Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-06-12 / 117. szám
2004. jumus 12., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 30. szám Kalendárium Továbbra is a színes kis hírek dominálnak a száz évvél ezelőtti újságírásban. Folytatódik a gyermekfosztogatási ügy és a mostani Belvárosi Kávéház is érdekes eseménynek volt helyszíne. A korabeli hírlapírás érdekessége a publicisták által használt nyelvezet és élethű leírás. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata ✓ Éretlenek és érettek Mottó: Topi mackó: Hej, de megjöttem, de megjöttem! Közönség: Fúúúj! Topi mackó: Hej, de elmegyek, de elmegyek! (Muppet Show, Filmmúzeum, 2004. június 9-ei adás) Hát ezt is megértük, tisztelthölgyeimésuraim, kedvesbarátaim. Az utolsó hagyományos érettségi kellős közepén vagyunk, hólyagosra izzadt tenyerű ifjú emberek nyúlnak remegő kézzel a tételekért, miközben tüdejük utolsó kis hólyagocskáit is elhagyja a levegő. A szavazóképes felnőtt generáció pedig az urnák elé járul, hogy uniós képviselőket válasszon, de nem politizálunk, mert nem vállaljuk a kampánycsend-feltörés ódiumát. Emlékszem, midőn magam járultam a vizsgabizottság elé - gyatra magabiztosságomat elárulván: nyitott sliccel még más idők jártak. Egyrészt előttem volt az egész élet, amelyről hihetetlenül pontos elképzelésekkel rendelkeztem, amiket a nevezett lét az első adandó alkalommal, lórúgás jelleggel meg is cáfolt. Fess voltam, tervekkel teli, és azt hittem, szeretnek a lányok (ne sírj, Pisti, szép vagy, szeretlek). A más idők nem abban nyilvánultak meg, hogy másmilyen volt az állami berendezkedés - hoppá, veszélyes vizekre tévedtél, fiú -, hanem, hogy más szisztémában bizonyítottuk érettségünket-éretlenségünket. Legalábbis ahhoz képest másban, mint amilyen a következő esztendőben a matúrára kötelezettekre vár. A 2005-ös emelt szintű érettségi-rendszer laikus eszemmel felfogva alapjában véve nem rossz dolog - a vizsga felértékelésének szempontjával szinte minden szakember egyetért -, a problémákat a tájékozatlanság szüli, könnyen és nagy számban, megerőltető vajúdás nélkül. Most azonban mégsem mennék bele a részletekbe, amiket a tájékozatlanság révén plánedirekt alig ismerek, hanem pusztán és teljes mellszélességgel (ami nem kicsi) együttérzésemről kívánom biztosítani a mostani és a későbbi delikvenseket. Biztos vagyok benne, felnövekvő generációinkat egészséges (gondolkodásmódját tekintve is) ügyes, okos, tettre kész fiatalemberek alkotják, tisztában vannak a nemzeti és az uniós értékekkel, és hogy maradjunk konkrét tárgyunknál: nem szükséges elméjüket olyan drasztikus módszerekkel trenírozni, mint a híres-neves Éretlenek című francia bohózatban történt, amikor is egy modern „pofozógép” verte ki a vizsgázókból a helyes választ (jó felelet esetén meg, emlékezzünk, nyalóka járt). Kedves Lányok és Fiúk! Summázva önmagam: nem kell izgulni, vagyis halálra válni, remegni aztán meg teljesen felesleges. Az érettségi harminc- egynehány év távlatából életem könnyebb megpróbáltatásai közé tartozott, a későbbi tanulmányaim során többször izzadtam vért, és a mindennapok közepette jelentkező gondokbajok sokkalta inkább a földhöz vágtak (Pista, az optimista, hehe). De hát van bennem - bennünk - valamiféle szittya vérvonal az ősi Keljfel János nemzetségből, és amíg élünk, remélünk, és mindig talpra esünk és így tovább. Benyitunk, mint Topi medve, hogy a sors adjon már teret, de most, oszt van az, hogy a helyiség közönsége gyorsan rázsírzik az üres székekre, hogy mennyé' innen, nincsen is hely, próbálj szerencsét a nagyvilágban (tetszik érteni, ez itten szimbóleum volt). Szóval és nosza, az érettségi (és felvételi) megmérettetések után hajrá, pihenés, és aztán neki az Óperenciás rengetegnek, ahol meg kell küzdeni a Disznófejű Nagyúrral (pénz), a nyavalyás kis Ámorral (szerelem), és a többi ránk leselkedő kihívással (hivatás-munka, család, egészség, politika, papucs orrán pamutbojt), akiket most nem mind tudnánk allegorikus alakokkal behelyettesíteni, hogy kiderüljön, mennyit érünk, mire vagyunk képesek és hivatottak. Egy bizonyos német, név szerint Nietzsche mondta egykoron, hogy „élni általában annyi, mint veszélyben lenni”. Ez persze igaz, de véssük fel virtuális indexünkbe azt is, hogy azért élni sokszor annyi, mint örülni, és hát minden napban akad öt szerethető perc. Érettségi előtt és után. Vagy alatt. Tettlegesség a Központi kávéházban címmel az Esztergomi Lapok június 12- i számában a Bártfay Gézát ért incidensről olvashatunk. „A nevezett nap délutánján Nedeczky László volt muzslai járás- birósági hivatalnok a kávéházban a 'Szabadság' ez. helyi lapot olvasta. Az egyszerű ember, a kit a Wimmer családhoz nemcsak rokoni kötelék, de hála is köti, végtelenül felháborodott azon a hangon, a melyet az a lap Wimmer Imre polgármesterünk ellen használ. Nedeczky László olyan ember lévén, a kinél az ítélet és a végrehajtás egy pillanat müve, az ép a kávéházba lépő Bártfay Géza elé lépett és őt kétszer arczul ütötte ezen szavakkal: - Ezt kapja a Wimmer Imréért. Bártfay a hatalmas pofon által megtántorit- va először levegő után kapkodott, majd feleszmélve azt mondta Nedeczkynek: - Miért bánt maga engem, hisz én magát nem is láttam. Majd szóvita fejlődött ki Nedeczky és Bártfay között a mire a pinezérek és Bártfay barátai oda rohantak Nedeczkyt lefogták. Bártfayt is proforma visszatartották, mégis jobb kezét szabadon használhatta, a melybe az egyik Bártfay-harczos még botot csempészett be. A mostmár tehetetlenné tett Nedeczkyre Bártfay botütést mért. Bártfay a védtelen emberre revolvert is fogott, ennek a használatát azonban már nem engedték meg a Bártfay-harczosok. A központi kávéházból tömegesen maradnak el a vendégek, mert senki se akar az ott ismétlődő verekedéseknél még csak tanúként se szerepelni. ” Bizony a mégoly híres újságíró is rossz cégér lehet. Szerencsére manapság már egy egyszerű helyreigazítással elintézhetők a hasonló problémák. Korábban írtunk arról, hogy egy ismeretlen kifosztott egy gyermeket Esztergomban. Az ügy tovább folytatódik, amint arról az Esztergom június 12-i számából értesülhetünk. „Strobl női szabó egy csomagot kapott a postán, melyben női fűzőalkatrészeket hozatott majdnem 17 korona értékben. A csomagért János nevű 11 éves fiát küldte a postára, akit aztán hiába várt a csomaggal, mert az anélkül jött meg. Midőn a postáról kijött, egy úrnak öltözött ember egy hatost ígért neki, ha egy levelet visz egy házba, míg ő majd a csomagot fogja. Mire a gyerek kijött a házból, természetesen hült helye volt az embernek is, meg a csomagnak is. ” Csak azt nem értem egy úrnak álcázott tolvaj mit kezd a női fűzőalkatrészekkel? A Széchenyi téri járókelők hatalmas detonációra és sikoltozásra lettek figyelmesek száz évvel ezelőtt. Az Esztergom és Vidéke június 16-án számolt be a felkavaró estről, amikor a Fodorféle tisztító intézetben égő ruhájú női alakot pillantottak meg. „A baleset úgy keletkezett, hogy a még égő vasaló-hevitőre Fodor J&zsefné benzint akart önteni, de a kezében levő üveg a hevítő füzétől felrobbant és ruháján végig ömlött. A könnyű ruha tüstént lángot kapott s mire a közellevők letépték és pokrócokkal elfojtották a ruha füzét, a szerencsétlen asszony már súlyos sebeket szenvedett. Sebei igen veszedelmesek, de tegnapra már tetemesen jobban lett és fel- gyógyulása kétségtelen. ” Végül egy rövid hír az újságból: „Szenzáció. Esztergomban tegnap szemergett az eső. ” • GK Figyelem! Próbálja meg: cs meg fog róla gyó- ;; zödii, hogy legjutányosabban ké#2it polgárt és egyenruhát úgy helyben mint vidékre Csuha János szabómester j: Esztergom, Kossuth L. u. 21. :■ Az úri hölgyközönség részére mindennemű NŐI RUHÁK kosztümök, raglánok, utcai és színházi kabátok. ceppek, sport- és lovagló kosztümök, utcai, estélyi és zsurruhák. valamim színpadi és egyéb jelmezruhák a mindenkori divat szerint és kifogástalan sz.akavaiottsággaJ a legszolidabb árakön készülnek cégemnél. KR1CK KÄROLY ((«városi angol és francia ttóiruha ktfs/ító Esztergom, Kossuth Lajos utca 34. szám A ruhák kívánat «./.érint minden határidőre (Budapesten állandó próbaterem.) Külön férfiruha osztály t
