Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-29 / 107. szám

• HÍDLAP • 2004. május 29., szombat hídlapmagazin 57. Cannes-i Filmfesztivál Bush-ellenes dokumentumfilm nyerte az Arany Pálmát A Quentin Tarantino vezette zsűri tulajdonképpen hű maradt az elvárá­sokhoz azzal, hogy nem a langyos víz­ben halászott, hanem Michael Moore- nek ítélte oda az Arany Pálmát. A film a Bush-kormány iraki háborúhoz kötő­dő érdekeit vizsgálja és néhány meg­hökkentő adalékkal szolgál az egy éve tartó iraki válsághoz. Michael Moore rendező, aki a Kóla, puska, sült krump­li című dokumentumfilmjével Oscar- díjat nyert ismét nagy botrányt kavart alkotást készített, melyet ősztől láthat­nak a honi mozikban az érdkelődők, az Holnapután fThe Day After Tomorrow) MOZI V JL a 1ÉÜ í % J IíUme A függetlenség napja után itt az új. világot fenyegető veszély. A globális felmelegedés nem várt következmé­nyekkel jár, erről tart előadást jack Hall (Dennis Quaid) is, de senki nem veszi komolyan a „fenyegetése­ket”. Az éghajlati viszonyok kataszt­rófát okozhatnak szerte a világon, olyat, amilyenek tízezer évvel ezelőtt voltak. Az előadás és a figyelmeztetés azonban már későn érkezik, kezdetét veszi a pusztulás. A Déli-sark egyik jégtáblája elválik és borzasztó viszo­nyokat okoz a Föld egyes pontjain. Földrengés, hurrikánok, özönvíz és egyéb tömegpusztító események zaj­lanak le Tokióban, Los Angelesben, New Yorkban, Hawaiin. Jack Hall professzor ahelyett, hogy menekülne, a katasztrófa sújtotta terület felé ve­szi az irányt, mivel fia (jaké Gyilenhaal) veszélyben van. Rolnad Emmerich újra remek témát választott, megrázó hatású képekkel operál, s nem biztos a happy end. USA-ban pedig stílszerűen az elnökvá­lasztáshoz igazítják a bemutatót. A zsűri nagydíját a dél-koreai Pák Csan Vük filmje, az Oldboy nyerte. Az alkotás burtális bosszú-thriller egy férfiről, akit 15 évre, látszólag ok nélkül vetnek egy magánzárkába. Az elítélt kiszabadulása után bősz- szúhadjáratba kezd, mely során nemcsak brutális képsoroknak le­hetnek tanúi a nézők, hanem egé­szen impozáns kameramozgásoknak is. Kim Ki Dukkal ellentétben Vük elsősorban kommersz alkotást készí­U-571 (U-57*) o > O 1942-ben Hitler úgy dönt, hogy tengeralattjáróival megindul az Amerikai Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak nem tudják, hogy a szövetségesek sorozatban vesztik el a csatákat, azért mert a támadások so­rán használt rádiós kódokat nem tudják megfejteni. Érmek következ­tében szinte vakon küzdenek a tá­madások ellen. A terv már születő­ben, vízre száll egy amerikai tenger­alattjáró német felségjellel, hogy se­gítséget nyújtson az U-5? 1-nek. Er­re azért van szükség, hogy a néme­tektől megszerezzék a kódok feltöré­séhez szükséges dekódert. Az ügy azonban sokkal bonyolultabb, mint azt az amerikaiak gondolnák... Tengeralattjáróval kapcsolatos filmből eddig sem volt hiány, ezután sem lesz. Sean Connery Vadászat a Vörös Októberre című filmje is sok nézőt vonzott, s az U-571 már DVD- n kínálja nagyon izgalmas történetét.' tett nagyszerű formai eszközöket al­kalmazva, mely során nagyszerű színészvezetői képességéről is meg­bizonyosodhatunk. A legjobb férfi színész a japán Juuja Jagira lett Koreda Hirokaszu Nobody Knows című filmjében nyújtott alakí­tásának köszönhetően, a legjobb szí­nésznőnek pedig a hongkongi Maggie Cheung-et választották a Clean című filmért. A legjobb rendezés díját a francia Tony Gatlif alkotása, az Exils nyerte el, mellette Irma R Hall ameri­kai színésznő és a Maladie tropical cí­mű thaiföldi film kapta meg a feszti­vál zsűrijének díját, előbbi a Betörő az albérlőm című filmben nyújtott telje­sítményéért. A legjobb forgatókönyv díját a francia Agnes Jaoui és Jean- Pierre Bacri kapta a Comme une ima­ge című alkotásért. A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a román Catalin Mitulescu Trafic című műve érde­melte ki. A Nyikita Mihalkov orosz rendező vezette rövidfilmes zsűri díját a belga Jonas Geirnaert rajz­filmje, a Flatlife kapta. A legjobb első filmes díjáért ma­gyar alkotás is versenyben volt. Antal Nimród Kontroll című filmje ugyan a legjobb elsőfilmes Arany Kamera díját nem nyerte el, de mégis neves díjjal távozott, miután a fesztivál If­júsági Díját (Prix de la Jeunesse) ítél­ték neki oda. Az Arany Kamera díjat pedig az izraeli Keren Jedaja Mon Trésor című alkotása kapta a Quentin Tarantino vezette zsűritől. A díjak mellett muszáj megemlíte­ni a fesztivállal kapcsolatos negatív tapasztalatokat is. Az előző tudósítás­ban már kitértem arra, hogy a terror- támadástól rettegő franciák enyhén túlszervezték a rendőri és katonai je­lenlétet, mely kissé illúzióromboló­nak tűnt egy filmünnepen, egy na­pos tengerparti városban. A feszti­válra azonban további árnyékot ve­tett a szakszervezet mintegy ötvenfős kemény magjának jelenléte, mely előbb békésen csordogált, majd erő­szakba torkollott. Az első két napon a Leon, a profi (Léon) VIDEO MŰ- ^ Leon (Jean Reno) bérgyilkosként dolgozik és New Yorkban él. Senki nem tudja róla, mivel is foglalkozik valójában, ő már megszokta, hogy nem beszél, csak csendes gyilkos­ként végzi a dolgát. Egy átlagos na­pon a szomszédjában mészárlás tör­ténik és csupán a 12 éves Mathilda éli túl a tragédiát. Leon nem az a barátkozó fajta, de megszánja a kis­lányt és magához veszi. Ahogy tel­nek a napok úgy kerülnek közelebb egymáshoz, hogy végül elválasztha­tatlanok legyenek. Leon úgy bánik Mathiidával, mintha a lánya lenne, megtanítja a fegyverek használatára, sőt „élesben” is kipróbálhatja magát. Főleg akkor, mikor a rendőrség egy kommandós akció során megostro­molja a lakást. Leont azonban ke­mény fából faragták, úgy érzi, most már tartozik valahová, az élete árán is szeretné megvédeni Mathildát. fesztivál kifejezetten üde színfoltja volt a sok sznob mellett a maroknyi fiatal transzparensekkel és hangosbe­szélővel történő fel-alá vonulása. A rendőrök fegyelmezetten, de inkább jókedvűen álltak kordont a palota és a vörös szőnyeg védelmében, de a fia­taloknak a kiáltvány felolvasása és némi zavarkeltés mellett merészebb terveik nem igazán voltak. A fiatal művészek ráadásul igazán elfogadha­tó kéréseket kántáltak: oktatást, eg­zisztenciát, szolidaritást és munkát követeltek, hangsúlyozva, hogy ez a fesztivál sok mindenről szól, csak ép­pen a filmről nem. Jelen sorok írója sajnos ezt a kijelentést csak megerő­síteni tudja, kiegészítve azzal a kese­rű ténnyel, hogy külföldön, de leg­alábbis Franciaországban, nemhogy az unióba nem fogadnak be minket, de ráadásul laza legyintéssel sorol­nak be a balkáni népek közé. A segí­tőkésznek és felvilágosultnak éppen nem nevezhető diszpécserek a kelet­európai faxok „megbízhatatlanságá­ra” hivatkozva húzták három napig az előzetesen már megadott akkred- itáció kiadását, miközben még vélet­lenül sem akartak francián kívül más nyelven érteni. A filmvetítésekre va­ló bejutás copperfieldi csodaszámba ment, bármiféle kérés, kérdés süket fülekre talált. Érthető tehát, ha az el­keseredett francia fiatalok úgy látják, hogy a pénz körül forgó világban pá­lyakezdőknek nem igazán jut hely. Más kérdés, hogy tettük mennyire ítélhető el. Mert amíg az információs pavilon tetejére másztak fel és onnan kiabáltak, illetve a strandon található nyilvános mozivászon elé engedték le lepedőkön jelszavaikat mindez még megengedhető kihágás volt a rend­őrök szemében. Ám amikor egy marketingvetítésre törtek be és állítot­ták le az előadást, már kívülálló embe­reknek okoztak anyagi és erkölcsi kárt. Csattant is a gumibot, melynek ered­ményeképp egy férfi feje vérbe borult a róla készült kép pedig bejárta a vi­lágsajtót. A tüntetők nem értek el semmit, maximum annyit, hogy még jobban figyeltek rájuk a rendőrök, és még véletlenül sem engedték őket „lő- távolon” belülre. Bármennyire is sza­bad nép a francia, mindent azért itt sem lehet büntetlenül megtenni. De mi magyarok is szegényebbek lettünk egy illúzióval. Az unió egyes tagjai még igen távol állnak attól, hogy egyenrangú félként fogadjanak el minket, ráadásul a cannes-i sznobéria az amerikai kommerszára- dattal sem hagyott alább, melyben a magyar újságírók körülbelül olyan kis szerepet kaphatnak csak mint fil­meseink. De velünk ellentétben utóbbiak legalább nem csak tapaszta­latot nyertek... • Kárpáti György, Cannes • fotók AFP Shrek TV 2 - vasárnap, 20.00 Mese este a TV 2-őn! Shrek egy magányos, mocsárban élő ogre, aki morcosságával, kiállhatatlanságával elriaszt mindenkit. Egy nap azon­ban minden megváltozik, benépesül a mocsár, a mesékből ismert hősök özönlik el a környéket. Az egyes- mesék szereplőit a gonosz Farquaad nagyúr üldözte el otthonukból, ami nem jó sem nekik, sem a magányt kedvelő Shreknek. A zöld ogre úgy dönt, hogy meglátogatja a nagyúrt és visszaszerzi nyugodt kis zugát. A nagyúr ajánlatot tesz: ha Shrek ki­menti a gyönyörű Fionát a sárkány karmaiból, akkor visszakaphatja ott­honát. A küldetésben társa is akad, a nem ép hallgatag Szamár szemé­lyében. A két fura fazon együtt ha­lad jóban-rosszban, a Szamár állan­dóan beszél, míg Shrek csak kis mo­csarát szeretné visszakapni. A ki­rálynővel való találkozás azonban nem várt következményeket hoz - főleg Shrek számára. Bikini: Angyali üdvözlet A hazai rockszcéna fontos alap­vetése a Bikini együttes. Az volt már Nagy Feró idejében, amikor ő énekelt a csapatban és a „D. Nagy Lajos-éra” is rengeteg rajongót állí­tott a zenekar mellé. Az „Angyali üdvözlet” című új lemez alkotói 10 friss szerzeménnyel várják azokat, akik szívesen látják és hallgatják a punkot, az egyszerre nyers és vir­tuóz rockot és a sláger popot ele­gyítő Bikinit. A csapat országos turnén mutatja be az idei lemezt, de bizonyára elhangzik majd né­hány a régi nóták közül is. Ezen az új albumon is találhatunk olyan je­gyeket, melyek a Bikini sajátossá­gai: csattanós, ironikus szövegek, társadalombírálat erotikával és hu­morral fűszerezve és a Németh Lojzi basszusgitáros által vezényelt zenei ötletesség, frissesség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom