Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-06-12 / 117. szám
RÉGIÓ 4 '• HÍDLAP • 2004. június 12., szombat INTERJÚ Szikra kell a néptánchoz! Interjú Hégli Mariannával, a párkányi Kisbojtár néptáncegyüttes vezetőjével Huszonhárom évvel ezelőtt hiánypótló kezdeményezésként indult útjára Párkányban a Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes. Azóta minden létező' fesztiválon, találkozón és versenyen részt vettek. Nem egy alkalommal idegen földön is bebizonyították; magasan az élbolyban vannak. Aki még nem hallott róluk, magára vessen - most bemutatjuk őket!- Mikor kezdődött — és miért?- 1981-ben költöztünk Párkányba. Féltem, hogy Dusán, a fiam elszakadva a falutól, elfelejti a gyökereit. Körülnéztem a város iskoláiban, a művelődési házban, működnek-e néprajzzal, néptánccal foglalkozó szakkörök, csoportok, és legnagyobb megdöbbenésemre nem találtam egyet sem. Ezen felbuzdulva fiam osztálytársaival szervezni kezdtem egy táncegyüttest az iskola tornatermében, nyolc fiú és nyolc lány részvételével. A szeptembertől decemberig tartó időszakban azzal foglalkoztunk, hogy összeszokjon a csapat. Első számunk egy ka- násztánc volt, és emlékszem, milyen nevetés volt, amikor először próbálták fel a népi’ viseletét. Miután rátaláltam az „egyszemélyes hegedűmuzsikára”, készen álltunk az első fellépésre. Sosem felejtem el, milyen kitörő tapsviharral fogadott bennünket Párkány közönsége! Az a délután megadta nekünk a lökést. Eldöntöttem, hogy a lehető legjobbat szeretném a jövőben kihozni a csapatból. És büszke vagyok rá, hogy az első csapat egyik tagja ma profi táncosként Szlovákia egyik leghíresebb táncegyüttesének, az Ifjú Sziveknek a vezetője.- Telt-múlt az idő, s rövidesen a Kisbojtár országos hírnévre tett szert...- Nem sokkal az első fellépés után Zselízen országos népművészeti fesztivált rendeztek. Nekünk egy ötperces koreográfiánk volt, oda viszont legalább tízperces előadással lehetett nevezni. Egy barátnőmet kértem meg, hogy segítsen a hiányzó öt perc percet elkészíteni. Két hónap alatt készültünk el, ami viharos sebességnek számít, ugyanis öt perc elkészítése nem kis munka! Csodák csodájára megosztott harmadik helyet értünk el. És nem is akárkivel megosztva! Sarlós Ildikó akkor nagyon nívós együttesével, a F?hér Liliomszállal együtt, ráadásul ezerötszáz koronát kaptunk a díj mellé. Nagyon boldog voltam. így indultak azok az országos fesztiválokon elért sikerek, amelyek következtében a Kisbojtár kinőtte magát.- Jut eszembe! Miért éppen Kisbojtár?- Kezdetek-kezdetén történt a névadás. Egy versenyre neveztünk be, de nevet kértek, ami nem volt. Az alapiskola akkori igazgatóját megkértem, hogy író ember lévén valami találó, megfelelő nevet adjon nekünk. Neki köszönhetjük a Kisbojtár nevet, ami - bátran mondhatom - mára fogalommá vált.- Azt már tudjuk, hogy indult a Kisbojtár. De hogy indult Hégli Marianna?- Alapiskolás koromban Kémén- den minden megmozdulásban részt vettem. Népviseletben nőttem fel! Kurta szoknyában, díszes ruhákban, rendszeresen megünnepeltük az emlékezetes napokat, különösen a hús- vétokra emlékszem szívesen. Nyolcadikos koromban már országos fesztiválokon jártunk. A táncot nem tanultam, szerencsére velem született, a nagyszüleimtől, szüleimtől kaptam ajándékba, és úgy látom a fiam, és az unokáim is örökölték a készséget.- Elérkeztünk a „génekhez ”/ Amiben sok táncoktatónak megoszlik a vélemé- nye: egyesek szerint mindenki megtanulhat táncolni, mások szerint hiába, ha nincs meg benne az a „hatodik érzék". Mi erről a véleménye?- Meg lehet tanulni, de az úgy is néz ki. Kell, hogy ott legyen valakiben a vele született adottság, rátermettség. Szikra kell, mert hiába tanulja meg, képtelen átadni a közönségnek! Átadni úgy, hogy belebor- zongjon a közönség.- Kanyarodjunk vissza a Kisbojtár- hoz! Mennyire volt nehéz elfogadtatni a csapatot a szlovák közönséggel?- 1989-ig rendszeresen rendeztek Szlovákiában folklórfesztiválokat, néptáncversenyeket. Mi nem hiányoztunk egyről sem! Tudni kell, hogy a nemzeti kisebbségeknek külön tartanak fesztiválokat, emellett vannak az ország által meghirdetett tematikus találkozók, és mi mindegyikre jelentkezünk. Meg kellett mutatnunk, hogy a magyar folklór is létezik, s bátran mondhatom, hogy a szlovák csapatok és szakemberek elismerik a munkánkat. Persze nekünk nagyságrendekkel többet kell teljesítenünk, mint szlovák társainknak. De versenyző típus vagyok, szeretem magam megmérettetni, összehasonlítatni másokkal.- A mai kommersz világunkban szükség van folklórcsapatokra?- Nem árt ebben a rohanó világban rámutatni, hogy éltek, szórakoztak, udvaroltak egymásnak őseink. A fiatalok szeretik ezt a kultúrát. Büszke vagyok rá, hogy ennyi év alatt nem kellett keresnünk utánpótlást, mindig maguktól jöttek hozzánk. Es aki jön, velünk marad. Párkányban senkit nem zavar, ha népviseletben vonul végig a csapat az utcán - a növendékeim büszkék rá, hogy a Kis- bojtárban táncolnak. • Szalay Álmos Vonzódnak-e a mai fiatalok a néptánchoz? Zsuzsi (tanuló) Nem szoktam sokat táncolni. Ha mégis, akkor házibulikban, discóban a barátnőimmel. Sajnos a környéken nincsenek olyan helyek, ahová el lehetne járni. Néptáncot csak a tévében láttam, nincs is olyan ismerősöm, aki tagja ilyen csoportoknak. A fiatalokat szerintem nem érinti meg ez az egész, pedig szép dolognak tartom a hagyományt. Edit (bölcsész-kommunikátor szakember) Régi bánatom, hogy a szüleim nem írattak be annak idején néptáncra. A rokonságban vannak fiúk, akik sokat meséltek arról, hogy milyen jó közösség alakult ki a néptánc körben. A gyermekemnek biztosan megadom majd a lehetőséget a táncra. Szép jövő elé nézne a magyar népi kultúra, ha sok jól képzett szakember be tudná vinni az iskolába. Judit (rádiós újságíró) A húgomék zenei általános iskolájában szabadon választható a néptánc. Sokan járnak és nagyon szeretik. Ezt már kicsi korban meg kell ismertetni, a többi jön magától. Fegyelmet, kitartást és toleranciát tanul a gyermek a tánc által, és olyan közösségben lehet, ahol csak értékeket kap, nem kallódik el. Gyuszika (diák) Nálunk az iskolában van néptánccsoport, de inkább csak a nagyobbak járnak oda. Én az anyukámmal voltam néptáncölni. A mi családunk el szokott járni fesztiválokra, ahol mindig beállunk a körbe, és táncolunk. Nagyon szeretem, de sokszor nem tudom követni. Elballagtak a nyolcadikosok Az előző évekhez hasonlóan hagyományos módon zajlott le tegnap a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában a ballagás. A végzős diákok számára viszont ez a nap bizonyára nem mondható hagyományosnak. Tegnap a gyakorló iskola három osztálya búcsúzott el az intézménytől. Az iskolában rendszeressé vált a szokás, hogy a ballagás napja előtti estén szerenádot adnak a tanári ablaka alatt. Ez után a tanárok megvendégelik a diákokat pogácsával és üdítővel.- Régebben szokás volt a rongyos ballagás, de ezt beszüntettük. Az aulában még egy órát közösen énekelnek és beszélgetnek a tanárokkal. Másnap tíz órakor a hetedikesek átadják a tarisznyát a diákoknak, amelyen az iskola címere látható. A tarisznyába pogácsát, egy forintot és valamilyen idézetet tesznek a hetedikesek. Viszonzásul a végzősök valamilyen apró figyelmességgel köszönik meg az egy évvel fiatalabb társaik igyekezetét - mondta Szabó Andrásné, az iskola tanára. A ballagok a saját osztályukból indultak, majd végigjárták a feldíszített osztályokat. A tornateremben ünnepélyes keretek közt vettek búcsút az iskoA ballagás után családi fotók is készültek látói, beszédet mondott az iskola igazgatója, a végzős diákok verset szavaltak, majd minden tanártól egy szál virággal búcsúztak. Szabó Andrásné azt is elmondta, hogy tudomása szerint minden tanulót felvettek valahová, de nem mindenkinek sikerült arra a helyre bejutnia, ahová szeretett volna. A Petőfi Sándor Általános Iskolától szintén tegnap búcsúzott el 48 tanuló, viszont ezen a napon is a megszokott mederben folyt a tanítás. Az iskolában a bizonyítványosztás június 18-án lesz. • CzM Kiosztották a Szabolcsi Bence-díjakat Rengeteg gyerek és szülő várta a tanév végét a nyergesújfalui Ady Endre Művelődési Ház színháztermében. A helyi zeneiskolában ugyanis valamivel hamarabb befejeződött az oktatás, mint az általános és középiskolákban. A gyerekek itt nemcsak a bizonyítványukat kapták meg, hanem tájékoztatást kaptak a jövő tanév feladatairól is. Litauszki Károlyné igazgatóasszony ismertette az elmúlt év történéseit és megosztotta a szülőkkel a versenyek eredményeit. A tanulók közül 24 gyerek részesült könyvjutalomban, melyet a szaktanárok ítélhettek oda a tanévben legjobb teljesítményt nyújtó diákjaiknak. Zenei CD-ket és egyéb jutalmat kaptak azok, akik a zeneiskola hírnevét öregbítették azzal, hogy megyei vagy országos versenyeken részt vettek, helyezést értek el. A legnagyobb sikere a Bordás Zoltán dobtanár vezetése alatt működő dob kamaracsoportnak volt, akik a jutalmazást rögtön meg is hálálták. A közönség körében nagy tetszést aratott új műsorszámuk. Az ünnepség fénypontja a minden évvégén kiosztásra kerülő Szabolcsi Bence-díj átadása volt, melyet idén Görbe András harmonika tanszakos, Pék Csaba tuba és Pósa Dániel szaxofon tanszakos növendékek vehettek át. Ezen tanulók a jövő tanévben tandíjmentességet élveznek a zeneiskolában. Az év legsikeresebb növendéke díját, vagyis a névre szólóan gravírozott serleget Deák Borca furulya tanszakos növendék vehette át. A bizonyítványok kiosztása után a tanári kar közösen búcsúztatta a tanévet a zeneiskola kamaratermében. A munka azonban csak a gyerekeknek ért véget. A tanárok tegnap és a mai napon is beírást tartanak volt és leendő növendékeiknek az iskolában. A Zene Mindenkié Közhasznú Alapítványukba szintén folyamatosan várják a befizetéseket. Az alapítvány a Szabolcsi Bence Zeneiskola diákjainak és dolgozóinak munkáját, valamint az intézmény működését hivatott megkönnyíteni. • MAGYAR Nemzetközi lett a karvai alkotótábor Idén is megrendezik Karván az egyhetes képzőművészeti alkotótábort. A Hagyományőrző Kézműves és Képzőművészeti Alkotótábor nemzetközi jellegű lesz, hiszen Magyarországról, Ausztriából és Erdélyből is vannak már jelentkezők. A kézműves foglalkozások fiatalok körében aratott sikerén felbuzdulva szervezi meg Karván az egyhetes nyári tábort a Korává hagyományőrző egyesület. A tábort két egymást követő turnusban tartják. Az első július 19- 24-e, a második turnus augusztus 2-7e között kerül megrendezésre. Jelenleg 160 jelentkező van Szlovákia különböző helyeiről, Dunaszerdahelyről, Breznóból, Nagymegyerről, de Ausztriából, Magyarország különböző részeiről és Erdélyből is vannak jelentkezők. Az alkotótábor a résztvevők cselekvési kedvére épít. Gyakran előfordult, hogy a gyerekek kérésére késő estig is tartottak foglalkozásokat. A gyerekek a párhuzamosan folyó kézműves mesterségek között szabadon választhatnak. A foglalkozásokon kívül a táborlakók különböző vetélkedőkben, táncházi foglalkozásokban is aktívan részt vehetnek. A tábor kiállítással zárul, amelyet a gyerekek maguk állítanak össze. A résztvevők megismerkedhetnek a drótozás, gyöngyfűzés, korongozás, szal- mázás, gyertyakészítés, batikolás, makramézás, szövés, fafaragás, virágkészítés, virágkötés, csuhézás, nemezelés, kosárfonás mesterségével. Előadásokat is hallgathatnak Karva történelméről, nevezetességeiről. A tábor teljes ideje alatt biztosított a pedagógiai és egészségügyi felügyelet, valamint a takarítás és az őrködés is. • CzM
