Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-15 / 75. szám

4 2004, április 15., csütörtök RÉGIÓ­Ftfdlap ( INTERJÚ -= A csatát gyakran a váratlan meglepetést okozó oldalvéd dönti el Néhány hónapja egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az MDF önálló, markáns erőként jelenik meg a politikai pa­lettán. Ezen lépés vitákat váltott ki a jobboldali gondol­kodású választópolgárok között; egyesek pozitívnak tart­ják ezt, mások viszont a jobboldali egységet megkérdője­lező döntésnek látják. Dr. Jónás László képviselővel, az esztergomi MDF elnökével és a párt megyei elnökségé­nek tagjával beszélgettünk.- Valóban, az MDF önálló erőként akarja megmérettetni magát az európai uniós-válasz­tásokon. A viták során az MDF- en belül kikristályosodott, és egységessé vált az önálló indu­lás gondolata. Mindig voltak az MDF-en belül ellenvélemények. Pártunk demokratizmusa ponto­san arról ismerhető meg, hogy ezeknek az ellenvéleményeknek is hangot adunk, és nem torol­juk meg a véleményalkotókon a másképp gondolkodást.- Dávid Ibolya elnök asszony mostanában néhány markáns nyilatkozatot tett, melyben egyesek szerint bírálja a Fi­deszt, korrupcióval vádolja.- Dávid Ibolya valóban han­goztatja az MDF függetlenségét, ami szerintem egy önálló párt el­nökének kötelessége. Soha nem tett viszont olyan kijelentést, me­lyet néhány jobboldali médium neki tulajdonít, nevezetesen soha nem jelentette ki, hogy az MDF a Fidesztől és az MSZP-től egyfor­ma távolságra akar állni. Ellen­ben többször kijelentette, hogy az MDF balra zárt. Viszont hajlandó mindenkivel együttműködni, aki a jobboldali konzervatív, érték- megőrző keresztény eszmerend­szert vallja. Szerintem itt szó sincs egyforma távolságra állásról. Aki ilyet állít, az nem mond igazat.- Mi a véleménye Dávid Ibo­lya kijelentéséről a hetven-har- minc százalékos gazdasági hát­téralku ügyében?- Oly sok médiumban el­hangzott már, - az MDF vezetői és Dávid Ibolya szájából - hogy ez a kijelentés nem így történt. Az elnök asszony elmondja, hogy fenti kijelentést egy könyvben olvasta, konkrétan a Milliárdok Mágusai című Mong Attila és György Bence által írt könyvben. Az állítást olyan el­képesztőnek tartja, hogy elvárja a nagy pártoktól, különösen a velünk szinte azonos nézeteket valló Fidesztől ezek cáfolatát. Mi, MDF-esek nem adunk hitelt ennek az állításnak, de szeret­nénk, hogy végre kérje már ki magának ezt a Fidesz, és tegye meg a szükséges lépéseket. Nem Dávid Ibolya és az MDp hanem a könyv írói ellen.- Milyen szavazókörből akar­ja támogatói táborát erősíteni az MDF?- Egyetlen Fidesz-szavazót sem szeretnénk elcsábítani, és ezt kérjük szövetségesünktől, a Fidesztől is, az MDF szavazóbá­zisát illetően. Elhivatottságot ér­zünk arra, hogy megszólítsuk, és szavazótáborunkba állítsuk, ez­zel a konzervatív oldalra hozzuk azokat a szavazókat, akiket megtévesztettek 2002-ben az MSZP szirénahangjai, hamis - és már látjuk - teljesíthetetlen ígéretei. Bíztató jelek már mutat­koznak, a közvélemény-kuta­tások is ezt mutatják, valamint sok olyan ember keres meg minket személyesen is, aki tá­mogatásáról biztosítja az MDF­et, a konzervatív pártok közül ezt a pártot látja számára ked­vesnek, hangvételét, gondolko­dásmódját a legelfogadhatóbb- nak. Néhányart kifejezetten köz­ük, hogy a Fidesz számukra ki­csit még „sok”, de az MDF-re szívesen szavaznak. Ez a mi fel­adatunk, ezeknek a szavazók­nak megnyerésével erősíteni a konzervatív, nemzeti oldalt. Most az európai uniós-választá­sokon is, de ez csak az első meg­mérettetés. Az igazi nagy cél 2006. Az akkori kormányváltás, a jelenleg nagyobb és erősebb, de továbbra is legfőbb szövetsé­gesünkkel, a Fidesszel. Történe­lemkönyveinkben sok régi csa­táról olvashattuk, hogy a biztos győztesnek gondolt főerő szorult helyzetbe került, melyből a ki­sebb, váratlan meglepetést szol­gáltatni tudó oldalvéd mentette ki. A zászlónk egy, hiszen mind­kettőnk számára a piros-fehér- zöld szín a legkedvesebb. Mind­ketten büszkén vállaljuk a gú­nyos baloldali megjegyzést, hogy „kokárdába öltöztünk”. A tábo­rok azonban kissé különböznek, bár szorosan egymás mellett he­lyezkednek el, sátrunkban min­dig kedves vendégek barátaink, a konzervatív, értékőrző gondol­kodású szövetségesek.- Miben /dt/a az MDF és a Fi­desz közötti különbséget?- Árnyalatnyi, de nagyon fon­tos különbségekről van szó, mely különbségekre azonban a válasz­tóknak szükségük van. Az MDF mindig a nyugodt erőt hangsú­lyozta. Ez az erő most talán ki­sebb, de jelen van. Gondolkodá­sunkat a megfontoltság, az ár­nyaltabb beszédstílus, a kompro­misszumkeresés jellemzi. A Fi­desz egy igazi tűzlelkű párt, mely fiatalos lendülettel jutott gondol­kodásában velünk egyező néze­tekre, és igazi lendületet adott a jobboldalnak, amire annak nagy szüksége volt. Az MDF talán fon- toltabb haladása sokszor tétová­zásnak tűnik, de nem az. Oly sokszor igazolták már ezt az el­múlt évek történései. Még egy­szer leszögezném; mi, MDF-esek, nem változtattunk értékrendün­kön. A rendszerváltás elindítói voltunk, végigvittük az országot az első, talán legnehezebb négy éven, nem nézve azt sem, hogy ebben pártunk felőrlődik, hiszen ez történelmi feladatunk volt. Konzervatív, keresztény, értékőr­ző, kompromisszumképes politi­ka jellemzett, jellemez és fog jel­lemezni bennünket.- Sok vitát váltott ki az úgy­nevezett „hűségnyilatkozat- ügy”. Mi erről a véleménye?- Nem hiszem, hogy lenne an­nak haszna, hogy az igazi MDF- esek nyilvánvaló hűségét papíron deklaráljuk. Aki nem ezt az esz­meiséget vallja, hiába írja le, ak­kor sem lesz hűséges. És nincs is rá szükségünk az MDF soraiban.- Esztergomban érezhető-e az MDF és a Fidesz közötti fe­szültség?- Nemhogy feszültség nem érezhető a két párt között, ha­nem együttműködésünk az ön- kormányzati választások óta ki­fejezetten erősödött. A két párt között a hangulat jó. Minden fő kérdésben egyetértünk. Mint MDF-es képviselő, tagja vagyok a jobboldali polgári frakciónak. -Annak ellenére, hogy egyedül vagyok MDF-es, véleményemet a frakció akceptálja, és nagyon sokszor beépíti határozati javas­lataiba. Nem szeretem és elíté­lem a nemtelen támadásokat, melyekkel néhány képviselőtár­sam a polgári többség, szerin­tem pozitív döntéseit még akkor is, ha tulajdonképpen azzal egyetértene, politikai megfonto­lásból ellenzi. Szerintem az or­szágos politika negatív hatásai­nak sokkal kevésbé szabadna érződnie egy középvárosi kép­viselő-testület munkájában. Vé­leményem szerint az MDF és a Fidesz biztos szövetségesek a természetes viták ellenére is. Ezek a viták szerintem megtisz­tulást és kiérlelődést hoznak. Tiszteletben tartva a különbö­zőségeinket, együtt fogjuk vég­rehajtani 2006-ban a kormány- váltást. Soha nem felejtjük el, hogy ez a legfőbb célunk; egy élhetőbb, normális Magyaror­szág érdekében. -szá­A VI. sétaút - 1. rész Hatodik sétautunk a Csenke-patak mellett vezet. A patak a Látóhegy aljában fakadó forrás vizét viszi a Dunába. Útja során a kusz- tusi dombokon eredő kis csermelyek vizével bővül. Flárom gát is megszakította útját, az egyik egy halastavat duzzasztott. A forrást kváder- kőből épített kútház védte. Kö­zelében kolostor romjait talál­ták, melynek anyagát később felhasználták az erdészház épí­téséhez. A hagyomány azt tar­totta a kútról, hogy hajdan Paulinus szerzetes (pálos) zár­dája volt ott. Innen kapta a ne­vét a kút - Barátkát - mert a szerzeteseket a népnyelv bará­toknak nevezte. A monostor lé­tesítése bizonyított, de hogy melyik rendé volt, már bizony­talan. Esztergom határában a pálos szerzeteseknek nem volt zárdájuk, a ciszterciták monos­torának helyét viszont nem is­merjük. Az említett maradvá­nyok cisztercita monostorra utalnak. Egy korai birtokper­ben megnevezett monostor a cisztercita rendé volt. A romo­kon épült erdészházhoz egy szomorú esemény fűződik. Az Esztergom és Vidéke c. he­tilap 1927 május 1-jei számában arról tudósított, hogy Egyedi Ist­ván városi erdőőr titokzatos gyilkosság áldozata lett. Ugyan­ezen újság június 2-i száma köz­li, hogy Kierer Ottó vadőrt őri­zetbe vették, mint az Egyedi­gyilkosság gyanúsítottját. 1928. január 1-jén már azt írták, hogy az Egyedi-gyilkosság gyanúsí­tottját kellő bizonyíték hiányá­ban szabadlábra helyezték. Dobay Pál erdőfőtanácsos az Esztergom és Vidékében ezt ír­ta: „A kortárs Berkesi István és Pózna János egybehangzó el­beszélései szerint Egyedi István nőtlen erdész a ma is lakott ba­rátkúti erdészházat kapta szol­gálati lakásul a várostól. Köz­vetlen közelében élt vele egy időben egy Kierer nevű nős vadőr. A két szomszédos ember rossz viszonyban volt egymás­sal. Kierer goromba, kegyetlen férfi hírében állott, aki gyakran meg is verte feleségét. Az örö­kös rettegésben és szomorúság­ban élő asszony többször is ke­resett oltalmat férje durvasága ellen a szomszédos Egyedinél. A féltékeny Kierer 1927. nagy­hetében agyonlőtte a fenti he­lyen Egyedit. A gyanú elterelé­se végett a községhatár-út po­csolyájába dobta az erdész holttestét, mintha vízbefulladás okozta volna a halálát. Erre azonban megbízható bizonyíté­kot nem találtak, ezért a fentiek csak feltételezések maradtak. A Barátkút kútházzal védett vizét vízlépcsőn vezették át. A víz mintegy 15 m-es szakaszon szabadon haladt lefelé, majd egy kis téglalap alakú meden­cén keresztül folyva, mélyebb szinten épített kőfalat került meg. A kőfalban egymásra for­dított kúpcserepekből összeállí­tott cső arra szolgált, hogy a víz két díszes vízköpőkkel ellátott csörgőn keresztül érkezzen a fal alatti kettős tagozású vízlép­csőhöz. Innen egy 20 x 20 m területű, részben a hegy lábá­ba bevágott, részben gáttal el- rekesztett medencébe folyjék. Tovább már mint Csenke-pa­tak ment tovább. Bélay Iván Méltó sírhelyet és emlékművet szeretnének A Vitézi Rend megyei csoportjának az évzáró állo­mánygyűlésén programba vették az Esztergom- Szentgyörgymezői 1. Világ- háborús hősi parcella levél­tári feltárását, a temetőrész védetté nyilvánítását, a par­cella rendbehozatalát és le­hetőség szerinti emlékmű létesítését. A program több évre elhúzód­hat, mivel nem tudták, hogy a temetőrészt mikor nyitották meg, kik nyugszanak ott. A te­metőrész nem volt városrészi tu­lajdon és nem tartozott egyházi fennhatóság és kezelés alá. A II. világháború végéig kiválóan ke­zelhető rendszere volt a katonai nyilvántartásnak. A temetőrész­re vonatkozó dokumentumok a Hadtörténeti Intézetben van­nak. Vitéz Szendrő Péter, a Vité­zi Rend Komárom-Esztergom megyei mb. székkapitánya a te­metőben előzőleg megkísérelte a neveket azonosítani, majd áp­rilis 7-én betekintést nyert a Le­véltárban található dokumentu­mokba. A sírokon csonka gúla alakú betontömbökbe erősített laposvas keresztek voltak, ovális domborított fehér zománcozott fémlapon egységes rendszerű feliratozással, mely tartalmazza ez elhunyt alakulatát, státuszát, nevét, halálának dátumát. Az adatok összevetése során több személyt sikerült azonosítani. Esztergom közigazgatási terü­letén három haditemető volt: a kenyérmezői, a városi és a szentgyörgymezői temető. A Vitézi Rend úgy gondolja, hogy az a közel 400 többnemze­tiségű katona és hadifogoly megérdemli, hogy szerény, de méltó emléküket nehéz gazdasá­gi helyzetben is megőrizzék, és emléküket mi se hagyjuk veszni. Az emlékműveket a megfelelő lépések megtétele után pályáza­tokból és adományokból kíván­ják felállítani. ák Felmerült az ipari park létesítésének kérdése is A tegnapi nemzetközi konferencián, amelyen Eduard Kukán a Szlovák Köztársaság és Kovács László a Magyar Köztársa­ság külügyminisztere talál­kozott, felmerült nemcsak az észak-déli autópálya kérdése, hanem az ipari park létesítésének problé­mája is. Ennek érdekében szólalt fel a kerekasztal-vi­tában Drapák Károly, Muzsla polgármestere. „Szeretném, ha a felszólalásom egyfajta lobbi is lenne az észak­déli autópálya megépítésében. Annál is inkább, mivel az egyik ol­dalon azt hangsúlyozták, hogy megépítése számunkra kedvező kimenetelű lesz, azonban leg­utóbb a magyar kormány közle­kedésügyi minisztere, Csillag Ist­ván arról nyilatkozott, hogy az a változat, amely szerint az autópá­lya Komárom felé fog közlekedni, valóságszerűbb. Szeretném, ha a mi érdekeink kerülnének előtérbe. Továbbá kérném mindkét kül­ügyminiszter támogatását az ipari park létesítésével kapcsolatban is. Tudjuk, hogy az Európai Unióban az a nézet az uralkodó, hogy az el­maradott régiókat támogassák. Sajnos Párkány és vidéke is ezek között szerepel. Tudjuk, hogy ezt a kedvezőtlen helyzetet sikeresen oldják meg azok az ipari parkok, amelyek ezekben a térségekben épülnek. Én sajnos nem tapaszta­lok Szlovákia részéről támogatást, annak ellenére, hogy Párkány je­lentős város, ahol megvan a víz-, közút- és vasúthálózat olyan cso­mópontja, amely előre vetítené az ipari park létesítésének fontossá­Drapák Károly gát. Tudom, hogy Szlovákia vi­szonylatában nagyon jó para­méterei vannak a térségnek. Ezért arra kérném Kukán minisz­ter urat, hogy támogassa lehető­ségei szerint a park megépítését. Nagyon pozitív előrelépést jelen­tene, ha itt zöld utat kapna ez a kezdeményezés. Kérem, hogy a két ország együtt haladása mel­lett segítsenek nekünk.” Erre vonatkozólag Kovács László elmondta: sok szempon­tot figyelembe kell venni az au­tópálya ügyében, és arra kell tö­rekedni, hogy az minél több te­lepülést összekapcsoljon. Az ipari park létesítésével kapcso­latban pedig kijelentette, Ma­gyarországnak épp az ilyen léte­sítmények segítségével sikerült külföldi tőkét becsalogatnia. Szlovákia most célpontja a be­fektetőknek, ezért abban a kér­désben, hogy hogyan kell azo­kat oda vonzani, inkább ő tudna tanácsot adni Magyarországnak. Kukán ígéretet tett arra vo­natkozólag, hogy a kérdésben támogatni foga a gondolatot, de mint elmondta, az még kér­déses, hogy „termékeny talajra” találnak-e szavai. cm

Next

/
Oldalképek
Tartalom