Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-29 / 85. szám

4 _____2004. április 29., csütörtök fr ídlap REGIO , INTERJÚ y~ Franciaországból jöttünk... Tilos a miniszoknya és fiúknak a fülbevaló Áprilisban francia cserediákok érkeztek Cambrai-ból, Esztergom testvérvárosából a Dobó Katalin Gimnáziumba, hogy több mint másfél hetet itt töltve megismerjék a várost. Két tanárnővel és két vállalkozó kedvű diákkal beszélgettem az itt töltött időről, élményekről illetve kellemetlenséneWH Dobó Katalin Gimnázium- Marie, ön járt már Magyar- országon.- Igen, 1993- ban egy hason­ló csereprogram keretein belül.- Mi változott, véleménye szerint, az elmúlt 11 évben?- A városkép, a boltok, a szó­rakozóhelyek, maga a gimnázi­um, és a tanári kar viszont szin­te ugyanaz. Sok kedves régi is­merőssel találkoztam az elmúlt néhány nap alatt. Érdekes volt tapasztalni, mennyire másképp viselkednek egymással a francia és a magyar diákok, mint a 11 évvel ezelőttiek. A mostaniak sokkal könnyebben teremtettek kapcsolatot egymással, a franci­ák aránylag hamar „beillesz­kedtek” a magyar családokba.-Kíváncsi lennék, hogyan vá­lasztották ki azokat a franda diá­kokat, akik Magyarországra jöttek.- Nem mi válogattunk, ha­nem a magyarok. Minden tanu­ló, aki jönni szeretett volna, be­mutatkozó levelet írt magáról, angolul - a program hivatalosan 3 nyelvű: magyar, francia, angol - és a fogadók választották ki, kit szeretnének elszállásolni.-Ha nekem valaki azt mon­daná, hogy utazzak el cseredi­áknak egy számomra ismeret­len országba, nem biztos, hogy vállalkoznék rá...- Nem volt okuk félni,hiszen hamar kiderült, hogy a magya­rok jól beszélik nyelvünket. Ezenfelül mindkét gimnázium­ban van angolnyelv oktatás, így aztán hol angolul, hol franciául, hol keverve a kettőt, de tudtak kommunikálni egymással.-Sok különbség van a Dobó gimnázium, és a ti sulitok között?- Hát, először is, ez az épület sokkal kisebb, mint a miénk. Ne­künk nincsenek szüneteink az órák között, nincs ilyen sok lány és nem ehetünk az osztályban...- Miért?- Tilos! - jegyzi meg Marie - Az osztályban csak órák alatt lehetne enni... A diákok nálunk nem öl­tözhetnek ilyen lengén, mint itt.- Lengén? Mi értesz ezen?-A lányok nem hordhatnak miniszoknyát, topot, tilos a pearcing, és a fiúknak a fülbe­való, a bermuda.- Mi tetszik? t-A táj igazán nagyon szép. Aztán a szórakozóhelyek, az emberek, és a lányok. A ma­gyar lányok gyönyörűek!-És mi hiányzik?- A család, a barátnőm, és a kaja. Ne érts félre, jók a magyar ételek, de mi, franciák, teljesen más ízekhez vagyunk szokva.-Neked mi tetszik itt? - szó­lítom meg a másik fiút.- Imádok sportolni, úgyhogy fő­leg a sportprogramokat élveztem. Tetszenek a magyar konditermek, és jó volt a tegnapi focimeccs-Mi a kedvenc magyar éte­letek?- A pörkölt. De csak akkor, ha van hozzá pálinka is! - je­lenti ki a srác. Az igazat meg­vallva - szólal meg a másik ta­nárnő -, a mi étkezéseink telje­sen másképp vannak elren­dezve. Reggelire többet eszünk, és sokkal több édessé­get, mint a magyarok. Az ebéd mennyiségre egyforma, de a fűszereink, az ételek elkészítési módja sokban különbözik. Va­csorára pedig csak nagyon ke­veset eszünk. Azt hiszem, mi sokkal kevesebbet eszünk, mint a magyarok... Bády Viktória Kiállítás: Mi lesz veled Fürdőszálló? Tegnap délután „Mi lesz veled Fürdőszálló?” cím­mel nyílt kiállítás Eszter­gomban, az egykori Gőz­fürdő épületében. A Fürdőszálló egykori épüle­tét és a rekonstrukcójára kidol­gozott terveket bemutató Mújdricza Péter és Mújdricza Ferenc építészek kiállítását Miklóssy Endre építész nyitotta meg. Beszédében kihangsúlyoz­ta, hogy „egy város életében több fajta pusztulás előfordul, amelyek közül az egyik legve­szélyesebb az a szellemi pusztu­lás, amikor a város formája, identitása szűnik meg, és amely kialakulhat akár következetlen, az eddigi történéseket figyel­men kívül hagyó fejlesztési szándékból is. Esztergom kisvá­ros, amiből az következik, hogy ne is akarjon más lenni, mert ha így lenne, az már nem lenne önmaga. Ahhoz, hogy ez így maradjon, szüksége van egy vá­rosmagra, amely tulajdonkép­pen egy szimbóluma, azonosító magja a városnak. Esztergom különlegessége, hogy több ki­sebb település összeolvadásá­ból jött létre, ráadásul nagyon jól sikerült egységben, és éppen ez a pont, amelynek a rekonst­rukciós terveit itt láthatjuk, ta­lán a legnagyobb hiányossága ennek az egységnek. Döntő fontosságú, hogy a város köze­pén lévő, erősen foghíjas terü­letet méltóképpen beépítsük. A gyógyvíz és a gyógyfürdő olyan adottsága a városnak, amelyet ki kell használni, ugyanúgy, ahogy az elmúlt századokban.” Az építész a beszédében külön kiemelte a Mújdricza-fivéreknek a gépkocsik parkolására kidol­gozott tervét, amely alapján föld alatti parkolási lehetőséget biz­tosítanak az autóknak, így bizto­sítva a föld felszínén a zöldterü­letek megmaradását. -bk­A gyermek maga az élet, a jövő! Bemutatkozik Esztergom Város Bánomi Óvodája Az 1987 óta működő, 75 férőhelyes óvoda Esztergom keleti városrészén, a Bánomi lakótelepen található. A négy lakásban kialakított, barátságos csoportszobák minden szempontból ideálisak a gyermekek számára. Az ötödik la­kásban tornaszoba, óvodatitkári helyiség és tálalókonyha szolgálja a gyermekek és a felnőttek napi tevékenységeit. Az óvoda gazdag, változatos természeti környezete széleskörű tapasztalatszerzést biztosít a gyermekek számára: a történel­mi városrész műemlékei, a Szent János kút, a Vaskapu számtalan lehetőséget kínál a szabadidő színvonalas eltöltésére. A nevelőtestület tagjai komoly hivatástudattal rendelkeznek. A feladat súlyának átérzése, a gyer­mekek szeretete és tisztelete min­den itt dolgozó belső igénye. A csoportszobákban uralkodó jó hangulat, a humor, a közösség­hez való ragaszkodás a személyi­ség pozitív értékelését tükrözik, ezért az óvoda életének meghatá­rozói. Az óvodapedagógusok korszerű pedagógiai szemlélet- módja és folyamatos önképzése mellett a dajkák szaktudása bizto­sítja a magas színvonalú ellátást. A többnyire természetes anya­gokból készült dekorációk ön­magukban is „nevelnek”, már ami a kreativitást és a természet­hez fűződő kapcsolatot illeti. A csoportszobákban fellelhető ter­mészetsarkokban éppúgy helye van az óvoda kiskertjéből beta­karított terményeknek, mint a terméseknek vagy az akvárium­nak. A folyamatosan bővülő já­ték- és eszközkészlet egyediségé­hez komoly munkával járulnak hozzá a dadus nénik. Az óvoda épületétől kb. 80 méterre fekvő udvaron homo­kozók, mászókák, hinták, wc-k, kézmosók és ivókút állnak a gyerekek rendelkezésére. Az ud­var egy része füves, fás, kavi­csos, másik része gyakorlókért, ahol minden csoport külön ágyással rendelkezik. Az udvar és a gyakorlókért ki­alakításának nem titkolt célja a városi életmód hátrányainak kompenzálása. Az óvoda életében döntő sze­repet játszik a családdal való kapcsolattartás. „Az óvodai ne­velés a családi nevelésre épül. A kettő összhangja, sikeres együttműködése a gyermek harmonikus fejlődésének felté­tele” - hangsúlyozta Molnár Tiborné, az intézmény vezetője. Az óvoda szolgáltatásai: úszásoktatás, logopédiai foglal­koztatás, gyógytestnevelés. Az intézmény szoros kapcsolatot tart fenn a József Attila Általá­nos Iskolával, az óvodából kike­rülő gyermekek 99 százaléka itt kezdi meg iskolai éveit. Az óvoda specifikumait ki­emelten szem előtt tartó Helyi Nevelési Program a környezet­kultúra kialakítására, a termé­szetvédelemre helyezi a hang­súlyt, ezért a foglalkozások nagy részét a szabadba tervezik. Az óvoda dolgozói az életre való fel­készítést tartják szem előtt, ezért a tevékenységek célja, hogy a gyerekek bátrak, magabiztosak legyenek; legyen önálló vélemé­nyük, amelynek érvényt tudnak szerezni; ismerjék a társadalmi és természeti környezetet; aktív, cél­tudatos emberekké váljanak. A differenciált személyiségfej­lesztés sikere érdekében az óvó­nők igyekeznek már az óvodába kerülés előtt megismerni a gye­reket, figyelembe véve környe­zetét, otthoni napirendjét, szo­kásait. A pedagógusok nevelés­ről vallott felfogása, hogy az óvodás gyerek nem „kis fel­nőtt”, hanem segítségre szoruló, alakuló ember, aki valamiben más, mint a többi, vagyis egy­szeri, megismételhetetlen. sem Cserkészek Ipolypásztón Illusztráció Ipolypásztón ütötte fel tanyáját a hétvégén a Szlo­vákiai Magyar Cserkész- szövetség 27. számú Szent Imre cserkészcsapata, mely 1992-ben alakult újjá Ipolyságon. Az előőrs péntek este érkezett a faluba, hogy felderítse a tere­pet, és megtegye a szükséges előkészületeket az utánuk érkező csapat tevékenysége számára. Az előőrsöt alkotó négy lelkes fiatal­emberrel beszélgettünk megérke­zésüket követően. Számomra a cserkészet élményekben gazdag szabadidő eltöltést jelent, miköz­ben rengeteget tanulok - mond­ta el Viglas Flórián. A cserkészet célja többek között a keresztény értékek megismertetése és gya­korlása a csapat tagjaival együtt, a kisebbek segítése és nevelése, miközben mi is segítségre számít­hatunk idősebb társainktól és a csapat parancsnokától, aki jelen­leg az ipolysági egyházi iskola egyik tanárnője. Fontos a rendre nevelés, a fegyelmezettség gya­korlása és fontosak a külsőségek is, mint az egyenruha viselete, mivel ez visszahat az ember ma­gatartására. A cserkészet révén rengeteg új barátra lelek a hazai cserkészcsapatokkal, valamint az ukrán, az erdélyi és a magyaror­szági csapatokkal való találkozá­saink alkalmával. Én is meg­számlálhatatlan barátra tettem szert Királyhelmectől Pozsonyig - veszi át a szót a 17 éves Zachar Pál, aki már öt éve cserkész. Ne­kem már két nővérem volt cser­kész, és alig vártam, hogy én is abba a korba kerüljek, amikor cserkész lehetek. Igaz már 6-7 évesek is vannak a csapatunk­ban, a legidősebbek pedig har­minc év körüliek. Csapatunk éle­tében fontos a mindennapi élet­ben való tájékozódásra nevelés, valamint olyan helyzetek és programok szervezése, melyek során jelentős szerep jut a kreati­vitásnak, az ötletességnek. A cserkészek életében fontos té­nyező a tudásgyarapítás. A morzeábécé elsajátítása például alapvető feladat, de hasonlóan a rovásírás, a tájékozódási ismere­tek, a természetismeret, környe­zetismeret vagy az elsősegély- nyújtás ismerete is szélesíti tudá­sunk körét és mindezt a gyakor­latban, különböző - gyakran já­tékos - feladatok során sajátít­hatjuk el. Hatvantagú csapatunk, mely őrsönként hat-nyolc főből áll minden tavasszal és ősszel szervez a jelenlegihez hasonló „tanyázást”, amit az önkéntesek­ből álló előőrs szervez meg. Az ipolypásztói táborozásról elmondták, hogy a tervek sze­rint pörgős lesz a program. Zachar Pál tájékoztatott, hogy a részletes forgatókönyvet a terep ma esti bejárását követően írják meg. A szombaton reggel érke­ző csapatot rengeteg kisebb-na- gyobb feladat várja, amit játé­kos keretbe, ebben az esetben egy kalóztörténet keretébe ágyazva kell megoldaniuk. Első feladatuk a szálláshely megke­resése, s ehhez csupán rejtett segítséget adunk: például cser­készliliomot festünk az útra, ami segíti őket a tájékozódásban. Délelőtt a bányatónál kincske­reső programot szervezünk, dél­után a párkányi fürdőben rög- tönzünk egy kalóztörténetet, majd este búcsúzóul tábortüzet gyújtunk, aminek nagy hagyo­mánya van a cserkészmozga­lomban. A tűz ugyanis külső­belső minőségét tekintve is fon­tos tartalmat jelenít meg a cser­készek számára. Ezért különös jelentősége van a tűzgyújtás szertartásának. A tűzgyújtáshoz csak természetes anyagokat használunk - kerülve a papírt is és nagy dicsőséget jelent, ha valaki egy gyufával, és elsőre meggyújtja a máglyát. Nagyon szeretünk tanyázni, mert ez egy­szerre tanulás, munka és buli is. Berényi Szilvia

Next

/
Oldalképek
Tartalom