Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-07-03 / 132. szám
15 KALEIDOSZKÓP __________2004. július 3., szombat • HÍDLAP • Ap or Vilmos püspök életáldozata Kiállítás nyűt a vértanúság helyén Prohászka Ottokár püspök írta az I. világháború alatt naplójában: „Mindig az volt a meggyőződésein: az erkölcstelen ember nem lehet hős.” Már az Ószövetségben látjuk: a „csorda-ember” gyűlöli az igazat, a hűségest, mert „élő felkiáltójel”-nek tekinti. Ugyanígy minden diktatúra az igaz emberben saját abszolút voltának kritikáját, kétségbevonását látja, ezért akarja elpusztítani. A liberális diktatúra, mely ma körülvesz bennünket, hasonlóképp megért, elvisel minden devianciát, másságot, kivéve annak másságát, aki abszolút értékekre építi életét, aki vallásos, és keresztény - mondta Pápai Lajos győri megyéspüspök köszöntő beszédében 2004. június 25-én Győrben, az Apor kiállítás ünnepélyes megnyitóján. A Győri Egyházmegye püspöke beszédét így folytatta: „Az igaz ember elleni támadás valójában lázadás Isten ellen. Ez történt Apor Vilmos püspök esetében is. Bátran szembefordult az egyetlen diktatúra mindkét arcával.” Pápai Lajos hangsúlyozta: Jövőre lesz 60. évfordulója boldog Apor Vilmos vértanúhalálának. Erre is gondolva hozták létre az Emlékmúzeumot. Hirdesse minden látogatónak - a legsötétebb korokban is éltek közöttünk szentek, akik emberek maradtak az embertelenségben, akik „világító toronyként” állnak ma is előttünk - hangsúlyozta ünnepi beszédében Pápai Lajos püspök. Ezt követően Paskai László bíboros megnyitó beszédében kiemelte: Apor Vilmos püspök az ország nehéz időszakában védte a város lakóit, segítette a nélkülözőket, befogadta a menekülteket. Embersége előtt mindenki fejet hajt. A II. János Pál pápa által 1997. november 9-én boldoggá avatott főpap példakép, akinek emlékét őriznünk kell a város, az egyházmegye, az egész ország javára. Vilmos püspök életének befejezése mindenkit indítson embertársai önzetlen szolgálatára. Hirdesse ez az emlékhely az önző, másokat elnyomó magatartással szemben az emberség erkölcsi értékét és nagyságát - mutatott rá Paskai bíboros, majd megáldotta az Emlékmúzeumot. „A kereszt erősíti a szelídet, és szelídíti az erőset” — „Crux firmát mitem, mitigat fortém” - báró Apor Vilmos püspöki jelmondata egész életében jellemezte őt. Mindig a rászorultakat segítette. Mint püspök - püspöktársaival együtt mindig felemelte szavát az üldözöttek védelmében. Mártírhalála bátorságának, segítőkészségének volt köszönhető. Egy orosz katona oltotta ki életét. A győri Püspökvár pincéjében védte az odamenekült lányokat, asszonyokat. A pontos eseményeket Apor Vilmos titkára, Cseh Sándor győri kanonok visszaemlékezései alapján idézzük fel. „..egyszer úgyis meg kell halni, jobb; ha az ember ilyenkor áldozza fel az életét. ” A front 1945 húsvétja előtt, nagyszerdán érte el a várost (Győrt). Apor püspök felkészítette híveit a rájuk váró megpróbáltatásokra. Mindenkit arra biztatott: maradjon a helyén, mert senki nem hagyhatja cserben a rájuk bízottakat. Győrben a harcok nagyszerdán kezdődtek. Már aznap megjelentek a Káptalandombon az orosz katonák. Mind sűrűbben látogatták a Püspökvárat, és egyre követelőzőbben léptek fel: órákat, kait, ékszereket és mindenféle értéktárgyakat követeltek. Az asszonyok, lányok a Püspökvárba menekültek a katonák elől. Apor Vilmos a pincébe bújtatta őket, s ha orosz katona jött, elé ment a kapuba. Rendszerint ott állt mögötte valamelyik udvari papja, aki kenyeret és sót hozott, ezzel jelezték békés szándékukat az oroszok előtt. A megszálló katonák viselkedése változó volt. Egyikük megcsókolta a püspök reverendáját, mások azonban le akarták húzni gyűrűjét az ujjáról. Másnap, nagypénteken - a pincében - felolvasta a Passiót, és megál- doztatta a híveket. Ezen a napon böjtölt: nem evett semmit, csak egy csésze teát ivott. A megszálló katonák pe- dig egyre sűrűbben jöttek. A püspök lilaszegélyű főpapi ruhában fogadta őket a pince lejárójánál. A katonák meglátták az idemenekült nőket, de ekkor még nem történt semmi rendkívüli. Apor püspök erélyességével és határozottságával távol tartotta őket. A püspök felkészült rá, hogy megvédi azokat, akiket oltalmába vett. A férfiaknak azt mondta: „Kérem, legyenek segítségemre, hiszen egyszer úgyis meg kell halni, jobb, ha az ember ilyenkor áldozza fel az életét.” „Püspök atyánk, értünk tetted'/” Délután öt óra tájban erősen ittasan tértek vissza a délelőtti „látogatók” egy a délceg, Apor Vilmosnál is magasabb termetű kapitány vezetésével. Azzal álltak elő: krumplipucolásra szeretnék elvinni a lányokat, asszonyokat. A püspök tárgyalásba kezdett velük. Azt javasolta: menjenek férfiak és idősebb nők, azok jobban értenek a krumplipucoláshoz. A katonák nem fogadták el az ajánlatot, ezért dulakodásra került sor, majd az egyik katona pisztolyt rántott. Apor püspök egy pillanatra sem veszítette el lélekjelenlétét. Amikor a tiszt fegyvert rántott, ő elkapta a kezét, majd megfordította és németül „kifelé, kifelé” kiáltással a pinceajtó felé tuszkolta. A lépcsőfordulóban a tiszt kiszabadította magát és lőtt. Egymás után sok lövés hallatszott. Néhánynak a nyoma ma is látható a győri Püspökvár pincéjének előterében. A lövések közül egy Apor Vilmos halántékát, egy másik a falról visz- szapattanva a bal kezét, a harmadik pedig a hasüreget sebesítette meg. A több sebből vérző püspök a segítségére siető papjaira támaszkodva ment le az óvóhelyre, ahol azonnal elsősegélyben részesítették. Az orosz katonák közben eltűntek, így a nők mindannyian megmenekültek. A püspök fájdalmai ellenére arról érdeklődött: mi történt a körülötte állókkal? Közben a megmenekültek közül többen is azt mondták: „Püspök atyánk, értünk tetted!” O kedvesen annyit válaszolt: „Nagyon szívesen”. Amikor titkára arról érdeklődött: van- nak-e fájdalmai, kezében rózsafüzért tartva ennyit mondott: „Hálát adok Istennek, hogy ilyen szép nagypénteket adott”. A szintén jelen lévő nővéreknek pedig azt mondta: „Ha megmenekül minden nő, akkor érdemes volt!” Közben hordágyon a nádorvárosi kórházba szállították, ahol - petróleumlámpa fényénél - azonnal elvégezték a műtétet. A hasüregbe fúródott lövedéket nem találták, így életét sem tudták megmenteni. Az operáció után nehezen tért magához, de nyomban arról érdeklődött: később történt-e bántódása a nőknek? Amikor megtudta, hogy az oroszok többé nem tértek vissza a Püspökvárba, ezt válaszolta: „A jó Isten elfogadta áldozatomat”. Apor Vilmos állapota hús- vétvasámapra válságosra fordult. Megkezdődött haláltusája. Ekkor meggyónt, felvette a szentkenetet. Majd mindenkit megáldott és a következő üzenetet küldte papjainak: „Még egyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat, és kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűségesek az egyházhoz, hirdessék bátran az Evangéliumot! Segítsék romjaiból felépíteni szerencséden hazánkat, és vezessék vissza az igaz útra szegény, félrevezetett népünket!” Halála előtt fél órával még ezeket mondta: „.. .Felajánlom szenvedéseimet az egész magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért!” 1945. április 2-án, húsvéthétfő hajnalán hunyt el. „A jó Pásztor életét adja juhaiért...” - írta Emlékirataiban Mindszenty bíboros, Apor püspökre emlékezve. „A vértanúság helye” „Apor Kiállítás - A vértanúság helye” címmel látogatható a kiállítás Vilmos napja óta a Győri Püspökvár pincehelyiségeiben. Az Emlékmúzeum méltó emléket állít Apor Vilmos vértanúságának: bemutatja a boldoggá avatott püspök életútját, küzdelmeit, tevékenységét, megidézi 1945 nagyhetét és húsvétját, valamint a püspök áldozatát és vértanúhalálát. A vértanú püspök szavai mellett szemtanúk vallanak Apor önfeláldozó életéről. A tárgyi emlékek, kordokumentumok, fényképek, fényhatások, és az emlékkiállításra komponált zene szembesíti a látogatót Apor püspök életáldozatával. A kiállítás központi termében áldozta életét Apor Vilmos a rábízottakért. Püspöki palástja, és a rajta lévő véres ing-relikvia a vértanúság megdöbbentő jelképei. A jó Pásztor életét adta juhaiért. Sándor János, a kiállítás főrendezője időutazásra invitálja a látogatót. Ajánló soraiban ezt írja: Győr püspöke életét áldozta másokért. Több mint fél évszázad elteltével a pincék homályából ragyog fel ma is Apor Vilmos története - örök példaként. Mint ismeretes, a realitásokhoz hozzátartozik: a szovjet megszálló csapatok amerre haladtak, számtalan nőt, asszonyt megbecstelenítettek, olykor a kiskorú lányokat, s az agg nőket sem kímélték. Ettől függetlenül Apor Vilmos vértanúhalála, hősies hite és kiállása ma is „felkiáltójelként” magasodik elénk: az emberi méltóság védelmében. II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá báró Apor Vilmos püspököt. Homíliájában magyar nyelven ekkor a következőket mondta: „Vilmos püspök hősies tanúságtétele becsületére válik a magyar nemzet nemes történelmének, s a mai naptól fogva az egész Egyház csodálattal tekint fel rá. Bátorítsa ez a híveket arra, hogy habozás nélkül kövessék Krisztust, saját életükben is.” A kiállítás kedd-vasárnap 10-16 óra között látogatható. Cím: 9021 Győr, Káptalandomb 1. • Frigyesy Ágnes Onagy Zoltán írásai NAPI BULVÁR Pintér és Jani bácsi A Fradikánál nem változik semmi. És láthatóan nem is számít semmi. Siker, bajnoki cím, a szurkolók visszaszállin- gózása, ez náluk nem eredmény. Szeretnénk tudni, mit értékelnek, jó volna, ha egyszer Furulyás Jani bácsi pontosan értelmezné, mennyiben más klub a Ferencváros, mennyiben más értékmérők szolgálják a klub érdekeit, mint ahogyan azt mi, vidéki nézők és szurkolók elképzeljük. Az, hogy Pintér arroganciája ritkán szimpatikus, nem kérdés. Mészölyé sem volt az, ráadásul Mészöly súlyosan benne volt a totóbotrányban, komoly erők mozogtak, hogy az emlékezetes Zalaeger- szeg-cirkuszból kimossák. Egy labdarúgóedző nem arról ismerszik persze, hogy késsel-villával eszik, zárt sarokkal csókol kezet a hölgyeknek, és soha ki nem hagyja a vasárnapi nagymisét. Egy futballedző nyerjen. Verje ki a szuszt a játékosaiból, és mindig azt verje éppen, amelyikben több maradna a korbács nélkül. Halljuk, a labdarúgó azt mondja, mennyit keresnek a német és az angol játékosok, hát ő annyit teljesít, amennyire megfizetik. Ismerjük a Puskás-szlogent, kis pénz, kis foci. Csakhogy Puskásék körbepo- fozták a világot. A tények: a Fradika, különös körülmények között, de megnyerte a bajnokságot, tehát kiviheti tudományát az EU-piacra. Tény, hogy néhány játékos olyan mint a mimóza, nem állhatja, ha csúnyán beszélnek vele. Van ilyen. A Ferencváros vezetői közt is van néhány mimóza, aki rosz- szul tűri, ha nem engedik belebeszélni az edző dolgába. Tény, hogy 2007-ig tart Pintér szerződése. Tény az is, hogy Jani bácsi olyan - kézzel írott - szerződésvázlatot nyomott Pintér orra alá, amit Pintér nem írhatott alá (lényegi momentumok nem ismeretesek). Tény, hogy Pintér pénteken (ma, amikor ezt írom) sajtótájékoztatón borítja a bilit, ha az ügyvédje le nem fékezi. Egy ügyvéd mindig jobban tudja, milyen érdekek mentén kell nyilatkozni. Egy ügyvéd tudja, a belső használatú bilit, ha kiöntik, az azzal járhat, hogy Pintér ezt követően sehol nem kap munkát, mert aki az anyaegyesületnél bilit borít, az idegen placcon gondolkodás nélkül megteszi. Szóval ez még kérdés. Tény az is, hogy a „kutyánk kölyke, közülünk való” nem jött be. Tény, hogy az FTC Rt. igazgatósága által megfogalmazott szerződéskiegészítés a játékosokkal, a játékvezetőkkel és a sajtóval való kapcsolatjavítás igényét követeli Pintértől. Tény, hogy a játékosok jelezték: amennyiben az edző sárdobálásba kezd, ők is a nyilvánosság előtt sorolják majd fel tételesen sérelmeiket. Ez pedig nagy móka lesz. Tény, hogy Furulyás János a klub elnöke élt rendkívüli felmondási jogával, a hivatalos felmondólevelet ma (péntek) délelőtt adja majd át Tepszics Ignác. Tény, hogy a bajnok és kupagyőztes csapatnak új tréner után kell néznie. Tény, hogy az edzések levezetését ideiglenesen Keller Józsefre, az eddigi pályaedzőre bízták, így a zöld-fehérek szombati, Hajdúnánás elleni edzőmérkőzésén is várhatóan ő ül majd a csapat kispadján. Tény, hogy az új edző kinevezéséről az FTC Rt. igazgatósága a hét végén dönt. A jelöltek között van László Csaba, Lothar Matthäus pályaedzője is. Most már csak az a kérdés: mi van a Fradinál? Megkérdezték-e Torgyán ex-Fradielnököt, ex-pártelnököt, ex- cseresznyeimportőrt? Mert ha nem, tanácsai nélkül aligha másznak ki a kútból. Minthogy nem vagyok naprakész Ferencváros témakörben, megkérdeztem egy belső embert, aki a következőket írta: „Hát igen. Mostanában ez folyik mindenhonnan. Mármint, hogy mi folyik a klubon belül. Nem kell sajnálni, ha a Pintér lelép, amit a csapat idén elért, nem az ő érdeme. Úgyis mondhatnám, hogy semmi köze hozzá. Az a baj, hogy most hiába jön egy új edző, semmi sem változik. Legalábbis addig, amíg a vezetőség ugyanaz marad. Azt nem értem, hogy senki nincs, akinek jogosultsága lenne kérdőre vonni ezeket, hogy ugyan vajon mit csinálnak? Mert, hogy valamit nem jól csinálnak, az biztos. N A P I K U L T Okosodunk Naponta valami meglep». Most ez a faügy Évtizedekig azt hallottuk, azt tanultuk, hogy azért kötelező a lehető fatárgyakat műanyagra cserélni, hogy ezzel a Föld fatartalékára vigyázzunk. Most pedig újat tanulunk. Fával cserélik a számítógépek dobozát, billentyűit és az egeret, hogy kíméljék a környezetet az elektronikus szeméttől. A 21. század embere azonban már nemcsak a nejlonzacskók szeméthegyeivel kénytelen élni, hanem a legmodernebb technika kidobott maradványával, a számítógép egyes elemeivel is. Az arizonai egyetem kutatói az év elején azzal lepték meg a világot, hogy közölték: az általuk vizsgált átlagos számítógép billentyűinek minden négyzetcentiméterén 511 baktériumot találtak, 64-szer többet, mint egy átlagos wc-ülőkén. Az amerikaiak javasolták, hogy emiatt is mást kellene alkalmazni a fertőző műanyag helyett. A választ egy svédországi cég adta meg, bejelentette, hogy a fertőzésgócnak is beillő, ráadásul rideg és környezetszennyező műanyag helyett fából készíti számítógépeinek dobozát, billentyűit és az egeret is. Megint okosabbak lettünk. Ez is a hosszú élet előnye. Aki figyel, minden nap okosabb, amíg meg nem hal. Az ember azt hallotta évtizedeken keresztül, hogy az elképzelhető világok legjobbikában él. Aztán kiderült, csak vicceltek. Aki meghalt, mielőtt kiderült, az elvtársak csak vicceltek, hülyén halt meg, szegény
