Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-06-12 / 117. szám

HÍDLAP • 2004. június 12., szombat hídlapmagazin 21 gramm Alejandro González Inárritu za­varba ejtő filmet készített - figyelni, lélekelemezni, megérteni, ítélkezni kell. Kőkemény két óra vár arra, aki a 21 gramm című filmet szeretné meg­nézni és befogadni. Inárritu úgy vált kultuszrendezővé, hogy igazából még csak most indul a karrierje. Láttunk már ugyan hasonlót (Danny Boyle Trainspotting, Sekély sírhant), de Inárritu olyan kitartóan és elszántan követi a maga által kitapo­sott ösvényt, hogy egyelőre nem kép­zelhető el semmiféle elcsábulása Hol­lywood rózsaszín és pénztől bűzlő vi­lága felé. A Korcs szerelmek rendező­je ugyanis első filmjéhez hasonlóan most is hihetetlen szabadsággal mo­zog az idősíkok között, és bár ezúttal nem mexikói színészekkel dolgozik, hanem amerikai szupersztárokkal, is­mét történetközpontú, formai bravú­rokkal megpakolt alkotást készített. A címbeli 21 gramm egy kifejezés, mely a halálkor bekövetkező súlyvesz­tést jelzi: a lélek száll ki akkor az ember­ből. A filozófiai felütés már a székhez szögezi a nézőt, ám ez még csak a kez­det. Az első óra a tanulás és megértés je­gyében zajlik. Három szereplő élete bontakozik ki előttünk, ám az esemé­nyek oly módon vannak összekeverve, hogy nem érezzük a időt: nem tudjuk, hogy mi a jelen, a múlt, a jövő, flash backet látunk-e, vagy flash forwardot, nincs viszonyítási pontunk, csak egy székünk, amiben ülünk és próbáljuk megérteni a látottakat. Aztán kibontako­zik egy történet. Egy baleset története, melyben a három szereplő sorsa tragi­kusan, majd végzetesen összefonódik. Átlagemberek, akik hétköznapi életüket élték, mígnem egy autóbaleset fenekes­tül forgatta fel a kiszámítható, napi ru­tint. Inárritu nagyszerűen keveri a lapo­kat, tökéletes időzítéssel oldja a nézőben a kérdőjeleket, miközben növeli a fe­szültséget, ám most már nem a rende­zéssel, hanem a történet erejével és a szí­nészi játékkal. Az Oscar-díjas Sean Perm dinamikus játéka mellé Benicio Del Toro is képes volt felnőni, de a mel­lékszerepekre kárhoztatott hölgyek is nagyszerűen helytállnak szerepeikben. Fokozatosan értjük meg az összefüggé­seket, melyekben nem egy, hanem rög­tön három család tragédiája fogalmazó­dik meg. Nem éppen optimista film, • FOTÓ MOVIEWEB.COM írta: Guillermo Arriaga Hazai bemutató: 2004. május 20. Forgalmazó: SPI International Magyarország Gyártó: Focus Features Játékidő: 125 perc de ezt már a Korcs szerelmeknél is megszokhattuk. A rendező ugyanak­kor nem feltétlenül pesszimista, in­kább fájdalmasan realista, aki olyan érzékeny pontokra mutat rá, olyan ér­zéseket szakít fel, melyről az ember tudomást sem szeretne venni. A 21 gramm nem első randira, ki­békülésre szánt film, a depressziósok sem biztos, hogy jobban érzik magu­21 Grams, színes, amerikai film (2003) Rendezte: Alejandro González Inárritu Szereplők: Benicio Del Toro, Naomi Watts, Sean Penn kát az alkotás megtekintése után. Mégis nagyszerű alkotás, csupa olyan megoldással, melyre csak a film képes, s mely miatt annyira sze­retjük a mozgóképet. • Simpson Frederik Pohl - Átjáró Az elmúlt ötven év összművészeti törekvéseit nézve elmondhatjuk, hogy nagyjaink finoman szólva is ki­mondottan borúsan látják a jövőt. Unokáink és más egyéb távoli rokona­inkra bizony csúf idők várnak, ha ko­molyan vesszük a sokszor nem is olyan alaptalan segélykiáltásokat. A jövőt illetően - különös tekintettel a filmesekre - általában véve a sötét kö­zépkorra asszociálnak; mindig éjszaka van, drog, perverziók, bűz és bizony Doszpot Péter munkássága sem igen látszik meg az elkövetkező évszázadok közbiztonságán. Mindezeken a bo- rongós adaptációkon csak röhög a nép, hiába sikoltanak a zöldek: így lesz!! Frederik Pohl szerint is. Frederik Pohlnak a többiekkel el­lentétben van egy nagy előnye. Kivá­ló pszichológus. Hogy medikális érte­lemben az-e, nem tudom biztosra, de hogy íróként igen, azt bátran állítha­tom. Fred nem egyszerűen futurum- életképet fest, hanem pontos pszicho­lógiai kórképet sok-sok száz év múlva élő embertársainkról. Feltéve, ha eb­ben az ütemben és ebbe az elborult irányba halad tovább törékeny fo­gyasztói társadalmunk. írónk kiváló­an alkalmazza a huszadik század eleji művészkollégák dadaista kincseit; tu­datosan szedi darabokra saját regé­nyét - dicséret érte - a pontosabb áb­rázolás kedvéért. Egyik percben még főszereplőnket halljuk, amint gépi ve­zérlésű pszichiáterével társalog, a má­sikban húsz-harminc évvel korábban járunk, majd bekeretezett közjáték­ként a jövő társadalmának hirdetéseit, egyetemi előadásait, jegyzőkönyveit ismerhetjük meg. Mindezt úgy, hogy a viszonylag lassú áramlású első-két fejezetet leszámítva az olvasó mindvé­gig érdeklődő szellemmel kocsizik vé­gig a könyv lapjain (és itt bocs az ot­romba képzavarért). Ami viszont fon­tosabb: nem téved el. Főszereplőnk, Rob Broadhead egy földi tápanyagbányában gályázik, de egy szerencsés pillanatban megnyeri a lottó ötöst, és jónéhány millió dol­lárral lesz gazdagabb. Ahelyett, hogy teszkó-gazdaságosokra szórná pén­zét, befekteti az Átjáróba. Az Átjáró egy aszteroida. (Csak hogy értsd: év­századokkal ezelőtt az emberi társa­dalom rábukkant egy idegen civilizá­cióra. Pontosabban csak a nyomaira. Kis zöldikéink a földi keresztségben a hícsí nevet kapták. A hícsík min­denféle bolygóba járatokat fúrtak, és cuccokkal tömték őket tele. És van­nak űrnaszádjaik is!) Az Átjárón em­bertársaink az előbb említett űrmasi­nákon tehetnek utazásokat a végte­lenbe, s ha ráakadnak valami érde­kesre, az Átjáró vezetősége, a Tröszt sok-sok-sok pénzzel jutalmazza fára­dozásukat. Gáz csak ott van, hogy az űrveteránok nyolcvan százaléka hol­tan tér vissza az útról, hiszen a hícsík előre beprogramozták az utakat. Mi meg nem vagyunk hícsík. Mindeközben Frednek bőven marad ideje elmesélni, hogy milyen személyiségtorzulásokon megy át fa­junk, miközben rájön, az illúziók vilá­gának flottái nem vezetnek sehova. Jellemábrázolásai nagyrészt kifogásta­lanok, habár egy-egy alak túlontúl el­nagyolt és halovány. A könyv egyetlen (elhanyagolható) hibája, hogy egyes meghatározhatatlan periódusokban megbomlik az izgalom egysége, és az egész leül. Ilyenkor legyünk könyör­telenek, és menjünk tovább, mert ér­demes. Az a fajta írásmű, ami egy ki­csit mindenkit alakít. Remélhetőleg. • Sleepy A titkos abiak (Secret Window) Mort Rainey (Johnny Depp) magá­nyos író, aki évek óta egy betűt nem vetett lapra. Nem elég, hogy nem jön az iltlet. még rajta is kapja feleségét egy idegen férfivel, mire úgy dönt, le­lép. Egy magányos tó partjára költö­zik, hogyr az írásra tudjon koncentrál­ni. Azonban semmi jele annak, hogy az iltlet visszatérne, sőt felbukkan egy ismeretlen, John Shooter (Jonh Turturro), aki azzal vádolja meg, hogy' annak idején ellopta egy írását. Mórt visszautasítja a vádat és elküldi az idegent. A férfi azonban nem tágít, egy re rámenősebb, egyre többször mászik Mórt nyakára, aztán egy idő múlva a dolgok felettébb furcsa for­dulatot vesznek. Shootert nem lehet csak úgy lerázni... Újabb Stephen King adaptáció, újabb rettegés, újabb hollywoodi őrület. Az ilyen filmek ezerszámra készülnek az álomgyárban, ebben az alkotásban csak Johnny Depp játéka ér valamit. Ayrton Senna élete (Senna - The Official Tribute 1960-94) Dupla DVD az együk, ha nem a legnagyobb Forma 1-es versenyző életéről. A két DVD-ből álló csomag első részében pillanatképeket láthat­nak arról a tíz évről, ami a tragikus baleset után történt, hogy vált hős­sé egy etalon. Megszólalnak a csa­pattársak, jelenlegi Fonna 1-es piló­ták, beszélnek Senna sportemberi nagyságáról. Az első lemezen kapott helyet Ayrton Senna magánélete, betekintést nyerhetnek abba a világ­ba, melyben akkor élt, mikor nem versenyzett: barátok nyilatkoznak, de tengerparti kedvtelések is helyet kaptak a filmen. 19 percben hallha­tóak Senna kedvenc zenéi, felvételei. A második DVD-t a szerzők Ayrton Senna Forma 1-es éveinek szentelték, minden benne van a kez­detektől egészen az imolai halálos kimenetelű balesetig. Helyet kap a leggyorsabb kör, a pole pozíciók, győzelmek, világbajnoki címek. iÉÉÉÉÉi 1 J. - fit ' g Mona Lisa mosolya (Mona Lisa Smile) 1953-at írunk, Katherine Watson (Julia Roberts) tanárnő New Englandbe érkezik, hogy művészettör­ténetet tanítson a Wellesley College is­kolában. Egy’ idő után azonban nyil­vánvalóvá válik, hogy az iskola túlontúl konzervatív. Nancy Abbey (Marcia Gay Harden) az iskola stílus- és etikett tanárnője szerint az ide járó diákoknak sokkal fontosabb, ha valaki eljegyzi őket, mint hogy megtanuljanak bármit is. Katherine megpróbál változtatni a helyzeten, de összeütközésbe kerül a tanári karral, sőt legnagyobb ellenfele­ként jelentkezik egyik diákja is. Katherine megpróbálja rábeszélni egyik tanulóját, hogy a házasság helyett válassza a Yale egyetemet, de a jó aka­rása sok akadályba ütközik. A tanárnő célja, hogy megtanítsa gondolkozni az iskola diákjait. A sok ellenségeskedés azonban felőrli minden erejét... A mexikói TV 2 - vasárnap, 20.00 Jerry Welbach (Brad Pitt) élete nem túl könnyű, állandóan problé­mákat kell megoldania. Ultimátu­mok szerint él, egyet munkaadói, egyet barátnője szabott ki neki. Borzasztó nehéz megfelelni. Főnö­ke nem éppen a tiszta munka meg­szállottja, és Jerry elveszítheti éle­tét, ha nem teljesíti egy megbízást. El kell lopnia Mexikóból egy legen­dás pisztolyt, akkor életben marad. Barátnője, Samantha (Julia Roberts) szakítani akar vele, és az ultimátum így szól; vagy ő vagy a munka. Samantha le is lép, Las Vegasba megy, Jerry pedig Mexikó­ba. Jerry megszerzi a pisztolyt, de nem biztos, hogy meg is tudja tar­tani. Lehet, hogy nem is akarja, furcsa dolgok történnek vele mióta nála a hírhedt „mexikói”. Főnöke, hogy biztosra menjen elrabolja Samanthát, és ha Jerry leszállítja az árut, szabadok. Beastie Boys: To The 5 Boroughs a u Megtévesztő lehet a friss Beastie Boys album címe, ez már a hatodik nagylemezük. A rapper fenegyere­kei ők, akik a kezdetek óta már nem csak hogy felnőttek, de a mű­faj édesapjai is lettek. A To The 5 Boroughs annyiban is erőteljesebb zenei anyag, hogy a felvételek ké­szítése körül is ők maguk bábás­kodtak, vállalva a produceri mun­kát is. Az amerikai trió közel két évig dolgozott ezen a lemezén. A dalokat saját New York-i stúdió­jukban rögzítették. Nagy a kihívás, mert az előző BB lemez, a Hello Nasty négyszeres platinalemez lett, aminek a megjelenés hetében el­adott 700.000 példányszám volt az alapja. Talán a nagy várakozás az oka, hogy a lemez digipack verziója is a boltokban kerül, itthon is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom