Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-04-24 / 82. szám

4 ____2004. április 24., szombat RÉ GIÓ ( INTERJÚ y Csodák palotája Tahitótfalun Látogatás Gubacsi József fafaragó-iparművésznél Mintha megállt volna az idő. Pontosabban, mintha megálltak volna a századok. Gubacsi József faragott birodalmában szobáról szobára változnak a korok, stílu­sok. A nappali a XVIII. századi francia szalonokat juttat­ja eszünkbe, egy másik szoba inkább a 20-as évek kávéházi hangulatához áll közelebb: rokokó és néprajzi art déco elbűvölő keveréke. Mindemellett a mester személyében van valami reneszánsz jellegű. Munkáiban nem találjuk meg a „modemekre” jellemző elnagyoltsá­got, és blöfföt. Ha a fúrógép nem lenne ott a munkaasz­talon, azt hinné az ember, hogy időutazást tesz egy barokk szobrászmester műhelyében...-Ha a munkáit nézem, ön­kéntelenül is eszembe jut Guba­csi József valahonnan hozta ma­gával ezt a szellemi örökséget-Földeken dolgozó paraszt- emberek voltunk, ha úgy tetszik kulákok. Emlékszem, jó ideig egy fűrésztelepről hoztam ma­gamnak fát, és bicskával, csa­varhúzóval farigcsáltam. Akkori­ban költözött a szomszédunkba egy asztalos-festő, aki bútorokat készített. Egy alkalommal éppen a faragványaimat nézegette, és azt mondta édesapámnak, hogy ki kéne taníttatni, mert kiváló fa­szobrász válna belőlem. Magá­ról a mesterségről fogalmam sem volt. Édesapám régi vágású parasztember volt, zsinóros ru­hában járt, de mindamellett in­telligens, a művészetet értékelő emberként emlékszem rá. Ösz- szeszedte a munkáimat és kör­bejárta velük Pestet. Apámnak köszönhetően elkezdhettem ta­nulmányaimat. Kőszobrásznak mentem, kitanultam a vésnök- séget, és természetesen a fa- szobrászatot. Szerencsés ember­nek mondhatom magam, mert már akkor jó néhány nagyfor­mátumú mesterrel, művészem­berrel hozott össze a sors, akik a maguk területén mind-mind nagyszerű alkotók voltak. Büsz­kén mondhatom, hogy szárnya­ik alá vettek. Legkedvesebb mesterem Sárkuti János volt.- Milyen művészeti korba tudná leginkább besorolni munkáit?- Faszobrász-iparművész va­gyok. Régi, gótikus, reneszánsz és barokk-rokokó bútorokat fara­gok, időnként templomok részé­re készítek díszítő elemeket. Szá­momra ez az önkifejezés legtöké­letesebb formája. Ez az életem, mindenhol körülvesz a fában rej­lő varázslat. Egy pillanat alatt megihlet valami. Nem rég készí­tettem el a Piéta című művemet. Először megrajzoltam, majd agyagból kiöntöttem, végül egy nap elkészült maga a szobor. A rendszerváltás után magánvállal­kozóként kezdtem dolgozni. Az­óta is töretlenül dolgozok. Min­den újdonságra nyitott vagyok, szeretem a kihívásokat.-Egyenes út vezetett idáig, vagy - mint minden alkotó em­ber életében - Önnél is voltak holtpontok?- Ez egy folyamat volt. Mikor úgy éreztem, a mesterségbeli tudásomhoz még valamit hozzá kell tenni, sosem szégyelltem el­járni önképzőkörbe, vagy ép­pen iskolába, hogy fejlesszem magam. Később bútorokat kezdtem faragni. Igényeknek megfelelően Volt olyan meg­rendelőm, aki angyalokat, put­tókat kért a neki készült ágyra. A házam úgy néz ki, mint egy hercegi palota. Persze nem nagyzolásból mondom ezt, pusztán szeretem magam körül­venni az alkotásaimmal.- Említette, hogy egyik meg­rendelőjének egy hatalmas, fa­ragott franciaágyat készített. Bocsásson meg a kérdésért, de mennyiért adta el végül?- Hét hónapig dolgoztam raj­ta, végül két millió forintért kelt el. Emlékszem, már a különálló darabok sem fértek el a mű­helyben, s a teraszon kellett fel­állítani. De csillárt, vagy tükröt is készítettem már. Igény van rá, csak meg kell találni azt a réte­get, aki tud, és szívesen költ ilyenekre. Aki ma nem tudja a lehető legjobbat nyújtani, az el­vérzett. Vagy őrült dolgokat csi­nálsz vagy gyári minőséget.-Minden smúzolás nélkül mondható, hogy ön az ország első faszobrász-iparművésze. A Miniszterelnöki Hivatal is fel­kérte az Országház és a Sán­dor-palota egyes bútorainak elkészítésére...- Az Országház részére töb­bek között karszékeket farag­tam, neogót stílusban. Persze nem engedhettem el a fantáziá­mat. Hoztak egy mintát, az alapján készítettem az első vál­tozatot, de az nem felelt meg nekik. Túl merevnek tartották. A Parlament neogót és art déco stílusban épült, beleértve a bú­torokat és egyéb berendezése­ket. Ehhez kellett igazodnom. Ezen kívül a Sándor-palota fo­gadótermébe készítettem fotele­ket és karszékeket. Egy vállalko­zó ismerősöm ajánlott be, akit a Miniszterelnöki Hivatal kért fel a munkára. Egyelőre még nem fizették ki a munkámat.-Szobáról szobára századok keverednek egymással, mégis szembetűnő a barokk világa. Miért vonzódik ehhez a korhoz?- Valahol visszavágyom ezekbe a kuruc és barokk idők­be. Nagy példaképem Rákóczi, aki azon túl, hogy nagy hazafi volt, kiváló politikusként állt ki a magyar nemzet érdekeiért. Nagyon tiszta, csodálatos em­bernek tartom. Négymillió hold földje volt. Miután kiment Ro­dostóba, az osztrák császár fel­ajánlotta, hogy rehabilitálják és visszaadják elkobzott vagyonát. Azt mondta erre Rákóczi, hogy nem tudna a magyar emberek szemébe nézni, ha vissza kéne ülni a vagyonába. Ez előtt ma minden politikus meghajolhat.-Iparosnak vagy művésznek tartja magát?-Napi nyolc-tíz órát dolgo­zom. De szerencsés vagyok, mert a kenyérkeresetem egyúttal a szenvedélyem. Kérdésére vála­szolva, úgy gondolom, nem kell kérkednem a képességekkel, hi­szen a tehetséget nem szereztem, hanem kaptam. Minden nap há­lát adok a Jóistennek ezért az adományért. Elengedem ma­gam, és történnek a csodák. Szálán Almos Nosztalgia Sirály Laurával Kizártak egy MSZP-s tagot az esztergomi frakcióból Sirály Laurát, a tehetsé­ges énekesnőt sokan isme­rik és szeretik. Ukrajnából 1992-ben költözött Magyar- országra, négy éve él Táton.- Mikor és hogyan kezdődött a pályafutásod?- Gyermekkoromtól énekelek, kislányként a rádiót hallgatva le­utánoztam a „nagyokat”, állandó­an szerepeltem. Már tíz éves ko­romban Kijevben táncoltam, éne­keltem, monológokat, és verseket mondtam. A középiskolában is so­kat szerepeltem, 15 évesen műso­rokat vezettem, a szabadidőm nagy részét a színházban töltöt­tem. Később már különböző szín­darabokban szerepeltem. Húsz évig az ukrajnai Operettszínház tagja voltam. Mindig önerőből ta­nultam, énektanárom sohasem volt. Hiába volt zongorám, még­sem volt lehetőségem tanulni. Ak­kor úgy éreztem, hogy nagy karri­A II. világháború idején 1 millió 118 ezer magyar ka­tonát soroztak be. Több mint 200 ezren hősi halált haltak. 40-en Arany, 1900-an Nagy Ezüst, 11 ezren Kis Ezüst, 40 ezren pedig Bronz Vitézségi Érmet érdemeltek ki. Tavaly tartottak első ízben megemlékezést a magyarsző- gyéni temetőben nyugvó Trom­bitás Sándor sírjánál, aki a Ma­gyar Királyi Honvédség tagjaként kapta meg a legmagasabb kato­nai kitüntetést, a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Idén a VII. Ta­vaszi Hadjárat Emlékünnepély keretén belül a mai napon ismét megemlékeznek a hős katonáról. Lukács János egyetemi adjunk­tus a saját költségére kezdett kutat­ni, hogy emléket állítson a II. világ­er előtt állok, de magánéleti prob­lémák miatt a nagy álom akkor még nem válhatott valóra.- Már 12 éve, hogy Magyar- országon élsz. Megfordult-e a fejedben a gondolat, hogy Ma­gyarországon csinálj karriert?- Úgy éreztem, hogy nem volt lehetőségem, egyszerűen nem tudtam érvényesülni. Na­gyon nehéz volt Magyarorszá­gon mindent újra kezdeni. Hát­rány volt az is, hogy nem tud­tam magyarul, így elsőként a nyelvtanulás volt előtérbe he­lyezve. A kereskedelemben dol­goztam hosszú ideig, de a szí­vemben mindig ott bujkált az éneklés utáni vágy. A zongora mellé ülve folyamatosan képez­tem magam. 2003 decemberé­ben volt egy autóbalesetem, ami után sokkos állapotba ke­rültem, és nagyon le voltam törve. Egy belső erő mégis azt súgta, hogy majd a zene „hely­háborúban becsülettel helytállt ka­tonáknak. Levéltárakban böngész­te át a korabeli újságokat. Maruzs Roland főhadnagy az éremről el­mondta, hogy a Habsburg Biroda­lomban a XVm. század végéig az altisztek és a közkatonák kiváló tel­jesítményét a parancsnokok pénz­zel jutalmazták. 11. József 1789-ben udvari rendeletével írta elő, hogy a vitézül helytálló őrmestereket és a náluk alacsonyabb rangú legény­séget nyilvános becsületjelvénnyel és pótdíjjal jutalmazzák. Az érem alapszabálya szerint ilyen becsület­jelvény csak annak adományozha­tó, aki személyesen oly vitéz csele­kedetet hajtott végre, mely nem ot­romba vakmerőségből vagy rabló­vágyból eredt, hanem valamely veszélyben forgó tisztnek vagy baj­társnak megmentésére, valamely hadi- vagy diadaljelvénynek, vagy rehoz”, erőt ad! így újra bele­vetettem magam a zene világá­ba, ami főleg az egyik nagy kedvencem, Zámbó Jimmy da­lainak énekléseiből állt.-Ezek szerint újra feléledt benned a remény, hogy újra kezdheted...-Igen, nagyon hittem benne. Macza Péter személyében megta­láltam azt a zenészt, aki a dalok éneklése közben a szintetizátoros kíséretről gondoskodik. Naponta akár több órát is gyakorolunk. A precízség és a pontosság a min­denem és ez a próbákra is vonat­kozik. Szeretem mindig a maxi­mumot kihozni magamból. Sze­retem az érzelemmel, tartalmas szöveggel teiltet lírai dalokat.- Két gyermek boldog édes­anyja vagy. A gyermekeid örö­költek-e valamit édesanyjuk ze­nei tehetségéből?- Mindkettőjükben ott bujkál a szereplési vágy. A lányom Buda­valamely kincstári vagyonnak megtartására vagy visszahódításá- ra irányult. „Az ezüstéremmel a zsoldnak fele, az arannyal a zsold teljes összege jár pótdíjként.” Az 1898 után kitüntetettek halálukig kapták az érem után járó pótdijat. Vitéz nagybányai Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzója 1939. április 14-én megalapította a Magyar Vitézségi Érmet. Az Arany Vitézségi Érem le­génységi változatát 40 fő részé­re adományozták. Trombitás Sándor harmickilencedikként kapta meg e magas kitüntetést. Trombitás Sándor korán árva­ságra jutott, fegyelmezett fiatalem­ber volt. Mielőtt behívták, levente­oktatóként is tevékenykedett. 1943-ban vonult be Komáromba. A kiképzés után Huszt és Arad környékén harcolt. Egy korabeli pesten a Színművészeti Főiskolá­ra jár, és a fiamat is „megfertőzte” a zene, hiszen gitározik és énekel.- Hol lesznek fellépéseid?-A legközelebbi fellépésem május 4-én a tokod-üveggyári Kultúrházban lesz, majd május 11-én az esztergomi Szabad­időközpontban adok műsort. Már több felkérést kaptam.- Két kazettád készült el. Mi­lyen dalokat tartalmaznak?-Az egyiken Zámbó Jimmy, Máté Péter dalait és örökzöld slá­gereket énekelek. Rengeteg ben­nük az érzelem, és tulajdonkép­pen a nagybetűs ÉLET-ről szól­nak. A másikon pedig ukrán, ci­gány és orosz dalok hallhatók. Mindig kiválasztom azt, amelyik a legközelebb áll a szívemhez. A ter­veim között szerepel egy CD ki­adása, és boldog lennék, ha mi­nél több helyen előadhatnám a 60-as, 70-es évek nagy slágereit. újság, a Honvédségi Rendeletek 1945 január 31-i száma így ír ha­ditettéről: „1944. IX. 19-től 23-ig tartó harcokban, amikor rajából csak másodmagával maradt élet­ben, a tömegben rohamozó ellen­ségre vetette magát, a páncélöklö­ket azokra kilőve, a rohamozókból széles sorokat pusztított el, majd lövészgödréből kiugorva, csípőből lőve - mintegy kaszálva - mara­dék nélkül megsemmisítette az el­lenséget. Állása előtt száznál több megszámlált holttest feküdt. El­szánt magatartásának az volt az eredménye, hogy az ottani arcvo­nalszakaszt - az ellenség tömegtá­madásának dacára - meg lehetett tartani. Szinte páratlanul vakmerő és elszánt, ragyogó magatartása utat mutat arra, hogyan lehet a százszoros túlerővel szemben is helytállni” -bok­(folytatás az 1. oldalról) A tervben a fejlesztési elői­rányzatoknak megfelelően töb­bek között helyet kap az Ipari Park bővítésének lehetősége, a teherkomp, illetve teherforgalmi híd és növelik az erdős területe­ket is. Elfogadták az autóbusz­pályaudvar áthelyezésével kap­csolatos megegyezést, amely szerint az új pályaudvar területe akkor kerülhet önkormányzati tulajdonba, ha a Vértes Volán­nál tulajdonosi szerkezetváltás történik. Az Ipari Park területén lévő autóbusz-tároló önkor­mányzati tulajdonban marad és a jelenlegi buszpályaudvar épü­letét 6 millió forintért vásárolja meg a város. Eurorégiós portál Támogatták az Ister-Granum Eurorégió közigazgatási informá­ciós portál készítésére benyújtan­dó pályázatot. Az internetes portál Esztergom és a régió 11 önkor­mányzata és intézményei között lehetővé teszi az online ügyinté­zést. Elfogadták a 2003 évi költ­ségvetés zárszámadását és módo­sították a szervezeti és működési szabályzatot. Ezután csupán más­fél perces hozzászólási időt kap­nak a képviselők, és lehetőség nyílik az időt rabló személyeskedő viták lezárására. Hatósági áras diákbérlet és változó intézménynevek A városban tanuló diákoknak utazási támogatást biztosít az ön- kormányzat. A helyi járatokon a diák bérlet hatósági árát 300 fo­rintra módosították. Módosították egyes önkormányzati intézmények neveit is Pézsa Tibor esztergomi születésű olimpikonról nevezték el a Sportcsarnokot: A Szabadidő Központ a régies hangulatú Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó. nevet kapta. Támo­gatják a lépcsős híd közvilágításá­nak megtervezését és 2006-ig tör­ténő kivitelezését. Összevonják a Berzeviczy Közgazdasági Szakkö­zépiskolát és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskolát. A közgazdasági szak- középiskolát megszüntetik, és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskola pedagó­giai feladatkörét kibővítik a köz- gazdasági szakképzéssel. Az új Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola az északi kanonoksor felújított épületében kezdi meg működését szeptember elsejétől. Muzslai Agnes Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda nyílik Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, Komárom-Esztergom Me­gye Közgyűlése és a Veled-Érted Egyesület április 26-án, hétfőn 13.00 órakor nyitja meg a Komárom-Esztergom megyei Esély­egyenlőségi Koordinációs Irodát Esztergomban, a Petőfi Sándor utca 19-es szám alatt. Az iroda megnyitásán köszöntőt mond dr. Lévai Katalin esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, Agócs István, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke, Meggyes Tamás, Esztergom Város polgármestere, valamint Miku­lás Franciska, a Komárom-Esztergom Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda igazgatója. Ugyanezen a napon dr. Lévai Katalin esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter délután 17.00 órától lakossági fórumot tart Esztergomban, a Technika Házában. dk Kovács Ági Köztünk élt, mi mégsem tudtunk vitézségéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom