Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-03 / 132. szám

hídlapmaizazin 2004. július 3., szombat • HÍDLAP „Van egy pont, amikor vissza kell szólni ” Interjú Kerényi Imrével Az egyik oldal a jobboldal nélkülözhetetlen és igazmondó szócsövének tartja, a másik oldal szerint a rajttitkárok letűntével keletkezett űrt ta­lálta meg magának, ezért készít politikai műsort gyerekeknek, emellett Észak-Koreában kiváló népművelő és élőkép-rendező válna belőle. Egy azonban biztos, a Madách Színház egykori igazgatója manapság oly ak­tívan és élesen foglal állást a politikában, amely keményen megosztja a társadalmat. Ehhez pedig tehetség szükségeltetik.- Mikor az interjú előtt telefonon be­széltünk, azt kérte tegyük későbbre, mert éppen egy összeesküvés közepén van. Milyen összeesküvés?...- Az egyik polgári kör tagjai azt tervezik, hogy a repülőtéren üdvö­zölni fogják az Egyesült Államok­ból megérkező magyar miniszterel­nököt.- Csak nem tüntetés?- Egyfajta szolid jelzése annak, hogy... a Magyar Népfölség nagy része nincs megelégedve a magyar miniszterelnök amerikai szereplé­sével...- Mivel nincsenek megelégedve?- Úgy gondolom, hogy az iraki háborúból ki kell lépni! Ez egy ag- resszor nagyhatalom hódító hábo­rúja. Meg akarják szerezni Közel- Kelet kincset, cserébe leigázzák az ott élő népeket, bevezetik a demok­ráciát, adnak nekik Barbie babát, meg Coca-Colát, de a mohamedán világnak ez nem kell. Ezért Ameri­ka egy rablóhadjárat során háború­ba keveredett a mohamedán világ­gal. Ez nem rendfenntartás, ez nem béketeremtés, és nem az emberi jo­gokért való fellépés. A valódi moti­váció a vérvágy. Ezt a szót Vörös­marty használta először a Csongor és Tündében, és ma annyit jelent, hogy Amerika birtokolni akarja a Közel-Kelet aranyát, olaját. Politi­kai hegemóniát akarnak. Mindeköz­ben a világ népei szép lassan Bush elnök ellen fordulnak. A fonnyadt értelmiségiek az egész világon elle­ne vannak ennek a háborúnak. Ma­gyarország mint szövetséges benne van a hadjáratban, és azt vártuk vol­na végre a magyar miniszterelnök­től, hogy a magyar alakulatok iraki jelenlétét limitálja és visszavonja, mivel a magyar népfölség 80 száza­léka ellene van az iraki háborúban való részvételnek.- Érthető! Evezzünk könnyedebb vi­zekre. Miért kell félmillió forintot leperkálnia egy balliberális médiának, ha Önnel szeretne interjút készíteni?- Azért, mert ez az én egyszemé­lyes tiltakozásom á balliberális mé­dia hegemóniája ellen. Azt gondo­lom, ha az olyan embereket, mint én információforrásként akarják fölhasználni, akkor fizessék meg. Tulajdonképpen ez egy bojkott! Én nem akarok velük szóba állni.- Hogyan értékeli a választási ered­ményeket?- Nagyszerű győzelem! És 2006- ban kétharmaddal fogjuk nyerni a parlamentit.- Nézzük a műsorát. Hogy ették meg az emberek?- Azt hallom, hogy a Hír TV leg­nézettebb műsora. Nagyon sokan szeretnek, nagyon sokan gyűlölnek miatta.- Miért gyűlölik?- Támadom a balliberális világot. Első sorban a balliberális médiát és politikát. Ok megszokták, hogy szentek, sérthetetlenek és támadha- tatlanok. Én ebben a műsorban semmi mást nem akarok bizonyíta­ni, minthogy ők nem szentek, nem sérthetetlenek, és nem támadhatat- lanok. Ez természetesen nem tet­szik nekik, és emiatt gyűlölnek. En meg azt mondom, meg kell szokni; ez a demokrácia! A Szerintem című műsor azért jött létre, mert mint szavazópolgárt megbántott a média. Reggeltől estig fröcsögött rám, sér­téseket, gyalázkodásokat, leminősí- téseket hallgattam. Meguntam a Heti Hetest! Azt mondtam, vissza kell szólni! Van egy pont, amikor vissza kell szólni! A magam részéről ezt csinálom a Szerintemben. — Pedig, ha jól tudom, jóban volt Hofi Gézával. Ón szerint mit mondana most Hofi?- Hofi Géza egy „balliber” szócső volt, aki szakmailag nagyszerűen csinálta a dolgát. Soha egyetlen gondolatával nem értettem egyet, de igazgatója voltam tizenöt éven át! Szakmailag egy ember filozófiai világnézetét tudni kell tisztelni és elfogadni. O ilyen volt; csinálta ezt a flaszterhumort. És milyen jól! Az, hogy nem értettünk egyet - ő is tudta, hogy ez így van -, ez a szak­mai együttműködésnek nem lehet gátja. Normális esetben. Én normá­lisan voltam igazgatója Hofi Gézá­nak! Ugyanezt ma már nem mond­hatom el.- Egyáltalán miért érezte fontosnak, hogy belemásszon a politikába?- Akkor léptem be, amikor a Fi­desz elvesztette a parlamenti vá­lasztások első fordulóját. Akkor úgy döntöttem, hogy ki kell állni ma­gunk mellett. És ezzel nem voltam egyedül. A nyolcvanas évei fölött járó Szokolay Sándor, amikor vesz­tettünk, belépett a Fideszbe. Meg­kérdezték tőle, miért tette, s azt vá­laszolta: „Karriervágyból!” - és persze jót kacagott ezen. Tehát van­nak pillanatok, amikor az embernek ki kell állnia a tábora mellett. Én úgy gondoltam, a veszteség pillana­tában a legfontosabb erősíteni.- Mit gondol, ha visszatér a teátrum világába, hátrány lesz mostani szerep- vállalása?- Majd kiderül akkor. Egyébként úgy tervezem, amint kormányra ke­rülünk, visszamegyek a szatócsboltba.- Pontosabban?- Újra színházzal foglalkozok majd, az az én igazi mesterségem.- Arra nem gondolt, hogy politikus­ként dolgozzon?- Nem. Nem nekem való foglalkozás.- Pedig a Playboy azt írta, hogy re­mek élőkép-rendező válna Önből Dél- Koreában. Jól bánik a tömegekkel!- Nincs bennem vágy! Nem aka­rok politikus lenni, én amatőr va­gyok. Most besegítek egy bizonyos idő-intervallumon belül. Amint a táborom győz, onnantól kezdve a művész felesleges a politikában. Akkor mehetek vissza a kaptafához!- Egyébként mi a helyzet a színház­zal? Nem vágyik vissza?- Tulajdonképpen ott vagyok a Madách Színháznál - a saját színhá­zamnál - mint rendező, csak a fi­gyelmem előterében nem igazán a színházi cselekvés áll.- Utolsó kérdés: hogy érzi magát?- Remekül és jó kedvű vagyok! • szalay Almos Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri (tanfolyam kezdőknek) A Cs. annyit tesz, hogy Csünt. így hívta mindenki. A Csünt annyit tesz, az ólban született malackák közül a leggyengébb. Ezt csak azért írom le az elején, hogy később ne kelljen vele tökölni. Nehéz lesz írni Csünt könyvéről. Több okból is. MARA Nagyon nehéz olyan valaki köny­véről értekezni, akit ismersz. Ismer­tél. Egyébként Csüntöt sokan. Jelleg­zetesen éjszakai pesti figura volt; olyan mint egy állat. Ezt igenis pejo­ratív értelemben írom le. De nincsen rá más kifejezés. Szó szerint égett. Ha valami szutyok műsorban lát­ta, hogy bántják a zsidókat, kapás­ból ő lett a legnagyobb jiddis muk­só. Ha a drogosokat molesztálták, hirtelen atomnagy anyagos lett. Tudta a dörgést, és nem a tévéből, meg újságokból. Aki cipelt már a hátán megfagyott hajléktalant de­cember végén, aki fogott már le he­roin után üvöltő tizenhat éves lányt, az megismerte a poklok pok­lát, - és ő jól érezte magát odalent. Ennek ellenére Csünt brutál jó fej volt, és segített, ha tudott - bár pén­ze nem volt soha. Az a kevés, amit ebből-abból szerzett, a napi három doboz cigarettájára, és nyolc kávé­jára ment el. Ha túlspilázta magát, speedezett vagy nagyon ritkán rá­ivott, általában tequilát. A nők meg imádták, mintha valami lestrapált sztár lett volna. Tudtuk róla, hogy írdogál. Sem­mi összefüggőt, csak úgy. Minden­félét. Ami eszébe jutott. Néha an­golul, néha franciául, néha magya­rul. Mind a három nyelven perfek- tül beszélt. Időnként mindent, amit írt, széttépett, felgyújtott, satöbbi. Tudta, hogy soha a büdös életben nem adják ki. Nem lesz senki, aki elolvassa, amit írt. Ilyenkor nagy ritkán elbőgte magát. Múlt nyáron meghalt... ...irományait mégis kiadták, már amit meghagyott belőlük. Irt novel­lát, verset, zenélt, filozofált, filme­zett -és még mi mindent ezen kívül! Irtó okos volt. Lehetetlen volt nem szeretni, olyan szerencsétlen volt. Folyton azt mondta magáról, hogy halott. Jut eszembe! Még a könyve is így kezdődik. „Huszonhét éves vagyok. Halott.” Sajnálom, Csünt, bejött. És most jöjjön a könyved. Nem tudom, hogy egyáltalán könyv-e, amit írtál, kedves Csünt. Nem is annak szántad. Csak írtál erről-arról, kissé összefüggéste­lenül. Hát ebből senkifia nem ren­dez majd filmet. Bár ki tudja, Ma­gyarországon bármi megeshet. Ne­hezen lehet olvasni, de érdemes. Be­leragad az olvasó a világodba, éppen úgy, mint amikor beszéltél valaki­hez, és magyaráztad, hogy meny­nyire el van cseszve ez az egész vi­lág, és mennyire rohadtul elveszett, gennyes katonák vagyunk mi mind (már elnézést). Nem tudok mit írni a könyvedről. Szerintem jó, de so­kak szerint nem lesz az. Ennek elle­nére a többség lezuhan a könyved­től. Ez belőled fakad. Üdv:

Next

/
Oldalképek
Tartalom