Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-07-24 / 147. szám

hídlaimiagazin 2004.július 24., szombat • HÍDLAP Extra válogatás Kassákról Vészi Endre: Részlet Kassák születésnapjára írt levélből „... Maga azok közé a ritka nagy művészek közé tartozik, tisztelt Kas­sák Lajos, akik nemcsak művükkel, de magatartásukkal is tanítanak. [...] Azt hiszem, a kassáki mű, noha biológiai létezése a mozgás, a töltekezés, újabb dimenziók meghódítása - mennyi gyönyörű verse született csak az utóbbi években! - ezzel együtt az ál­landóság is, amihez igazodni lehet, mint egy égtájhoz.” 1962. Vészi Endre „Milyen ellentmondásos a Kas­sákról szóló irodalom, még halála után is mennyien támadják! S a tá­madások középpontjában ott áll Kassák, szigorával, meg nem vesz­tegethető jellemével. Talán nem túlzás azt mondani, hogy modern irodalmunk legfüggetlenebb alakja; és ez egyben kihívás is. A magyar avantgarde költészet legnagyobbja, s jó ideig szinte ótestamentumian indulatos prófétája. Festészetben, halálig a konstruktivizmus konok­következetes képviselője, akit hazá­jában alig ismernek. Mint iroda­lomszervező, szerkesztő, irodalom­politikus; elveit a meggyőződés erő­szakosságával képviselő ember; már-már dogmatikus rokonszen- vekkel és ellenszenvekkel. Élete utolsó harmadában - mondhatni megszelídült...” Illyés Gyula: Augusztus Hálás dolog Kassákról írni. Alak­ját ugyanis már nem megrajzolni kell, hanem csak kiigazítani. A kép, mely róla a köztudatban él, hango­san élénk színű, elmébe vágóan éles vonalú; kikaparhatatlanul rögzít egy plakátarcot, egy plakátalakot. Nincs leleplezőbb (ide s oda), mint egy ilyen plakátképmás mellé (me­lyen többen is dolgoztak) odatenni a modell fényképét. Fokozta a be­nyomást a pályakezdő versek whit- manos bő légvétele, marinettis dü­börgése a gyárnegyedek és bányák zord alakjairól, a Mesteremberek­ről. Alacsony termetű, finom végta­gú ember volt, mozgásában is az a fajta, akire ázt mondják (véznasága ellensúlyozásául); kecses. Keskeny váll, szűk mell, a musset-i mintára, akit különben a különleges ruha- és hajviselet dolgában is férfikora de­léig követett; nyilván tudtán kívül. Fölvidéki tájszólásban beszélt, mindössze azzal, hogy az a-t rövid á-nak ejtette. Ezért a neve szláv ere­dete miatt (s mert Érsekújváron született) sokan szlovákká ütötték, már-már afféle, asszimilálódásra képtelen, élclapbeli drótostót Jan­kóvá! [...] Valójában elálmélkodta- tóan szűk látókörű volt. Az autodi­dakták örök fölénye a holtig magoló grádusszerzővel szemben? Az örök nyitottsága, a csitíthatatlan újdon- ságszomja. Kassák korán beérte a szerzeményeivel. Helyesebben: a lá­tóhatár egy szegmentuma annyira szívta a szemét, hogy a többi felét csak az előbbi káprázatával látta, ha egyáltalán arrafelé fordult. Vezéregyéniség volt. Olyan fokú egyéniség, hogy nemcsak alvezért nem tűrt a közelében, de kapitányt, hadnagyot, már-már közvitézt sem. Seregvezetésre, mozgalom irányítá­sára nem ismertem nála természeté­nél fogva alkalmatlanabb embert. Kezében tartotta, újra és újra marká­ba fogta az egész magyar avantgár­dot, és újra s újra összeroppantotta. A magyar olvasók elvárják, hogy kedvelt költőiket legenda övezze. Kassák legendája Adyéval veteke­dett, annak nyomába lépett. Az utolsó ősmagyar, a Góg és Magóg rejtelmes fia után ő volt az új idők embere; a fizikai munkás; mestersé­gének címere, hogy kazánkovács. [...] Tekintete azt sugározta; hogy mindenről tud, a közeli s távoli dol­gokról egyaránt. Ahol ő ült és be­szélt, ott mindig Európa közepe volt. Hogy mi életbe vágó - vagyis művészi vonatkozású - történik Madridban, Amszterdamban vagy Moszkvában, arról azonnali, rejtel­mes értesülést kapott. Azért rejtel­meset, mert hisz idegen nyelvet nem tudott elsajátítani. Évekig élt Bécsben, s németül sem volt képes megszólalni. íróasztalára özönével jöttek - cserepéldányként - a világ minden részéből az ultramodern fo­lyóiratok és kiadványok. Puszta át­lllyés Gyula Kassák Lajos: Népi motívumok (variáció) lapozásukkal - a képek megtekinté­sével - átvette a tartalmukat, s ki­alakította a maga társadalmi és mű­vészeti világképét. Művészi fölfogá­sa az idők folyamán igen változatos volt, de a meghirdetés pillanatában mindig érdesen kemény, ellentmon­dást nem tűrő. # Kassák Lajos: Érsekújvár, 1887. márc. 21. - Budapest, 1967. júl. 22.): költő, író, festő, szerkesztő. Kassák a gimnáziumot félbehagyva lakatos­inasnak állt, majd szakmát szerezve vasmunkásként dolgozott különbö­ző gyárakban, műhelyekben. Közben verseket olvas, és verseket ír, harcos munkásmozgalmi témájú- akat, Petőfitől tanult verseléssel. Ke­resi magát, de húszéves korában már itt-ott közlik a verseit. Azután hu­szonegy éves korában nekivág a vi­lágnak - gyalog. Végigmegy Ausztri­án, Németországon, Belgiumon. Nyomorog, alkalmi munkákat vállal. Tanulja a világot. Elkutyagol Pári­zsig, ahol személyesen megismer­kedhet a nemzetközi munkásmozga­lommal, és persze a modern költé­szet avantgárd formáival. Megismeri Whitman áradó szabad verseit. Ta­lálkozik a modern festészettel is: ku- bizmussal; konstruktivizmussal, a bontakozó absztrakt festészettel. Kassák mindent magába szív. Ami­kor Párizsból hazatoloncolják, már kibontakozott az érett költő monda­nivalóival is, formakészletével is. Sütheti. Rákosiék a Vörös Hadsereg segít­ségével megejtett új honfoglalását alkotóereje tetőfokán éri meg. De nem egyezkedik. Ismeri a hatalomra került garnitúrát. A Révai József fé­le, az idiotizmusig szocreál kultpoli- tika gyanakodva nézi a nem egyez­kedő, magányosan bóklászó har­cost. Nem illik be sehogyan, seho­va, mint ahogy Illyés, Vészi azon­nal beilleszkednek a rendszerbe. Megtalálják jól kipárnázott helyü­ket. Kassáktól a szoci regnálásban évekig semmi nem jelenhet meg. Olyankor fest, és amit fest, egész Európa tudomásul veszi. Az Aczél- éra a hatvanas években kezdi élet­műve kiadását. Hetvenöt éves szüle­tésnapján már hivatalosan is kö­Kassák Lajos szöntik. A Kossuth-díjat is megkap­ja. Nyolcvanadik születésnapján már a legnagyobbnak kijáró tiszte­lettel vették körül a pojáca hivatal­nokok és a pojáca pályatársak. A kö­vetkező évben meghalt. Azt mondják, a művészember min­dig rossz korban születik. Ami nem érvényes mindenkire, mert lám Illyés és Vészi is remekül helyére talál a vá­lyú mellett. Kassákra viszont igaz, rá többszörösen. De Kassák nem közön­séges festő, író, amiből minden párt- bizottságba jut kettő-három ma is. Kassák forradalmár. S mint ilyennek, nem jutott hely egy olyan időszakban, amikor a művészek magasságát és mélységét dózerrel egységesítették a dolgozó nép javára. • (- oz -) Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történe­tek feldolgozására vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára is­merősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és szereplőik valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említjük őket, vagy itt-ott egy kis színe­zékkel dúsítottuk is őket. Mindezek ter­mészetesen a történetekben lényegi vál­tozást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Csak a Kispest! A honi labdarúgásról megjelent írásoknak se szeri, se száma, de még mindig akadnak olyan fabu­lák - mint ez alábbi is - melyek megérdemlik, hogy nyomtatásban is fennmaradjanak, mint a futball iránti elkötelezettség és áldozat- készség példái. A történet főszereplője Gujdár és Csim-bum (utóbbi a nevét on­nan kapta, hogy hajviselete ugyancsak hasonlított Kóbor Já­noséhoz) egy, a fővárostól távoli kis falusi futballcsapat mérkőzése­in edződött kemény legény. Isme­rik ugye az ilyen csapatokat: a falu majd minden férfitagja játszik benne egy rövid ideig, az edző időnként bekeményít, és szigorú­an elrendeli, hogy a srácok két üveg sörnél és egy féldccinél töb­bet a meccs előtt nem ihatnak. A szomszéd faluból származó part­jelző (ki mindenkinél jobban is­meri a hazafelé vezető legrövidebb utat a kertek alatt) időnként nem tudja a lest beinteni, mivel ebben a mindkét kezét elfoglaló söröspo­harak akadályozzák... Egyszóval Gujdár és Csim-bum - megunván a helyi futball gyö­nyöreit - valami másra vágyott, és mivel mindketten a Honvédért bomlottak, a Kispest következő bajnokiját szemelték ki. Pénzük ugyan nem volt, nemhogy belépő­re, de az utazásra sem, de akadt egy ötliteres demizson jófajta za­varossal telítve, és hát mi kell több ennél? Felkapaszkodni a vonatra, elkerülni a kalauzt, bemászni a stadionba a kerítésen át, felhör­pinteni a maradék lőrét, és várni a meccs kezdetét - pofonegyszerű megoldás. A megvalósítással nem is akadt semmilyen probléma, de miután helyet foglaltak a szinte teljesen néptelen lelátón, erős gya­nú támadt mámoros fejükben. Kétségeikkel küzdve érdeklődtek egy magányosan álldogálótól a meccs kezdési időpontja felől: Maguk nem olvasnak újságot? Elhalasztották. A jövő héten ját­szunk, ma csak a gyerekek edze­nek - jött a tömör válasz. És most jön a tanulság: a Hon­véd e két nagyszerű szurkolója, igazi jellemek, nem zúgolódtak, nem káromkodtak, nem hőzöng- tek. Egyszerűen tudomásul vet­ték, hogy életük álma ( Pesten ta­lán többet soha nem járt egyikük sem - sem előtte, sem utána) ily hirtelen foszlik szerte, és ahogy jöttek - csupán a bort töltötték át magukba a butéliából - úgy távoz­tak is. A magyar fociról szóló ta­nulmányok százezrei között - úgy vélem - legalább ennyi helyet megérdemel a fociért rajongók e különös párosa is. • BK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom