk. Tele szeretettel. ESZTERGOM A TERASZRÓL A húg 1. Egyik ámulatból a másikba esek. Sőt, bámulatba! Amikor a húgom legutóbb itt volt, hazacígölte a régi 486-os gépemet, most meg a monitort és az apróságokat. Gondoltam, ha legközelebb arra járok, összerakom neki, és megmutatok pár trükköt a wördben, hátha javul kicsit kapcsolattartásunk gyakorisága, ami az elmúlt években a nullát közelíti. Délután csörren a telefon, kérdezi a lány, mit csináljon, a gép nem ismeri fel az egeret. Micsodát? Hisz még tápkábel sem volt hozzá! Hát, ma elment és vett egyet, aztán összerakta a gépet. Hoppá! Az én eredetileg óvónő, később muszáj-kereskedő, még később még- muszájabb-pénztáros húgom pikk-pakk összerakott egy számítógépet, és nem csak az egeret, de a rendszerlemezt is keresi rajtam! Naja. Ilyen innovatív család vagyunk. Anyám hetvenévesen úgy írja az sms-t, mint akármelyik kamasz, a húgom meg autodidakta módon rendszergazdává képezi magát. Nem adok neki két hetet, és többet fog tudni a fájlkezelésről meg a wördről mint a két ECDL-diplomás, húsz-éve-titkárnő kolléganőm együtt. Sőt lehet, hogy még nálam is többet fog tudni. Merthogy azt a gépet tutira újra kell telepíteni, és én attól még mindig rettegek. Apróság ez, de sokat elárul az emberről: az egészséges kíváncsiságáról, a problémamegoldási készségéről, a talpraesettségéről. Ikrei a hátán, ő meg összedob egy szerkesztőséget, annyi az ideje. N I K U A konszolidáció áldozata Krúdy Kálmán a hírneves kalandor legújabb szökési kísérlete alkalmával agyonlövetett! Délután három körül a Jásztelektől Vadkertre vezető országúton, a birinkei erdő tőszomszédságában meg akarván az életében annyiszor sikerült szökést kísérteni, az országút mellett felhalmozott kőrakásból kísérőit kővel támadta meg, hogy az erdőbe menekülhessen, hol a lovas fogolykísérők nem is üldözhették volna. De Namon Gusztáv pandúrtizedes pisztolyával agyonlőtte. így a legenda a jegyzőkönyvnek megfelelően, de nem így az igazság. Egy másik igazság a következőképpen hangzik: Diószeghy Táddé megyei csendbiztos ráérezvén a nagy lehetőségre, hogy gond és számonkérés nélkül megszabadíthatja a szépséges megyét, Nógrád görbe földjét Pajkos Krúdy Kálmántól, csintalanságok elkövetőjétől, leánya hírbehozójárói, csaplárosnék bújtatott szeretőjétől: Vácról egy szembesítésről hazafelé tartva szó nélkül agyonlőtte a legendateremtő negyven- nyolcas vitézt, aki eddigre elveszíti tömegbázisát. Ismeretesek rímelő, 56 utáni esetek (pl. a munkástanácsok két nógrádi vezetőjét hasonló lazán, a konszolidációs ideológia nevében a Kőkútnál leúsztatják az Ipolyon), és egyéb gyilkosságok fényes századunkból, de a XIX-re nem kimondottan jellemző. Krúdy a szabadságharc katonája volt. Előbb a 17. honvédzászlóalj közlegénye, őrmestere, majd hadnagy. Világos után nem sok lehetősége marad. Komárom várbörtöne, netán egyéb börtönök határokon innen és túl, a császár hadserege tizenkét évekre, büntetésül. Vagy bujkál, ha lehet, amíg lehet. Lehetett. 1849-től 1862-ig bujkál, elfogatásokkal, szökésekkel, lengyelországi, francia utakkal, zsiványságokkal és nőkkel, fogadókkal, borospincékkel. A legendával, mely szerint egymaga kiverte volna Miklós muszka cár kozákjait, ha Görgey meg nem köti a kezét. És hát a levert szabadságharccal, a monarchiába újra beolvasztott ország jóindulatát a jóízlés határán túl használva, mint Pozsgay Imre, a hérosz-utód, aki száznegyven évvel később - bizonyítottan - egymaga veri ki a Vörös Hadsereget.
