Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-13 / 73. szám

Ftfdlap RÉGIÓ 2004. április 13., kedd Ami még a tavaszra emlékeztet Évek óta nincs a telet a nyárral összekötő, csodaszép, várva várt, illatos, kardigános, madárfüttyös évszakunk. A mai gyerekek csak hírből ismerik az igazi tavaszt. Ha ma élne Vivaldi, talán másképp nevezi el híres hegedűverse­nyét. Ami a tavaszból megmaradt, az a fáradtság (tavaszi), az allergia és a vitaminhiány elleni küzdelem, a nagyta­karítás és a méregtelenítő kúrák, tehát a szokásos teendők. Tamás (vállalkozó) Orsi (tanuló) Kati (pedagógus) Ákos (tanuló) A tavasz a megújulás, a megtisz­tulás, a frissesség évszaka. Na­gyon örülök a szép időnek, a napsugárnak, a rügyező fáknak, a madárcsicsergésnek. A ker­tünkbe ilyenkor kikerülnek az egynyári virágok. A füvesítésért én felelek, a virágátültetés a fe­leségem gondja. A nagytakarí­tásban minden családtag részt vesz. A családban senki sem al­lergiás, így a tavasznak csak a jó oldalát érezzük. Azért szeretem a tavaszt, mert akkor végre ki lehet menni a szabadba játszani, biciklizni a barátaimmal. Ha jó az idő, gyakran megyünk kirándulni. Nagyon szeretem a gyümölcsö­ket. Mindig azt várom, hogy mi­kor érnek be egymás után a ked­venceim. Finomak és sok ben­nük a vitamin, ami fontos, mert télen nem jut hozzá a szervezet. Tavasztól őszig a kertben lehet enni, amitől az étvágy is jobb. Tavasszal rengeteg teendője akad a háziasszonynak, a családanyá­nak. Egyrészt a házban és a ház körül. Másrészt saját magával kap­csolatban, hiszen lekerül a télika­bát és el lehet kezdeni a fogyókú­rát, tisztítókúrát, hogy nyárra újra fittek legyünk. Ez inkább egészsé­gi, mint hiúsági kérdés. A nagyta­karítás tipikusan ennek az évszak­nak a sajátja. Ez nem kötelező, de belső igény diktálja. Ha jön a tavasz, minden megvál­tozik. Az üres utcákat ellepik az emberek, sétálnak és beszélget­nek. A házunkhoz közel van egy sportpálya, ott szoktunk focizni a barátaimmal. A szüleim minden évben rendezkednek, átpucolják az egész házat. Nekem csak a füg­gönymosásnál kell segíteni. Anyu egész nap törölget, mos, takarít, ezért legtöbbször ilyenkor me­gyünk el pecázni apuval. „Idén még csak májusfa, jövőre már poszeta!” A legtöbb faluban ma már csak családlátogatás formá­jában élnek a húsvéti ha­gyományok. Bár még ennek is örülni lehet, hiszen egyre inkább elkényelmesedünk, sokan inkább csak a televí­zió előtt töltik az ünnepeket. Régen ez nem így volt... Kisgyarmaton nem engedik feledésbe merülni a régi népszo­kásokat. Minden évben más és más hagyományt elevenítenek fel, arra ugyanis nincs lehetőség, hogy mindegyiket rendszeresen megszervezzék. Egy-egy komo­lyabb megmozdulás ezrekbe, sőt tízezrekbe is belekerül, amit a mintegy ötszáz fős település alig­ha tud megvalósítani saját pénz­ből. A benyújtott pályázatok po­zitív elbírálására hiába várnak. A „kurtaszoknyás hatfalu” hagyo­mányaiból viszont bőven lehet­ne meríteni. Legutóbb két éve tudták megrendezni Kisgyarma­ton a húsvéti locsolkodást. Mé­száros Júlia, a Csemadok helyi szervezetének elnöke számolt be lapunknak a rendezvényről. „Az egész rendezvényt színda­rab formájában adtuk elő. A hús­véti locsolkodás a farsang utolján megrendezett bállal függött össze. Ekkor a lányok megfigyelték, ki kivel táncol, kinek udvarol a le­gény. Húsvéthétfőn aztán kikia­bálták, kidalolták őket. Ilyen volt például a következő kiéneklés: „Hallottátok annak hírit, Csákuári Béla legínysígit. Bicskává vágja ki a fát, hogy ne hajják csikorgását. Főveszi a jobb vállára, viszi Dávid Irény udvarába. Ké fő Irény itt van a fa, jóccakát, de vigyázz rája. ” Erre a fiúk bekiáltják: „Idén még csak májusfa, jövőre már poszeta” (keresztelő)! Ez a kikiabálás, kiéneklés egy jel­legzetes szokás a kisgyarmatiaknál, a „kurtaszoknyás hatfalu” egyiké­ben sem találkozunk ilyennel. Nagy jelentősége volt a hús­vétvasárnapi báloknak is. Ha a legény nem vitte el táncolni a lányt, akinek udvarolt, akkor nem engedték be a lány házá­ba locsolni húsvéthétfőn. Kü­lönleges nálunk még az „üve­ges tánc”. „A lányok ilyenkor pintes üveget tesznek a fejükre, és azzal táncolnak” - mondta Mészáros Júlia. Ezzel a koreog­ráfiával ma is gyakran fellép­nek különféle rendezvényeken. A nagyobb fiúk húsvétkor nem mondanak locsolóverset, csak a kisebbek. „Sokszor bizony a legények vizesebbek lettek, mint a lányok, akiket a vizes, kannákkal kergettek.” -z<g­Kurtaszoknyás babák Bartról Becses ajándék a gyö­nyörű barti népviseletbe öl­töztetett baba. A helyiek ez­zel kedveskednek a hozzá­juk látogató vendégeknek, és a megajándékozott el- ámul e furcsa, ám annál szebb viselet láttán. Környékünkön hét falura jel­lemző a kurtaszoknyás viselet. A Barton élő 74 éves Dávid Mári néni ismeri e viselet készítésének minden csínját-bínját. A helyi néptánccsoport ruháit mind ő készítette, de Kémendtől Kis- gyarmatig járnak hozzá varratni, mert csak szép és precíz munkát ad ki a kezéből. A Kisbojtár fel­lépőruhái is keze munkáját di­csérik. Nagy fájdalma, hogy nincs, aki folytassa ezt a szép mesterséget. A fiatalok visszaret­tennek, amikor meglátják mi­lyen pontos és aprólékos mun­kát kell végezni, pedig a jelent­kezőt a polgármester is maximá­lisan támogatná törekvésében. Mári néni elmondta, fiatal ko­ra óta foglakozik népviseletek készítésével. A varrás fortélyait teljesen egyedül sajátította el, s mindig volt türelme a precíz ké­zimunkához, ami a ráncok lera­kásához szükségeltetik. Bartal Lujza nénivel együtt idé­zik fel a viselet történetét: „Még mi is hordtuk ezt a viseletét, és csak az 1960-as évek után kezd­tük elhagyni. Az öregasszonyok akkoriban csak sötét színekben, - főleg feketében jártak - és a szok­nyájuk is kicsit hosszabb volt. A fiatalok a világosabb színeket kedvelték, a mennyasszonyi ruha pedig fehér volt. Régebben szép kerek formájuk volt a lányoknak, asszonyoknak, mivel öt kikemé­nyített alsószoknyát öltöttek ma­gukra, amiből később már csak három maradt. Az ünneplős vi­selet kizárólag vastagselyemből készült, vékonyselyemből csak hétköznapra varrtak ruhát. A vékonyselymet lehetett mosni, de a művelet nagyon időigé­nyes volt, ugyanis a szoknyát szét kellett szedni és újra berán­colni. A vastagselymet mosni nem lehetett, ha bepiszkolódott, akkor kiforgattuk a ráncokat és olyan lett, mint újkorában. Abban a viseletben nem ül­tünk annyit, mint manapság. A bálban még a fárasztó tánc után is inkább álldogáltunk, hogy ösz- sze ne gyúródjon a szoknyánk. Ugyanígy volt ez a templomban is. Ha székekre ültünk, akkor csakis fordítva, a támlájára tá­maszkodva. A mai napig így sze­retek ülni - mosolyog Lujza néni és máris megfordítja a székét. Ehhez a ruhához fehér vas­tagselyem kötényt és fehér rit­ka szövésű anyagból készült in­get vettünk fel. A pofándli, amely a csípőnkön a szoknyát tartotta elengedhetetlen tarto­zéka a viseletnek." Mári néni elmesélte, hogy egy felnőtt ruha elkészítése úgy há­rom napig tart. Sajnos egyre nehezebb beszerezni a megfele­lő anyagot, és a csipke is drága, a választék pedig szegényes. Jelenleg a polgármester felké­résére népviseletbe öltöztetett ba­bákat készít prezentációs célokra.-bök­Ister-Granum Eurorégió Szent György-nap lesz Szokolyán Szent György Napi ünnepséget és tavaszköszöntőt rendeznek április 24-én Szokolyán a Kacár tanyán. A település címerében is megtalálható Sárkányölő Szent György, a település védőszentje. Szokolya polgármestere, Bágyoni-Szabó György elmondta, hogy a falunap egyben az uniós csatlakozás ünnepe is lesz. A Síent György napi ünnepséget Szob, Nagymaros, Kismaros és' Verőce településekkel közösen ünnepük meg. A vendégeket „ágyas pálinkával” és „Sisa pogácsával” fogadják majd. Az egész napos rendezvényen látható lesz a Corona Hungarica bemutatója. A főző­verseny és a juhászok birkafőzése mellett kirakodóvásár, koron­gozás, kenyérsütés, kovácsolás, szövés is színesíti a programot. A gyerekek kipróbálhatják a régi népi játékokat, régi életmódokat, jurta sátrakat is bemutatnak majd. íjászbemutató, sárkánykészítés is lesz - hagyományos anyagokból. A családok lovas kocsival és hin­tával is kirándulhatnak a környéken, de lehetőség lesz lovaglásra is. Az egész napos programsorozatot este táncház zárja. Bágyoni-Szabó György elmondta, hogy az Ister-Granum Eurórégió által kezdeményezett facsemetét is el fogják ültetni, de a településen jelenleg is folyó csatornázási munkálatok miatt egyelőre ennek időpontja még húzódik. akaree Ingyenes gyógyszerkiszállítás Karván Főleg a nyugdíjasok támogatása érdekében döntött úgy a kar- vai községháza, hogy minden héten beszállítják a gyógyszereket a rászorulóknak. A községházán három megbízott foglalkozik ezzel, Csekes Valéria, Szántó Márta és Szendi Éva. Az ötlet Karva pol­gármesterétől, Tóth Tibortól származik, és már tavaly beindult a kezdeményezés. Hetente kétszer jár ki a községbe a körzeti orvos, ilyenkor, aki igényli, beviszi a községházára a receptet, a községháza pedig biztosítja, hogy eljusson a faluba a gyógyszer, így az idősek megtakaríthatják az út árát és a fáradságot is, mivel a legközelebbi gyógyszertár csak Dunamocson van, oda pedig körülményes eljutni a helyközi járatokkal. Mint megtudtuk, a szolgáltatást nemcsak a nyugdíjasok, hanem több rászoruló is igénybe veszi. Ráadásul a karvai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Középiskola diákotthonának lakói számára is biztosítják a gyógyszerek kiszállítását. A községházán tájékoztat­tak, hogy az illetékmentes szolgáltatást hetente mintegy negyven személy veszi igénybe. -ez­Lapszemle Passzív a bajóti lakosság? A Bajóü Kisbíró szerkesztő bizottsága figyelemfelkeltő jegyzettel próbálja rávenni a falu lakosait arra, hogy a jövőben látogassák a kép­viselő-testület üléseit. A havilap részletesen beszámol a legutóbbi testületi ülés történése­iről (az idei költségvetés elfogadásáról, a művelődési ház, a tűzoltó­szertár és a ravatalozó felújításáról, az önkormányzati intézmények gazdálkodásával kapcsolatos javaslatokról), majd - mintegy „megfed­ve” a lakosságot - sajnálatát fejezi ki arra vonatkozóan, hogy az ülé­sen egyetlen falubéli sem ved részt. A cikk még egyszer felhívja a falulakók figyelmét, hogy az üléseken mindenki részt vehet, tehát az érdeklődő saját fülével hallhatja a vitá­kat, az előterjesztéseket, a döntéseket, meggyőződhet arról, hogy a fa­luatyák mire költik a köz pénzét, s ami talán még izgalmasabb: tanul­mányozhatja az üléseken felvett jegyzőkönyveket. „Ezzel a jegyzettel az volt a célunk, hogy ismét felkeltsük a felnőtt lakosság érdeklődését a falu dolgai, törekvései, célkitűzései és ered­ményei iránt. ” - írják a jegyzet/újságírók. A megbocsátásról „A törvény és a szeretet” címmel gondolkodásra sarkalló cikket közöl a Kupola Az írás tulajdonképpen a Házasságtörő asszony tör­ténetét mutatja be. ám nem a szokványos megközelítésből. Nem az a kérdés ugyanis, hogy mit írhatott Jézus a porba, hanem, hogy mi járt régen annak, aki megsértette a törvényt. A mózesi törvény sze­rint meg kellett volna kövezni a bűnös asszonyt, akinek sorsa Jézus kezében volt. Jézus híres szavai („Menj, de többé ne vétkezzél!”) fi­gyelmeztetik a törvény állítólagos tisztelőit saját bűneikre, s arra, a törvény lényege, hogy jobbá tegyen. Ebben az értelemben tehát a törvény teljessége a szeretet, amely a bűnbocsánatban és az új élet­re hívó felszólításban mutatkozik meg. Valószínű, hogy ennek a jelenetnek a megfontolása már sok veszni induló családi békét állított helyre. Az ember távútokra csúszhat, ám ha az egyik félben megvan a megértés, a másik félben pedig a javu­lási szándék, újból elnyerhető a boldogság. (Vélemény: milyen jó lenne, ha a fenti történetet a sértett házasfele­ken kívül időnként a jogalkotók és a bírák is elolvasnák.) sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom