Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-05-15 / 97. szám
2004. május 15., szombat Száz éve született Salvador Dali, a szürrealista festészet kiemelkedő alakja (11. oldal) Kalendárium Elvonult fölöttünk a három fagyos szent, Pongrác, Szervác és Bonifác. Száz évvel ezelőtt a mai ember számára meglepő módon kiemelten foglalkoztak a három nap időjárásával a lapok. E mellett előkerült ismét a dorogi szénbányák ügye és a tanítóképző intézet új épülete körüli vita is az újságok hasábjaira kívánkozott. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Kanyi fesztivál Csatlakozás pipa (értem: megvolt), Bömbi, a gyermekkedvenc kisoroszlán mielőtt nem szerethető, marcangoló, bazinagy vadállattá nőhette volna ki magát, elrepült Johannesburgba (idomár akarok lenni!), ideje hát, hogy a média más csócsálnivaló után nézzen. Azt például tudták, hogy szerda óta Cannes van? Szeretett médiumaink szordínóban sutyorogják, hogy május 12-étől megint, immár 57-szer a francia Riviérára vonul a filmipar és -művészet szí- ne-virága, és egészen 23-áig ott grasszál, illetve írok butaságot. Éppen ezt harsogják, csak arról emlékeznek meg visszafogottan, akut hörghurutos gégehangon, hogy vagy hat év óta először van versenyben magyar alkotás, rögvest kettő, ami Antal Nimród Kontrollja (az elsőfilmes aspiránsok között indul) és Mundruczó Kornél Kis apokrif no. 2. című rövidfilmje (a vizsgafilmek szekciójában). Hogy a jelentőségét tessen érteni: Cannes olyan, mint az Oscar. A legrangosabb. Sőt: rangosabb. És, mondjuk, itt startolt egy Quentin Tarantino nevű, állhoz csatolt rendező, aki a korszakalkotó filmjével (Ponyvaregény) korszakot alkotott, és ha mást nem, de annyit elért, hogy a tájékozott vicces emberek ma már Pesten is úgy kérik a hamburgert, hogy „Ée Big Mac”. Vagy. Cannes-nak köszönheti világhírnevét Törőcsik Mari és Páger Antal, Jancsó Miklós meg azt, hogy tananyag lett belőle egy magára valamit adó kaliforniai filmes fakultáson. Cannes nagy dolog. S főleg nem azért, hogy az álriportokban a szerény képességű műsorvezetőink lelkendezve kimondhassák: kroazett (miközben egy bidészerű furmányos instrumentum képe sejlik fel valóságshow-któl simára gyalult agytekervényeiken), tudják, az az izé, amin a sztárok szökell- nek. Bár nyilván megspórolják a közvetlen anyagot, átvett generálmaszlagot kapunk, aztán majd egy hazai népszerűséget „megfaggatnak”, látott-e már fűben nyuszit, volt-e már török börtönben, és egyébként mikor jelenik meg legújabb lemeze, ja, és mi jut eszébe arról, hogy Cannes. Hanem mert a franciaországi seregszemlére a filmek legjava kerül, a világ minden szegletéből, és nem úgy, mint Los Angelesben, hogy amerikai film uccuneki, oszt adnak majd egy díjat valami érzékeny iráni direktornak is, aki annyira egzotikus és a demokráciára szorul, hogy a szív beléje facsaro- dik. Itt bizony a mindenki között kell helyt állni, ha valakit idehívnak versenyezni, az már olyan, mintha azonnal kitüntetnék. Vállamon a kétség Szmeagolja ül - mondaná Vécsaba kerékpározó és átlá- tó-művész -, vajon felfogta-e a magyar média, hogy helyzet van, és bárhogy dől is el a díjak sorsa, az uniós örömódától eltompult Európát pont most lehetne oldalba bökni, hogy na, ugye, megmondtuk, hogy gyövünk. Sikertörténetet lehetne - illetve nem lehetne, mert már van - faragni a két fiatalúrból, mutogatni fűnek-fának; hogy de jó. Persze nem faragunk. Sokkal fontosabb, hogy - a szerződések szellemében - valamelyik villalakó a címlapra kerüljön, aki ugyan kissé bizonytalan Villon foglalkozását illetően (hallotta már, talán focista), de ágya melletti kre- dencében színes „kotongokat” tárol, mert odafigyel a részletekre és erkölcsös. Nagyemberek vonatkozásában tévúton kanyargunk, Havas Henriknek elhisszük a blöffjeit, és azt gondoljuk, Juszt Laci érettünk tördeli a kezét, pedig csak a kasszánál zsibbadt el. A hamisság bűvöletében csorog végig tekintetünk a színes monitoron, miközben gazdaságos parizerre kannás italt hörpölünk, kanyi, persze, nincs a zsebben, és én meg demagóg vagyok. Még mielőtt szánalmasan és végleg lekanyarodnék a kijelölt ösvényemről, csak közös virrasztásra szólítanám honfitársaimat, mert a többi európai tévécsatorna napi részletes beszámolót közöl Cannes-ból, míg a mieink fittyet hánynak. Nem érdekes, bárhogy is lesz, hajrá, Nimród és hajrá Kornél! Már eddig is szép volt, fiúk. Az Esztergom és Vidéke május 25-i számában Májusi aggodalmak címmel a következőt írja a fagyosszentekről: „A második fagyosszent napja is szerencsésen elment. A pénteki prognózis pedig éjjeli hűvös, nappal enyhe időt jósol. Így hát Pongrác, Szervác és Bonifác ő szentségeik letárgyaltnak tekinthetők. Azt hisszük és reméljük is, hogy a rettegett májusi fagyok erre az évekre végleg lekerültek a napi rendről. Így tehát a tőzsde ismét a szárazságra és a rozsdára vetette magát. A szárazság tagadhatatlanul grasszál. ” Bezzeg manapság nem grasszál, csak az eső és a hideg, de a népi hiedelmek nem élnek ilyen elevenen már. Az Esztergom ugyanekkor megjelent számában is szinte fellélegzik az író a fagyosszentek elvonulása után. „Pongrác kissé hidegebb napot hozott, de a két utolsó mosolygó napsugárral köszöntött a földre. Éjszakáik bár egyformán hűvösek voltak, nem történt semmi kár a termésben s igy, ha az esetleges jég vagy tartósabb záporesők nem rontják el, az idei termést Isten bőséges áldásaként vehetik gazdáink. ” Amint azt már régebben megjövendöltem, fordulat állt be a dorogi szénbányászat ügyében. „A dorogi bányák üzemét vizelöntés miatt beszüntető részvénytársaság a bányák bérletét felmondotta ugyan a községnek, de később visszavette, és most újabb szénrétegeket kutat a község határában, mégpedig a 'Kőszikla' alatt. Itt igen jó és nagymennyiségű szénre számítanak, miért is a kutatás előkészületeihez, a furókészülékek felállításához már is hozzáfogtak. Ha a társulat talál ott elegendő szénkészletet, tovább tartja a bérletet, s akkor újból megindul a dorogi széntermelő bányaipar. ” Az Esztergomi Lapok publicistája utánajárt annak, miért állt le a tanítóképző új épületének létrehozása. Vizsgálódásának végeredményét az újság május 15-i számának első oldalán tette közzé, „...vájjon miért alszik a képző uj épületének ügye? Az erre irányitott puhatolásunk azt eredményezte, hogy az ügy azért nem került a megoldás stádiumába, mert az intézetet fenntartó herczegprimás- sal szemben a közoktatásügyi kormány egyéb követelést is támasztott. Nevezetesen nem elégedett meg azon önzetlen készségével, hogy uj épületet emeltet, hanem azt kívánta, hogy azzal kapcsolatban intemá- tust is létesíttessen és annak is emeltessen épületet. Hát ez mindenesetre furcsa követelés volt. Olyan, mintha attól, aki a kabátját is nekünk adta, azt követelnők, bogy minden rajtavalóját áldozza fel. Esztergomnak nagy érdeke az, hogyha az a jóra- való intézet modem épületbe helyeztetik át, mert minél több a tanuló a város területén, annál több indirect haszon jut a polgárságnak és ezen kiviil az uj épületbe átköltöztetett intézetnek erkölcsi kihatása is emeli városunk tekintetét. ” Végül is, mint azt a várút jobb oldalán elhelyezkedő tekintélyes épület mutatja, sikerült megegyeznie az akkori kormánynak a hercegprímással. Mivel a kollégiumot „nemrég” építették fel, valószínűleg megelégedtek őeminenciája ajánlatával. A manapság tapasztalható erkölcsi kihatásról inkább ne beszéljünk. • GK A jó bornak, Nem kell reklám BÉR ŐSZ-bankna k 3
